Ung, 1918. január-június (56. évfolyam, 1-26. szám)

1918-03-24 / 12. szám

2 (12. szám.)

U N G

hegyeket, a csöndesen folyó Ungot, a tükre fölé hajló füzeket, az ősi Ungvárt, s azokat, kiket ölébe zár.

Merengésemből a Charkow felöl jövö vonat füttye ébreszt fel. A következő pillanatban elvegyülve a kocsik felé tódulók tömegébe, együtt szidom a többiekkel a vezetőséget, hogy miért ad olyan kevés kocsit. Az ajtókat valósággal megostromolják, de nekem mégis sikerül a kocsi belsejébe jutni. Végre megszólal a jelzőharang, elhangzik az indító fütty és a vonat elindul. Havas mezőkön, majd befagyott mocsarak közt rohan el a gőzparipa, fenyőerdők és cserjések élénkítik a tájat, e nyílt mezők és zuzmarás ligetek szeszélyes variációiban ki is merül az orosz lapály minden szépsége.

Több órai ilyen monoton utazás után felhangzik a kalauz kiáltása: „Bachmacs, pereszazska“, „Bachmacs átszállóhely“. Kiugrunk a kocsiból, átszaladunk a kupolás állomás alatt s már ott áll indulásra készen a Minsk felé vivő vonat. Egyéb hely hiányában beszállunk egy ablaktalan negyed- osztályú személykocsiba, melyet az oroszok gu nyosan bolseviki szalonkocsinak neveznek.

Végre megérkezünk Minksbe.

Bemegyünk a várótermekbe, mindenütt katonák ; asztalokon, asztal alatt, padokon, ablakpárkányon, minden elképzelhető helyen katonák feküsznek. Csalódottan kijövünk. Elindulunk a városba szállást keresni, sehol egy üres szoba, hotelek telve, végre az állomás mellett egy hosszú barakra akadunk, mely átutazók számára van építve. Bemegyünk, valami undorító szag csap meg minket. Nem csoda, kinai, szárd, kurd és tatár munkások vannak beszállásolva. Hely itt sincs, s okulva minden szép szó hiábavalóságán, ügyes sakkhuzással sikerül két szárdot egy asz- talvógről gyöngéden letaszítani. Boldogan ülünk fel s egymásnak hátat vetve aludni készülünk, mikor nagy zajjal egy csomó orosz katona jön be. Ok, ugylátszik, jobban ismerik honfitársaikat, nem sok szót vesztegetnek, hanem egyszerűen lefordítanak mindenkit az asztalról. Minket csak öreg lengyel utitársam ókesszólása ment meg, de igy is uj vendégeket kapunk az asztal túlsó végére.

Utitársam puhatolózni kezd és fölfedezi, hogy uj szomszédaink varsói lengyelek, kik szintén haza igyekeznek; megbeszéljük a dolgot, hogy holnap együtt kíséreljük meg a szökést hatan, a négy lengyel és mi ketten. Ez okból reggel kimegyünk a „bazár“-ba, a piacra, eladjuk civil ruhánkat és helyette orosz katonaköpenyeget és sapkát veszünk. Délelőtt felülünk ismét a vonatra és pár óra múlva megérkezünk a legutolsó keresztállomásra, ameddig igazolvány nélkül lehet menni, beszállunk és felmelegitjük magunkat egy kis teával, majd elindulunk a front felé.

Hideg szól csapja arcunkba a havat, de mi gyorsan megyünk előre. Beszélgetésbe elmélyedve nem is vesszük észre, hogy elmaradnak a többiek s mi jó kétszáz méterrel előbbre vagyunk. Egy utkanyarodónál két orosz katona jön szembe. Az egyiknek gyanús lehetett alakom, mert mindjárt kérdi tőlem: „Kuda tovaris“, „hová bajtárs?“ Előre, mi közöd hozzá, felelem neki a világ legközönyösebb hangján, de, ugylátszik, nem elégíti ki őket a felelet, mert most már a másik kérdi, hogy melyik ezredből. A 118. szibériai ezredből, mondom neki, mivel tudtam, hogy ez az ezred ott áll a fronton. Azzal tovább mentem, nehogy időt adjak nekik újabb kérdésekre. De csak most veszem észre, hogy mennyire dobog a szivem az izgatottságtól.

Fél óra múlva beérünk az első kis állomásra, mely már csak 18 kilométernyire van a fronttól. Természetesen első dolgunk, hogy forró teát kótartanunk a jókedvben. Látja, a társaság foszlik körülöttünk. Minden héten elmarad valaki. A leányok is sorra férjhez mennek. A fiukkal meg tudja Isten, mi van ... A múltkor három meghívónkra jött kimentegető válasz.

— Ez igaz... szólott a mama. Tán valami járványos betegség dühöng a városban I

Gábor hallgatott. Aztán felkapta fejét.

— Semmi... semmi, nagyságos Asszonyom ... — Nem kell a ficsurok bogarait komolyan venni Jolánka ... — Az élet kavargós, aki színesnek akarja, annak szines, aki szürkének, szürke ... Nem mindenki látja meg a folyó szürkéskék vizében a szivárványt — mi megláttuk . . .

És csevegett tovább Fekete Gábor, kedvesen, hangulatosan, választékosán, magát biztatóan. És lassan elszállt minden komorság, kedves pajzánság támadt fel a szobában s mire újabb vendégek érkeztek, olyan hangulat támadt, mintha napsugáron kívül, örökös napsugáron kivül, mást nem is ismerne ez az embereket becéző élet.

Ez estén megint reggelig táncolt a társaság Halászy Jolánóknál.

Fekete Gábor eleinte bohémül jókedvben volt. De lassan valami különös újabb felfedezésre akadt. Akárhova fordult, alig talált egy igazi barátságos arcot. Mi az? Hát uj világban jár? Uj emberek vannak itt 1 Mit akarnak ? Miért bántják őt? Hisz nem vétett nekik semmit. És éppen ez a társaság, amelyiknek ő volt a lelke? De miért? Tán azért, mert nem kérte meg Jolánt? De hát az lehetetlen. Hisz ő szegény ember! Akkor küzdeni kellene még jobban a létért. Ahoz meg ő már nem fiatal 1 Ahhoz ő már gyáva.

szitsünk. Én odatartom a teaedónyt a forró vizes csap alá, s mialatt batyumból kivenni igyekszem a teás csomagot, azon veszem magam észre, hogy szuronyos katonák körülfognak minket. Az egyik mindjárt faggatni kezd, hogy ki vagyok és hová megyek. Én, hogy időt nyerjek, tettetett felháborodással mondom, hogy várjon legalább, mig a teát elkószitein. Ezalatt megkérdezem lengyel uti- társamtól németül, hogy mit mondjak. S az 6 tanácsára azt mondom a szuronyos katonának, hogy lengyel menekült vagyok, az erdőben dolgoztam s most Minskbe akarok utazni. Most már csak valami igazoló írást kérnek, mire én is, társam is megmutatjuk a még Bogoduchowban vásárolt hamisított iratokat. -Ezek után nagyon előzékenyen betessékelnek a pályaudvaron álló és Minsk felé induló vonatba Ellenkezni nem lehet s igy kénytelenek vagyunk visszautazni.

Szendery József, 38. ay.-b egy ti. Ónk.

(Vege következik.)

A VÁRMEGYE.

Biróválasztások. Az ungdaróci körjegyzőség községeiben a napokban alakították meg a képviselőtestületeket, majd azután megtartották a biróválasztásokat Szabó Zoltán főszolgabíró elnöklete alatt. Mind az öt községben az eddigi bírót választották meg, u. m. Ungdarócon Mikula Jánost, Baranyán Sándor Jánost, Hegyfarkon Blanár Pált, Görényben Pócs Pált és Kereknyén Vajda Mihályt. Az utóbbi mint katona is szolgálta hazáját" s most, hogy hazaengedték, újra benne összpontosult a választók bizalma. A választás minden községben a legszebb rendben folyt le.

■■яатттшшятшшштштмштшшшштттш—■ i — татшштшмтшттмтшяттяштттмтттштттмат r;

VÁROSI ÜGYEK.

Közgyűlés. Ungvár város képviselőtestülete folyó hó 27 ón d. u. 3 órakor rendkívüli közgyűlést tart, melynek tárgysorozatából jelenthetjük ezeket az ügyeket: Elnöki előterjesztés. Néhai

l. Ferenc József és IV. Károly király őfelségéik arcképének hivatalos kifüggesztése; alkalmi beszédet tart Volosin Ágoston. Az orsz. közélelmezési

m. kir. miniszter leirata dr. Bóna Pál rendőrkapitánynak az élelmezési kormánybiztossághoz való kirendelése és szabadságolása tár gyában. Az ungvári nóptanitó-egyesüiet és a vörös-kereszt egylet ungvári fiókjának kérvénye a színház használatára befizetett dijak visszautalása tárgyában. Jelentés arról, hogy Schulman Izidor a béke-alapra 50Ö К t adományozott. Tanácsi előterjesztés a tisztviselők várakozási idejének leszállítása és a korpótlók megállapítása tárgyában. A kéményseprési jog tulajdonosának kérvénye a kéményseprési dijak felemelése tárgyában. Tanácsi előterjesztés a Savanyuvizi átjáró beszüntetése és savanyu- vizi kút tulajdonjoga tárgyában. Tanácsi előterjesztés az Ungfolyóbeli homok, kavics és porond szedósi jog tárgyában. Tanácsi előterjesztés a Nagyhid- és Dayka Gábor utca vizparti rósz közötti épületek szabályozási vonala tárgyában.

— Megbízatás. Mint A Nap f. hó 23-iki száma Írja, Mezőssy László beregmegyei főispánt állásától felmentik. A főispáni teendőket ideiglenesen Csuha István ungi főispán fogja ellátni.

S ennyi kérdés után töprengve húzódott meg egy sarokban.

Kis idő után melléje került Jolán.

— Gábor! Valami bizalmas tanácsot kérnék magától ...

— Parancsoljon, édes .. .

— Nézze Gábor . .. Egy idő óta különös megfigyeléseim vannak. Ma is. Máskor is. Régebb idő óta is ... Én nem tudom. De nekem mindenki tud valami kellemetlent föltalálni. Még a fiuk is. A barátnóimról nem is beszélek... A mamák meg egyenesen utálatosak . . . Bereghynó a múltkor ...

— Ne hallgasson reájuk. Ne törődjön velük.

— De mikor bánt, dé mikor fáj .. . Hát vétettem ón ellenök, vétettem én egyáltalán valaki ellen ...?

Egy ugrifüles bakfis szaladt át a szobán.

— Jolán néni. . . Gábor bácsi... hát maguk itt vannak? Mindenki a szalonban van Jármy tanár ur előadást tart a népköltészet gyöngyeiről. Jöjjenek . .. jöjjenek ... s kedves hancúrozással karon kapta a két inerengőt s vitte őket a szalon felé.

A szalonban kivételesen nagy csend volt. Az ablakon beszűrődő hajnali fénnyel küzdő villanylámpák alatt Jármy professzor ur beszólt:

— „Igen . . . ilyen hamis kis alak a magyar népköltészetben a pap cicája“ ... Jolán és Gábor ijedten kapták fel fejőket... .A magyar“ papzsák a telhetetlensóg kifejezője, a pap a régi magyar világban a mohóság, a kapzsiság fogalmától nem messze áll, még a macskája is külön fogalom a macskák társadalmában. Torkos, mint pap cicája, mondják ... Itt a példa: a mese, gyerekek

1918. március 24.

HÍREK.

Tájékoztató.

Már«. &■*. A Társaskör közgyűlése délután 4 órakor.

Я5. Az ungmegyei áll. tisztviselők körének közgyűlése d. e.

11 órakor a pénzügy igazgatóság épületében 87. Városi közgyűlés délután 8 órakor.

Apr. 6. A Gyöngyösy Irodalmi Társaság Sora ló-emlék ünnepélye d. u. 5 órakor a színházban.

13, és 14. A »Falu rosszáénak előadása.

A vármegyei múzeum zárva van.

A jogvédő iroda hivatalos órái kedden és szombaton d. e. 11—12. (Járásbíróság, emelet, 1. aj ló.)

Л Társaskör (Kaszinó) köny vtára nyitva kedden d. U. ö—7-lg a népkönyvtár (a Kossuth-téri áll. iskolában) nyitva van minden vasárnap délelőtt 10—111 óráig.

A magyarországi munkások rokkant- és nyugdij-egyle- tébe minden hónap l-ső és 3-lk vasárnapján délelőtt 10—12-lß van befizetés és behatás az i par tér. t íi l«t belyi- eéqéber.

— Kitüntetett hősök. A király a 3. osztályú vaskoronarendet a hadiókitmónnyel és a kardokkal díjmentesen adományozta Szabó Aladár 11. honv. gy. e.-beli századosnak, és elrendelte, hogy a legfelső dicsérő elismerés a kardok egyidejű adományozásával tudtul adassák az ellenséggel szemben vitéz magatartásáért eördöghfalvai Csuha Sándor 10 tábori tarack-ezredbeli főhadnagynak. A kitüntetett fiatal hős fia Csuha István főispánnak.

— Bárd Miklós Ungváron. Bárd Miklós f. hó 18-án Ungváron időzött, mint Berzeviczy István polgármester vendége. A Gyöngyösy Irodalmi Társaság több tagja meleg ünneplésben részesítette a kiváló költőt, aki vármegyénket szülőföldjének tekinti, ahonnan indult ki költői pályája.

— Viszik az orgonát... A háború szörnye nem kiméi semmit sem. Először a harangok ór- ceshangját ölték meg; megnémulnak a kicsi völgyek és az esti harangszót már csak hangulatos versekből fogjuk ismerni. Most az orgona búgó, jajjuló vagy örvendő sípjait szemelte ki a háború molochja. Tegnap szerelték le az ungvári r. kath. templom orgonájának principál és hegedű változatait. Egyelőre két hatalmas változattal kevesebb, melyek összetartották az orgona sokféle zendülő hangját... Egyelőre két változattal kevesebb . .. Mindig kevesebb... a háború minden napja rabol valamit tőlünk. Hát meg kell halni az utolsó melódiának, az utolsó sóhajnak is ... ? Még a tücsök csiribelósének sincs irgalom . .? Élhetetlenek az alkotó emberek! Tényleg azért alkotunk, hogy aztán romboljunk ... ? ’

— Katonai kinevezés. A király kinevezte Führer Ignác cs. és kir. 32. vadászzászlóaljbeli volt hadnagyot népfelkelő főhadnaggyá a 11. népi. parancsnokság nyilvántartásában.

— Eljegyzés. Michalkó János gimnáziumi tanár, 67-es önkéntes, eljegyezte öizler Olgát, őzv. Gizler Károlyné leányát.

— A Tanitó-Egyesület kabaréja. Az Ungmegyei Általános Tanitó-Egyesület kabaré-estélye f. hó 22-ón — pénteken — zajlott le a legnagyobb ünneplések közepette. Az estély sikerét nagyban emelték Borbély Lilinek, a szatmári színház primadonnájának énekszámai, aki műsoron kivül lépett fel. Á rendkívül szimpátikus szubrett, aki gyönyörű hanganyaggal rendelkezik, egy perc alatt meghódította a közönséget. Változatos és mulattató volt az egész műsor, amit a közönség melegen honorált is. Zádor Jenő énekszámai, valamint Zádor Jenőnó hegedű-játéka egyaránt teljes elismerést váltott ki. A nagybácsi, Puli a vendéglőben, valamint Haspók ur ebédel c. tréfák, valamint az Uj inas és A szerződés c. komolyabb

altató danája:. . . Ciróka-maróka“ ... Jolán és Gábor megmeredten néztek egymásra . .. „hol voltál — malomba — mit láttál — pogácsát — hová tették — a padkára — megette — a pap cicája ..." „Mennyi filozófia van e pici mesében“ ... — beszólt tovább a tanár ur. . . „Cirógat az élet , bennünket egy darabig. . . aztán meg marni kezd.. . visz bennünket az élet nagy vásárjába, a taposó sok embert összegyűjtő malomba . . „ akik az élet későbbi nehéz napjaira nem gondolnak, s a cirógatás édes boldogságát nem őrzik meg maguknak, hanem kiviszik a nagy nyilvánosság marakodó piacára . . . kiteszik a malom padkájára . . . azt a legnagyobb pap, az élet cicája megeszi . . . mert ciróka-maróka ... ez az egész világ ..."

— Nagyszerű . .. pompás . . . ujongott a társaság s poharak csengése üdvözölte az elmés uj beállítást. Halászy Jolán és Fekete Gábor ültek még mindig meredten, önmagukba befele nézve, sápadtan, remegve, mintha minden Összedőlt volna számukra.

Megette a pap cicája ... milyen rémes, milyen hideg, milyen borzalmas ez a mondat!

Az ifjúság már a másik szobában volt. Körbe- fogóztak s zongora hangja mellett dúdolták: Ciróka- maróka — hol voltál — malomba ... ciróka . . . maróka ...

S a másik szobában két könnyes szempár egybeolvadt, két kéz egybesimult... s két lélek monoton egymásutánban ismételgette hangtalan szóval...: „megette a pap cicája“... „megette a pap cicája“. ..“ mig kívülről behangzott a fiatalság hajnali kórusa: Ciróka-maróka . .. ciróka .. . maróka.