Ungvári Közlöny, 1890. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)
1890-04-17 / 16. szám
polgármester ur elutasította mondván, hogy ne1 ültessenek. Ha a képviselőtestület az utcák befási- tására korlátlanul egy szépészeti bizottságot küldött ki s bízott meg, hol van az a joga a helyettes urnák, hogy a bizottság intézkedését egymaga megsemmisítse, s kénye kedve szerint parancsoljon. A i helyettes urnák eme eljárása, nem tagadom, engem bántott, s midőn az interpellate megtörtént, válaszomnál ezen felsorolt három körülményre is kiterjeszkedtem, s kértem a képviseletet arra, hogy vagy tartsa fenn azon régebbi határozatát, hogy a város tisztasági ügyét továbbra is a kapitány vezesse s intézkedjék a város tisztaságát illetőleg, vagy vonassák ki hatásköre alól és ruháztassék a polgármesterre. E felszólalásomra a tisztelt helyettes[ ur felugrott székéről s torkaszakadtából azt válaszolta: j „Istenemre esküszöm, hogy az ellenem felhozottakban soha nem intézkedtem; de — később maga isbeösmerte, j hogy a nagy-utcáról a sár el hordására általam oda- j rendelt szekeret csakugyan ő rendelte a kaszárnyába. A megyeháza kertjébe való szemét hordást, faültetéseket, hogy ő tiltotta be, az tény, erről tanúskodhatnak az emberek. Szép a hatalom, de csak akkor bír értékkel, ha azt nem fitogtatják, felőlem fitogtathatja, én azon ügyekben, melyekben eljárni hatáskörömhöz tartozik, soha engedni nem fogok. Fáj valami a cikkíró urnák, de arról én nem tehetek, én neki fájdalmat nem okoztam, sőt volt idő, mikor fájdalom helyett pártfogoltjának örömet szereztem, hogy mi volt az, azt a helyettes ur el nem felejthette. Hat éve, hogy a várost szolgálom, soha egy tisztviselő-társammal sem volt bajom, megértettük egymást, nem mutogattuk egymás előtt a felsőbb- sóget, modor, hang, eljárás mind tapintatos volt egymással szemben. En elismerem, hogy a polgár- mester a varos első tisztviselője, azt is tudom, Hogy hatáskörét a törvény és szervezési szabályrendelet miben szabja meg, de azt el nem ösmerem, hogy a polgármesternek az én hatáskörömbe vágó rende- letemet közegeim előtt megsemmisíteni joga volna, mert én reudeletemért, cselekményemért épen oly felelősséggel tartozom felsőbb hatóságomnak, mint a polgármester ur a hozzá utalt ügyekben. Ember tévedhet, lehet az én intézkedésemben is olyan, ami talán nem egészen helyes, de ha ilyen eset előfordulna, ami eddig nem történt, akkor is a polgármesternek együttesen kell velem a dolog helyes vagy helytelenségét megbeszélni. Ha a hivatalos eljárásból diferentiák merülnek fel, annak orvoslását lehet a jogaiban megtámadott tisztviselőnek a képviselet, mint felettes hatóság előtt feltárni s orvoslást vagy Hibaigazítást kérni, még az őrnagynak czimezett polgármester intézA z átok. — Elbeszélés. — Irta: KRITSA KLÁRA. 11. (Folytatás.) Alkonyodon. Az esti szellő lágyan susogott a iák lombjai között, körülfolyva egy szép, barna leány sugár termetét s megsimítva bánatos homlokát. E leány, ki ábrándjaiba mélyedve sétált a kertben, Málnási Margit volt. Ha sejtette volna, hogy vőlegénye tegnap délután mit határozott, úgy most oly bus gondolatok nem gyötörnék lelkét. Nem sokára neje leend olyannak, a kit nem szeret . . . Ennek meg kell lenni, mert szülői már gyermekkora óta annak szánták. ... És találkozni fog naponta azzal a halvány, bánatos arczu ifjúval, a ki lelke minden gondolatát, szíve összes szerelmét bírja. Oh bár csak menne ez más üzletébe segédnek, hogy ne lennének kényszerítve egymással találkozni, akkor talán könnyebben lehetne viselni a boldogtalanságot. . . . — Jó estét Margit kisasszony ! Az ifjú leány összerezzent e hang hallatára. Azt hitte képzelet űzi vele játékát, hisz ez az ő hangja. Hátrafordult, szinről-szinre látta őt, a halvány bánatos arczu ifjút. — Maga az (leró, mit keres itt? kérdé felindultan. — Levelet kézbesítettem kedves atyjának, s meglátván Margit kisasszonyt bátor voltam ide jöni, hogy «jó estét* kívánjak. — Levelet atyámnak ? És ki küldé, hogy épen magát használá fel ennek kézbesítésére. — Ánisor ur, a főnököm. S azért adá nekem kézbesítés végett, mert ily tartalmú levelet másra bízni nem akart. — S vájjon mit tartalmaz e levél ? — Azt majd meg fogja tudni, monda az ilju, s közelebb lépve a leányhoz, megfogá kezét s mély szerelemmel tekintve szemeibe, halkan esdő hangon kerdezé: — Drága Margit! ha ön szabad volna s én addig küzdenék, míg önálló ember válnék belőlem, mondja, oh mondja, lehetne-e akkor reményem, hogy enyém leend ? 1 elintézett ügyek jóváhagyás végett. Ezekenkivül van minden héten egy összejövetel, melyen kisebb ügyek beszéltetnek meg, melynek azonban ozélja az, hogy a tagok között a magyar nyelv ápoltassák, és hogy az összetartás meg ne szűnjék, mivel a tagok e nagy városban nagyon elszórva élnek, és máskép alig találkozhatnának. Ezen összejöveteleken felolvasások is tartatnak. Folyó év február 19-én rendkívüli közgyűlésre hívta össze a tagokat az elnökség, melyen elnök Gr. Andrássy Gyula halálát megható beszéd kíséretében jelenti be. Ä gyűlés felállással fejezi ki részvétét. Elnök tudatja egyszersmind, hogy a nagy halott koporsójára koszorút tétetett. Gr. Andrássy Gyula 1876. óta a berlini magyar egylet tiszteletbeli tagja volt. A gyűlés, a megboldogult tiszteletbeli tag iránti részvét következtében 10 perczig felíüggesztetett. Ennek eltelte után elnök felhívja a gyűlést, hogy az alapszabályok értelmében tétessenek meg a candi- datiók a jövő tisztujitásra. Az alapszabályok egyik pontja ugyanis azí rendeli, hogy minden év ápilis elején tiszlujjitó közgyűlés tartassák, és legalább 4 héttel az előtt a candidatió megtétessék. Ennek megtörténte után elhatú- roztatik, hogy a berlini magyar ifjak február 25-ére tervezett mulatsága Gr. Andrássy Gyula tisztetetbeli lag halála miatt elmarad. Március 2-án azonban az egylet adott egy hang- versenynyel egybekötött társasestélyt, mely igen jól sikerült, és a következőleg folyt le az Unter den Lin- denen a «Kaiser-Hallen* termeiben : A magyar király képével és magyar nemzetiszin | lobogókkal szépen féldiszített teremben pont 9 órakor ! megzendült a «Rákóczi induló», Vörös Miska zenekara } által előadva. Ennek elhangzása után elnök üdvözli a j szép számmal egybegyült vendégeket, és kezdetét veszi I a hangverseny. Az első számot Halmai Mór zongora művész töl- j tölte be, ügyes plasztikával adván elő Székely Imrének «magyar fántásiák* czímü szerzeményét. Ezután Berger kisasszony (Charlottenburgból), : gyönyörködtette kellemes hangjával és magyar népdalok éneklésével a közönséget. Zongorán kisérte Halmai Mór. Legnagyobb tetszésben és elismerésben részesült Berény hegedűművész, ki saját, újonnan componált «magyar népdalait» adta elő. A 19 éves művész már | bejárta Europa nagyobb városait, és Parisban már kitüntetést is nyert. Stern kisasszony énekelt ezután, ki Schubert *Erlkőnig»-jéből adott elő egy részletet német'szöveggel. Igen szép hangja van. Zongorán kisérte Halmai Mór. Weiss Arthur cello-soloja, nagy ügyességéről adott j tanúbizonyságot. Erre következett Csillag kisasszony, opera énekesnő, : éneke Wagner «Tannhäuser» czímü operájából adott I elő egy részletet, elsőrangú énekesnőhöz illő csínnal. Végül Megengreis úr magyar népdalokat énekelt német szöveggel, zongorán kisérte Halmai Mór. Szükségtelen talán említenem, hogy a szereplők mindnyájan nagy tapsokban részesültek, és mivel a Programm igy is hosszú volt, bár két szám kimaradt, (Ernst opera énekes éneke, továbbá Weiss és Berény duettje) ismétlések nem voltak, csak Csillag kisasszony részéről, mert a nagyszámú közönség máskép nem volt elhallgailutliato. A szép programmot Vörös Miska barna legényei kedével szemben is. Az őrnagynak nem lehet kapitányát legényei előtt, bántalmazni, vezényletét a legényei előtt helyteleníteni, sőt rendeletét a legények előtt fenhangon megsemmisíteni. Hidje meg a névtelen cikkíró, hogy cselekményeim helyes vagy helytelenségének megbirálására vagyok olyan képes, mint az őrnagy vagy mint a cikkíró ur. s rendeletimet csak megfontolás után hajtatom végre, de a névtelen cikkíró ur, úgy látszik, tetteit, cselekményeit nem érett megfontolás után hajtotta és hajtja végre, hogy tettei, cselekményei mik, arra ez alkalommal nem terjeszkedem ki, de ha provokál, meg fogom ismertetni. Ungvár, 1890, április 9. Farkas Ferenc v. rendőrkapitány. A berlini magyar egyesületről. Berlin.. 1890. márczius 51. A berlini magyar egyesület, mint a Dr. Kovács Dénes által irt, és az egylet által 1886-ban kiadott «A berlini magyar egyesület negyvenéves története» czímü mü is mutatja, alakult 1846. junius 15-én. Három Berlinbe települt magyar iparos, névszerint: Berlek Ignácz szegszárdi szitásmester, ■ ki 1833-ban, Gönczi István mis- kolczi lakatos, ki 1817-b.en és Schub János veszprémi) palotai szabó, ki 1835-ben jött ki, vetette meg alapját j az egyletnek, mely ez idő óta folyton fennáll, és számos! magyar embert támogatott és támogat most is, híven ragaszkodva rendszabályaihoz. Hogy az egylet czélját híven vázolhassam, leg-1 czélszerübbnek vélem <az egyesület rendszabályainak» | ide vonatkozó pontjait közölni. «1. §. Az egyesület czélja : 1. A Magyar- és Erdélyországból Berlinbe jött hontársakat, kik hosszabb vagy rövidebb időre szándé- j koznak itt maradni, szóval, lettel fölsegiteni és ügyeiket lehetőképen előmozdítani, 2. A keresztül utazókat itteni tartózkodásuk alatt Berlin nevezetességeire figyelmeztetni, elutazásuk idején pedig, ha szükséges, utazási utasításokkal ellátni, sőt nagy j szükség esetén pénzzel is fölsegiteni. 3. Az itt letelepülőket és időnként tartózkodókat, i valamint az utazókat is, ha megbetegszenek, betegségek alatt pénzzel támogatni és lehetőképen ápolgatni, és 4. czélja az egyesület tagjainak önkéntes össze-1 jövetele, hogy barátságosan és czélszerüleg tanácskozzanak, és kedvök szerint mulassanak. * Az egylet legelső elnöke Berlek Ignácz volt. Ott; látjuk őt még lH55-ben js. Ezen idő alatt nem egyedül; ő. töltötte be az elnöki sséket, hanem váltakozva Mitritz Anasztáz és Schub Jánofáíapitó tággal. Berlek 1855-ben. Schub egy évvel előbb hált el. 1884-től fogva elnöke az egyletnek Dr. Horváth József, ki fáradhatatlan munkássággal és egész odaadással vezeti az egyle»ügyeit. Diszelnök : Gr. Szécsényi Imre ő excelenciája, az osztrák-magyar monarchia berlini nagy követje. Az egylet 3 havonkiut rendkívüli közgyűlést szokott tartani, melyen bejelentetnek az elnökség által időközben Margit lelkében az ifjú szavai sejtelmet ébresztőnek a való iránt; megnevezhetlen édes bus érzelem szállta meg szivét, szavak nem jöttek ajkaira, némán szoritá meg az itju kézéi. Ez önfeledten karolá át karcsú derekát, s egy hossza édes csókot nyomott ajkaira. Ez alatt bent Málnási István felbontá a levelet, de igen megütközött, midőn abból egy gyűrű gurult a földre. Eül vévé s a gyertya világához tartá. Sokáig nézte, forgatta ujjai között, s midőn teljesen meggyőződött, hogy az valósággal leánya jegygyűrűje, olyas valamit érzett, mintha forró vízzel arczul öntötték volna. Összegyűrte a levelet, hogy a gyertya lángjánál elégesse, de oly érthetetlen volt előtte a gyűrű visszaküldése, hogy uralkodva indulatján, mégis elolvasta. A levél igy hangzott : «Kedves barátom! Máig azon boldog hitben ringattam magamat, hogy ön apatársam leend, de sajnos a sors kiábrándított e hitemből. A mindkettőnk által rég óhajtott házasság elé oly akadály gördült, melyet áthágni tilt az emberi jobb érzés. Fiamnak egy leánynyal' benső viszonya volt, s bár e leány egy székely származású asztalos leánya, még sem hagyhatjuk szegényt gyalázatban, leendő gyermekét nem toszthatjuk meg az apától. Nekem tudomásom erről nem volt, ma az örmény plébános úr adta tudtomra, kinél a leány atyja lépéseket tett a házasság megakadályozása végett. A mi papunk rábeszélő tehetségének sikerült fiamat reábirni, hogy mondjon le kedves leánya kezéről, s vegye nőül azt, kit házassági ígéretekkel elcsábított ; sikerült neki engem és nőmet meggyőzni arról, hogy mily nemtelen, rut bűn lenne, cserben hagyni azt a szegény leányt. Hiszen ezek után ön sem adná szeretett leányát fiamhoz. Ide csatolom tehát fiam akaratából, leánya jegygyűrűjét, kérve önt, hogy bocsásson meg az okozott kellemetlenségért. Igaz barátja : Ánisor Gergely.» Málnási látva régi; kedvencz tervét dugába dőlni, leirhatlun haragra lobbant. Felállott, ellökte magától a széket, széttépte a levelet, földre dobta a gyűrűt, s elkezdett dühösen alá s fel járni a szobában. A másik szobában fel volt terítve az asztal a vacsorához. Málnási fiai: Jakab és Pistike az asztal körül járkáltak, várva az étkezésre. Margit is előjött a kertből. Málnásiné behozta az ételt a konyhából. — Hívd apádat Margit! — monda — kész a vacsora. A leány félve nyitott be atyjához, mert a Gerö szavai sejteni engedték a valót. És félelme nem volt alaptalan, mert atyját képéből kikelve, szikrázó szemekkel, dühös taglejtések közt találta. — Tessék jönni apám kész a vacsora, mondá Margit remegve. — Nem eszem ! Hagyj magamra ! — Mi baj történt édes apám ? — Nagy szégyen történt szerencsétlen, visszaküldték a jegygyűrűdet! kiáltá haraggal. — Az még nem oly nagy baj, gondola Margit, s jónak látta haragvó atyját tovább nem kérdezni; visszatért a másik szobába Itt anyját is, — ki meghallá férje szavait - kikelt arczczal találta, s testvérei is el valának ked- vetlenedve. — Mi az édes anyám ! maga is oly nagy bajnak tartja a gyűrű visszaküldését, s ti is kedves öcséim ? Oh rendel nekem a jó Isten e helyett más vőlegényt ! No de vacsoráim kellene, mert kihűl az étel, igy beszélt kedves szelíd hangon. — Elmúlt az étvágyam, mondá anyja szomorúan. — Hát bár ti egyetek kedves testvéreim ! Nekem sincs étvágyam a fejem nagyon fúj. Jakab és Pistika aztán falatozni kezdtek, Margit pedig anyja karjába öltve karját, kére, hogy menjen vele a kertbe. — Bemennék apádhoz, hogy nyugtassam meg a felől, miszerint te nem veszed oly nagyon szivedre a dolgot, szólt az anya. — Jobb ha őt most magára hagyjuk, nagyon haragos, a beszéddel még felingerelnők. Menjünk a kertbe, valami mondani valóm van. Az anya hajlott leánya szavára; kimentek a kertbe. Itt azután Margit őszintén bévallá anyjának, hogy ó Ánisor Lukácsot soha sem szerette, s csak azért voit hajlandó vele házasságra lépni, mert szülői iránt nem
