Ungvári Közlöny, 1891. július-december (13. évfolyam, 27-53. szám)
1891-07-02 / 27. szám
Ungvár, 1891. Julius 2. 27. szám. Tizenharmadik évfolyam. Megislenik csütörtökön. Előfizetési ára: Egész evre 4 írt. Félévre 2 „ Negyedévre 1 B Egyes szám 10 kr. Az előfizetési s üirüetményi díjak a kiadóboz küldendők. Felelős szerkesztő és kiadó-tulajdonos: JOVÄNOVITS JÁNOS. A községek jövője. Jó tiázat akarunk építeni — fundamentum nélkül. Tény az, hogy a közigazgatás mai állapota tarthatatlan. Csakhogy a javítást alulról kellett volna készíteni. A hatvanhárorn vármegye törvény- hatóságának átalakítása még hagyján, de tessék szétnézni az ország ötödfélezer jegyzőségc között; tessék csak gondolóra venni, hogy azokkal a halvány fényű csillagocskákkal, a nagy és kis községekkel mi lesz a jövőben. Csak a vak nem látja a mostani felfordult állapotokat. A községekben fejetlenség uralkodik. A közegészségügy, a közbiztonság, a 'közcsend mind a mesék országából valók, Ez nem tarthat igy tovább. Községi életünknek gyökeres változáson kell keresztül mennie. Es a községi életnek mi az iránytűje?... Akármeddig gondolkozzunk, a községi állapotok javulását egyedül a jegyzői állás czélszerü szervezésétől várhatjuk. Ez a tmgely s a többi kérdések csak e körül forognak. Nos? . . . Magasabb kvalifíkácziót s tisztességes fi/.etcst a jegyzőknek, e mellett segéderőt (írnokot) melléjük, bogy a hivatal soha üresen ne mar; (ihasson; a kir. járásbíróságoktól és a járási szolgnbirósággktól a kisebb jelentőségű ügyeket azután rendőri bíráskodás czimén utaljuk hatáskörükbe. Alakítsunk a helyi ügyek ellátására és az államiak támogatására községi tanácsokat, a bíróval élén. de a jegyző felügyelete, illetve rendelkezése alá helyezve. Hagyjuk a sok irka-firkát s e helyett a Ieg- szfigségesebbekre : a rövidségre és közvetlenségre fektessük a fősulyt, A hatáskör megállapításánál különös tekintenél legyünk arra. hogy a természet szerint öss/.eférhetlen állásokat vállasszuk el egymástól (A jegyzőből például ne csináljunk adóvégrehajtót, mert a mi népünk az ő adóvégrehajtóját nem hajlandó bizalmas tanácsadójául tekinteni; de meg a köri végrehajtóiállások szervezésére a befolyó végrehajtási költségek elegendő fedelet is nyújtanak.) A peren kívüli ügyekben előforduló Írásbeli teendők teljesithetését hagyjuk meg a jegyzők kezében továbbra is; ezt követeli mindenek felett a nép érdeke, ezt hozza magával továbbá a méltányosság a jegyzői kar iránt, de e mellett foglal állást maga az észszerű következtetés is, mert. hiszen ha a jegyzők e tekintetbeni hivatása eddig oly szépen bevált, a jövőben a magasabb képzettség mellett még inkább gyümölcsöző lécnél az. A már ismeretes törvényjavaslat a jegyzői állást két osztályra akarja elválasztani, u. rn. körjegyzői állásra miniszteri kinevezéssel, és községi elöljáróra főispáni kinevezéssel. Az eddigi állapotot épen megfordítva állítja elénk; eddig tudniillik a nagyközség jegyzője volt előnyben a körjegyző felett, mert ugyanaz a törvény, ugyanazon fizetés mellett, fejletlenebb községi szervezetet s egyébként is több bajt, nyűgöt adott a körjegyző kezébe . . . és. most egy tollvonás mily változást készül keresztül vinni. S ha volna ebben valakinek valami haszna! I)e senkinek semmi. Mert nézz ük csak közelebbről a dolgot. A kormány úgy látszik, abban a nézetben van, hogy a helyi ügyeket a nagyközség elöljárósága (tanácsa) önállóan végezheti, ellenben a kis községé csakis a körjegyző közreműködésével ... s ezért szándékozik a körjegyzői állás becsét emelni. Csakhogy képes lesz-e az a körjegyző több községeket a kebelbeli ügyekben is ellátni akkor, amidőn a nagy község jegyzője ezen ügyek vitele nélkül is görnyedni fog a munka alatt? Ismételjük, aggodalommal nézünk a jövő elé, mert azt látjuk, hogy a bár — egészében véve tömör szép műnek nevezhető, azonban — több pontjában elhibázott megyei törvényjavaslat gyengéivel fog törvényerőre emelkedni, s ez a törvény lesz szabályozója a majdan megalkotandó községi törvénynek is, a helyett, hogy megfordítva állana a dolog. S félő, hogy a tapasztalás kutató szeme a Közigazgatás alap nélkül szüköldő épületén időnap előtt réseket fog felfedezni. Adja Isten hogy aggodalmunk alaptalannak bizonyuljon! F. Sz. A valutakérdéshez. Hiába vádolták az aranyvalutások a higadtabb gondolkozásuakat tudatlansággal, butasággal és haza- fiatlansággal ezelőtt. Az újabb események megezá- folták őket; a hitel tulfeszitései és a kényszer-hitel következményei válságokat szültek és most általános lett az a józan felfogás, hogy monarchiánknak a papír vagyis hitelpénz valutából át. kell menni előbb a fémpénzzel fizetésre, ezt átugranunk nem szabad, és csak azután beszélhetünk arany valutáról. Nekünk tehát előbb kell rendezni a törvényesen fennálló ezüstvalutánkat és az ezüstre szóló bank és államjegyek kényszer forgalmát megszüntetni. Ez a természetes haladás, mert csak akkor Tehet szó az aranypénz és ezüstpénz értékarányának meghatározásáról és aranyfizetésről, ha csengő ezüstpénzzel már fizethetünk s ennek értékével aranyat szerezhetünk, bár eleinte veszteséggel is. Ezt az átmeneteit az aranyvalutás hazafiak csak azért ellenzik, mert ők adósság csinálásra és arany- valutás kölcsön fölvételére dolgoznak, a mi 13 pró- bás hazafiasságra és jó hiszemüségre nem vall, mert ez a bankárok és pénzüzérek politikája. Hogy monarchiánk saját kincstári számlájára, a polgárok megterheltetése (adó emelés vagy kölcsön) nélkül, még az ezüstvalutára sem mehet át papír- valutájából, az világos, de van egy mód, a mely a polgárok legkisebb megterheltetésével jár és alapul szolgálhat az aranyvalutáuak. Az aranyvalutások sürgetik az államjegyek bevonását. Ez 492 millió forint, ezek közt 72 millió forint egy forintos bankó. Ila már ezeket bevonjuk, mit adunk helyettük? aranyra szóló papírpénzt? vagy értéktelen váltópénzt ? — ezzel akkor csak gubát cseréltünk, még pedig azon külömbséggel, hogy nem önmagunknak leszünk adósok államjegyeinkért, mint most kamat nélkül, hanem más idegen Hitelezőinknek, a miért ezeknek kamatokat kell — államunknak vagyis mi nekünk fizetünk, mig most az állam nekünk pénzjegyeiért kamatot nem fizet, mert ez államjegyeknél mi vagyunk az állam hitelezői, vagyis önmagunk hitelezői, adósai ős jót állói. Arra a monarchia polgárai, a mostani pénzszűke mellett nem vállalkozhatnék, hogy az összes 41*2 milliót kölcsön adják ezüstben az államnak, de igen is arra, hogy a 72 millió papír egyforintosok teljes értékű ezüst frankosokra változtassanak, vagy 80 milliót, mely rövid lejáratú kölcsönből egy fejre 2 frt esik. Ha a kincstár megígéri, hogy kőt darab egy forintos államjegyért 5 drb 40 kros uj frank forintost, négy és 72 gramm finom ezüst béltartalommal és 5 gramm sulylyal, hat hónap alatt visszaad, akkor a szegény ember is szívesen adhat az államnak 2 forintot kamat nélkül kölcsön. Az adóhivatal adna róla elismervényt s fél év múlva ad érte uj frankosokat. A veszteség 4-—5 kr. kamat lenne. Miután kiszámították, hogy a forgalomban 30 millió ezüst forintos van, azokat is szívesen átengedi a közönség uj pénz veretésőre. Ezeknél nyer a kincstár másfél gramm ezüstöt, az államjegyeknél pedig annyit, a mennyivel olcsóbban vette az ezüst anyagot. Ez a kincstári nyereség lenne 5 °/o és szaporodna forgalmi pénzünk 100 millió mostani forinttal, melyért nekünk kölcsön kamatot és törlesztést fizetni nem kellene, a forgalom pedig, mely most pénzszűke miatt pang, élénkülne. Ennél a 100 milliónál szaporodnék tehát a közvagyon 9%-kal. Az állam az fittes nyereséget az államjegyek törlesztésére fordíthatná és 15—20 óv alatt a mostani fém alap nélküli államjegyek mind eltűnnének, még pedig az állam és polgárai minden más terheltetése nélkül, mint azzal, hogy kölcsönükórt fél évi kamatot nem kapnának, a mi az egyes polgárra nézve bizony csekélység, kár volt bizony ezt már ezelőtt 20 évvel meg nem kezdeui, mert most már valódi, teljes értékű és nem szemfényvesztő aranyvalutánk lehetne. Ha a forgalom élénkül és az a 100 millió többlet pénz a belföldön hasznos befektetésekre for- dittatik, az állam adó alapot nyer és a kivitel is szaporodni fog, melynek értékéből aranyalap szerezhető, miután a belföldön a forgalom és kereskedés ezüst és papírpénzzel fenntarhattó. A kinek aranypénzre van szüksége, adjon fél évre kamat nélkül a kincstárnak aranypénzre kölcsönt vagy aranyat, hogy ő abból négy és fél gramm béltartalma, 5 gramm súlyú aranypénzt (arany-frank forintot) veressen, de 5°/0. nyereséggel. Az ilyen kölcsön elismervényt is tartozzék a kincstár fél év alatt uj- arany frankforintért beváltani. Ennek az aranyfrankpénznek egyenértékét a külföldi aranypénzhez könnyű kiszámítani viszonylagos béltartalmuknál fogva. Ezen egyenórték meghatározása a. belföldi ezüst és hitelpénzhez mindaddig nem szükséges, még az aranyvalutát tényleg csengő pénzzel he nem hozzuk, mert a mi valutánk most ezüst valuta és minden fizetés abban számítandó törvényesen, A ki milyen pénzben kötelezi magát fizetni, fizessen, ha kárával, ha nyereséggel is, az ő dolga, mert ez a törvényes és méltányos viszony. Minden józanul gondolkozó átláthatja, hogy ez az igazi nemzetgaadasági és állami pénzpolitika, a melyet követnünk kell, nem pedig a bankok, bankárok és pénzüzérek és börzék pénzpolitikája, a mely az államot ésr népeket kényszerhitellel sorvasztja, eladósitja és — mondjuk ki egyenesen — csalni akarja. Kacziányi. A m. kir. pénzügyi közigazgatási bíróság elvi jelentőségű határozatai. Lelkészek fizetésére rendelt alapítványok kamat- jövedelme adóköteles. 1890. évi 5930. sz. a. Oly jogügylet, mely szerint a bórbeedó tulajdonos, a bérlet tárgyán tett építkezések és befektetések fejében a bérlőnek bizonyos összeget kifizet, a kifizetett összegtől a II. bélyegfokozat szerint járó illeték alá esik. 1890. évi 3943. sz. a. A községi és állami közegék ellen, a kir. kincstár kártérítési igényének a közadók kezeléséről szóló törvény értelmében megállapitása legfelső fokbán nem a pénzügyi közigazgatási bíróság, hanem a in. kir. pénzügyminisztérium hatáskörébe tartozik. 1890. évi 4213. sz. a. Ha az állat ugyanazon megye területén belül hajtatik legeltetésre, marhalevél hiánya miatt leletet fölvenni nem lehet. 1890. évi 4516. sz. a. Ha az adótárgy megszűnése czimén eszközlendő adóleirás végett benyújtott kérvény elkésve lett beadva, a törlés csakis arra az adóösszegre rendelhető el, a mely a kérvény beadásáig még nem volt esedékes. 1890. évi 4728. sz. a. Újdonságok. * Apponyi Albert gróf. Ungvár városának díszpolgára, m. hó 25-én megjelent városunkban és tisztelgett a város polgármesterénél. A tisztelgés alkalomszerűen jött, mert a gróf ür bezői birtokán időzött pár nap óta, s hogy Ungvár városát el ne kerülje, bejött s délután 4 órakor ment Kende Péter kíséretében a városházára, hol őt Fincicky Mihály polgár- mester fogadta. A nemes gróf szívélyes szavakban köszönte meg ismételten, szóval is, a polgármesternek azon kitüntetést, melyben őt városunk polgársága részesítette. A polgármester ezután bemutatta a gróf urnák a tanács tagjait, s ő helyet foglalva élénk beszélgetést folytatott vagy másfél óráig, a mikor aztán a jelenlevőktől szívélyesen elbúcsúzott. Látogatást tett még dr. Novák Endre közkórházi igazgató főorvosnál s Sztankóczy Géza bezői körjegyzőnél. Másnap visszautazott a fővárosba. ß 6« •• ------—-v TTAT / A 1 \ 1T" i \ f # T Szerkesztő és kiafióliivatal: 5 I % I ' 1 / /» Ili 1/ l 1 ' / . I I I \ \ £ Nagy-mtcza, 36. sz. > H % H _ ■ / l\ »—<: I |4 H 1 # I 11% W (Alap szellemi részét \ % 11 ■/ / H H k I B m H ■ # l B I 1 ■ % I í illető küldemények a s U 11 U i illll JLWZJ JLiV/ll X • | ““S:“■ i l Nyílttéri cMért 5 kr. \ VEGYES TARTALMÚ HETILAP. «uö at tuan ;
