Ungvári Közlöny, 1890. július-december (12. évfolyam, 27-52. szám)
1890-07-31 / 31. szám
Ungvár, 1890. julius 31. 31. izám. Tizenkettedik évfolyam. Előfizetési ára Félévre ..............................2 írt. Negyedévre ....................1 * Egy példány éra 10 kr. Kapható a kiadóirodában, Szenczer Henrik és Feuerlicht R. tőzsdéjében. Az előfizetési és hirdetményi dijakat a kiadóiroda veszi fel, s zo k vidékről is ide küldendők. UNGVÁRI KÖZLÖNY. MEGJELENIK CSÜTÖRTÖKÖN. Szerkesztőség ■■ nagy-utca 36. (a görögtemplomnál). Kiadó-Iroda : Pollacsek M. könyvnyomdájában. Hirdetményekért a 30 kr. bélyegilletéken felül 3 kr. nyílttéri czikkért 5 kr. fizetendő minden szó után. A felvidék sáskája. Alig múlik el év, melyben Magyarországot, vagy csak egyes vidékeit is — nagyobbszerü csapás ne érje. Ez az oka, hogy mesés mezőgazdaságáról hires országunk hova-tovább veszíteni kezd eldorádói híréből; lakói mindinkább sietnek az anyagi tönkre- jutás szomorú karjaiba. Pedig ha a kötelességek óriási szaporulatát veszszük; ha mindennap uj, meg uj terhek nehezülnek vállainkra, mint azt kétségtelenül tapasztaljuk : mezőgazdagságunknak is növekedő lépést kellene tartania haladásában, hogy a kívánatos arány: teher és anyagi erő között, meg ne bomoljék. Hogy egész litániáját elő ne kelljen sorolnom azon elemi csapásoknak, melyek legközelebb is mezőgazdagságunkon érzékeny sebeket ejtettek, — csak a Nagy Magyar Alföldön fellépett marokkói sáskát említem meg, mint oly elemi csapást, mely ha ez idő szerint még szűk térre szorítkozik is, nincs kizárva, hogy jövőre való nézve országos csapássá fajuljon. De van egy másik sáskája is hazánknak s ez a — cserebogár. Első tekintetre nem jő ugyan csapásszámba a cserebogarak megjelenése, de csak azon oknál fogvást, mert mint állandó csapáshoz vagy teljesen hozzászoktunk, vagy nem vettük azt figyelmes vizsgálódásunk. bonczkóse alá, a mennyiben általa inkább országunk azon lakói vannak sújtva, kik a szegénység és nélkülözésekhez már évszázadok óta szoktak, s így, bár jobban érzik hatását mint akár a sáskának: panaszaikkal már régóta felhagytak. Még az ismeretes „Cserebogár nóta“ is azt mondja, hogy „Nem kérdem én tőled mikor lesz nyár“. S valóban mikor a cserebüly-pajod óriási serege szárnyra kél, mikor gyümölcsfáink tavaszi virágzásaik alkalmával ellepetnek e pusztító rovarok sokaságától: nyarat alig várhatunk, de nem várhatnak víg nyárt különösen magyar felvidékünk azon lakói, kiknek a földmívelés és gyümölcstenyésztés képezik egyedüli jövedelmi forrásukat. Tudva van ugyanis, miszerint a cserebogarak nagyszámú megjelenésük évében petéket raknak le a föld termő rétegébe. Ezen petékből kikelő csereMi a lialál ? Részlet Fiam marion Cammille -Lume n»-j éb ő 1. Francziából fordította : BUCHSBAUM MÓR. (Egy éiő és egy halott közt lefolyt párbeszéd.) Quaerens (az élő, Lumenhez, meghalt barátja szelleméhez beszél) : Megígérted nekem, oh Lumen, hogy azon sajátságos órának a történetét elbeszélended, mely utolsó leheletedet követé, és megmondod, hogyan tárult eléd a mult a jelenben, és hogyan hatottál egy természeti, bár különös törvény alapján, egy előttünk még mindeddig mély homálylyal körülvett titokba. Lumen: Igen, öreg barátom,ígéretemet azonnal teljesítem, és, hála lelkünk régi összeköttetésének, remélem, hogy azon általad sajátságosnak jelzett jelenséget megérted. Vannak észleletek, melyeknek hatályát a halandó szem alig képes át- átni. A test gyönge és fáradt érzékeitől engem meg szabadító halál, ‘téged szabaditó kezével még nem érintett; te meg az élők világába tartozol. Daczára otthonodtól St. Jakab elővárosának királyi tornyába való elszigeltetésednek, hol az avatatlan észleléseidben nem zavar, mindazáltal a földön létezők és azok felületes előitéleteihez tartozol. Nem kell hát csodálkoznod,- hogy midőn titkom ismeretébe avatlak, még nagyobb elvonult iágod és összes figyelő képességed összpontosítását kívánom. Quaerens: Uh, csupa fül vagyok, és lelkem csupán szavaid megérthetése után lángol ; tehát csak beszélj félelem és tétovázás nélkül, és kérve kérlek, ismertesd meg velem azon előttem ismeretlen impressziókat, melyek az élet elköltözése után bekövetkeznek.. Lumen: Hol kezdjem hát történetem ? Quaerens: Ha visszaemlékeznél azon pillanatra, melyben reszkető kezeim szemeid becsukták, nagyon hálás lennék, ha történeted onnan venné kezdetét. Lumen: Ah, a gondolkodó erő és az büly-pajorok teljes kifejlődéséhez teljes három esztendő szükségeltetik. Ez a három évi időköz az, mely alatt a cserebüly-pajodok a föld termőrétegeit át meg átlyukgatván óriási váudorútat tesznek meg, s útjokba akadt csaknem minden kapás , hüvelyesés kalászos növények gyökereit átrágván, rövid idő alatt pusztává teszik a szántókat, melyeknek meg- mívelése a fóldmíves annyi idejét, munkáját és pénzét vették igénybe. Különösen a burgonya, tengeri, paszuly- és káposzta-termények esnek a cserebüly- pajorok kíméletlen pusztításainak útjába, s ép ezen körülményeknél fogva méltán nevezhetjük a magyar felvidék sáskájának. Búzája, rozsa stb. nem terem, ha tehát még a burgonyát, paszulyt és káposztát stb. is nélkülöznie kell a szegény földhöz ragadt felvidéki embernek: mivel nyaral, de. meg mivel várja be a kíméletlen telet ? mely sokszorta zordonabb és hosszabban tartó is, mint az Alföldön ! . . . Annak is meg van a maga kétséget kizáró oka, hogy miért van Magyar Felvidékünk jobban kitéve a cserebülyök pusztításainak, mint az Alföld. Mindenki előtt tudva van, hogy a cserebülyök szárnyrakelésök évében leginkább a fákat és cserjéket keresik fel. Azokon élősködnek mindaddig, mígnem a tavasz vége felé párosodásuk után hozzálátnak a petózóshez, vagyis inkább visszabújnak a öldbe, hogy ott petéiknek biztos megélhetést biztosítsanak. Már pedig, míg hazánk rónás vidékein naphosszant utazva sem akadunk fákra, de még cserjékre sem, addig a felvidéki falut alig látni ki az erdőből vagy a gyümölcsösök közül, önként értetődik tehát, hogy a felvidék sokkal kedvezőbb tere a cserebülyök szaporodásának mint a — róna. 1890-ik évvel ép azon évet éljük, melyben (mert a cserebülyök csak minden negyedik évben jelennek meg sáska számra) a cserepüly-pajorok teljes kifejlődésük utolsó stádiumába értek, hogy a jövő tavaszszal seregestől lephessék el fáinkat. Pusztításaik is, melyet a föld termőrétegében visznek véghez, most érték el tetőpontjukat. Burgonya, tengeri, paszuly, káposzta stb. effélének ne örüljön a gazdaember, mert a mit késői fagyok s a jégesők, ragya stb. meghagynak: majd tisztára pusztítják idegrendszer elválásával semminemű emlékezet a lélekben nem marad; mintha az agy velő benyomásai, melyek az emlékezet harmóniáját képezik, egészben megsemmisülnének más alakbani megújulásuk czéljából. Az első, az ember halála után ébredt egyediség érzete, hasonlítható az álmából fokonként ébredő halandónak azon érzetéhez, melytől lelke az éjjel látottak által ébredésénél még áthatva van. A jövő és a múlt által ingerelve, a szellem arra is törekszik, hogy önmagán uralkodjék, meg arra is, hogy az elosont álom, melyet még képe kísérőivel és jelenségeivel átérez, futólagos benyomásait magáévá tegye. Néha egy igéző álom ilynemű visszapillantásában elmerülve, érzi, miként csukódó szempillái alatt a tünemények láncolata egybefüződik és a jelenet folytatódik: ábrándozásaiba és a félálomnak egy nemébe visszamerül. Ekkép ingadozik gondolkozó tehetségünk működése az életből való kimenetelénél egy általa még meg nem értett valóság és egy teljesen még el nem tűnt álom között. A legbonyo- lodottabb impressziók egymásba vegyülnek, összezavarodnak, és ha a múlandó érzelmek súlya alatt visszavágyunk a földre, honnan épen száműzve levénk . akkor olyan aggasztó, meg nem határozható érzés nehezedik reánk, melytől gondolataink meg nem szabadulhatnak, bennünket sötétséggel körülvesz és éles látásunkat hátráltatja. Quaerens: Vájjon eme érzelmek közvet lenül halálod után következtek be ? Lumen: Hogyan ? a halál után ? hiszen halál nem is létezik I Az ezen névvel jelzett tény, a test és lélek elválása, nem valósul, t. i. materiális alakban, hogy viszonylagossá tehetnék a felbontott vegyi elemek elosztásához, mi a fizikai életben tapasztalható. Az ember e végleges feloszlást ép úgy nem veszi észre, valamint születését az ujdon szülött; egyaránt jövünk világra úgy az égi, mint a földi életben. Csakhogy a lélek amott testi fonalakba burkolva nem lévén, gyorsabban és átha- tóbban szerzi állása és szfemélye ismeretét, mely azt a cserebüly-pajorok. ... De még csak azon remény sem táplálja, hogy jövőben — mint a marokkói sáskát esernyőkkel, cyprusi sövénynyel, ha gyökeresen kiirtani nem is, de gyéríteni lehet — valami uton-módon a eserebűly óriási szaporodását is gátolni lehet. Egy módot ismerek csak, melylyel a cserebogarakat szembetünőleg gyéríteni, ha nem is, de legalább mezőgazdasági czélokra meglepő ered- ménynyel lehet felhasználni. Az úgynevezett csere- büly-guano (trágya) csaknem ritkítja párját a műtrágyák között. Midőn tehát tavaszszal a cserebülyök ellepik gyümölcsfáinkat; olyankor, mert 10—20 krért egy 8—10-éves gyermek is a legszívesebben gyűjt egy-egy köböl cserebogarat — 5—10 frórt bevés fáradsággal szekerekre menő guanót készíthetünk, melynek értéke kifizethetetlen a mezőgazdaság terén. Mondom tehát, hogy társadalmi utón lehet csak a nagy veszteséget, melyet a cserebogarak okoztak, mezőgazdaságunkban akárcsak részben is helyrehozhatni. Különben lehet, hogy az összegyűjtött cserebogarak értékesithetéséjiek még más, ajánlatosabb módja is van, miért is ezúttal leszek bátor az érdékelt gazdaközönség b. figyelmét e tárgyra a legmelegebben felhívni. Mas\telyák Pál, néptanító. A képviselet alakuló közgyűlése. A képviseleti tagoknak múlt pénteken történt megválasztása után Kend e, Péter megyei alispán a város képviseletét e hó -28-ára alakuló közgyűlésre hivla meg. Az alispán a h. polgármester kíséretében megjelent a gyűlésterémben s elfoglalva az elnöki helyet, a képviseletet megaiakultnak kijelentette. Ezután megalakittatott az igazoló választmány; a képviselet Grabovszky Románt és Mocsáry Gézát választotta meg e választmányba, az alispáD pedig dr. Preusz Adolfot és Markos Györgyöt nevezte ki. Feladatuk lesz a választás felülvizsgálása. Az alispán bejelentette, hogy özv. Lónyay Ferencnét Misi inszky József, özv. Turner Andrásáét pedig Klein Andor képviselik a virilis képviseleti tagok sorában. Végre tudomásra hozta, hogy a városi azonban itt is többféleképen érvényesül, amennyi ben ez a szellem minőségétől függ. Vannak olyan szellemek, melyek földi létezésükkor a boldogitó földöntúli létre nem gondolnak és nem is hajlandók a teremtés törvényeivel megismerkedni; ezek, az anyagiságnak alávetve, sokáig bolyongnak a zavar és az Öntudatlanság árjában. Szerencsére vannak olyanok, kik magasztos vágyaik folytán a szép örökkévalóság véghetetlensége felé tova ragadtatnak ; ezek nyugodtan és vigan várják a váláspercz jövetelét, tudván, hogy ez a haladás a lét tövénye, és hogy túlnan egy felsőbb életbe lépnek. A szivükön nyugvó lethargiát fokonként követik, és midőn annak utolsó dobogása halkan és érzéktelenül lecsendesül, ők már testök felett lebegnek, melynek elszunyadását nézték; és miután delejes kötelékeikből kibontakoztak, a mindenség végpontja felé egy titkos erő által gyorsan elragadva érzik magukat, hová ihleltségük, reményeik és érzelmeik vonzzák. Quaerens: Fzen köztünk most lefolyt ér tekezés, drága mesterem, emlékeztet Platonnak a lélek halhatatlanságáról tartott dialógjára, és valamint Phedrus Socratestől, mesterétől, ugyanabban a pillanatban kérdé, melyben ennek a méregpoharat, az Athéniek jogellenes határozatát végrehajtóig, kiüríteni kelle ; úgy magam is kérdem tőled, ki a végzetes határt átlépted: mely lényeges különbség választja el a lelket a testtől, minthogy ez utóbbi meghal, míg az előbbi halhatatlan ? Lumen : Én ezen kérdést sem nem meta- phizikai, sem nem dogmaticus, hanem csupán tudományos utón fogom megoldani; mert mindkettőnk kizárólagosan positiv módszer által constatált tényeknek tulajdonítunk értéket. Ily értelemben az emberi lény három különböző de egyesített alkatrészből áll, u. m.: test-, életerő- és lélekböl. E sorrendet felállítva az a posteriori rendszert követjük. (Folyt, köv.)
