Ungvári Közlöny, 1891. január-június (13. évfolyam, 1-26. szám)
1891-01-08 / 2. szám
Uiigvár, 1891. január 8. 3» szám. Tizenharmadik évfolyam. Előfizetési ára Félévre................................G*Negyedévre .....................1 * Egy példány ára 10 kr. Kapható a kiadóirodában, Szenczer Henrik és Feuerlicht R. tőzsdéjében. Az előfizetési és hirdetményi dijakat POLLACSEK MIKSA könyvnyomdája veszi fel. UNGVÁRI KÖZLÖNY. MEGJELENIK CSÜTÖRTÖKÖN, Szerkesztőség : nagy-utca 36. (a görögtemplomnál). Ide intézendők a lap szellemi részét illető küldemények. Kéziratok előleges kivánatra egy hó alatt visszahatnak. Hirdetményekért a 30 kr. bélyegilletéken felül 3 kr. nyílttéri ozlkkért 5 kr. fizetendő minden szó után. Ünnepek után. Elmúlt a karácsony, lezajlott a keresztény világ e nagyjelentőségű örömünnepe. Az istendicsőítő himnuszok és a vígság hangjai elnémultak, s a társadalom visszazökkent a régi, a mindennapi kerékvágásba. Újra folytatódik a létért való küzdelem, a sürgés-forgás, a munka és az izzadás a mindennapi kenyérért, mintha mi különös sem történt volna. Valóban, a fölületes szemlélő nem is vehetett észre semmi különöst. így történt minden évről-évre, emberemlékezet óta. Az emberek megűlték az ünnepeket s azután napirendre tértek. Hanem aki a közönségesnél valamivel több figyelmet szokott fordítani az események alakulásaira és menetére, az bizonyára észrevett egy oly jelenséget, mely a társadalomban az elmúlt évtizedek alatt, sőt talán az újabbkori civilizáczió kezdete óta mindig, a kereszténység ünnepei alkalmával teljesen hiányzott; most ellenben, nehány év óta, azoknak állandó kísérője, s ez : az a keresztónyies magasztos szellem, mely a hírlapirodalomban Krisztus születésének, feltáma- ífásának és a Szentlélek eljövetelének ünnepei alkalmával oly fönséges, oly hódító s oly lélekemelő erővel nyilvánulni szokott. Ezelőtt egész a közelmúltig, kivéve az egyházi közlönyöket, ilyesmire nem volt eset. A lapok nemhogy foglalkoztak volna az ünnepek jelentőségének fejtegetésével, hanem ellenkezőleg, azokról egyetlen szóval sem szoktak vala megemlékezni: sőt még az Isten nevének említése is csak ritkán s csak mintegy elvétve fordult elő hasábjaikon. Ez természetes és hű nyilvánulása volt annak a korszellemnek, mely a világot betöltötte ; mely &z állam és társadalom nyakára ülve, rajtok uralkodott, s mely háborút folytatott a keresztény hit, sőt minden vallás és az isteneszme ellen. Harcz, a legkíméletlenebb irtó harcz folyt az egész vonalon az emberek hitének megsemmisítésére, oly hatalmas fegyverekkel, aminők azelőtt még sohasem állottak emberek rendelkezésére. Ilyenek voltak a legújabb fölfedezésekre és találmányokra támaszkodó tudomány, továbbá a társadalom minden rétegét elözönlő hírlapi sajtó. Hogy miként harczolt ez a sajtó, azt fölöslegesnek tartjuk részletezni, s hogy mi volt a harcz végcélja, azt biztosan meg nem mondhatjuk, jóllehet olyanul a fölvilágosodás és a szabadság voltak folyvást hangoztatva. Elég azonban az általa kivívott eredményekre mutatnunk, hogy a hit ellen folytatott harc a társadalmi rendre és az erkülcsiségre a lehető legrombolóbb hatású volt. Aki hallott valaha Darwinról vagy Schopenhauerről harangozni, s elég merész volt kijelenteni, hogy előtte nincs semmi szent, az olyan föltétlenül müveit és felvilágosult embernek ismertetett el; ellenben még az igazán tanult és képzett egyén is, ha elárulta, hogy van hite, mint tudatlan és bigott, kigúnyoltatott és üldöztetett. Danvinista volt, vagy legalább Danvinismust szenvelgett minden magát számba vétetni igyekvő ember a miniszteri tárcától egész a kaptafáig, s örvendetes vívmány gyanánt üdvözölték mindenütt azt az elméletet, hogy nem embertől, hanem állattól eredtünk. Nem tagadhatjuk, hogy a sajtó küzdelmének eredménye óriási mérvű, hanem a hirdetett eszméknek megfelelően, rettenetes is volt. Az ideáloktól, a minden kegyeletestül és az erkölcsi alaptól — mit csakis a hit képezhet — megfosztott emberek a társadalom minden rétegében, napról-napra nagyobb számmal kezdtek egész állattiasságukban föllépni és szerepelni. Az Isten eszméjével egyetemben a jellem, becsület, hazafiság, sőt a tulajdon szentsége is az agyrémek lomtárába dobatott. Az állami és társadalmi rend sarkai már csigorogtak és töredeztek: a lapok hasábjai alig voltak képesek a naponkint nagyobb és nagyobb számban elkövetett bűntényeket felsorolni; a czélként hangoztatott szabadság és fölvilágosultság pedig a távol ködében mindinkább enyésztek. No de ne folytassuk a szomorú eredmények részletezését. Most már nem abban az irányban haladunk. A sajtó az elért rossz eredményekből észrevette, hogy a közvetlen c/él, melyet kitűzött volt, helytelen; a hamis elméletek a tudomány újabb vívmányainak fényétől roskadoznak ; s a korszellem fölfedezte a kereszténység tanaiban azt az erőt, mely az emberiségnek az erkölcsi alapot biztosítja, s az államokat és társadalmakat a romboló katastropháktól megóvja. Elmúltak az ünnepek, s a sajtó hirdette nekünk Krisztus születésének örömét. A sajtó ezzel oly magasztos hivatást teljesített, minővel magasztosabb számára nem létezhetik. S midőn mi ez örvendetes jelenségre felhívjuk olvasóink figyelmét, egyszersmind kifejezést adunk ama reményünknek, hogy a sajtóban nyilvánuló keresztónyies szellem a legjótékonyabb hatású lesz társadalmunkra. a kormánynak köszöni, a kit a kormány fizet, előléptethet, és elmozdíthat, bizonyosan kevesebbet ::og törődni a közönség jó vagy rossz akaratával, mint a központi főnökök megelégedésével, úgy, hogy a kormány hatalma, a mely már is túlságosan nagy, még inkább növekedni s lassan-lassan önkénynyé fajulni fog. Mely ellen az országgyűlés annál kevésbé fogja megoltalmazni akár az egyeseket, akár a testületeket, minél nagyobb és döntőbb befolyást fog gyakorolhatni a kormány kinevezett hivatalnokai által a képviselőválasztásokra. A törvényhatósági és községi képviseletek ellenőrzésétől pedig az előadottakon kívül még azért sem remélhetvén a visszaélések ellen kellő oltalmat, mert megfosztatván a tisztviselők választásának jogától, a polgárok érdeklődése a közügyek iránt s részvéte a gyűlésekben még inkább csökkenni fog, csökkenni még az esetben is, ha a tisztviselők megyebeliek, illetőleg helybeliek közül fognak kineveztetni, annyival nagyobb mértékben pedig, ha más megyebeliek, tehát ismeretlenek állíttatnak hivatalok élére. Mi, ha megtörténik, a helybeliek idegenkedésén kivül még a személyek és helyi viszonyok nem ismerése is meg fogja nehezíteni nekik az ügyek gyors és helyes elintézését. A mi pedig azt a kecsegtetést illeti, hogy a kinevezett tisztviselők mind híven és buzgón fogják szolgálni a magyar állam érdekeit, holott a mostani rendszer mellett ki nem kerülhető, hogy itt-ott oly emberek választassanak meg. a kik e tekintetben nem megbízhatók, arra egyszerűen azt feleljük, hogy ily lehetőség ellen a létező törvények mellett, a főispánok felügyeletén kivül, a törvényhatóság ellenőrzési és fegyelmi hatalma eléggé megóvhat bennünket. Tisztelt képviselőház! Ezer éve lesz ma-holnap, hogy őseink e földön államot alkottak. Ez állarr szervezetének legrégibb és legerősebb alkatrészét a megyék képezték. Ezeknek köszönjük jórészt az ország önállóságának, alkotmányának és nemzeti ségének fenmaradását, a mely javak megtartásáén nem egyszer fegyveres kézzel, máskor szenvedöle- ges ellentállással sikeresen küzdöttek. Ezért nevezte őket az alkotmány védbástyáinak az 1848-ki törvényhozás. Sok század óta állanak fenn a városok is, a melyekben az önkormányzat pajzsa alatt ipar és kereskedés fejlődött s a melyekből a mivelődés szerte az országban elterjedt. A mióta pedig a földesúri hatalom alól felszabadultak, az egyszerű községek közül is számosán választott elöljáróik és képviseleteik kezdeménye- | zése nyomán, erejükhöz mérten haladnak. Ne akaszsza meg tehát jogaik csorbításával a fejlődést és'haladást a törvényhozás ; ne vetkőztesse ki teljesen ősi jellemükből, ne gyengítse még jobban a mint már is tette, a megyéket, városokat és községeket, hogy rendeltetésüket úgy békében, mint ha a sors úgy fordulna, vész idején is betölthessék. Mert nincs az a jóstehetséggel megáldott bölcs, a ki biztosítani képes lenne, hogy a múlt idők szomorú napjai soha többé visszatérni nem fognak . Ezen okok alapján hazafiul bizalommal kérjük a tisztelt képviselőházat, hogy az önkormányzatot, megtisztítván azt a reá ragadt salaktól, a tisztviselők választási jogának épségbentartásával úgy a megyékben, mint a városokban és községekben fentartani s az annak megsemmisítésére, illetőleg meghamisítására irányzott minden kísérletet vissza utasítani méltóztassék. A közigazgatási reform kérdéséhez. Az országgyűlési függetlenségi és 48-as párt, mely köztudomás szerint a közigazgatás államosítása ellen küzd, egy az országgyűléshez intézendő kérvényt szerkesztett, s azt sokszorosítva a választókerületekbe szétküldötte, hogy az államosítást ellenző honpolgárok azt mennél nagyobb számban aláírják és az országgyűlésnek benyújtsák. Ily kérvény példányt mi is kaptunk, s az érdeklődő elvtársak azt szerkesztőségünkben aláírhatják. A kérvény tartalma a következő : Tisztelt képviselőház 1 Az állami életnek egyik fontos ága sőt lényeges tényezője a közigazgatás lévén, ennek célszerű szervezete, törvéítyszerü és lelkiismeretes kezelése úgy az egyes polgárok, mint magának az államnak érdekében áll. Távol van tőlünk, hogy a hazánkban fennálló közigazgatást jónak s jelen állapotában fentartan- dónak higyjük; ismerjük és érezzük annak hiányos voltát és soknemü hibáit, s azoknak pótlását, eme. zeknek megszüntetését melegen óhajtjuk mi is. De egyszersmind azt a meggyőződést tápláljuk, hogy a létező bajoknak orvoslása az önkormányzat, illetőleg a tisztviselők választásának alapján is eszközölhető, sőt, úgy a polgárok jogainak, mint a nemzet szabadságának és jövőjének szempontjából csakis ez alapon kívánatos. A közigazgatás államosítása, illetőleg a tisztviselőknek a központi hatalom által való kinevezése ellenben, melyet a kormány tervez, mig a közigazgatás javítását nem mozdítaná elő, a polgárok jogainak csorbítására vezetne s az ország szabadságát s függetlenségét is veszélyeztetné. Tisztelt képviselőház! A közigazgatás jelen gyarló állapota — mint mondók — nem az önkormányzat, illetőleg a választás elvének következménye. Annak forrása más okokban keresendő. Ezek között első helyen áll az a pártszellem, mely a tisztviselők kijelölésénél nyilvánul ; továbbá a laza ellenőrzés, részint a feljebbvalónak hol elfoglaltsága, hol kényelemszeretete, részint pedig a miatt, mert kedvenceiket, a kiket hivatalba juttattak s többnyire kortesszolgálatokra felhasználtak, ellenőrizni s ha kell, felelősségre vonni elmulasztják. Hozzájárul a közigazgatási bíróság hiánya, mely bíróság a polgárokat a tisztviselők törvénytelen eljárása ellen biztosítaná, továbbá a szolgálati szabályzat nem léte, mely a tisztviselőket feljebbvalóik túlkapásai ellen megvédené. Nem szándékozunk azonban mind elsorolni az okokat, melyek miatt a jelen közigazgatás nem felel meg az ország várakozásának. Csupán némelyekre akartunk rámutatni, melyek, ha elhárittatnak, a közigazgatás javulása, a választási rendszer fentartása mellett, bizonyosan bekövetkezik. A miért felszólalunk, a mi ellen a képviselőházhoz fordulunk, az a kormánynak azon terve, mely szerint a tisztviselőket jövőre kinevezni szándékozik. Tisztelt képviselőház 1 A tisztviselők választásának joga az önkor- j mányzatnak lényeges föltétele. E nélkül nemcsak az jegyesek, hanem a megyék, városok és községek is j a tisztviselők önkényénék lennének kitéve, mely ellen a fennmaradó panaszjog, de még a képviselőtesü I letek ellenőrzési s talán fegyelmi joga sem fogná eléggé biztosítani. Mert a tisztviselő, a ki hivatalát Helyi és vidéki hírek. * I^iipunk jelen száma a közbejött római és görög kath. ünnepek miatt jelent meg félíven. * Meghívás A városi képviselő testület folyó évi január hó 9-én délelőtt 9 órakor rendkívüli közgyűlést fog tartani, melyre a képviselő urakat tisztelettel meghívom. Tárgyak: 1. Elnöki megnyitó beszéd. 2. A fogyasztási adó kezelés tárgyában tett intézkedésről a tanács jelentése. 3. A kövezetvám bizottság jelentése a kövezetvám bérlővel a szerződési feltételek módosítása iránt tett intézkedésről. 4. Az 1891. évi kövezetvámi költségelőirányzat tárgyalása. 5. Az 1891. évben és folytatólag teljesítendő utcakövezések, munkaprog- rammjának megállapítása. 6. Az 1890. évi december 3-án tartott közgyűlés által napirendre tűzött a régi városház, kis hid-utcai bolt, váralatti pince és domonyai-uti két belhely eladására vonatkozó másodszori szavazás megejtése. 7. Egyéb folyó ügyek és netaláni indítványok tárgyalása. Ungvárt, 1891. jan. 6. — Fincicky Mihály, polgármester.
