Ungvári Közlöny, 1890. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)
1890-05-15 / 20. szám
az árki erdőségek nagyrészt a kis-szlatinai határon túl feküsznek, ezekre nézve is az uj ut igen jelentékeny előnyt fog nyújtani. A távolsági különbözeteket nézve a grafikus táblázatból kiderül, hogy az érdekelt községek igen tetemes távolságokkal hozatnak közelebb a megye székvárosához; ugyanis: Sztrippa, Árok és Cigányóoz községektől eltekintve, melyekre nézve a már említett előnyökön kívül főleg az ut javítása bír kiváló fontossággal, közelebb hozatik: Kis-Szlatina 9 1ja kilométerrel Horlyó 8 Vs „ Derenö fürdő 3 „ Csertész 4 '/* „ Lehóc2 2 „ Iglincz 4 3/4 „ Antalócz 8 */s „ Gajdos 6 V* n Köblér 6 V, Megjegyzendő, hogy Antalócz e távolságot — könnyen járhatóvá tehető mezei utón, — még mintegy 2—3 kilométerrel megrövidítheti. Látható, hogy különösen a nagyobb erdőségekkel biró községekre nézve az uj ut a távolságot a megye székhelyétől átlag mintegy 7—8 kilométerrel megrövidíti. Ez pedig azért bir különös fontossággal, mert ép e külömbség dönt a fa értékesithétése felett. Az eddig úgyszólván értéktelen fatermés ezáltal értékesithetővé, s ennek folytán a megyére nézve fontos gazdasági tényezővé válik. Ha az itt szóban forgó erdők összegét 20,000 magyar holdra s a rajta levő fa összegét pedig átlag holdankint csak 80 köbméterre tesszük, és ha feltesszük, hogy az átlagos 7—8 kilométernyi távolság csökkentés, és a jobb útra való szállítási könnyűség a fa értékét köbméterenkint csak 15 krral növeli, ez már magában véve mintegy 240,000 Irt tőke növekvést jelent. Közel ugyanennyit tesz azon tőke érték, mely az évi fanövés értékének emelkedéséből ered; nem is számítva a többi termény értéknövekvést, és az intensivebb gazdaság által elérhető alig kiszámitható értéknövekvést. Mindezen értékek a megye közgazdasági súlyának emelésére hatnak, és miután e vidék lakói Ungvár piaczára vannak utalva, az itteni ipar és kereskedés fejlesztésének tényezőivé lesznek; de továbbá ez összeköttetés által a város nemcsak a faipar terén, hanem a jó és olcsó tüzelő anyagnál fogva minden más ipar terén is az ország összes városai között kiválóan kedvező helyeztetésbe jut. A második kérdés, melylyel foglalkoznunk kell, a létesítendő ut előállítási és fentarlási költsége. A megye székhelyére és a közvetve az egész megyére kimutatható, óriás haszonnal szemben bármely magas költség sem lehetne ugyan elriasztó: azonban sietünk megjegyezni, hogy meggyőződésünk szerint a tervezett új ut a megye részéről minden áldozat nélkül létrehozható. Két eshetőség képzelhető : a) ha ez ut mint u. n. vicinális községi u t; b) ha mint megyei ut építtetik ki. Akár az egyik, akár a másik esetben — az érdekelt 13 község közmunkaereje és közmunka- váltsága teljesen elégséges a tervezett útnak nemcsak fentartására, hanem létrehozatalára is. A különbség csak az, hogy ha mint vicinális ut hozatik létre, akkor annak elkészülte sokkal hosszabb időt veend igénybe, és az érdekelt községek ereje a megye által a jogosság és méltányosság elve szerint jövőre más vidék érdekében felhasználható nem lesz; ha ellenben mint megyei ut — a 13 község erejénél talán nagyobb erővel is — hozatik létre, akkor az ut igen rövid idő alatt elkészülhetvén, a 13 község ereje jövőre viszonzásul jogosan és méltányosan más czélra is forditható leszen. Ez oknál fogva a megye minden koczkázat nélkül bátran felveheti ez utat a megyei utak sorába. De felveendő volna még egy más oknál fogva is. Ha ugyanis a kérdéses utat az érdekelt vidék szempontjából nézzük, azt határozottan radiális útnak kell tekintenünk, azaz olyannak, mely a kérdéses vidéket egyenesen a vidék localis centrumával, Ungvárral köti össze. Mint ilyen ut az az illető vidék valamennyi községét első sorban érdekli. Ezzel szemben azon utak, melyek az egyes völgyekben északról délnek futnak, jövőre csak az illető völgyekben fekvő községeknek egymással való közlekedésére fognak szolgálni, tehát csak az illető községek érdekében fognak fennállani és eszerint községi vagy legfeljebb vicinális érdeküek. Ezen tényállásnál fogva a dolgok természete azt kívánja, hogy a megye központjának tartó radiális ut egyelőre mindenesetre törvényhatósági, az egyes községeket ezzel és egymással összekötő perifériális utak pedig községi, illetőleg vicinális utakul tekintessenek. Ilyen utak : a) az árok-gerényi a sztrippai mellékággal; b) a szlatina völgyi; c) a szerednye'völgyi; és d) az iglinczvolgyi ut, melyek együttvéve körülbelül 3-5 kilométert tesznek, tehát majdnem kétszerannyit, mint a tervezett uj ut; Úgy, hogy a megye az uj ut kiépítése által jövőre nemcsak uj terhet nem vállal, hanem még mintegy 14 kilométernyi ut terhétől szabadul mee. Kiemelendőnek tartom e helyen, hogy miután a tervezett vonnál igen kedvező talajvisszonyok- kal biró terepen vonul végig, a mennyiben az egész vonalon domboldalokon fut az ut, miután a Tracenak nagyobb része már meg van és csak helyenkénti correctiókat igényel, miután az egész vonalon mindenütt a legjobb utanyag közvetlen közelségben megvan, miután feltöltés és kő alapozás csak egyes kisebb szakaszokon szükséges, s a Trace legnagyobb részén egyelőre a legegyszerűbb planirozás és kavicsfedés is teljesen elégséges az ut csekély költséggel a legrövidebb idő alatt létrehozható lesz, magától értetvén, hogy később évről évre javitatni és a növekedő forgalom igényeinek mindinkább megfelelővé fog tétetni. Az előadottak alapján a fentebb elősorolt 13 község érdekében és azon tiszteletteljes kérelem mel fordulok a tekintetes közigazgatási bizottsághoz, miszerint azon fentartással, hogy a jelenleg megyei erővel fentartott sztrippai és ároki, továbbá a szlatina völgyi, szerednye völgyi és iglincz völgyi utak annak idejében mint vicinális utak községi kezelésbe fognak bocsátatni: határoza el a tekintetes bizottság égy Ungvártól Radváncz és Gerényen át a sztripaMnalomig, innen a sztripai völgyön az úgynevezett krivin és a kis szlatinai Gyi- lok és Dubovi verch közötti nyergen át kis szla- tináig — innen a jelenlegi útvonalon Horlyóig, és végre Horólyótól Iglinczig vezetendő megyei útvonal kiépitésél, illetőig ez útvonalnak a megyei utak sorába fetvételét, és bízza meg a nagyságos alispán urat ez útvonal mielőbbi kiépítése tárgyábau a szükséges intézkedések megtételével. MUDRONY SOMA. Hol az igazság? Az „Ungvári Közlöny“ f. é. 19 ik számában a „Felvidéki Sion“ állítólagos munkatársai egy a Felvidéki Sión tulajdonképeni intézőinek konkolyt buján növesztő talaján diszleni szokott bogáncs kórót termeltek s azt a nagy közönség előtt, mint valami illatos virágot bóditó hatás czéljából feltárni siettek. Ugyanis egy „választ Írtak ők Mell f*s E m il úrhoz, a ki mint tudjuk a „Kelet“ f. ó. 17-ik számában a magyar liturgikus nyel v jogosultsága mellett oly szépen és oly lelkesen tört lándzsát éppen a „Felvidéki Sion“ szerkesztőjének Dr. Mikita Sándornak merev és a magyar nyelvbeni egység ellen elfoglalt álláspontjával szemben. Melles Emil ur, a kinek már eddig is elévülhetlen erdemei vannak a magyar nyelvű gk. szertartás alapvető munká jában és a melyért ő r*em csak saját hi Lfelekezetének de minden jó hazafinak osztatlan elismerését vívta ki magának: világosan kifejtette az indokokat, melyeknél fogva ő ez ügyhöz újólag hozzá szólott; az indok pedig az volt, mert a „Felvidéki Sion“ szerkesztője a múlt év egész folyama alatt lapjában a magyar liturgikus nyelv kérdését folyton nem a legelőnyösebben szellőztette s minden alkalommal oldalvágásokat intézett a magyar nyelv harczosai, tehát különösen éppen Melles ellen, a ki egy évi békés türelem után leszámolt személye és a magyar nyelv ellen vívott enie szenvedélyes viadorral. Ez a dolog rövid története, melyet kötelességünk volt az „Ungvári Közlöny“ olvasóival tájékozás czéljából röviden közölni. De Melles ur még tovább is ment, egy kis rövid kritikát is irt a „Felvidéki Sion“ egy évi dicső pályafutásáról, melyhez mi nem szólhatunk, de Melles ur mint papi ember bizonyára hozzáértően szólhatott és úgy fején ütötte a szeget, hogy a kis porszemek melyek a padlón körülette voltak, mind telper- czeutek. Mi, a kik távolról szemléljük az ügyet, Melles urnák mindenben igazat adunk, még abban a kissé frappánsnak látszó de különben eléggé ártatlan legyintésében is vele egyetértünk, a midőn azt mondja, hogy mig a „Felvidéki Sion“ a katholicitásért szenvedett vértanuság koszorúját fogja vélni fején ragyogni“, ott tulajdonképe í nem lesz egyéb, mint egy „csörgő sapka“. Joggal adhatunk igazat Melles urnák, mert az már mégis sok, hogy valaki a maga katolicitását saját jó katolicus testvéreinek rovására tüntetőleg fitogtassa, csak azért, mintha ő lenne a katolicitás legfőbb őre és hirdetője ; mely magaviseletnek azonban föltehetőleg valami czél- zatos háttere van. És mindezekre mi történt ? I a „Felvidéki Sion“ napkeleti bölcsei (?) egy olyan választ kockáztattak, nem is a saját lapjokban, sem pedig abban a lapban, melyben Melles czikke megjelent, hanem egy harmadikban, a mely válasznak fénysugarai bizony-bizony elég sötét árnyat vetnek verítéktől gyöngyöző homlokukra. Ma a munkások nyilatkozatai külömben is az egész világon felszínen vannak, igy hát a „Felvidéki Sion“ munkásai sem akarnak a többiek háta megett maradni ebben a strickeoló időben. A nélkül válaszolnak tehát, hogy nevöket aláírták volna, hadd ismerte volna meg a világ e nagy titánokat, kik a katolicitás Sión fokán oly rendületlenül áilanak őrt. S a mikor igy állanak a vártán, az az álhiedelem dagasztja keblüket, mintha Melles ur a „F'elvidéki Sion“ t a „Religio“ vagy a „Magyar Állam“-mal hasonlította volna össze; s ezen agyrém hatalma alatt nem is látnak egyéb külömbséget a „Felvidéki Sion“ és az említett tiszteletre méltó két lap között, mint azt, hogy ezeknek háta mögött félszázados múlt áll! No édes munkás uraim a „Felvidéki Sion“-nak egy éves múltja mellett, — mint Melles úr igen találóan kifejtette, __ az önök által Melles Emilnek adott válasz legjobb bizonyíték arra nézve, hogy az az álmodott hasonlóság megmérhetlen külömbséggé törpül. Mert az önök eszejár ás a, bölcsessége és egész mivoltuk az önök válaszának szánalomra méltó szelleméből nagyon is kirí. Azt írják önök, „hogy a „Felvidéki Sion“ olvasóinak száma mellett egész tisztességesen él meg.“ Tehát olvasói mellett ? bizony ezek mellett nem igen élhet meg ! Az előfizetők azok úgyis nem igen olvassák azt, mert önök nem is igen reflec- tálnak rájok, kü önben ez az önök dolga. De ha még maga a herkópater is támogatandja vállalatukat, ha elolvassa, az önök nagyszerű válaszát, örökre lemond a hírlapok olvasásáról. Mert ha egy egyházi folyóirat munkásai egy kiváló papot és jeles magyar embert, — a kinek önök nem érdemesek saruit megoldani, — a közvélemény gondolkozásának kifejezéséért azzal a durva gorombasággal fenyegetnek, hogy dühöngései miatt kénytelenek lesznek neki kényszerzubbonyt preskribálni : akkor önökben, mint munkásokban nem a katholikus hierarchia harczosait, hanem a mai kornak dühöngő kék zubbonyösait kell tekintenünk. A mely „vállalatnak“ pedig ily extravagáns Ízlésű munkásai vannak, annak a vállalatnak maga az időjós Falb, sem prescribálhat valami hosszú jövendőt. Itt azigazságl Több más nézetű. Helyi és vidéki hírek. * Tiszay Dezső szinlársulata — mint az előleges jelentés hirdeti — Ungváron f. hó 24-én kezdi meg működését díszelőadással. * Plotényi Nándor hegedűművész Francziaországból végkép hazajön. Ungváron fog lakni, a Nehrebeczky-féle ház főépületében, ahová junius 6-án fog beköltözni. * Prielle Kornélia, az Ungváron mindenkor legszívesebben látott elsőrangú színművésznő, június 26-án Ungvárra jön. * Gyümölcsészeti tanítás. Bornemissza Zoltán gyümölcsé- szeti vándor-tanitó f. hó 14-én déletőtt 10 órakor az ungvári ref. iskolában tanítást tartott, melyen a helybeli és vidéki tanítók közül számosán, nemkülönben a helybeli tanító képző-intézet növendékei az igazgató és a szaktanár által kisérve-jelentek meg. Bornemissza első sorban a faiskola czélszerü bekerítéséről beszélt. Megmutatta rajzban a faiskola czélszerü felosztását. Beszélt továbbá a íaisk. megmunkáltatásáról, a mag elvetéséről, valamint a mag és csemetékkel való bánásmódról és a csemeték átültetéséről. Mutatott néhány nemesitési módot, s megtanította a jelen voltakat a viaszk készítésre. Végül beszélt a fa-ültetésről általában. * Az ungvár! önkéntes tűzoltó-egylet első gyakorlatát vasárnap fogja megtartani. — A közgyűlés lefolyását jövő czámunkban közöljük. * Dp. Oesterreicher Jakab városi tisztiorvos 8 napi szabadságra elutazott, s távollétében Dr. Novák Endre kórházi főorvos helyettesíti. * A „Korona“ szálló bérletét három évre az italmérők társulatának képviselői vélték ki a kincstártól 2050 frt évi bér mellett. A fogadós Halpert Emánuel bérló társ lesz. * Érdeke» oslllagfutáít láttak Ungváron, tegnapelőtt feste fél 10 óra tájban. A futócsillag rendkívüli fénynyel világított, s fénylő karikákból álló üstököt hagyott maga után. * Kertmegnyitás. A «Korona» szálloda udvarán levő nyári helyiség, az úgynevezett «Komlókért» vasárnap este nyittatik meg, mely alkalommal ott Lányi zenekara fog játszani. * A színházépület a «Pannónia» udvarán már tető alatt van, s pár nap múlva teljesen kész lesz. * A bába-képző intézet felállítása Ungvárt már bevégzett tény. A közoktatásügyi miniszter felterjesztésére ö Felsége a király jóváhagyta a felállítást és az rövid idő alatt keresztül fog vitetni az ungvári közkorháznál, * Szamovolszky Lőrincz. ungvári ügyvéd, irodáját áttette a Czeholnya templom mellett levő Leiner-féle házba. * A „Fonciere“ pesti biztositó intézet most tartotta meg évi közgyűlését. Az igazgatósági jelentés nagy megelégedéssel konstatálja az eredményt. Az intézet a munkaprogrammba a baleset biztosítási ágazat művelését is fölvette. A tüz- biztositási dijtartalék 690350 frt; a dijkötvényeké 4.935,538 frt. Az életbiztosítási osztályban [biztosítási összállomány 16.332,017 frt.A múl t évi e méjiké d é s több mint három millió frt. Kifizettek a múlt évben haláleset után: 148.425 frtot. Az intézet múlt évi nyeresége 113.814 frt. * Gazda*8Zonyoknak. A közeledő pünkösd-ünnepek alkalmából tisztelt olvasónőink szives figyelmébe egy kitűnő mázolószert puha padló számára bátorkodunk ajánlani. Ugyanis Keil Alajos padlózat-fénymázát, mely igen szép fényes, kitünően takar, a mellett gyorsan szárad és rendkívül tartós. E Keil Alajos-féle padlózat-fénymáz Ungváron kizárólag Peltsárszky Bélánál kapható, — Uj zeneművek Táborszky Nándor nemzeti zeneműkereskedésében Budapesten IV. kerület váczi-utcza 30. sz. a. legújabban megjelent: «Nemzeti dal» Talpra magyar hí a haza! Petőfi Sándortól. Enekhangra zongorakisérettel vagy csak zongorára két kézre szerzé Földényi Frigyes. Ára 1 frt. — A mig él, barátja marad a «Képes Családi Lapok» című szépirodalmi, ismeretterjesztő, képes hetilapnak, a ki gazdag tartalmával gyönyörű képeivel megismerkedett. E lap előfizetési ára egész évre 6 frt, félévre 3 frt, negyedévre 1 frt 50 kr, s a kiadóhivatal (Budapesten, nagy korona-utca 20. sz.) melyhez az előfizetések legcélszerűbben postautalványon intézendők. kívánatra bárkinek ingyen és bénnentve szolgál mutatványszámokkal. — Rózsavölgyi és társa kiadásában megjelent : «A Kádár Leányok». Eredeti népszínmű dalokkal. Irta Sopronyi Pál. Zenéjét szerzetté Lányi Géza. Ára 2 frt.
