Ungvári Közlöny, 1890. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)

1890-02-13 / 7. szám

— A tiszta nyeremény 14776 frt 68 kr., ebből jótékonycélokra 215 frt, tisztviselők jutalmazására 600 frt, 600 drb részvényre 18 írtjával 10,ftOO írt, az ezeken felülmaradó 3161 frt 68 kr. az l8i)0. évi üzlet számlájára előiratni határoztatott. Az alapszabályok 1. §-a akként módosittatött a közgyűlésen, hogy a részvényjegy nem 105 írtról, hanem 200 írtról szóló lesz.

Az 'ungvári népbank' forgalma. Bevétel: Pénz- maradvány 1888 dec. 31-től 15148 frt 11 kr., betét rovat 200623 frt 81 kr., bankváltó 959336 frt, 15 kr., hitelváltó 15065 frt, váltók ut. kamat 22301 frt 96 kr, előleg 65100 frt 80 kr, előleg ut. kamat 2298 frt 30 kr, jelzálog 22049 frt 10 kr, jelzálog ut. kamat 9698 írt 12 kr, ház és gőzmalom bér 4419 frt 31 kr, folyó számla 2/841 frt 89 kr, átiratás 15 frt, kereskedési dij 146 frt 73 kr, nyomtatvány 594 frt 34 kr, illeték és százalék 19 frt 19 kr., perköltség megtérítés 192 írt 25., tiszti fizetés ut. bélyeg 19 írt 99 kr., tiszti fizetés ut. adó 81 írt 51 kr., tisztviselők által fizetett nyugdijilletmény 391 írt 52 kr., értékpapír eladás 33003 írt 24 kr., értékpapír ut'. kamat 832 frt 94 kr., Őrzési dij 10 frt 48 kr., viszleszámitolás 33130 frt 48 kr., bélyeg átiratás után 1 frt 90 kr. Összesen: 1412322 frt 12 kr.

Kiadás: Betét 196726 frt 56 kr., bankváltó 982270 frt 23 kr., hitelváltó 17027 frt., előleg 73752 frt 30 kr., jelzálog 24660 frt, folyó számla 25562 írt 86 kr., betét kamat 727 frt 50 kr., visszleszámitolás 12989 frt, betét kamat adó 1477 frt 85 kr., jótékonycél 225 frt, veszteség 39 frt, illeték és százalék 44 frt 10 kr., tőkésített kamat 14137 frt 07 kr., részvénytőke visszafizetés 600 frt, érték papír 33504 frt 64 kr., tűzbiztosítás 22 frt 34 kr.,viszleszáinitolási kamat 456 írt 31 kr., nyomtatvány 148 frt 48 kr., tiszti íizetés 4813 frt 26 kr, tiszti fizetés ut. adó 74 frt 59 kr., tiszti fizetés ut. bélyeg 19 frt 99 kr., illeték egyenérték 1889. évre 52 frt 26 kr., osztalék ut, adó 1888. évre 38 frt, házjavitás 1259 frt 57 kr., osztalék 10185 írt, adó : állami 2193 írt 05 kr., adó községi 450 frt, adó iparkamara 63 frt 9 kr., adó úti munka 1889. évre 3 frt 60 kr., kezelési költség 349 frt 49 kr., perköltség előleg 99 frt 40 kr., részvény ut. kamat 351 írt 29 kr., jutalékok 1888. évi mérlegről 1296 frt 52 kr., pénzkészlet 6701 frt 9) kr. Összesen 1412322 frt 12 kr. Tiszta nyeremény 10.717 frt 63 kr. ebből a) 2000 db. 50 frtos részvényre osztalák egyenkint 5 írttal 10.000 frt. b) jótékonycélra 135 frt. c) további számolásra 582 frt 63 kr. összesen: 10.717 frt 63 kr.

A kártya.

A »Pesti Hírlap.* f. hó 9-iki számának szerkesztői üzenetei közt a következő, érdekes czikknek is beváló, s városunkban kiváló- figyelemre érdemesíthető sorqkat olvassuk :

Hogy önöknél is dühöng a hazárdjáték szenvedélye, az nem lep meg. Az volna furcsa, ha nem dühöngne. De az meg egyenesen csodálatos, hogy akadtak olyanok is, a kik a hazárdjáték kiküszöbölésén törik a fejüket.

Bizonyára eredménytelenül törik. Ez is, mint minden emberi szokás és krónikus hiba, mélységes gyöI kerekkel bir, a melyek az élet mélységeiből táplálkoznak s gyakran lenyúlnak a pokol tüze által melegített kén- kőszagu rétegekig.

Mert hogy többet ne mondjunk, figyeljék csak meg a hazárdjátékosokat nyugodt lélekkel és tágra nyitott szemekkel. Csoda az, a mi bennük dühöng, főképen ha nagy pénzre megyen a játék. Csaknem az egész büntető törvénykönyv dolgozik egy szenvedélyes hazárd- játékos lelkében, lenyesegetve azonban a kártya-szabályok éles ollójával. A .ravasz íondorlatok nagy mennyisége; a becsületsértés, sikkasztás, tűzvész-okozás, jogtalan elsajátítás, okirathamisitás, könnyű és nehéz testi sértések, valamint megfontolt és hirtelen való emberölési szándékok, izgatások, lázadások, hűtlenségek, hamis ' vádak s minden más büntettek elemeiből egy-egy csipetnyi.

Mert például, — vegyük ki a sok közül — ha az ember 19-re a ferbliben megadja a hívást és visszavág kétannyit, hogy ellenfelét saját kártyái felől tévedésbe I ejtvén hátrálásra kényszeritsd ; mi volna az egyébb, ha ; nem volna a tévedésbe ejtésnek, a hamisításnak és a ! személy elleni erőszaknak sajátságosán konstruált össze- I keveredése. Vagy peSlg nincs-e a besszerelésben is egy I szemernyi a tűzvész-okozás és a zavarban való rablás gonosz indulatjaiból ?

A hazárdjátékom nem lehet jó ember, mivel lelke folytonosan a rósz indulatok nyujtófáján, korlátjain és ugródeszkáin tornázik, következőleg a megfelelő tulajdonságok fejlődnek ki benne nagyobb mértékben.

A hazárdjáték vagyoni hatásáról, a veszteség nyomában járó lelki gyötrelmekről s a nyert pénzben rejtező legkülönbözőbb ördögi lényekről még csak nem is szólunk. Annyi bizonyos, hogy a veszteségnek és nyereségnek, habár más-más irányban, egyformán demoralizáló hatása van.

De hát ki és mi segíthet az ilyenen ?

Azt gondolják, hogy mindenki és a nemesebb élvezetek elterjedése. Az irodalom és művészet, a tudomány és a jobb Ízlés becsének megismerése. A hazárdjáték nagy elterjedése mindig nagyfokú értelmi és még nagyobb fokú Bzivbeli müveletlenségre vall. Gyógyítja tehát azt mindaz, a mi emezeket előmozdítja.

A miből ismét egy másik igazság következik, de ez már a hölgyekre nézve.

Ott, a hol a nők az értelmiség dolgában visszamaradva, szellemi előkelőségüket nem képesek kifejteni, vagy pedig arról kényelem okából lemondanak ; a hol ; tehát a családi és társas élet az értelmes férfira nézve nem képvisel elég hatalmas és vonzó központot: ott a | hazárdjáték dühöngése nem fog alább hagyni.

Ellenben ott, a hol a nők megértik, hogy nem elég az embernek nőnek .és szépnek lenni a végből, hogy a családban és a társaséletben varázshatalmát éreztesse ; ; ahol tehát a müveit osztály hölgyei a piperéből, a tet- 1 szelgésből, a fényes és szellemtelen vendégeskedésből kiemelkedve,- képesek «eilend irányt és szellemi élvezetei is nyújtani a ferbliző’keményfejü uraknak; ott a kártya- asztalt először épen a legokosabb emberek fogják ott- | hagyni, világos lévén, hogy minden okos ember vonzódik ; a szellemi élvezetek és különösen a szellemes hölgyek felé.

Nem kevésbbé j bizonyos lévén az is, hogy a hölgyek, ha akarnak és tudnak is (mert ez már nehezebb) ebben az irányban czivilizálni, mindig segítségükre lesz a férfiaknak egy bizonyos táborkara.

Helyi és vidéki hírek.

* Ungvármegye törvényhatósági bizottsága f. hó 25-én rendes közgyűlést fog tartani.

* Ünnepély a papneveldeben. A helybeli püspöki lyceumi kápolna felszentelésének évfordulója f. hó 11-én, a papnövendékek távoliéle folytán minden külső ceremónia nélkül, de diszesen ünnepeltetett meg. A sz. misét Jakovits János kanonok, papneveldéi igazgató végezte, melyen a hivők oly tömegesen jelentek meg, hogy egy részük kint szorult. Egy órakor kezdetét vette a díszebéd, melyen a szives házigazda meghívása folytán az összes gremiumi papság, élőkön Roskovits Ignácz kanonokkal megjelent. Az első felköszöntőt a háziúr —- ő Felsége, legkegyelmesebb királyunk és királyasszonyunk tartós egészségére mondotta; majd Ő Méltóságát, a megyés püspököt éltette, mint az egyh. megye fejét. Lichvárcsik Mihály ékes szavakban kivánt hosszú életet közszeretü derék és páratlan igazságu püspöki vicá- riusunknak, Gébé Viktor kanonoknak, ki viszont a házigazdának köszönte meg tapasztalt vendégszeretetét. Fejér Emánuel, kanonok, zamatos magyarsággal és a nála megszokott ékesszólással üdvözölte dr. Novák Endre kórházi főorvost. Utolsó tósztja volt az ebédnek Jámbor Antal tudós kanonok, humoros beszédje, mely az ifjú companiát hozta ki a médiumra, mely után a társaság kedélyes hangulattal feloszlott. — x.

* Az <• ungvári kain. IsgenyegyleG f. hó 9-én alaptőkéjének gyarapítására szinielőadással egybekötött tánczestélyt tartott, mely. habár a pártolást és jövedelmet tekintve hagyott is maga után némi kivánni valót, de, ami illeti úgy a darab előadását, mint az általános jó kedvet, mondhatni, nagyon kitünően sikerült. A fiatalság megmutatta, hogy ügyes vezetés mellett tud és akar is a szépért, a nemesért hevülni és kész megfelelni ama követelményeknek, melyeket a mai kor az iparos osztálytól elvár. A betanult bohózat előadásával az iparos ifjúság az összes jelenvoltak megelégedését vívta ki magának. Egyesek oly szabatos természeteséggel adták szerepeiket, hogy a résztvevő közönség alig ismerhette fel bennök a még úgyszólván gyermekkorát élő kisded egyesület szorgalmasan törekvő tagjait. A nőszereplők, Takács Zsófi, Tabakovies Juliska és Tabakovics Vilma kisasszonyok szintén megtettek mindent, hogy az ifjak e második nyilvános fellépését a legnagyobb mértékben sikerültté tegyék. A dalárda buzgó vezetőjének pedig csak a legnagyobb elismeréssel adózhatunk ama szép darabok korrekt betanításáért, melyeket nagy szellemi élvezettel hallgathatott minden jelenvolt. Egyszóval az est, anyagi árnyoldalát leszámítva, mely az ifjúság nemes ügye iránt való érdeklődés hiánynak tudható be, kivánni valót nem hagyott maga után. Csak mindig előbbre tehát iljak, a közöny jege is majd megtörik egyszer, ha becsületes szorgalmatokról és csendes körötökben teljesített önmüvelődési készségtekről többször is ily szép tanúságot fogtok tenni. Isten áldja a tisztes ipart!

Ezer év.

Iimen-onnan ezer éve.

Hogy mienk lett ez a hon.

Ezer évre visszanézve,

Keljen dal a húrokon.

Nem a gyásznak, lemondásnak,

Csiiggedésnek bús dala, —

Büszke hittel várlak, áldlak, líj ezer év hajnala.

Ha a múltat áttekintem,

Mennyi árnyék, mennyi fény !

Itt sugárzik, csillog minden,

Ott gyász borong, feketén.

Itt dicsőség, ott gyalázat,

Itt enyhület, ott vihar,

S vészből gyászból újra támad.

Büszkén, bátran a magyar.

Mesgyéjén az ezer évnek,

Szivem büszkén feldobog,

Áldva legyen az a végzet,

Mely magyarnak alkotott!

S míg a múlton elmerengek,

Lelkemen kigyúl a hév,

S büszke hittel ím köszöntlek.

Te dicső, új ezer év !

INCZÉDY LÁSZLÓ.

Nines tökéletes boldogság a földön.- Fővárosi tárcza. —

Egymás szerencséjét irigyeljük.

— A boldog falusiak ! kiált fel a hitelezőktől agyon zaklatott fővárosi család-apa.

— Oh, a boldog fővárosiak! zengi karban a leányos mama, Zelma leánya, Pali fia.

— De boldog, élvezetes, ragyogó is az a tóvárosi élet 1 Csupa vigság, mulatság, ünnep ott minden nap. Csak a korzóra kell kimenni s már a legtarkább élet tárul elénk; mig itt Hegyközön néha hetekig se látunk valamire való szalon-embert.

Vasárnap délutánonkint összegyűlnek kávéra a hegyközi asszonyságok, csupa ténsasszony, mig a fővárosban a fodrász felesége is nagyságos asszony. Ott tudják csak megbecsülni az embert.

A vig kávé-néni társaság kedve aztán csakhamar lelohad, buskomor irigység száll az arczokra, a hogy elkezdődik a társalgás a'boldog fővárosi él et>-ről.

— Mily boldog napokat tölték a múlt hóban a fővárosban! — sóhajt fel a jegyzőné, — meglátogattam barátnőmet, tudjátok azt a szende kis Vilmát, hisz ismei ritek. Egy biztosító-társulati hivatalnok vitte fel nőül Budapestre. Akkor mindnyájan sajnálkoztatok rajta; azt mondtatok, hogy férje, Füttössy, svindler, csak hozománya miatt vette el Vilmát. Ugyancsak elállana most szemetek, szájatok, ha látnátok, Még szalont is tart.

— Szalont! kiáltják közbe irigykedve mindannyian.

— Igen, szalont, valódi szalont, édeseim. Azután j nála nem kávétársaság gyűl össze, de minden kedden (jour-fixe van. Még pedig milyen jour-fix !

— Ott lehet csak finom eszem-iszorn, — szól közbe a segédjegyző.

— Eszem-iszorn ? Ah, dehogy. Az nem urias. A fővárosban azt mondják: «nem chic.» Minél elegánsabb ott a társaság, annál kevesebbet esznek. Üres tea vagy limonádé s pár darab száraz sütemény. Ennyi az egész. De igy elegáns. Ott nem az evés-ivás kedvéért jönnek össze, hanem azt nézik, az adja meg a tónust, hogy a teát, limonádét ezüst tálcákon szervírozzák fel.

— Vagy kínai ezüstön?

— Az mindegy, csak ezüstnek lássák.

— Aztán mit csinálnak azokon a jour-fixeken ?

— Hát semmit édesim. Megbámulják egymás toi- lettjeit, valaki a társaságból végig játszik egy pár ke- ringőt, végig tárgyalják a főváros botrányait, aztán szépen ajánlkoznak.

— Ennyi az egész?

— Hát ez sem elég ? Nem is ez adja meg a jour- fix érdekességét, hanem a soczietás. Ott úgy nevezik a társaságot. A házi asszonynak van gondja reá, hogy vendégei közt legyen legalább egy méltóságos ur, nyugalmazott főispán, vagy czimzetes miniszteri tanácsos, ez mindjárt előkelő tónust ád az egész társaságnak. Vilmánál egy valóságos kamaiás is ott volt; igaz, hogy vén és kopasz már, de azért minden fiatal leány csak a körül forgott. A fővárosi leányok nagyon vágynak a méltóságos asszony czimre.

— Hát a szivük ?

— A szív vágyaira ráérnek akkor gondolni, ha már méltóságos asszonyokká lettek. Az olyan nagy úri férj ritkán van otthon, nem lábatlankodik, kötelességei vannak a nagy világban.

— Hát a fiatal gavallérok ? Mondja csak ténsasszony, voltak Vilmánál akkor fiatal gavallérok is ? — kérdi szemérmesen a gyógyszerész kisasszony.

Hogy voltak-e ? hát persze, hogy voltak, de még milyenek! csupa frakk, klakk és lakk. Aztán, hogy tudtak azok udvarolni. Csupa költők azok, lelkem. Vilma ugyan azt mondja, hogy csak azért hívja meg ezeket, hogy legyen statisztéria is; de ezek aztán ki is tesznek

magukért; egy-egy csinos menyecskével, fiatal leánynyal elvonulnak a pálma alá vagy a kandalló mellé s aztán suttogva beszélgetnek, úgy, hogy majd kicsattan az izgalomtól a kis leányok arcza.

— És persze házasság a heves udvarlás vége? — szól meggondolatlanul közbe a házi kisasszony.

— Ah, dehogy, édesen. A jól nevelt fővárosi leányok nem a szép szemek és nyalka bajusz, hanem a jó parthie után sóvárognak, a csinos ifjak jók udvarlóknak, de férjekül jobbak az öregebb urak, ezek jobb parthiek, gazdagabbak, nagyobb hivatalokban ülnek, nagyobb kényelmet biztosíthatnak nejeiknek. A fiatal dandyk udvarlása csak arra való, hogy beugrassák a házasságba az öreg urakat. Ezért hálásak is később a gazdag menyecskék.

— Oh, de boldogok is azok a fővárosi leányok 1 Nálunk udvarolni, oly szépen beszélni se tudnak a fiatalok. Ha szerelmesek is, csak néznek, sóhajtoznak, kezünket szorongatják, legfölebb annyit-annyit tudnak a bucsuzásnál kihebegni: «Ah, Máli kisasszony !

— De aztán sohasem feledik el, ezt csakhamar követi a megkérés.

— Mindegy, kiált közbe a vérszemet kapott házikisasszony, én mégis úgy vágynám fővárosi udvarlóra, ki költői nyelven tudja elszavalni, hogy: szeretlek!

— De ép oly hamar el is feledi, — jegyzi meg az orvosné.

— Férjem azt mondja, a lapokból olvasta, hogy Vilmáéknak elárverezik mindenüket. Elvitte az egész vagyont a sok jour-fix, — szól közbe a szolgabiró neje.

— Magam is hallottam ; tettem is rá távolról célzást Vilmának, de ő megnyugtatott, hogy egy bank-direktor, az is ott volt a jour-fíxen és feltűnően sokat forgolódott a szép Vilma körül, rtiajd mindent ki fog egyenlíteni. Ez is csak a fővárosban lehetséges.

Aztán foly a társalgás tovább a tóvárosi életről.

Minden idénynek meg van ott a saját élvezete. Időszakonkint a lóversenyek, hol a legszebb társaság jő mindig össze; megbámulhatják ott a toiletteket, a divatot; aztán játszhatnak a totaliseteurnél.

— Valóságos zsebmetszés az ! tör ki a jegyzősegédj ki a legutóbbi versenyen félévi fizetését eltotalisateurözte.

— Ah, dehogy ! Ez nem is szerencse-játék, magya- rázgatja egy tapasztaltabb; — ez a legészszerübb játék, kis lóismerettel a nyerés csaknem bizonyos.

S foly a társalgás tovább, a divatos lóversenyekről, azok híveiről, a főrendező derék főtitkáráról, Sárkányról, ki mindent igazgat, rendez, a pályabírókról, a lovakról.

Csakhamar összebeszélnek, hogy a legközelebb)