Ungvári Közlöny, 1891. január-június (13. évfolyam, 1-26. szám)

1891-03-12 / 11. szám

Ungváv, 1891. márezius 12,

11. MXftlttl*

~crr;:;

Tizenharmadik évfolyam.

Előfizetési ára

Félévre................................2 frt.

Negyedévre

.....................1 '

£gr példány éra 10 kr. Kapható a kiadóirodában, Szenczer Henrik ós Feuerlicht R. tőzsdéjében.

Az előfizetési és hirdetményi dijakat POLLACSEK MIKSA könyvnyomdája veszi fel,

UNGVÁRI KÖZLÖNY.

M ¥Mi EL EN IK (SÜTŐ RTÖKÖN.

Szerkesztőség :

nagy-utca 36. (a görögtemplomnál).

Ide intézendök a lap szellemi részét illető' küldemények. Kéziratok előleges kívánatra egy hó alatt visszaadatnak.

Hirdetményekért

a 30 kr. bélyegilletéken felül 3 kr. nyílttéri czikkért

5 kr. fizetendő minden szó után.

Márezius 15-dike.

Vasárnap lesz 43-dik évfordulója annak a napnak, melyen a magyar függetlenség és szabadság- újra megszületett.

Megfojtották, eltemették, behantolták, — már a fejfa is a sírra volt tűzve a trafiktábla képében, — s a pribékek ós a sírásók elógülten dörzsölték kezeiket, s kegyesen mondogatták: Nyugodjék békével !

Hanem csoda történt. A magyar szabadság a sírban nem lett férgek martaléka, sem el nem rothadt, hanem ellenkezőleg, életerőt szítt magába az anyaföld kebléből, s egyszerre csak — 1848-dik évi márezius 15-dikén — minden vajúdás, minden előjel nélkül fellökte a koporsó födelét a ránehezedő földdel egygyütt, s kipattant sírjából a föld felszínére, újjászülötteu, erőteljesebben és szebb alakban, mint azelőtt volt, s még hozzá nem is a hűbériség rongyaiban, s nem is bilincsekkel kezén- lábán, melyekkel eltemették; hanem a nópfölség palástjába öltözötten, jobb kezében a jog fegyverével, baljában a törvény pajzsával.

így jelent meg a rémülettől reszkető gyilkosok, sírásók és az ámuló világ előtt.

De nemcsak dicsőült alakját mutogatta ő; hanem egyszersmind az egész nemzet természetes jogainak és a korszellemnek megfelelően átalakította alkotmányunkat, s azt oly erős alapra fektette, hogy többé sem ármány sem erőszak nem döntheti le, csupán maga a nemzeti akarat.

Azóta újra megfojtották s újra feltámadt; s fojtogatják most is, de alkotása még áll ; a nemzet még mindig maga határoz saját sorsa fölött, s bár a közigazgatási reformmal már a sírt is ássák a magyar szabadság számára : nincs okunk kétségbe esni a jövő felett, legfeljebb szomorkodhatunk a szabadsággyülölők rengeteg sokasága miatt.

Márezius 15-dike az a nap hazánk történetében, a mely arra tanít minket, hogy a magyar szabadság halhatatlan, s a magyar alkotmány le- dönthetetlen, és igazolja a költő ama látnoki szavait, hogy erős istenség őrzi a magyar nemzetet.

Kiváló nevezetességű nap ez a magyar nemzet történetében, elannyira, hogy míg az emberiség létezni fog, e nap egy nagy korszak kezdetét fogja jelölni a történetben.

Valóban, e nap méltó arra, hogy nemzeti ünneppé szenteltessék. Ünnepük is országszerte minden igazi magyar érzelmű városban; s a hol nem ünnepük nyilvánosan, jelentőségéhez méltóan, bizonyára még ott is találkoznak egyes igazérzelmű magyar honfiak, kik legalább szivök bensejóben tartják meg e nap emlékünnepet.

Mert sajátságos, mondatni megbélyegző jellemvonása napjainknak, hogy márezius 15-dike iránt még mindig nem nyilvánul a honfiúi kegyelet akkora mérvben, mint azt — tekintve a hazafias mellverők nagy tömegét — várni lehetne.

Talán még nem fordult fel annyira a világ, hogy a hazafiúi kegyelet nyilvánítása nevetségessé tenné az embert? Vagy talán annyira jutottunk már, hogy a ki Magyarországon a szabadság születését ünnepli, az megrovás alá esik ? ügy látszik, mintha a körülmények az utóbbi föltevés helyes- sépét igazolnák.

De hát kinek a megrovásától kell tartanunk? Hiszen a mi jó van még alkotmányunkban, mindaz márezius 15-dikónek a vívmánya! Föl lehetne-e tételezni józan észszel a felelős minisztériumról, mely létét szintén márezius 15-dikének köszöni, hogy valamely közegét kérdőre vonja, a miért részt vett a nemzeti ünnepben?

Kitől vagy mitől kell tartani egy törvényhatósági vagy egy városi tisztviselőnek az ünnepben való részvételért ?

Mondjatok nekünk példát arra, hogy valakinek e miatt baja vagy kellemet.ensége lett volna.

Nem ilyen oktalan aggodalom az oka a nemzeti ünnep iránti hideg magatartásnak, hanem a hazafias érzelem csökkenése.

Az itt a baj, hogy az- emberek szeretnek sütkérezni a márezius 15-di ki alkotások napfényében, hanem restek leróni a hála és kegyelet adóját azok iránt, kik azon alkotásokat létrehozták, vagy azok feutartásáért életüket áldozták.

Kiket kell elismerni jó magyarokúi, ha nem azokat: a kik most, mikor nincs alkalom a hazáért szenvedni ós meghalni, nyíltan leróják a honfiúi kegyelet adóját? Talán a szájhősöket, a mellverőket, vagy a denuuciálókat ?

Mindenki állíthatja magáról, hogy hazafias érzelmű ; de jó hazafinak csak azt lehet elismerni, ki érzelméről tetteivel tesz bizonyságot.

Attól, hogy márezius 15-ikét nem ünnepük általánosan, azt kell következtetnünk, hogy a népszámlálás 8 millió magyarja részben csak papiroson van, mert az olyan magyar, ki nem merészli vagy röstelü márezius 15-dikét megünnepelni, nem igazi magyar, hanem csak bitorolja a magyar nevet.

Magyar szabadság! feküdjél megásott sírodba s pihenj ott ismét egy ideig. Majd ha a bekövetkező kényuralom kiirtotta a mai hálátlan ós kegyeletnélküli haszonleső nemzedéket, kelj fel régi dicsőségedben, s feltámadásodat bizonyára egy rád méltóbb nemzedék fogja üdvözölni !

Néhány szó a hitelszövetkezetekről.*)

«Vagyon nélkül nincs szabadság.»

Angol példaszó.

A múlt évtized végén a mezőgazdasági hitel- szövetkezetek alakítása érdekében oly élénk mozgalom indult meg, hogy ez nemcsak időszaki irodalmunkban hagyott nyomokat, — de ma már ténylegesen megjegeczedett alakokat mutat fel, nevezetesen Pest-Pilis-Solt-Kis-Kun vármegyében.

Hogy e mozgalom szükséges volt, azt ma már mindenki belátja; mert hisz napjainkan a „hitel“ oly szerepet játszik, a mely nélkül helyes közgazdasági fejlődést nem is tudunk gondolni.

E mozgalom elején inkább „mezőgazdasági hitelszövetkezetekről“ volt szó, — mert a tervezők abból indultak ki, hogy nem elég az egyéni szorgalom és soliditás a hitel igénybe vételére, hanem, a hitel biztosítására szükséges bizonyos értéktárgy is, — ezt pedig legmegnyugtatóbban a földbirtok adja.

Ma már a „mezőgazdasági“ jelző elenyésző félben van, — és közgazdasági Íróink a hitelszövetkezeteket általánosítani kívánják, és helyesen is; mert hitelre nemcsak a nagybirtokos és a kereskedelmi osztály szorul már ma, a rendkívül tág gyürü- zetü verseny, negyobb életigények stb. stb. folytán, de a kis vagyonú földmivelő, iparos, sőt a munkás is. — Ez utóbbiaknak megtakarított tők'-, jük ugyanis csak a Jegkivótelesebb esetekben lévén egy kis balszerencse, tűzvész, rossz termés vagy egyéb hátrányos helyzetek alakjában, — anyagi lételüket hamar aláássa; — mert ily esetekben ha olcsó vagy legalább is mérsékelt segélyben, illetve hitelben gyorsan nem részesülhet, — pusztulásnak, megsemmisülésnek indul a kis vagyonka, — a melynek vége rendesen az anyagi és erkölcsi el züllés szokott lenni.

Igaz ugyan, hogy a jobb módú paraszt gazda és kézmüiparos vidéken is jut hitelhez, de ebbei nincs köszönet. Mert tudni való dolog : hogy noha uzsora törvényünk van, — a 30°/0-os és ennél na gyobb kamat különféle alakban különösen felvidé künkön nem ritkaság!

*) Ezen, intelligentiánk egyik legkiválóbb tagjától szármáz« cikkel a «Kelet»-ből vettük át.

Miért küzdöttünk ?

Magyarországnak törvényben kikötött függetlensége elhalványul a XVIII. században. Magunk is voltunk, mások is voltak ennek okai. Magunk is voltunk, mert előző idők következménvekép anyaira elfordultunk Nyugattól, annyira idegenkedünk mindentől, a mi onnét jöhet, hogy a legszükségesebb reformok sincsenek kedvünkre : nem merjük szeleltetni polyvás búzánkat, mert félünk, hogy a szél a polyvával együtt elviszi a — magot is. Mások is voltak okai az önállóság elhalványulásának : mert a reformálok, szervezők a künn jóknak bizonyult és föltétlenül szükséges újításokat nem sajátos viszonyainkhoz alkalmazzák, a dualismus alapján nem a kettős állam nemzeti kifejlesztésén fáradoznak, hanem a dualismus aláaknázásáva 1 az egy, német, absolut Ausztriának megalkotásán. E hibák daczára is megtörténnek lassanként a reformok, kénytelenek vagyunk engedni az élet kényszerítésének, és a kik kényszeritettek bennünket, azoknak külső igazolásuk sem hiányzott: a haladó államok közt a reformok szükségesek voltak, Magyarország pedig reformálni nem akart, így azonban oda jutott jelen századunk elejéig a dolog, hogy a törvényszerinti Ausztria-Magyaror- szágból tényleg absolut módon kormányzott egy Ausztria lett. Jó időben tiltakozni, tiltakozott ellene nemesi nemzetünk, törvénynyel óvni óvta eléggé, de régi, feudális szervezetében tenni érte nem tudott : úgy látszott e század elején, hogy a függet- len magyar áliamnak vége van örökre.

A mint a korszellemtől való elmaradásunk szinte vesztünket okozta, azonképen á korszellemnek megértése, cselekvéssel való követése megmentett bennünket. A franczia forradalomból keletkezett szabadelvű és nemzetiségi eszme niegifjitotta Magyarországot is, mint a hogy uj életet öntött az absolutismus alatt elsenyvedt társadalmakba Európaszerte. Költők, államférfiak lépnek föl, kik ez eszmék alapján hirdetik, követelik : hogy egyesüljön minden magyarlakta föld, töröltessék el minden, rendekre osztó privilégium, és legyen e hazának minden ember egyenlő jogú és kötelességü polgára. Néhány százezer helyett legyen 10—12 millió a magyar nemzet száma. Hirdetik és követelik, hogy legyen szabad a föld, legyen szabad az ipar, kereskedelem, emelkedjenek isko Iák, hogy az a milliókra menő nemzet gazdag és műveli legyen. Követelik továbbá az országnak törvényszerint való függetlenségét ; kívánják, hogy azt ne Becsből kormányozzák, hanem kormányozza a király az országot felelős minisztériummal. Röviden: kívánják, hogy e földön korszerű reformok által megifjodott független magyar nemzeti állam legyen ; független: mert törvény szerint a függetlenség megilleti ; magyar legyen : mert magyarok szerezték e hazát tés ők tartották is meg, mert műveltségre nézve is minden nemzetiség közt első helyen állnak, és végre mert szám- szerint is magyar a lakosság közel fele, míg utána a legnagyobb számú nemzetiség a magyarnak csak i vagy harmadát teszi.

Két nagy eszme került igy századunk 20-as éveitől kezdve újra egymással szembe : az absolut „ein Oesterreich“ eszméje és a korszerű reformokkal megifjuló független magyar állam eszméje. Amott a népek millióitól elitéit

régi rend, emitt a szabadságot nyújtó uj rend , ott a múlt, mely azonban még létezik, és meghalni nem akar, — emitt a törvényes jog, mely valósulni akar a XlX-ik század koreszméjének megfelelően. Harczol a két eszme országgyűléseinken és az életben ; emez egyre erösbödik, és tért foglal, amaz minden tényleges hatalom birtokában is egyre gyöngül, tért vészit, mig a váratlanul jövő 1848-iki párisi forradalom szele egészen leveri lábáról.

Ausztria alkotmányt akar, forradalmat csinál, megbuktatja az absolut kormányt és felelős minisztériumot csikar ki magának a márcziusi napokban. Lombardia olasz népe föltámad, szabad, alkotmányos nemzetté akar egyesülni az olasz félsziget többi olasz népeivel. Afagyarország sürgeti a 25 év óta előkészített, kívánt, követelt korszerű reformokat és míndenekfölött a független, felelős magyar minisztériumot. Meg kellett adni, megadták : és igy megszületett a régi törvényeken és a század koreszméjén nyugvó alkotmányos Ausztria- M agyarország az áprilisi napokban.

A 48-iki törvények többjei, a melyeken az uj Magyarország nyugszik, a következők: a nemesi kiváltság és a hűbéri viszonyok elve eltöröltetnek. A végrehajtó hatalmat a király független magyar minisztérium által gyakorolja, mely kormánytetteiért felelős. A megyei szerkezet fenmarad, de népképviselet alapján rendeztetni fog. Az önkormányzatú városok közdolgaikat ön választotta képviselő testületük és tisztikaruk által igazgatják.

Minden évben országgyűlés tartatik Pesten, három évre választott népképviselőkkel. A választói jog mérsékelt censushoz kötve, és a ki választó, az választható is.