Ungvári Közlöny, 1890. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)
1890-02-06 / 6. szám
Ungvár, 1890. február 6. 6. szám* Tizenkettedik évfolyam. Előfizetési ára: Félévre..............................á frt. Negyedévre ....................1 * Egy példány ára 10 kr. Kapható a kiadóirodában, Szenezer Henrik és Feuerlicht R. tőzsdéjében. Az előfizetési és hirdetményi dijakat a kiadóiroda veszi fel, s azok vidékről is ide küldendők. UNGVÁRI KÖZLÖNY. MEGJELENIK TÖRTÖKÖN. Szerkesztőség nagy-utca 36. (a görögtemplomnál). Kiadó-iroda: Pollacsek M. könyvnyomdájában, Hirdetményekért a 30 kr. bélyegilletéken felül 3 kr. Nyílttéri czikkért 5 kr. fizetendő minden szó után. C'i jűO.X»r AéwiwééiéwWSg. A közigazgatás reformja. A közigazgatás reformjának terve, mely oly sok éven át foglalkoztatta az irányadó köröket, kibontakozott alaktalanságából. Igen ám, csakhogy minden oldalról az állami közigazgatás életbeléptetését halljuk hangoztatni, s valljuk meg, a közigazgatást egészen más alapokra kívánják fektetni, mint a minőnek mi gondoljuk, hogy t. i. a megyei autonómia széles alapokra terjesztessék ki. A reformnál úgy látszik nemcsak a nemzeti élet egyetemének formáiról és szerveiről vau szó, melyek között a nemzetnek élni keilend; belenyúl ez végső vonatkozásaiban minden egyesnek magánéletébe, háztartásába, polgári életviszonyaiba is. Jól esik tehát, midőn kezünkbe vesszük Mocsáry Lajosnak, a parlamenti élet ezen régi és kipróbált harczosának az állami közigazgatásról Írott könyvét. S mert mindnyájan tudjuk, hogy Mocsáry Lajos a közigazgatási életnek minden ágát, minden nyilvá- nulását gyakorlatból is jól ismeri, annál inkább szükségesnek véljük, hogy a könyv gondolatmenetével röviden foglalkozzunk. A tisztviselők választása — úgymond — tökéletesen olyan joga a népnek, mint a törvényhozók választása. Ha a népnek joga van a képviselet utján meghatározni, micsoda törvények szerint kormányoz- tassék, ép úgy joga van meghatározni azt is, kik legyenek azon törvények végrehajtói. Jogi szempontból tehát a választás nemcsak fölötte áll a kinevezésnek, hanem egyedül felel meg a jog eszméjének. A többi érveken felül, határozottan a választás mellett szól azon körülmény, hogy az oly tisztviselőtől, ki rosszul sáfárkodik, igen egyszerű és könnyű a menekülés, mig a kinevezett tisztviselőnél a fegyelmi nt vajmi ritkán vezet oda, hogy ez a tisztviselő elbocsátásával végződjék. A megyei bizottmányt, Mocsáry szerint, szélesebb alapra kellene fektetni. A 120—600 tagból álló törvényhatósági egyetemet jól alkotott testületnek nem tartja. A bizottmányi tagok számát fel kellene tehát emelni. A virilis intézményt fentartani nem szükséges* Megengedhető, hogy czélszerűségi szempontból lehet mellette felhozni érveket, de ezek nem bírnak kellő súlylyal a jogegyenlőségen elkövetett nagy sérelem ellenében. A magyar nemzet a megyei szerkezet mellett, benne, általa nőtt fel, maradt meg és fejlődött ezredéven át. A magyar nép jellemével, erkölcseivel, gondolkozásával van az összeforrva. Lehetetlen magát az önkormányzati módszertől a központosításiba! áthelyeznie, önkényt, kényszer nélkül lemondania a szabadság nagyobb mértékéről, melyet abban élvez, hogy maga választja hatóságait, eldobnia magától j azt, a minek nemzetisége, alkotmánya megőrzését! köszönheti. Hogy a hatalom birtokosai szeretnék azt, az csak természetes. Könnyebben elbánhatnak a néppel, ha a közigazgatás roppant apparátusa föltétien rendelkezésükre áll. Óhajtják ezt a kormány várományos örökösei is, a kik el vannak telve Sennyey szellemével, ki az állami közigazgatásban megvalósulását látta annak, a miért ifjúi hévvel küzdött, mint az Apponyi-féle administrátori rendszer egyik főhar- czosa. E párt mai vezére nem ismerte a régi megyét, a maiból is csak a pártja ellen korteskedő szolga- birákat ismeri, miért lelkesedne érte ? Ezeknél érthető az állami közigazgatás utáni vágy. De a szabad nemzetnél, mely féltékeny szabadságára, egy ilyen vágy nem volna természetes, még akkor sem, ha elhitetik vele, hogy ez a magyarosításnak a leghathatósabb eszköze, a mivel pedig most tűzbe- vizbe viheti a közvéleményt. A nemzetnek az ön- kormányzat mellett kell állania, mert ennek tábora fölött leng a szabadság zászlója és mert sajátságos közjogi helyzetünkben szükségünk van nemzetiségünknek s alkotmányosságunknak különleges bizMa már csak legfeljebb a nők lépik át azzal a komoly szándékkal Terpszikore csarnokait, hogy ott élettársat szemeljenek ki maguknak ; a férfiak közül azonban, fájdalom! csak nagyon kevés van abban a szerencsés helyzetben, hogy háztűzhely alapításra gondolhasson Pedig a családalapítás a nemzetek egyik legfontosabb létföltétele, és abban az országban, ahol kevés házasságok köttetnek, ott nemcsak a társadalmi, hanem a közgazdasági állápotok is szenvednek. A mi sajátos viszonyaink közt a fiatalságnak félénk tartózkodása Hymen kötelékeitől, valóságos átok. A magyarság megizmosodása és a nemzeti szellem fejlesztése csak a magyar faj számszerinti gyarapodásától függ. Sajnos, hogy az utolsó évek farsangjai teljesen kivetkőztek hajdani jelentőségükből, mely nem volt egyéb, a boldog családalapításra vágyó keblek kedves évadjánál. Ma már elvesztették ezt a jelleget és a családapák rémei kezdenek lenni, akik alig győzik pénzzel a bálozó fiatalságot. És mindamellett azt kell tapasztaiinok. hogy leányaik pártában maradnak és fiaik az agglegénység sivár életére vannak elkárhoztatva. Közgazdasági viszonyaink közt harmincz éves korukban csak ama bizonyos jó szülők fiai tudnak olyan állásba jutni, mely a biztosság kellékeivel dicsekedhetik és minden körülmények közt kielégítő módot nyújt egy család föntartására; szegényebb sorsu emberek gyermekei azonban vagy belevénülnek a biztos révpart keresésbe, vagy ha elég lelkiismeretlenek előbb kötni házasságot, gyakran egész családokat döntenek nyomorba és elvetik a társadalombontó pauperismus magvait. Mindaddig tehál, mig ezéken a bajokon segítve nem lesz, és mig az ifjú szivek anyagi gondoktól meg nem akadályozva, a szerelem szárnyain nóm röpülhetnek a házasság biztos kikötőjébe, mindaddig a farsang kivetkőzve marad eredeti jellegéből, és bármily vigan is zóljon a zene és bármennyire elbájolón lejtsenek is a )árok : a zene melodikus hangjaiba, a táncz elbűvölő •ithinusába egyaránt vegyül a kor szellemének mélabus szózata, mely közgazdasági viszonyaink betegsége fölött íesereg. Q Az ipartestület, kérdéséhez. Bízva a tek. szerkesztő urnák az iparos osztály ránt tanúsított jóindulatában, tisztelettel kérem e pár sornak b. lapjában egy szerény helyecskét áldozni. Az 1884. XVII. t. ez. értelmében a rendezett tanácsú zárosokban az iparosok 2|3-adának kívánságára, az összes párosok ipartestületet alakítani kötelesek. Ugyanezen örvény 128. §-a pedig követeli, hogy az ipartestületek rlapszabálylyal ellátva legyenek. Ungváron szintén létezik ilyen testület, alapszabályokkal is rendelkezik, melynek 14 §. 6. szakasza ugy intézkedik, hogy *az iparhatósághoz beadott iparengedélyi kérvények felett véleményt ad«-. . . daczára hogy e szabályzat fennáll, nem tudunk esetet, hogy a testület ily véleményadás iránt valaha megkerestetett volna. Hanem igenis, ha valaki iparengedélyért folyamodik, az iparhatóság nem törődve azzal, meglel-e az illető az ipartörvény 4. §-ában előirt qualificatiónak, vagy sem, csak pénze legyen s megkapja az engedélyt, mely egyrészt az iparosokra — egészségtelen concurrentia okozás által — nyomasztó, de meg a közönség érdekeivel is szembeötlő ellentétben áll. Mindennek természetes következése lön, hogy az iparosok egyrésze az ipartestület feloszlását követeli, mert úgymond : az ipartestület fentartása nekünk áldozatunkba kerül, jogaink pedig figyelembe nem vétetnek. Ez magyarázza meg tehát ama, az iparosok közt elterjedt hangulatot, mely a jogainak érvényt szerezni nem képes ipartestületet feleslegesnek tartja. Ajánljuk e sorokat ugy az iparhatóságok, valamint a legfelsőbb intézők méltó figyelmébe. Több ungvári iparos nevében. Weiszberger Lipót. tositókokra is s ezek az önkormányzati szervezet a legmegbizhat Nem kellene tehát az önkormányzatot, ha ellene nem szegődött egy végtelenül szomorú jelenség: a magya ialom felbomlása, a beléje fészkelődött korra] íz idealizmus iránti fogékonyság kiveszóse. E s megölheti az önkormányzatot, a személyt gi érdekek az állami közigazgatás javára bili í a mérleget, ha a magyar társadalom valamennyi osztályaiból üssze- toborzott szabadság- ós honszerető nagy osztály ellene nem szegül. Sziikséges-e a magyar önkormányzati rendszer megszüntetése, nevezetesen a tisztválasztás megszüntetése abból a ezélból, hogy jó közigazgatást szerezhessünk ? Igaz-e, hogy* a nemzetiségi kérdés szempontjából az állami közigazgatástól eredményeket várni lehet ? Mik az okok, -melyeknél fogva az ősi önkormányzati rendszert főim kellene tartani ? Mi változtatások lennének kívánatosak a ma létező ( állapoton ? Ezek azok a kérdések, melyekre a könyv meg akar felelni. i Először is fötveti : igaz-e, hogy oly nagyon rossz ez a közigazgatás ? Kern volna csoda, ha az lenne, midőn egymással homlokegyenest ellenkező két oly elein, mint az önkormányzati fonnák sári burueaucratikus tartalom van állandó küzdelemben j * benne. De ezért távolról sem olyan rósz, mint a- milyennek kikiáltották. Ha van benne tűrhetetlen, !! az nem az autonomikus, hanoin sokkal nagyobb j mértékben van meg a már államivá tett ágazatok- ri han. Amaz csupa boldogság ahhoz képest, melyet a pénzügyi kezelésben s ^^igazságszolgáltatás te-1 rén kell elszenvednünk. Ez ’ utóbbiaknál uralkodik: aztán igazi ázsiai állapot, itt, a hol a kormányt semmi nem akadályozza, hogy megvalósítsa nép-i boldogító terveit. A könyvnek erről szóló részét; igazán megszivélhetnék a habozok, ha vájjon kívánatosaknak tekintik-e, hogy az adminisztráczió egyéb ágazataiban is akként legyen boldogítva a nép, mint a hogy van ennél az államilag kezelt kettőnél. Ezekhez semmi köze az önkormányzatnak, és szer- j vezetőnek ezek gyarló kezelését, fölróni csakugyan n m lehet. A mi pedig a korteskedést illett, hát lehet a választott tisztviselőt a szabadság szempontjából a kinevezettel még csak össze is hasonlítani ? Függetlenebbek ezek, mint amazok ? Szabadabban követhetik meggyőződésüket ? Nevetség ! Igaz, a választottak is gyakorolhatnak nyomást a választó-! közönségre, de mi ez ahhoz a nyomáshoz képest, a mit a kormány az általa kinevezett hiratalnoksereg által gyakorol ! Amaz a pártok számaránya szerint érvényesül s kiegyenlíti egymást ; de itt egyetlen párt, a kormány pártja érdekében haniisíttathatik meg a nemzeti akarat. Bizony óhajtandó, hogy Mocsáry könyvét s az abban feltárt eszméket mindazok megszívlelnék, a kik többé-kevésbbé hivatva lesznek a küszöbön álló közigazgatási reformot előkészíteni. Farsangi gondolatok. A farsangnak vigságába már évek óta belevegyül a családapa elegikus panasza. A táneztermek mámoritó levegőjében megnyílnak a fiatal szívek és a kedély bánatot nem ismerő üdeséggel fürdik a hegedűből varázsolt hanghullámokban ; de az apák nem tudnak lelkesedni a látványon és a fiatal párok kicsapongó kedve gyakran borút hárít a gondtól redős homlokokra. Hajdan a farsang tánczvigalmai gyülhelyei voltak a fiatalságnak, mely, miután az élet fáradalmai közt a családias ismerkedésre alkalom nem nyilt, a zene édes akkordjai mellett fényben úszó bálteremben keresték amaz érintkezési pontokat, melyek a boldog családalapítás föltételei. A bálteremben, a tiszta, a komoly szerelemnek áldoztak, és nem akadl ifjú, aki pillanatnyi élvek kielégítésére zsákmányolta volna ki az együttlét alkalmatosságait. Most azonban ez alaposan megváltozott.
