Ungvári Közlöny, 1891. január-június (13. évfolyam, 1-26. szám)
1891-05-07 / 19. szám
kinyomassa és ezt vörös irónnal töbszörÖseu aláhúzza. Czimzett dolga gondoskodni arról, hogy a levél átvételére valaki az illető pályaudvaron a vonat megérkeztekor jelentkezzék. Pályaudvari levélért ép úgy, mint bármely más közönséges levélpostai küldeményért a posta szavatosságot nem vállal, sem a gyorsabb beérkezésért, sem a levél átvevőjének jogosultságáért. Ugyanezért ajánlott, vagy express levelezés, avagy bármiféle másfajta könyvelt postaküldemény nem kezeltetik pályaudvari levél módjára. Ezen intézkedés csakis a belföldi forgalomban és azon vonatokra nézve érvényes, melyekkel mozgó vagy kalauzposta közlekedik. * Érdekes czégbejegyzési ügy. A „New-Yorku amerikai életbiztosító társaságnak a mai lapokban oly nagy port vert cégjegyzési ügye a „Kereskedelmi Jog- és Ismeretek Tára“ szerint a következőkben áll : Midőn a társaság 1886. évben Magyarországban képviselőséget állított fel, magát mint részvénytársaságot kérte a budapesti kir. keresk. és váltó-törvényszék czégjegyzékébe felvétetni, és tényleg mint részvénytársaság jegyeztetett be. Ezen társaság előbb „Nautilus“ czég alatt valóban mint részvénytársaság alakult meg, de akkor még csak tengeri, szállítási és kárbiztositással foglalkozott. Később az életbiztosítást is üzletkörébe vonta és ezen üzletágra nézve szövetkezetként működött. Utóbb a „New-York life Insurance Company“ czéget vette fel és azóta kizárólag életbiztosítással foglalkozik, Jogi természete azonban — váljon részvénytársaságot, vagy szövetkezetét képez-e — határozatlan. Most, miután a társaságé czégjegyzékben a „részvénytársasági“ miuőséget és az alaptőke gyanánt bejegyzett £00.000 dollárt töröltetni — és a „szövetkezeti“ minőségét bejegyeztetni kívánta, és a budapesti kir. keresk. és váltó-törvényszék ezen kívánságának megfelelt: a Kereskedelmi Jog- és Ismeretek Tára“ szerint jogukban áll a biztosítottaknak ezen társasággal megkötött biztosítási ügyleteiket érvényteleníteni és a befizetett töke- és kamatok visszatérítésén felül kártérítést követelni, minthogy ők egy részvénytársasággal szerződtek, melynek 200.000 dollár alaptőkéje volt bejegyezve és nem egy alaptőke nélküli szövetkezettel; az eset — jegyzi meg a „Kereskedelmi Jog- és Ismeretek Tára“ — annál fontosabb, mert ezen amerikai társaságnál 1886. óta 1926 magyar családtő biztosította magát 20 000 frt, 30.000 frt, sőt 100,000 frt, biztosítási összegek erejéig. — A magyar biztositó közönség érdekében szükségesnek tartottuk ezt köztudomásra hozni. Irodalom. A Pr. Rótli Pál szerkesztésében megjelenő „Kereskedelmi Jog- és Ismeretek Tára“ második száma — gazdag és változatos tartalommal — megjelent. Dr. Feichtinger Elek fiumei h. pénzügyigazgatótól találunk benne egy nagyobb tengerjogi tanulmányt. Dr. Herényi Pál tanár értekezik a kereskedelmi könyvek és mérlegek felülvizsgálatról, Dr. Róth Pál a telephon-jogról, Dr. Herényi Sándor a közuti-;ló)- vaspályák felelősségéről személyi baleseteknél. A törvénykezés — biztosítási szemle — különfélék és irodalom rovatai sok érdekeset tartalmaznak, A biztosítási szemle különös gonddal van szerkesztve és felvilágosító közleményeket találunk benne a „Mutual“ és „New-York“ amerikai életbiztosítási társaságok bejegyzési ügyeiről. Az ipari és gyári alkalmazottak betegségéről szóló s [legközelebb életbe lépő törvény egy humánus e-zél érdekében úgy a kisiparosra, mint a gyárosra, valamint a kis- és nagykereskedőre részben uj kötelezettségeket s nem jelentéktelen terheket ró. Már magában e kötelezettsegek teljesítésében való pontatlanság is jelentékeny bírsággal büntettetik. E szempontból is szükséges tehát, hogy minden érdekelt üzletember tüzetesen megismerjo e törvényt s annak rendelkezéseit. De különben is az érdekelteknek egy jó tanácsadó fonalán idő kell ahoz, hogy egyik vagy másik irányban való elhatározásuk előnyeit vagy hátrányait mérlegeljék s hogy határozatuk keresztülviteléhez, esetleg a szervezéshez a kellő előkészületeket megtehessék s a szükséges tanácskozásokat megkezdhessék. Ezt jelentékeny előmozdítja a törvénynek most megjelent magyarázatos kiadása, melyben Gellóri Mór, az orsz. iparegyesiilet titkára nemcsak a miniszter, hanem a törvényhozás szakbizotságai- uak indokait is szakértelemmel csoportosította, sőt azokat saját magyarázó jegyzeteivel is kiegészítette. A magyarázatos kiadás leg- ezélszeriibben szerzőnél (uj-utcza 4.) rendelhető meg: 50 kr. előle- ges bekii'dése mellett a könyv bérmentve megküldetik. Ipartestületek, gyárak és vállalatok nagyobb számit megrendeléseknél kedvezményekben részesülnek Dolgozzatok a míg mécsetek ki nem alszik. Regény a kereszténység első korszakából. Irta: gróf Tolsztoj Leó. — Fordította: Somogyi Ede. (Folytatás.) Harmadik Fejezet. Julius derekasan haladt előre, mentül közelebb ért a faluhoz, annál inkább felocsu lőtt szelleme és a színek mind határozottabak és életbűbbek lettek abban a képben, melyet magának a keresztények által folytatott életről festett. Épen midőn a nap a láthatárról letűnni készült és Julius rövid pihenőt akart tartani, egy férfiúval találkozott, a ki az ut szélén ült és estebódjét fogyasztotta el. Közepes kom ember volt és a mennyire külsejéből meg lehetett Ítélni, igen értelmesnek és műveltnek kellett lennie. Nyugalmasan ült és kényelmesen evett olajfabogyőt és kenyeret. Mihelyt Júliust megpillantotta, mosolyogva mondá : — Jó estét, fiatal ember, még nagy utat kell megtenned. Ülj le és pihenj néhány perczig. Julius megköszönte a meghívást és leült melléje. — Merre tartasz, ha szabad kérdeznem? kérdezé az idegen. — - A keresztényekhez megyek, viszonzá Julius, J és a mint a további kérdésekre válaszolt, elbeszélte I neki életének egész folyását és jelenlegi lelkiálla- j potát, mely erre a hirtelen elhatározásra bírta. Az idegen figyelmesen és szótlanul hallgatta őt, csak nagy ritkán szakította félbe oly kérdésekkel, melyeket szükségeseknek vélt avégből, hogy megvilágítson egy-egy homályos czólzást vagy hogy valamely eseményre fényt derítsen. Se magyarázatokba, se véleményének nyilvánításába nem bocsátkozott. Miután Julius végre befejezte előadását, az idegen összeszedte az ebédből megmaradt eleséget, rendbe hozta ruháját és aztán ezeket mondta : — Fiatal ember, ne hajtsd végre elhatározásodat ; letértél a helyes útról. Én ismerem az életet ; te nem ismered. Figyelj rám : elemezni fogom lefolyt életednek főbb eseményeit és azokról való főbb gondolataidat, és miután te azokat úgy állítottad lelki szemeid elé, a hogyan én képzelem elmémbe d, határozd el magadat arra, a mit legbölcsebbnek fogsz vélni. Fiatal, gazdag, szép, erőteljes vagy — szived a dúló szenvedélyek martaléka. Már most nyugalmas megvonulást óhajtasz, a hol nem fognak többé zavarni ezek a szenvedélyek, a hová menekülhetnél a szenvedések elől, melyeket neked ezek a szenvedélyek okoznak ; és te azt hiszecl, hogy ezt az enyhülést, ezt a nyugalmat meg fogod találni a keresztények között. Azonban, fiatal barátom, a biztosságnak eféle kikötője nincsen sem itt, sem egyebütt, mert az, a mi téged bánt és gyötör, nem fekszik sem Ciliciá- ban, sem Rómában, annak forrása tenmagadban rejlik. A világtól elzárkózott falu magányában ugyanazok a szenvedélyek fognak benned tombolni és fognak téged zaklatni, csakhogy százszorta fokozottabb mérvben, mint annak előtte. Nem szándékozom a keresztényeket megítélni, de azt hiszem, hogy csalásuk vagy tévedésük abban áll, hogy vonakodnak az emberi természetet megismerni. Az egyetlenek, a kik valósággal képesek a keresztény tanokat a gyakorlatban megvalósítani, az öregek, a kikben az agg kor hava és jege megdermesztette az emberi szenvedély utolsó foszlányait. Az az ember, ki életének és egészségének virágában áll, különösen az olyan fiatal ember, mint te vagy, a ki még nem szakította le az élet gyümölcseit és még csak a saját belsejét sem ismeri, nem vetheti magát alá az ő törvényeiknek, mert ezek a törvények nem az emberi természeten, hanem alapítójuknak, Krisztusnak hiú képzelődósén alapulnak. Hogyha közéjük lépsz, csak úgy fogsz szenvedni, ugyanamaz okok miatt, mint előbb, csakhogy sokkal nagyobb mérvben. Már most szenvedélyeid elragadnak a helyes útról és helytelen téves nyomokra ragadnak ; de ha már egyszer letértél, hatalmadban áll lépteidet visszairányitani és önmagádat fölegyenesiteni, és azonfelül meg lesz neked a szenvedélyek szabadon bocsátásának, azaz az életörömnek elégtétele. De ha a keresztények módjára élsz és úgy szólván erőszakkal igába hajtod szenvedélyeidet, úgy ebben az esetben is képes lészsz letérni, csakhogy sokkal gyakrabban és sokkal pótolhatla- nabbul, mint annak előtte, és ezen felül el kell majd viselned azokat az örökös gyötrelmeket, melveket az embeii természet kielégítetlen vágyai okoznak. Bocsásd szabadon a gát által feltartóztatott vizet s meg fogja nedvesiteni és termékenyíteni a rétet és a mezőt és üdíteni fogja az állatokat, melyek rajta legelnek ; de ha meghagyod a gátat, úgy a viz a földbe fog szivárogni és vastag, sáros árként fog toyább folyni. Ugyanúgy vagyunk az emberi szenvedélyekkel is. A keresztények tanai (bizonyos biteknek kivételével, melyekkel megvigasztalják és megerősítik magukat és melyek fölött most nem akarok vitatkozni), a mennyiben mindennapi életüket érintik, a következőkben foglalhatók össze : elitélik az erőszakosságot ; helytelenítik a háborút és a bíráskodást ; vonakodnak a tulajdont elismerni; nem akarnak tudni a tudományokról és a művészetekről — egyszóval, mindazt kiküszöbölték, a minek az a czőlja, hogy az életet kellemessé és élvezetessé tegye. De még igy is jó volna, ha valamennyien megfelelnének annak a leírásnak, melyet mesterük felől adnak. Ettől azonban oly messze vannak, hogy merő lehetetlenségnek látszik. Az emberek természetüknél fogva rossz hajlamúak és szenvedélyeik uralma alatt állnak. A szenvedélyek örökös játéka, a belőlük folyó örökös harcz és küzdelem az, a mely az embereket erősen fogva tartja ama viszonyok között, melyek között élnek. A vadak nem ismernek megszorításokat és az egyes egyén közülök a végből, hogy szenvedélyeinek eleget tegyen, megsemmisítené az egész világot, ha mind- auuyian oly alázatosan hajolnának meg a rossz előtt, mint a keresztényt Hogyha az istenek az embereket keserűséggel, bosszúvágygyal, sőt rosszakarattal ruházták fel, úgy azt kell hinnünk, hogy ezt azért tették, mert az ily érzések szükségesek az emberi élet fentartásához. „A keresztények azt tartják, hogy ezek az érzések rosszak és hogy nélkülök az emberek boldogok lennének ; akkor aztán nem lennének se gyilkosok, se kivégzések, se háborúk. Ez igaz; de éppoly joggal azt is állíthatná valaki, hogy lényegesen hozzájárulna az emberek boldogságához, ha nem lennének az evés és ivás szükségének alávetve. „Akkor aztán valósággal nem lenne sem éhség, sem szomjúság, sem azok a bajok, melyeket ezek maguk után vonnak. De ez a föltevés egy betűvel sem változtatja meg az emberi természetet. És ugyanígy vagyunk valamennyi többi emberi szenvedéllyel : a haraggal, a bosszuvágygyal, a rosszakarattal, sőt a nemi szerelemmel is, a fényűzéssel, a pompával meg a nagysággal, melyek az isteneknek is jellemző vonásaik s ennélfogva megváltoztatott alakban az emberekhez tapadó tulajdonságok. Tépd ki az emberből a táplálkozás szükségét és ugyanabban a pillanatban őt magát is meggsemmisited ; ép igy rontsd le az emberi szenvedélyeket és ezzel le fogod rontani magát az emberiséget. Ugyanez a megjegyzés a tulajdonra is vonatkozik, melyet a keresztények, mint mondják, vonakodnak elismerni. Tekints magad körül és azt fogod látni, hogy minden szőlő, minden kert, minden ház, minden malom egyes egyedül azért keletkezett, mert megvolt a tulajdon és mert azt tiszteletben tartották. Töröld el a magántulajdon elvét, és nem lesz egyetlen művelt szőlőkért, egyetlen igavonó barom sem. A keresztények azt állítják, hogy nincsen semminemű birtokuk és mégis élvezik annak gyümölcsét. Azt mondják, hogy mindent közösen bírnak, hogy oda viszik minden birtokukat és megosztják a többiekkel. De azt, a mit magukkal oda visznek, azt másoktól kapták, olyanoktól, a kik elismerik a birtokot, Egészen egyszerűen port hintenek a nép szeme közé, vagy a legkedvezőbb esetben önmagukat csalják meg. Te azt mondod nekem, hogy saját kezeikkel dolgoznak a végből, hogy fentartsák magukat; de az,- a mit termelnek nem lenne elégséges eltartásukra, ha nem sarczolnák még azt, a mit más emberek termeltek, a kik elismerik a tulajdonjogot. Hogyha ez az ő életfentartási elméletük diadalra jutna, úgy az ő társadalmi rendszerükben nem lenne hely sem a művészetek, sem a tudományok számára. Ők tagadják művészeteink és tudományaink előnyeit. És nem is tehetnek egyebet. Tanaiknak minden porczikája és minden betűje arra van számítva, hogy az embert visszavezessék kezdetleges állapotába — a vadságba, az állatiassígba. Ők nem élvezhetik az emberiség szolgálatában álló tudományokat és művészeteket, és miután épenséggel fogalmuk sincsen róluk, elvetik azokat. Aztán nem érvényesíthetik az emberiség szolgálatában azokat a képességeket és tehetségeket, melyeid az emberek kizárólagos fölényét képezik és melyek őket az istenekhez közelebb hozzák. Nem akarnak se templomokat, se szobrokat, se színházakat, se múzeumokat, Azt állítják, hogy nincsen rájuk szükségük. A legalkalmasabb ínód arra, bogy ne kelljen saját magunk alacsonysága miatt elpirulnunk, az, ha megvetjük a nemességet. Mesterük tudatlan csaló volt és ők némi sikkénél törekszenek őt utánozni. Ezenfelül istentelenek is. Vonakodnak az isteneket vagy az emberi ügyekre gyakorolt befolyásukat elismerni. Csupán mesterük atyát ismerik el, kit az ő atyjuknak neveznek, és magát mesterüket, a ki, a mint mondják, föltárta előttük az élet minden titkát. Tanuk nyomorúságos csalás. Ügyelj erre jól : a mi bitünk az, hogy a világegyetemet az istenek tartják fenn és hogy az istenek ügyelnek az emberre és megoltalmazzák őt. Az embereknek a végből, hogy jól éljenek tisztelniük kell az isteneket, keresniük kell az igazságot és gondolkodniok kell. Ennek következtében életünket egyfelől az istenek akarata, másfelől pedig az emberiség együttes bölcsesége szabályozza. Élünk, gondolkodunk és kutatunk és ennélfogva az igazság felé közeledünk. Ő nekik ellenben nincsenek isteneik, sem isteni akaratuk, sem emberi bölcseségük, melyre ügyelniük kellene, hanem vakon kell hinniük keresztre feszitett mesterükben és mindabban, a mire ez őket tanította. Döntsd el már most, melyik a megbízhatóbb vezető: az istenek akarata és az összes emberiség bülcseségének együttes zavartalan működése-e, vagy a kötelező oktalan hit egyetlen ember mondásában.“ (Folytatása következik.)
