Ungvári Közlöny, 1891. július-december (13. évfolyam, 27-53. szám)

1891-09-03 / 36. szám

megküldetett; egyúttal felhivatik a közönség, hogy ebbeli tartozását folyó évi szeptember végéig teljesíteni és befizetni iparkodjék, mert azontúl következik a végrehajtás.

* Gróf Széchényi Béla az őszi vadászatokra városunkba érkezett. Mint biztos forrásból értesülünk, ezen vadászatokra gr. Bethlen András minisztert, gr. Erdődy György, gr. Andrássy Géza, gr. Wilcsek Jánost és Pausinger Ferencz budapesti hires táj- és állat- festő művészt, sőt a schlezvig-holtsteini főherczeget, a német császár sógorát is várják.

* Az ungvári önkéntes tüzoltóegylet 92 új tagja f. évi augusztus hó 23-án d. u. 5 órakor tette le a fogadalmat a fluderen, most tehát már 176 taggal bir az egylet. E szaporodás Mocsáry Géza főparancsnok buzgólkodásának az eredménye.

* Ezüst lakodalmat ült Marhevka János tűzoltó mászó osztályparancsnok f. évi augusztus hó 27-én. Reggel isteni tiszteletet hallgattak az érdeklettek, a délutáni órákban pedig kedélyes lakomára gyűltek össze az ezüst menyegzősök ismerősei és barátai. A pohárköszöntések egymást érték, mit aztán táncz követett, mely a késő éji órákig tartott.

* Iskolai értesítés. Az ungvári g. sz. kath. leányneveő és tanintézetben az 1891—92. tanévre a beiratások f. évi szeptember hó 4—10 napjain az intézeti épületben levő irodában, reggel 8—12-ig, délután pedig 3—5 fognak eszközöltetni. Veni sancte szeptember 10-én, és kezdetűket veszik a nyilvános előadások. Az igazgatóság.

* Iskolai értesítés A helybeli alsófokn ipar és keresk. iskolában az 1891/2. tanévre a beiratások szeptember hó 6-án és 13-án d. e. 9—J 2-ig, d. u.2 —

4-ig a róm. kath. fitanoda 4. oszt. tantermében eszközöltetnek. A rendes előadás sept. 15-én kezdődik. Felsőbb osztályba csak oly tanulók vétetnek föl, kik a megelőző osztályt jó sikerrel, elvégezték, különben osztályaik ismétlésére utasittatnak és azok is, kik a múlt évben 20 ki nem mentett előadási napot mulasztottak. Az iparos tanulók tandíj címén egész évre egy, a kereskedők 5 irtot, esetleg a fel. bizottság, illetve az iparhatóság által meghatározandó összeget fizetnek. A tandíj a beiratás alkalmával elő- legesen fizetendő. Figyelmeztetnek mindazon iparosok és kereskedők, kik tanulókat tartanak, hogy azokat kitűzött időben és helyen az iskolába fölvétetni el ne mulaszszák, mert ez ellen vétőkre az 1884. évi XVII. t. ez. 62. 82. és 157. §§-ai fognak alkalmaztatni. A fel. bizottság.

* Adóvégrehajtások. A város közönsége felhivatik, hogy mindennemű adótartozását 14 nap alatt fizesse be, mert azontúl a végrehajtás a legnagyobb szigorral fog alkalmazásba vétetni. Jobb ezt megelőzni ős fizetni.

* SzArnyvasut. A fluderről a Guttman-féle székgyárba vasúti vágány lesz lerakva, melylyel a gyár a vasúttal összeköttetést nyer. E végett a határbejárás a m. hó 26-án volt.

* Megszűnt adó. A III. o. kereseti adó egy fajtájával hir szerint megesik most az az adók természeténél fogva hihetetlen dolog, hogy meg fogják szüntetni. Vannak földbérlők, akiknek harmadosztályú kereseti adója az egy irtot sem üti meg. Az ilyen apró adótételek kivetése, behajtása jóformán több fáradságot szerez, mint jövedelmet. A pénzügyi koimány éppen ezért állítólag arra határozta magát, hogy ezeket a parányi adótételeket jövőre ki sem rovatja. r

* Értesítés. Az ungvári ev. református elemi iskolában a beiratások szeptember 1—7-ig tartanak. Felhivatnak a t. szülék és gyámok, hogy iskolaköteles gyermekeiket a kiirt napok alatt beíratni kötelességüknek ismerjék. Kelt Ungvári, 1891. augusztus 29. — Laky József, ev. ref. tan.

* A vasúti bükktalpfák telítése a zuggótelepen már megkezdetett. Nemcsak a szakértőnek, de a laikusnak is érdekes látványt nyújt ama sokféle eljárás és teendő, melylyel a bükkfa” tartóságát a tölgyfáéval azonossá teszik.

* Az aranka irtására ismeretes eljárás, hogy az illető helyet, a meddig csak egy szál aranka mutatkozik, gondosan felásatják, ha azonban csak egy marad a nélkül, hogy aláforgattatnék, ez képes újra szaporodni. Igen czélszerü eljárás divik Angliában, a hol egy kézi fecskendő segítségével, a melynek kau- csuk csöve és permeteztető-rózsája van, az arankás helyre annyi 10 százalékos vasgáliczoldatos vizet csepegtetnek, a mennyit csak a föld beinni képes. Pár óra múlva az arankából csak a szálak váza látszik, fekete fátyolhoz hasonlóan. A vasgálics ugyanis ez arankában levő csersavat csersavas vassá változtatja át, s ez tökéletesen szétroncsolja az arankát, mig a herének mit sem árt.

* Nagy végeladás czim alatt e számunkban köz- lött hirdetményt ajánljuk olvasóink figyelmébe.

* Társaskocsi fog közlekedni a mai naptól kezdve a vasüti állomás és savanyuvizi szálloda között minden vonat érkezése és indulása alkalmával. A dij sze- mélyenkint 20 kr. Jegyek válthatók Szenczer Henrik szivartőzsdéjében és Reismann Ignácz kávéházában.

* A gazda fegyelmi joga. Egy cseléd panaszt, emelt gazdaja ellen, hogy az több szidalmas szavak között róla azt állított, hogy szobájából dohányt lopott, ezeken felül megverte és pofon ütötte. A budapesti bir. tábla vádlottat becsületsértés miatt 25 írtra ítélte. A kir. kúria a vádlottat fölmentette, mert tekintve, bogy a fön- álló 1876. VIII t. ez. 45. 46. és 47. §-ai szerint a gazda szolgálatában álló cseléd irányában a házi íegyel- mi jog gyakorlása közben használt kifejezések és cselekmények, melyek a család és háznóp keretén kívül más személyek között sértőnek tekintetnének, cseléddel

szemben nem tekinthetők olyanoknak, melyekkel a gazda a cseléd becsületét megsérteni czólozza ; tekintve, hogy a cseléd-törvény eme rendelkezései, miután a büntető törvény a gazda házi fegyelmi jogát nem érinti, a jelen ügy elbírálásánál a panaszolt és panaszos között fenállott viszonynál fogva hasonlokóp irányadók; tekintve, hogy e szerint vádlott az által, hogy a szolgálatában álló D. J. magánvádlót nem idegenek, de csak a háznóp előtt tolvajlás miatt kérdőre vonta, feleselós körben ar- czul ütötte és sértő kifejezéssel illete, a btkv. 258. §-ba ütköző vétséget el nem követett.

C22 S3 ^ QäJ. 2!fc3r CO 53SHa így • • •

Ha igy betegen, félig éberen,

Szellemed — lányka — - nálam megjelen,

Érzem, hogy oh! boldog vagyok nagyon . . .

Hisz az enyém vagy édes mindenem.

Eszembe jut az az áldott idő,

S benne az a felséges perczenet:

Midőn, mosolygva oh! megengedéd Csókolni, a leggyöngédebb kezet.

Eszembe jut, midőn sok bú után,

Először nyújtód csókra homlokod,

A kézfogás . . . öröm ... a csók ... a köny. Melyet szemed én értem hullatott.

S úgy fáj nekem, úgy sajg nekem, az a Kimondhatatlan szörnyű hántolom,

Mit érettem szenvedsz kedves leány,

S mit te tőled kell sokszor hallanom.

De jó, midőn igy félig éberen Elképzelem a messze, szép jövőt . . .

Álmodva egy fényes csillagliazát Otthont és benne téged, drága nőt.

Egy nőt ?! . . . Oh nem! Egy túlvilági lényt, Istennek legszebb, legjobb angyalát.

Kinek két karja által öleli E porteke legboldogabbikát.

S ekkoron az irigyek szózata Ádáz dühhel kiáltja szüntelen:

„Balga fiú, ne higyj, mert nem szeret!

Nem lesz tied e lányka, sohasem!“

„De lesz /“ — kiált szivemnek láng-szava.

Mert 0 szeret! . . . véghetlenül szeret . . .

S én az álmot tovább — tovább szövöm,

Csókolva a legdrágább két kezet.

(Ungvári. 1891. aug. havában.)

Grumann G. László.

Dolgozzatok a mig mécsetek ki nem alszik.

Regény a kereszténység első korszakából.

Irta: gróf Tolsztoj Leo. — Fordította: Somogyi Ede.

(Folytatás.)

Tizedik Fejezet.

Ismét elmúlt tizenkét esztendő. Julius felesége időközben meghalt. Julius életét a közélettől elválaszt- hatlau fáradalmak és gondok töltötték be: egyre a hatalmat hajhászta, melyet majd egy múló pillanatra megkaparitott s mely majd ismét kiosont karmai közül. Gazdagsága óriási volt és még mindig egyre gyarapodott.

Fiai időközben felnőttek és — különösen a fiatalabbik — fényűzéssel és kicsapongással teli életet életet éltek. Ez a fiatal ember rendkívül megapasztotta az atyja által felhalmozott gazdagságokat, és a vagyon sokkal gyorsabban pusztult el, semmint összegyűlt. Julius és fiai közt kelletlen viszony támadt, mely minden tekintetben megfelelt annak a viszonynak, mely évek előtt közte és atyja közt fenállott. E viszonynak tökéletesen ugyanama jellemző vonásai voltak : elkeseredés, féltékenység, gyűlölet. Ezen felül ebben az időben uj helytartó neveztetett ki, a ki megfosztotta Júliust a császári kegy folytán nyert összes kitüntetésektől. Júliust ennek következtében elfelejtették egykori hízelgői és minduntalan azt várta, hogy száműzni fogják. Rómába utazott, hogy magát ott tisztázza és hogy elvesztett állását visszahódítsa, azonban itt nem fogadták el és megparancsolták neki, hogy térjen vissza városába.

Mikor Tarsusba visszatért, fiát házában több kicsapongó fiatal ember társaságában dőzsölve találta. Cilicziában az a hir volt elterjedve, hogy Julius meghalt és fia dőzsöléssel ünnepelte meg atyja halálát. Julius ennek láttára elvesztette minden önuralmát, megverte a fiát és halottként hagyta a földön, mig ő maga abba a szobába vonult vissza, melyet neje életében lakott. Ebben a szobában egy Írást talált, mely az evangéliumot tartalmazta és ezeket szavakat olvasta benne: „Jöjjetek hozzám, a kik munkával és súlyos teherrel meg vagytok terhelve, én könnyíteni fogok rajtatok.“

— Igen, mondá Julius magában, nagyon sokáig szólított engem ; sokáig nem hittem Neki ; engedetlen és rossz voltam és az iga, melyet magamra vettem, nagyon terhes volt, ős a teher, a melyet hordtam, nagyon súlyos volt.

És Julius sokáig maradt ülve, térdein kiterítve a kéziratot, elgondolkodva elmúlt élete fölött és visszaidézve emlékezetébe mindazt, a mit Pamphilus különböző alkalomakkor mondott neki.

Végre fölemelkedett és fölkereste fiát, kit épen talált ős magánkívül volt az örömtől, midőn látta, hogy a testi bántalmak nem ártottak meg neki.

Julius anélkül, hogy fiához egy szót is intézett volna, elhagyta a házat, "lement az utczára és útnak indult a keresztények községe felé.

Egész napon át gyalogolt, és midőn beesteledett megállóit egy földműves házánál, hol az éjjelt tölteni szándékozta. A szobában, melybe belépett, egy férfiú talált, ki egy pádon elterülve feküdt. A léptek zajá tói fölébredt és nyomban fölkelt.

Julius fölismerte az orvost.

— Nem! kiálltott fel, már most nem fogsz lebeszélni arról, hogy szándékomat megvalósítsam. Most harmadizben indulok ugyanama czélpont fölé és tudom, hogy itt, csakis itt találom meg lelkem nyu galmát.

— Hol ? kérdezte az orvos.

— A keresztények közt.

— Igen ám, meglehet, hogy megtalálod lelked nyugalmát, de bizonyára nem teljesíted kötelességedet. Hiányzik benued az erő és a szilárdság ; a balvégzet lever.

„Igazi bölcsek sohasem cselekednek igy. Szerencsétlenség és csapás az a tűz, melyben az arany megállja a próbát. Te meg se kísérelted a próbát, és most, midőn szükség van szolgálataidra, melyek nélkülöz- hetlenek és megbecsűlhetlenek lennének, eltűnsz. Most van üt az ideje, hogy a próbát megálld. Megszerezted az igazi bölcsességet és már most kötelességed, hogy azt a köz javára felhasználd. Mivé lennének a polgárok és az állam, ha azok, kik alapjában megismerték az embereket, szenvedélyeiket, cselekvéseik indító okait és életük föltételeit, a helyett hogy az állam javára fordítanák ezeket az ismereteket, eltemetnék magukat és magányt és a bókét keresnék föl ? Bölcsességedet a társadolmban szerezted meg, kötelességed tehát a társadalomnak lehetővé tenni, hogy bölcsességedből hasznot húzzon.

— De én nem rendelkezem bölcsességei. Tele vagyok tévedésekkel. Ezek a tévedések régiek ugyan, de a kor nem változtatta őket bölssességé át; kor és romlottság, bármily régiek különben, sohasem változtatják a vizet borrá át.

Julius e szavakkal fölvette köpenyegét, elhagyta a szobát és a házat és megállapodás nélkül tovább folytatta útját.

Másnap este, midőn már az alkony süni sötétséggé kezdett átváltozni, elérkezett a keresztények városába. Igen szívélyesen fogadták, noha nem tudták, hogy Pamphiliusnak személyes barátja, kit mindannyian szerettek ős tiszteltek.

Pamphilius az asztalnál észrevette barátját és leírhatatlan mosolylyal rohant hozzá s megölelte őt.

— Végre itt vagyok! kiáltott fel Julius. Mondd, mit kell lennem és engedelmeskedni fogok.

— Ne aggódjál e miatt, viszonzá Pamphilius, gyerünk együtt.

És Pamphilius elvezette Júliust abba a házba mely idegenek és utasok számára volt berendezve, megmutatta a nyugvó helyet és azt mondta:

— Majd te magad ki fogod találni, hogy miben válhatsz másoknak hasznára, mihelyt körültekintettél és megszoktad a mi életmódunkat. De a végből, hogy mostani szabad idődet hasznosan töltsd, megmondom neked, hogy mit művelj holnap; testvéreink a szőlőkben szüretelnek, menj oda és segíts nekik, a mennyire képes vagy rá. Könnyen megtalálod helyedet közöttük.

(Vége köv.)

III. Árverési Hitűi Kiraal

Az ungvári kir. járásbíróság mint telekkönyvi hatóság közhírré teszi, hogy a m. kir. kincstári jogügyigazgatósága végrehajtatnak Komonyi Károly homoki lakos végrehajtást szenvedő elleni 300 fit 45 kr. tőkekövetelés és járulékai iránti vhtási ügyében a beregszászi kir. tvszéb (az ungvári kir. jbiróság) területén levő Homok községében fekvő a homoki 24. sz. tjkben Vu'észben Komonyi Károly végrehajtást szenvedő, ^részben Komonyi Lajos, Zsuzsanna, Sándor, Terézia kiskorúak, Komonyi Zsuzsánna, Janotti Edéné, Komonyi János és 2/4részben Homoki Mária, Kovács Albertné tulajdonos társak nevére álló összes birtokra az árverést 764 írtban ezennel megállapított kikiáltási árban elrendelte és hogy a fentebb megjelölt ingatlan az 1891. évi november hó 25-ii< napján délelőtti 10 órakor Homok község bíró házánál megtartandó nyilvános árverésen a megállapított kikiáltási áron alul is elfog adatni.

Árverezni szándékozók tartoznak az ingatlan becsárának 10 %-át vagy is 76 frt 40 krt. készpénzben vagy az 1881. EX. t. ez. 42 §-ában je'zett árfolyammal számított és az 1891. évi november i -én 3333. sz. a. kelt j'gazságügy- miniszteri rendelet 8. §-ában kijelölt óvadékképes értékpapírban a kiküldött kezéhez letenni, avagy az 1881. LX. t. ez. 170 §-a érteimében a bánatpénznek a bíróságnál előlege» elhelyezéséről kiállított szabályszerű elismervényt átszolgáltatni. Kelt Uugvárt, a Kir. jbiróság mint kkvi hatóságnál, 1891. év június hó 13-án.

Keczer László, kir, albiró.