Ung, 1918. július-december (56. évfolyam, 27-52. szám)
1918-09-29 / 39. szám
2 (39. szára.) и N G 1918. szeptember 29. István alispán, Románecz Mihály, dr. Nehrebeczky György orsz. gyűlési képviselő. A társadalom minden rétegének alkalma lesz, hogy mindenki szivének legnemesebb sugallatát követve tehetségéhez mérten hozza meg áldozatát. Ily módon méltók leszünk a viharokat legyűrő hős fiainkhoz. A további tudnivalókat a falragaszok közük majd a közönséggel. Sz. S. Szurmay-estély a városi színházban. — 1918. szeptember 21. — Az uzsoki Szurmay-emlékmű vigalmi bizottsága f. hó 21-én — szombaton — nagyarányú és fényes estélyt rendezett a városi színházban, melynek egyes számai magasan kiemelkedtek a műkedvelői keretekből. A szereplőknek az elismerésből bőven jutott részük és valóságos virágerdő jutott a színpadra. A műsort Magyar Bálintnak ez alkalomra irt prológja vezette be, amit behízelgő hangon Russay Magda adott elő. Ezután az ordsz fogságból most hazatért dr. Kaminszky József ült a zongorához, akinek kiváló játékát még a békeidőből ismerjük; szerencse, hogy a fogságban alkalma volt tudását és technikáját még fejleszteni, úgy, hogy ma már bármely hangversenyteremnek díszére válik. (A zongora maga azonban lehetett volna jobb is!) D’Eyler: Valse c&pricéját és Beethowen 4. Soná- tájáriak két részletét játszotta igazán bravúrosan. Majd Schert Berta operai énekesnő (Mozart- énekesnő) énekelte a Varázsfuvolából az Éj-királynő áriáját rutinirozott és precízen iskolázott; hanganyaggal, zugó tapsvihart aratva. A rendkívül alkalmazkodó, tökéletes kíséretet is dr. Kaminszky látta el. — A honvéd szive c. egyfelvonásos tarkította ezután a műsort, melynek szereplői: Ernőy Ilma, Papp Ilona,,Bakos Géza, Révay Pál, Melles Sándor és Kulik Árpád igen ügyesen oldották meg szerepeiket. Az estély egyik legnívósabb száma Sclierí Berta és Sztankóczy István énekduettje ragadta el ezután a nagyszámú közönséget; művészi magasságban állott és Sztankóczy behízelgő, lágy lyrai tenorjával újból meghódított mindenkit. — H. Kiss Géza a Nobel dijat nyert Rabindranath Tagore hindu költőnek s Juhász Gyulának és egy saját szerzeményű lyrai versét adta elő, hangos elismerést aratva. A Tíz eladó leány cimü énekes bohózatban pedig Petrovay Zoltán, Gulovics Elza, Fenyves Böske, Okolicsányi Gizi, Sebő Annus, Medveezky Ellus, Papp Ilona, Ruísek Ágica, Ernőy Ilma, Diószeghy Bözsi, Gaar Bözsi, Gara Edith és Kulik Árpád jeleskedtek. Az est legfényesebb száma, A királynő rózsafája c. táncos pantomim fejezte be a műsort, amit Grieg zenéjére Sztankóczy István szerzett. Valóságos álomképet varázsolt a színre és az egyes táncprodukciók is klasszikusan szépek voltak. A nagyszabású kép szereposztása .a következő volt: Királyleány: Napholtz Ilonka, Öreg király: Bánó J ózsef. Udvarhölgyek: Duliskovich Katinka, Pásztor Margitka, Kelen Rózsi, Kerekes Ilonka, Kusnyiry Edith. Kertészleányok: Mokcsay Baba, Krajnyák Annus, Takács Jolán, Napholcz Jolán, Kerekes Vera, Kardos Mária, Tschamler Gréte, Fekésházy Terézia. Rózsák: Duliskovich Márta, Rein Lizi, Kardos Juci, Szabó Babci, Szabó Kató, Gulovits Loli. Pillangók: Hámos Etus, Hámos Margitka, S az ifjú ki volt nevelve, — többé nem tolakodott. * Igaz, hogy a hatóság is nyugodtan viselkedik. Nem gorombá’skodik és szitkozódik még a rendőr sem. . Ugyan ez a fiatal ur Berlinben egy penziólakott s ebéd után kikönyökölve az ablakon, szivarjának hamuját gondtalanul leverte az utcára az ő harmadik emeletéről. Egyszerre szobájában terem egy rendőr s a legnagyobb nyugalommal tudtára adja, hogy megfigyelte az ő hamuledobását s mivel ez tiltva vaxi; _ szíveskedjék 5 márka büntetést leszúrni. Azzal a legtermészetesebb egykedvűséggel jegyzőkönyvéből egy lapot kitép és kiállítja a nyugtát az 5 márkáról. S az ifjú magyar megint tanult, valamit t i. az utcai járókelők kalapjaira és fejeire a hamut nem szabad leszórni még hamvazószerdán sem. A társadalmi formák szokásai csodálatos lassúsággal honosulnak meg nálunk, kivált vidéken, de még Budapesten is. A frakk, szmoking, Ferenc József-kabát és a zsákét egy-egy esti társaságban találkozni szokott vegyesen, még jobb körökben is. Nálunk szeretik az egyéniséget, — az egyéni Ízlést még ilyenkor is érvényesíteni. Vannak esetek, mikor a nézetek eltérnek. Az anyakönyvi hivatalban délelőtt megtartott esküvőn külföldön a férfi mindig zsaketban jelenik meg. Nálunk a Ferenc József-kabátot pártolják, hogy a ténykedésnek ünnepibb szint adjanak. Angliában mindenki rajta van — legalól is — hogy gentleman-látszatot keltsen. Dörgölőzik a gentleman-séghez. Nálunk a „duhajkodás“ divatját látjuk. Még az irodalomban, a sajtóban is. Túlságosan népiesek és egyéniesek vagyunk. A civilisatió megnyirbálja az egyéniséget, leszereli kinövéseit és egy kaptafára veri. Lánczy Annus, Pásztor Sárika. Pásztorfiu: Sztankóczy István. Apród: Groszmann Sándor. Á színházat különben zsúfolásig töltötte meg a legintelligensebb közönség; mintha csak a béke kedves szinház-estélyei jöttek volna vissza — egy napra. Az estélyt megelőzőleg d. u. 5 órakor is volt előadás. Az anyagi eredmény is várakozáson felüli. / дагютх Október 1-én megnyílik a színház. Uj színtársulatunk — mint jeleztük — október 1-én nyitja meg a három hónapra terjedő idényt, mely alkalommal a következő előleges jelentést adták ki: ' Tisztelettel értesítjük Ungvár rend. tan. város nagyérdemű közönségét, hogy az idei sziniévadot kedden, 1918. október hó 1-én Stambul rózsája c. operette előadásával megkezdjük. A társulat névsora ez: Hölgyek: Kiss Cecil szubrett-primadonna, Ekecs Manci és Postás Piroska szubrett-énekes- nők, Réthy Margit koloratur-énekesnő, Sinkó Gizi drámai hősnő és szende, Béhr Matild szende és naiva, Torday Etel anyaszinésznő, Asbóth Lili operett-komika, Kiss Mariska segédszinésznő, Almássy Zsazsa, Balogh Böske, Kassay Károlyné, Kiss Étus, Réthy Szera, Király Mariska, Kiss Rózsi, Szántai Lola és Kádár Józsa kardalosnők és segédszinésznők. Urak: Kiss Árpád, igazgató, drámai jellem- színész, Horváth Kálmán művészeti igazgató, ope- rett-bonvivant, baritonista, Kassay Károly operett- buffó, operettrendező, Thuróczy Gyula hősszerelmes, drámai rendező, Perényi Kálmán tenor-bon- vivant, táncos komikus, Arday Endre jellemkomikus, Dorman Andor siheder, szerelmes színész, Horváth József drámai apa, Pelsőczy László drámai és vígjátéki színész, Kovács László, Várady V. József, Szalai Kálmán, Hegyi Andor, Gonda György, Adorján Loránd segédszinészek és Párdy Armand a hamburgi opera y. művésze, mint vendég. — Bérárdy Józsefné súgó, Royák Nándor karnagy, Royák Nándorné pénztárnoknő. Harminc A) és B) estére bérletet nyitunk. Bérletárak: Földszinti páholy 600 K. Emeleti páholy 440 K. Támlásszék I—II. sor 220 K, III—IV—V. sor 165 K. Páholyszék I. sor 165 К, II. sor 138 K. Á bórletösszeg az átvételkor fizetendő. Bérelni lehet szept. 29 én délelőtt 10—12-ig és délután 3—5-ig a színháznál. Helyárak: Földszinti páholy 22 К 20 f és emeleti páholy 16 К 20 f. Támlásszék I—II. sor 8 К 10 f, III—IV—V. sor 6 К 10 f, VI-IX. sor 4 К 10 f, X-XIV. sor 3 К 10 f. Páholyszék I. sor 6 К 10 f, II. sor 5 К 10 f. Első heti műsor: Kedden — október 1-én — Stambul rózsája, szerdán Stambul rózsája, csütörtökön Leányvásár, pénteken A farkas, szombaton Az ördög, vasárnap délután Stambul rózsája, este Piros bugyelláris. A zenét a kassai cs. és kir. 34. gyalogezred zenekara szolgáltatja. Kiváló tisztelettel: Horváth Kálmán, Kiss Árpád, művészeti igazgató. az ungvári színház igazgatója. Eredj egy bécsi üzletbe, minden árusító hölgy ugyanazon a hangon fogad: Guten Tag! Mit was kann ich dienen. A hang árnyalata is ugyanaz. Ki vannak rá tanítva. Nálunk minden boltos a saját egyéni hangján fogad és szolgál ki. Ez tán nem tetszik mindenkinek. Hiába! a „cultura“ az egyéniség alkonyát jelenti, aki nem veti magát alá a társadalmi kényszernek, az kicseppen. Petőfi énekelte magáról: <A természetnek korlátlan Vadvirága vagyok én!> Sajna! a „cultura“ nem tűri a vadvirágot. Még a művészetben sem, hol pedig az „egyéniség“ adja meg a nemességet, — még ott is rád szól a napi Ízlés, hogy: ohó ! álljunk meg és ne legyünk túlságosan szecessiósok . . . Akárhogy vesszük, kétségtelen, hogy a „cultura“ bizonyos fokig kényszerzubbony, — az is volt mindig! És mindenütt! A japán, a kínai cultura még kérlelhetetlenebb a formaságokban. Vógesvégig terjeszkedik az egész társadalmon, annak minden osztályán és átidomitja mégm népet is a maga szabályaihoz . . . Az újkor, a legújabb kor — ezt el keli ismerni — nem nagyon kedvez az udvariasságnak. Amerika elől jár a viselkedés szabadosságában. Még a franciák is panaszkodtak a háború előtt, hogy a társadalom demokratizálása a választékosság, a finomság, a jó modor rovására megy. Már ők sem olyan udvariasak, mint a „régiek“ voltak. Náluk is észlelhető az izlós hanyatlása. VÁROSI ÜGYEK. Mit mond a községi törvény 60. §-a? *Dr. Kerekes István előadja, hogy ameny- nyiben felszólalásában valami sértés lett volna, azért bocsánatot kér, azt visszavonja.» (Közgy. jkv. 1918. szept. 5.) A községekről szóló 1886. XX. t.-c. 60. §-a azt mondja: „Aki a tanácskozás méltóságát vagy a gyűlés tagjait illető sértő kifejezéssel ól s azt rögtön vissza nem vonja, vagy botrányos magaviseleté által a tanácskozást figyelmeztetés dacára zavarja, szóksértést követ el és a gyűlés által a felebbezés kizárásával, kisközségekben 15 forintig, rendezett tanácsú városokban 50 forintig terjedhető s köz- igazgatási utón behajtható birságra büntettet- hetik.“ A községek, illetve rendezett tanácsú városok képviselőtestületeinek közgyűlésein a gyűlés tagjaival szemben elkövetett sértő kifejezés megtorlása tehát — ha a sértő kifejezést rögtön vissza nem vonták — nem a kir. járásbiróságok avagy a törvényszékek, hanem az illető képviselőtestületek hatáskörébe tartozik. A f. évi szeptember hó 5-ón megtartott városi képviselőtestületi közgyűlésen dr. Kerekes István képviselőtestületi tag valami olyasfélét mondott, ami a polgármesterre és a tanácsra bántó volt; ámde a gyűlés jegyzőkönyve szerint dr. Kerekes azért bocsánatot kórt és visszavonta — mégis úgy olvastam az ungi napilapban, hogy a tanács dr. Kerekes István ellen" büntető feljelentést tesz. No hát itt álljunk meg egy kissé és tegyük fel a kérdést: ismerik e a tanács tagjai a községi törvénynek fent i dózett 60. §-át ? ügy látszik, hogy nem! Kétféle büntetéssel sújtani ugyanis a községi képviselőtestületek közgyűlésein sértést elkövetőket nem lehet. A képviselőtestületekben a gyűlés tagjaival szemben elkövetett sértést csakis a községi törvény alapján lehet megtorolni, de ezt is csak akkor, ha az illető a sértést rögtön — tehát még ugyanazon a gyűlésen — vissza nem vonja. Ha pedig valaki valamilyes sértő kijelentését visszavonta és pláne azért még bocsánatot is kórt — mint tette ezt a jegyzőkönyv tanúsága szerint dr. Kerekes István, akkor megszűnt a sértés sértés lenni, s ennek megtorlása a kir. bíróságoktól nem kérhető és ha mégis tétetnék ily irányú panasz, az a kir. bíróság által visszautasítandó. •' Ha a városi tanács tagjai a községi törvény 60. §-ában foglaltakat tényleg nem ismerik (é~ valószínűnek tartom, hogy nem ismerik, mert úgynevezett széksértós megtorlását a főügy nem is indítványozta), — úgy figyelmükbe aj lom annak a hiteles „Törvénytárából való e olvasását. Ha pedig mégis ismernék és mégis határozták a feljelentés megtételét, akkor meg igazán csodálattal telek el a fölött, hogy a tanács ismét többet akar elérni, mint amennyire őt a törvény feljogosítja. Egy rókáról két bőrt lehúzni, egy embert egy és ugyanazon állítólagos sértésért kétszer büntetni nem lehet. Én nekem végeredményben úgy tűnik fel a tanács tagjainak ez ügyben követett eljárása, S a kik a háború előtt külföldi nagy fürdőkről visszatértek, hol előbb „igen szép“ társaság szokott összegyűlni, — tapasztalták, hogy a közönség színvonala sülyedt. Egy ismerősöm elborzadva látta, hogy egy abbaziai penzióban egy családnak tagjai a közös asztalon az ebéd végére kiállított gyümölcsöt ebéd előtt leszedték a tálcákról és zsebre rakták . . . — Miért sülyed a színvonal általában mindenütt, kérdeztem annak idején Wiesbadenben egy előkelő némettől. — Ebbe bele kell törődnünk, volt a felelet. A pénz uj rétegeket hoz felszínre, a kiknek társadalmi csiszolása nem megy máról holnapra. Természetes, hol századok nagy kultúrái te- levényt hagytak hátra, mint a román népeknél, ott még a szerelő vérében is megmaradt a vele született udvariasság. A levegő körülte udvariasabb, mint egyebütt. Magába szijja. Egy fodrásznö vagy szabónő már Bécsben sem tűr el olyan hangot, a milyet a mi asszonyaink az ilyen kiszolgáló nőkkel használnak. A bécsi megköveteli a „kisasszony“ címzést s ez le- tompilja a hangot és stílust, mellyel a „nagyságáéit“ élni szoktak. A munkások panaszkodtak, hogy nálunk velők szemben az uraságok olyan nyers kifejezéseket használnak, a milyent külföldön nem tapasztalnak. Ott „minket“ jobban megbecsülnek, szokták mondani! Ez bizonyos fokig igaz! De ott a munkás is egymás közt máskép beszél. A társas érintkezés hangneme nyugodtabb, tiszteletteljesebb. Csiszoljuk hát a társadalmat, neveljük a fiatalságot jó modorra! Kezdje mindenki magán! A mostani háborús idők után ez nagyon ránk fog férni.
