Ungvári Közlöny, 1891. január-június (13. évfolyam, 1-26. szám)
1891-04-30 / 18. szám
Melléklet az „ÜITCÍVÁM KÖZLÖNY“ 181*1. évi IS. száméhoz. KÖZGAZDASÁG. boldogság és üdv nyomban követik isten akaratának teljesítését. Mesterünk azt mondta: „Jöjjetek hozzám * Hurczolóskodás. Május első napja nálunk a bérév második' negyede, a mikor a lakásváltozás leginkább igénybe vétetik. Most olyan napra esik ez, hogy a hurczolkodást nagyon meg fogja nehezíteni. A gör. kath. híveknek ugyanis május 1-én nagypéntekük van, e nap egyáltalán alkalmatlan a lakváltoztatásra, ápril hó 29. és 30-áu zsidó ünnep, tehát előbb bajosan lehet; május másodikán ismét szombat, a mikor megint nem lehet ; vasárnap, hétfőn és kedden a gör. katholikusok husvétja van, igy hát a rendes hurczolóskodás csak szerdán, május 6-án eszközölhető úgy, hogy a vallásfelekezetek egymás között össze ne zördüljenek. — Szolyvai, gyomorbajok elleni gyógyvíz Ezen megjelölés illik legjobban e gyógyvízre, mely a maga nemében speeiálitás, valamint vegyi alkata, úgyszintén gazdag kettedszén- savas natrontartalma folytén (84 rész 10.000 részben, mig ugyan) ennyi részben Vichy csak 48, Bilin csupán 42 részt tartalmaz- hivatva van, hogy a számos mesterséges módon előállított gyomorszerek (emésztési porok, pastilles digestives, bicarb, sodae stb. stb.) egyszerű és természetes úton pótolja. Hányán vannak, a kik túlságos vagy czélszerütlen étkezés, s a bor vagy gyümölcsfélék mértéktelen élvezete után nem használtak volna sódat, pezsgő vagy seid- litz-port, hogy az emésztő szerveikben fellépő kellemetlen érzsét megszüntessék? A szolyvai gyógyforrásban egy szerencsés vegyalka- tú vízzel bírunk, mely a savakat kötő tulajdonságával a Viehy-v.igy bilini vizeket messze felülmúlva, mégis összetétele és dús szénsavtartalma következtében, egy felette kellemes izű, nyáron különösen borral keverve nagy fokban iiditő italnak mondható, mely soha kellemetlenséget nem okoz, sőt ellenkezőleg a jelenlevő feles gyomorsavat, gyomorégést és a gyomor egyéb számos bajait enyhén és mégis hatásosan képes megszüntetni és az emésztési folyamatot erélyes és jótékony módón befolyásolja. Irodaiam. A „Vasárnapi újság“ f. óvi már.czíus hó 26-iki száma a következő tartalommal jelent meg: „ Ibsen Henrik.“ (Arczképpel.) Dr. Lázár Bélától. — Ibsen költeményeiből : „Fény iszony.“ Fordította Gergely Imre, és „A magyarokhoz.“ Fordította Lázár B. - - „Az én tanyám/ Költemény. Pásztóitól. — „A két hitestárs.“ Elbeszélés. Könyves Tóth Kálmántól. — „A marokkói szultánról.“ Pierre Loti könyvéből. — „Budapesti képek.“ (13 rajz.) — „Angol könyv Budapestről.“ — „Az áruló.“ Patru 8. elbeszélése. — „Olga Feodorovna nagyherczegnő.“ Egy moszkvai lap czikke. — „Egy telem a perzsa fővárosban.“ (Képpel.) Dr. Kégl Sándortól. — „Sémmelveisz Ignácz Fülüp.“ (Arczképpel.) Dr. Csapodi Istvántól. — „Őskori síremlékek a Mátra és Bükk hegységeiben.“ (2 képpel.) Székáréi Jánostól — „Divattudósitás.“ (Két budapesti tavaszi divatképpel.) Saroltától. — Irodalom és művészet. — Közintézetek és egyletek. — Sakkjáték. — Képtalány. — Egyveleg. — Mi újság ? — Halálozások. — Szerkesztői mondanivaló. — Hetin? ptár. — A „Vasárnapi Újság“ előfizetési ára negyedévre 2 írt, a „Politikai újdonságok“-kai együtt 3 frt, — Ugyancsak a Franklin-Társulat kíadóhivatalájan (Budapest, egye- tein-utcza 4. sz.) megrendelhető a „Képes Néplap“ legolcsóbb újság a magyat nép számára, félévre 1 frt. A legkellemesebb szórakoztató egy jó lap s ezt csekély 6 forintért megszerezheti minden család, ha megrendeli a „Képes Családi Lapok“ czimü szép* irodalmi és ismeretterjesztő lapot, mely nemcsak basznosau mulattató, értelem, érzelem- és izlésneme- sitő olvasmányokat nyújt olvasóinak, hanem „Nő a házban“ czimü'mellékletével hű tanácsadója a család minden tagjának s gyönyörű, csak kiváló művészektől eredő képeivel a szép érzéket is fejleszti. Hogy magasztos czéljának a „Képes Családi Lapok“ mennyire megfelel : azt legjobban bizonyltja ama közkedveltség, a melyben részesül, s előfizetőinek évről évre szapordó száma. A „Képes Családi Lapok“ előfizetési ára egész évre 6 frt, félévre 3 fit, negyedévre 1 frt 50 kr. s a kiadóhivatal (Budapesten, nagy korona-utcza 20. sz.) melyhez az előfizetések legczélszerübben posta- utalványon intézendők, kívánatra bárkinek ingyen és bérmentve szolgál mutatványszámokkal. Megrendelési fölhívás. A midőn van szerencsém b. figyelmét fölhívni a hazai magyar sajtó azon Ítéletére, melylyel a „Magyar Közmondások Könyve“ czimü munkámat a múlt ér második felében fogadia : egyúttal tiszteletteljesen hozom szives tudomására, miszerint e müvem árát — daczára, hogy az eddigi bevételeim a tetemes nyomdai költségeket még most sem fedezik, mégis, nehogy nyerészkedési vágygyal gyamisittassam — 2 írtról (bérmentes küldéssel) 1 írt 20 krra szállítottam le; hogy ez állal az amúgy is valóban nagy elterjedésnek örvendő mű — melyből már az első ezer példány teljesen elfogyott — még könyebben megszerezhető s igy még nagyobb körben elterjedhető legyen. Bátorkodom egyúttal b. tudomására hozni, miszerint löbb jeles tanférfiu kivánatára, illetőleg tanácsára munkám egy részét — moly magában véve teljes egészet képez — külön lenyomatban is kiadtam •, „T a ii u I m á n y a köz mondásokról“ ezim alatt. Ebben a közmondások fogalma, eredete és fejlődése, különböző elnevezései, kiterjedése, módja és modora képezik értekezésem egy részét. A további fejezetek ezimei: Jelviség (symbolizmus) a közmondá okban. Nyelvsajátság. Nyelv- virágok. A közmondások rokontársai. A közmondások irodalma. (Munkám ezen részére, ez alkalommal is különösen fölhívom nyelvészeink figyelmét.) Életrajzi adatok. — Legvégül szemelvények: tiz régebben élt közmoudásgyűjtő iró és szónok után, nevezetesen : Szenczi Molnár Alberttól, Pázmány Péter után, Beniczky Példabeszédeiből.. Mikes Kelemen Leveleiből, Kis Viczay Páter művéből, Faludi Ferenez Jegyzőkönyvéből, Kovács Pálnak Példa- és Közmondásaiból, Baróti Szabó Dávid munkájából, Szirmay Antal könyveiből és Czuczor Gergelytől. Ezen 88 lapra terjedő csinosan kiállított füzet árát oly csekélyre szabtam — egy példány bérmentve csak 33 kr. — hogy azt még a legszerényebb anyagi viszonyok közt is minden irodalompártoló megszerezheti. Szükségesnek tartom még megjegyezni hogy úgy a „Magyar Közmondások Könyve“, valamint az u. n. külön lenyomat, a mű árának előleges utalványozása esetén bérm entve küldetik meg. (Utánvétel esetén a rendelő fizeti a szállítási költséget/ Gyűjtők 5 példány után a 6-ikat ingyen kapják.Könyvkereskedésekben a „MagyarKözmondások Könyvé“- nek 2 frt s a „Tanulmány a közmondásokról“ ez. füzetnek 50 kr. állandóan a bolti ára. (Ezen ár-különbözet abban leli magyarázatát, hogy a könyvkereskedők szerző művei után 40 százaléknyi kedvezményben részesülnek.) igen csinos és Ízléses kiállítású bekötött díszpéldányok ára szerzőtől rendelve 3 frt. Jelen alkalommal egyúttal fölkérem c s e r e p é 1 d á n y r a mindazon szerzőket, kiknek munkáik saját kiadásukban jelentek meg. — Pécs, S ir i s a k a A n d o r, tanító. Gazdaság és üzlet. Ungvár ápr. 29-én. Folyó ápr. 23-án tartott heti vásárról a következő piaczi árak vannak a város hiteles jegyzőkönyvében följegyezve. Búza (100 kilogram) 8.10. Rozs 6.90. Árpa 6.80. Zab 7.—. Tengeri 6.80. Burgonya 3.20. Borsó 8.—. Lencse 8.—. Paszuly 7.—. Köleskása 16.—. Árpadara 16.—. Szesz 24foku 1 liter 40 kr. Vaj 1 frt. Scrlés-zsiv 1 kg. 72 kr. Marhahús 45 és 50 kr. Szalonna 64 kr. Öntött gyertya 44 kr. Széna (100 klgr.) 1.70. Zzupszalma 1.25. Sertéshús 48 és 44 kr. Favágási ideiglenes árszabály. Egy öl fa hasábja három darabra fűrészelve l frt 60 kr., négy darabra 2 frt., öt darabra 2 frt 40 kr. — Fél öl fa hasábja három dbra fűrészelve 1 frt, négy dbra 1 frt 20 kr., öt dbra 1 frt 30 kr. — Egy szekér erdőből hozott fa felvágatása 80 kr. Ungvárt, 1890. évi november hó 28-án. Farkas, rendőrkapitány. — A magyar-franczia biztositó részvénytársaság Beniczky Ferenoz ur ő méltósága elnöklete alatt f. é. április hó 18-an tartotta közgyűlését. Az előterjesztett igazgatósági jelentésből a következő figyelemre méltó adatokat közöljük. A dij és illeték bevétel a tüzhiztositási ágazatban 4.030,072 forintra; a jégbiztositási ágazatban 507.080 forintra ; a balesetbiztosítási ágazatban 47, 211 forintra; az életbiztosítási ágazatban 792 ezer 907 forintra; az összes díjbevétel 5,377 271 forintra rúgott. Viszontbiztosítási dijakra valamennyi ágazatban kiadatott 1506636 forint; károkért kifizettetett a tüzágazatban 2.306,021 forint; a jégágazatban 482,822 forint; a balesetágazatoan 4,920 forint; az életágazatban 186 812 forint; összesen 2.975.655 forint. Az intézet bevételei a társasági házak jövedelméből, kamatokból, értékek utáni nyereségből és különféle bevételekből 308,952 írtra rúgtak; az intézet tartalékai 4923,073 irtot tesznek. A dijkötelezvénytáreza 7.784,680 forintot tartalmaz. A biztosítási tőke és járadék (életbiztosítási osztály) 19 076,764 forintot képvisel. Az intézet fenállása óta kártérítések fejében készpénzben ötven millió forintnál többet fizetett ki. A 35 054 foriulot tevő tiszta nyereség nem osztatik el, hanem 32,240 forint kétes követelések tartaléklapja létesítésére for- dittatik és 2,814 forint uj számlára átvitetik. A társaság biztosítéki tőkéi az évi díjbevétel bozzászámitá- sával 11,752,460 forintra rúgnak. Az angol módszer szerinti 10 kros heti diju életbiztosítások meghonosítása állal az intézet tényleges szükségletnek felelt meg, és azzal főleg a kevésbé módos néposztálynak alkalmat nyújtott az életbiztosítás áldásaiban való részesedésre. Örömmel constatáljuk a közgyűlés elé terjesztett zárszámadásokból és jelentésekből, hogy ezen hazai intézet üzlete szép eredményekkel biztató felvirágzásnak indul, és hogy az elmúlt 1890. évben, mely különösen a hazánkban működő biztositó intézetekre nézve válságosnak mondható, a mostoha viszonyok és az elemi csapások daczára ily szép eredményt tudott felmutatni, mely eredmény legnagyobb részben az igazgatóság erélyes, takarékos és szolid üzletvezetésének köszönhető. CB S3 ál S3 Dolgozzatok a mig mécsetek ki nem alszik. Regény a kereszténység első korszakából. Irta: gróf Tolsztoj Leo. — Fordította; Somogyi Ede. (Folytatás.) — Még azt szeretném tudni, hogy miben All ez a hit ? — Hitünk abban áll, hogy úgy értjük azéletet, a hogyan azt Krisztus értünk folytatta. — És az milyen volt ? — Krisztus egy ízben a következő parabolát mondta el : Bizonyos földművelők egy földbirtokos sző- őjét művelték, a miért kötelesek voltak neki a termés egy részét átengedni. Mi, a kik a földön élünk, ezek a földmivelők vagyunk és kötelességünk istennek adózni, az ő akaratát teljesíteni. De az emberek azt hitték, hogy ez a szőlő az övék, hogy semmit sem kell érte fizetniük és hogy bátran élvezhetik a termést, mely minden nagyobb fáradságuk nélkül termett. És a szőlő ura elküldött egy szolgát, hogy beszedje a tizedet, de az emberek elkergették őt. Erre aztán elküldte fiát, de ezt megölték és azután azt gondolták, hogy már most senki sem fogja őket háborgatni. Már most ez a világ hite, mely szerint minden földi ember szabályozza életét, megfeledkezve arról, hogy az öletet azért kaptuk, hogy visszaadjuk istennek. Krisztus arra tanított bennünket, hogy téves az embereknek az a hite, hogy az emberre nézve jobb, ha elűzi az úr szolgáját és fiát szőlőkertjéből és megtagadja a tized lerovását, — mert minden embernek vagy le kell rónia a tizedet vagy pedig ki kell űzetnie a szőlőkertből. Arra tanított bennünket, hogy azok a dolgok, melyeket mi élvezeteknek nevezünk — evés, ivás, szórakozás stb. — nem élvezet, nem is lehetnek azok, ha életünk czóljául tüzzük ki; hogy élvezetekké csak úgy válnak, ha boldogságunkat egészen más dologba — ugyanis Isten akaratának teljesítésébe helyezzük. Akkor, de csakis akkor, válnak ezek az élvezetek olyasmivé, a mit isten parancsára teljesítünk. Az élvezetekben gyönyörködni, anélkül, hogy isten akaratának tetjesitésével törődnénk, a virágokat leszakasztani, mintha a munka tövisei nem volnának meg rajta, ép oly bölcs, mintha le akarnók vágni a tövet és el akarnók ültetni gyökere nélkül. Ez a mi hitünk és ennek erejénél fogva vonakodunk csalódások után járni az igazság helyében. Mi tudjuk, hogy az élet boldogsága nem függ az élvezetektől, hanem Isten akaratának teljesítésében rejlik, a nélkül, hogy az élvezetnek gondolatát vagy reményét táplálnék. És következéskép igy is élünk ; és mentül tovább élünk, annál világosabban értjük meg, hogy valamennyien, kik dolgoztok és súlyos terhet honitok; én könnyíteni fogok rajtatok.“ így szólott Pamphilius. Julius feszült figyelemmel hallgatta őt és az, a mit hallott, mélyen meghatotta, szivét, de még nem volt tisztában mindannak jelentőségével, a mit Pamphilius neki mondott. Egy pillanatig azzal gyanúsította barátját, hogy meg akarja őt téveszteni ; de egy pillanattal utóbb, a mint szende igaz szemeibe nézett, arról győződött meg, hogy Pam-' philius önmagát téveszti meg. Pamphilus meghívta barátját, hogy látogassa őt meg és látogatása közben tanulmányozza személyesen községük életét, és arra az esetre, ha megnyeri tetszését, töltse közöttük életének hátralévő napjait. És Julius megígérte, hogy meg fogja őt látogatni. Megígérte, de nem látogatta meg Pamphilust, és miután a nagy város áramlata őt is magával ragadta, csakhamar teljességgel megfeledkezett róla. ügy látszott, mintha ösztönszerüen attól tartott volna, hogy a keresztények élete sokkal vonzóbb lehetne rá nézve, semhogy képes lenne ellenállni. Ez okból olyannak festette ki magának, a melyben az embernek az élet minden kellemességéről le kell mondania. Már pedig arra nem bírta volna magát rávenni, hogy ezeket a kellemességeket feladja, mert ezekben összepon- tositotta életének czélját és feladatát. Gáncsolta és elitélte a keresztényeket. És ez az elitélés szinte jó 1 esett neki; attól tartott, hogy jöhet még ilyen idő, a mikor meg fog szűnni őket elitélni, és ebből az okból felhasznált minden kínálkozó alkalmat, hogy a kereszténység gyenge oldalait kikutassa. Bármikor és bárhol érintkezett a városban keresztényekkel, változ- hatatlanul talált magaviseletükben valami gáncsolni valót. Mikor látta, hogy a vásártéren eladtak gyümölcsöt és gabonát, sokszor azt mondta magában és néha nekik is: „Ti azt állítjátok, hogy semmire sincs sztikségtek és mégis itt pénzért áruljátok termékeiteket, a helyett, hogy ingyen osztanátok szét azok között, a kiknek szükségük van rájuk, ti önmagátokat ámítjátok, a többieket pedig megcsaljátok“. És vonakodott érveikre hallgatni, melyekkel arról igyekeztek őt meggyőzni, hogy szükséges és igazságos, hogy a vásáron eladják termékeiket és hogy ne ajándékozzák el azokat. Valahányszor meglátott egy keresztényt, a ki jó szövetből készült, csinos ruhát hordott, nem állhatta meg, hogy szemrehányásokat ne tegyen neki a miatt, hogy ezt a ruhát nem ajándékozta másnak. Lelki nyugalmára nézve múlhatatlanul szükséges volt, hogy minden keresztény rossz legyen, | és miután ők soha sem tagadták, hogy vétkeznek, ez okból az ő szemébe büntetésre méltók is voltak. Úgy nézett rájuk mint farizeusokra, csalókra, kiknek ereje magas röptű mondásaikban, gyengeségük pedig cselekedeteikben rejlik. És saját magáról ellentétképen azt jegyezte meg: Én legalább azt vallom, a mit művelek, mig ők mást vallanak és mást tesznek.“ És miután elhitette magával, hogy valósággal igy van, szinte nyugodtnak érezte magát és tovább folytatta megszokott életét. Második Fejezet. Julius természettől fogva szelíd volt és szeretetreméltó tulajdonoságokkal birt; de miként korának és hazájának legtöbb fiatal embere, ő is rabszolgákat tartott, kiket sokszor barbár módon megbüntetett, ha elmulasztották parancsait teljesíteni, vagy egyszerűen, ha bármily semmis ok miatt dühbe jött. Az értékes, hasznot nem hozó piperék, továbbá a gazdag ruhák egész gyűjteményének volt birtokában, melyeket folytonosan újakkal gyarapitott. Nagy barátja volt a színházaknak és látványosságoknak is, és legifjabb serdülő korától fogva szeretőkkel vette magát körül és baráti társaságban sokszor nagy kicsapongásoknak engedte magát át evés és ivás dolgában. Egy szóval, élete vigságok és gyönyörök között siklott tova — legalább úgy tetszett neki, mert ő maga képtelen volt annak folyását belátni. Majdnem kizárólagosan szórakozásokból állott, melyeknek száma oly nagy volt, hogy nem is maradt ideje arra, hogy ez életbe vágó tárgy fölött gondolkozzék. Két év gyorsan repült el ezen a látszólag gyo- nyörteljes módon, és Julius biztosra vette, hogy élete többi éveinek is ép oly élvezetesen kell lefolyniok, mint ennek a kettőnek. Azonban a dolgok természeténél fogva ez merő lehetetlenség, mert az olyan élet, a minőt Julius folytatott, föltétlenül azt hozza magával, hogy az élvezeteket egyre gyarapitsuk és fokozzuk, nehogy a gyönyör apadjon. Hogyha kezdetben élvezetet nyújtott neki, ha egy barátja társaságában egy üveg enyhe bort kiüríthetett, úgy ez az
