Ung, 1918. január-június (56. évfolyam, 1-26. szám)
1918-03-17 / 11. szám
56 évfolyam. Ungvár, 1918. március 17. 11. szám. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre . 12 K. Negyedévre . . 3 K. Félévre. ... 6 K. Amerikába: Egész évre 14 korona 60 fillér. Ung vármegye Hivatalos Lapjával együtt: Egész évre . . 18 K. || Félévre ...........9 K. Negyedévre .... 4 К 50 f. * == Nyilttér soronként 90 fillér. - - HIRDETÉSEK ÉS ELŐFIZETÉSEK úgy az Ung, valamint az Ung vármegye Hivatalos Lapja részére — a kiadóhivatal: Székely és Illés könyvkereskedése címére küldendők. A nyilttér és hirdetési dijak előre fizetendők Ung vármegye Hivatalos Lapja az Ung mellékleteként megjelenik mln- ■ den csütörtökön. — TÁRSADALMI, SZÉPIRODALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI ÚJSÁG. — MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. AZ UNGMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség: Kazinczy-utca l-ső szám, hpTÍTvtTt * Kiadóhivatal: Székely és Illés könyvkereskedése. hova a izerke».t6séget érdek!« levelek küldendők | DAi'IUk.ZiI DuLd. Ocdlv UI ULd. ----- KIADÓHIVATALI THLRPONSZÄM 11 _______ Ne álmodjunk — tegyünk! — Szabadság, Egyenlőség, Testvériség ünnepén. — Szabadság — ehez tapad évezredek óta minden magyar szív álma. Minden magyar szívben maradt meg valami őspogány szabadságimádat. Az életünk koronájának tartjuk a szabadságot s csak úgy élet az életünk, ha szabad. Pedig valójában csak akkor voltunk szabadok, mikor az Ural-völgyi pasztán táncolt a szilaj ménünk lába. Alighogy ide telepedtünk a Duna—Tisza közé, fekély lett a testünkön mindenféle nemzetség. És az szívja vérünket ma még jobban, mint azelőtt. Hiszen igaz, hogy nem csörög a kezünkön látható bilincs, dehát megvan-e a cselekvési szabadságunk? Hol a teljes önállóságunk? . . . Egyenlőség angyala, hát te mit Ígérsz nekünk ? Nem arról álmodozunk mi, amiről a vérmes szociálizinus, hogy teljes legyen az "egyenlőség jogban és vagyonban. Csak azt add meg nekünk Egyenlőség angyala, hogy a hegyek ormáról hulljon le a fény a völgyszakadékba és csak annyit adj meg nekünk, hogy a tisztességes munka legyen becsületesen megfizetve. Hát te ugyan eljössz-e hozzánk Testvériség angyala? oly merész, oly szörnyen merész rólad álmodni. Mi tőlünk szegény magyaroktól oly idegen a testvériség eszméje. Szerettük ellenségeinket is, ahelyett, hogy egymást szerettük volna jobban. Széchenyi örökéletü mondását, t. i.: Mi magyarok oly kevesen vagyunk, hogy még az apagyilkosnak is meg kell kegyelmezni — úgy értelmezzük, hogy az- apagyilkosnak megkegyelmezünk, de hogy egymásra hallgassunk, egymásnak engedjünk, arról hallani sem akarunk. Most aztán mi a feladatunk? Elsősorban az, hogy saját magunkat tegyük felelőssé, ha továbbra is távol maradnak tőlünk azok az eszmék, amiknek már eddig meg kellett volna gyökerezni. Tegyük magunkat szabadokká a kötelességmulasztás, tunyaság bilincseitől. Gyakoroljuk a szabadságot a közért való fáradozásban, a jócselekvésekben, a másokon segítésben. Tegyük magunkat egyenlőkké először ne a jogokban, de a terhek közös viselésében. Nálunk, támasztalan magyaroknál, minden nemes intézménynek a magunk erejéből, a magunk keresményéből kell felvirágozni. Jótékonycólu intézeteknek, szövetkezeteknek igyekezzünk zászlóit előbbre vinni fokról fokra. Csak azt mutassuk meg a szomszédos népeknek, hogy akarunk boldogulni a magunk erejéből is; hogy teljes köztünk az egyetértés mindég, amikor naggyátevő eszmék követelnek testesülóst — majd kisarjadzik akkor a magyar földből a szabadság és kivirágzik vele — majd meglátjuk — az Egyenlőség és Testvériség is!! H, Kiss Géza. Jubilál a Közművelődési Egyesület. 1898. március 13. — 1918. március 13, Az Ungvármegyei Közművelődési Egyesület 1898. március 13-án tartott alakuló közgyűlésében kijelölte célját ekóppen : A közművelődést magyar nemzeti szellemben terjeszti és fejleszti: tudományos és művészeti felolvasások és előadások rendezése által, továbbá az ungmegyei kisdedovók segélyezése körül kiváló érdemeket szerzett egyének, valamint a magyar nyelv elsajátításában idegen ajkú tanulók jutalmazása által. Hogy mily híven szolgálta húsz év alatt a magyar művelődés célját, azt a f. lió 13-ikára összehívott választmányi ülésen bemutatott rövid beszámoló igazolja. A jubiláris ülésre a választmányi tagok csaknem teljes számban összegyűltek. Szentkeresztv Tivadar ügyvezető-alelnök meleg szavakkal üdvözölte a választmányt és különösebben Berze- viczy István, Mazuch Ede, Minay István, dr. Novak Endre, Pap János, dr, Sebő Sándor és 'Bakács László tagokat, akik vagy mint tisztviselők, vagy mint vál. tagok húsz év óta tagjai a választmánynak. Megnyitóbeszédét igy folytatta az elnök: „Ma van tehát 20 esztendeje annak, hogy városunk és vármegyénk legjobbjai, a magyar nemzeti kultúra igaz barátjai elhatározták, hogy megalakítják Egyesületünket, amely hivatva van ebben az északkeleti vármegyében az igazi magyar nemzeti kultúrát ápolni és fejleszteni . . . Tagadhatatlan, hogy Egyesületünk és szakosztálya: a Gyöngyösy Irodalmi Társaság — noha az anyagi eszközöknek szükiben van — a lefolyt 20 éven át hivatását teljesen betöltötte s reményünk van arra, hogy a mai világégés után még fokozottabb munkát fog végezni“. Az elnök szavait lelkes éljenzés követte. Majd Deák Gyula titkár számolt be az Egyesület 20 évi működésének eredményével. Az Egyesület a magyar nyelv érdekében jutalmazásra kiadott 5990 К-t, mozgalmat inditott a névmagyarosítás, az idegen nyelvű cégtáblák eltávolítása és a g. kath. templomokban a magyar énekek behozatala végett, továbbá felhívásokat bocsát ki a magyar nyelv használata végett. — A szabadoktatás terén ezeket valósította meg: tartatott 38 analfabéta-tanfolyamot, melyen 1085 hallgató vett részt; kilenc év alatt 92 falusi ismeretterjesztő- tanfolyamot rendezett csaknem 1000 előadással; a múlt év őszén a szabadoktatás legfelsőbb fokát: a Szabad Líceumot is megnyitotta — Rendezett hazafias ünnepélyt: Vörösmarty születésének századik évfordulóján (1900), Rákóczi hamvainak hazahozatalakor (1906), Árpád halálának ezredik évfordulóján (1907.) és Bercsényi emlékére (1910). — Rendezett 19 felolvasó-estét, még mielőtt a Gyöngyösy Irodalmi Társaság megalakult. — Volt 3 nagyszabású előadása. (Ispánovits: Finnország, dr. Kúnos Ignác: A törökök családi élete, Garam- szeghy Sándor: Szibéria). — Rendezésében az Urania fiókja 11 előadást tartott. — A művészetet is szolgálta azzal, hogy 4 szinielőadást, 2 hangversenyt és 3 képkiállitást (Müvószház 1912., Ijjász Gyula 1912. és Sassy Attila 1913.) rendezett. — A földrajzi tudomány emelését célozta a Magyar Földrajzi Társaság ungvári vándorgyűlése (1911), amelyet az Egyesület készített elő. — Az ungi történelmi emlékek megjelölését, megeleve- nitósét is bevonta működése körébe (a szent korona emléktáblája Szerednyén, az aradi ország- gyül 's, Dobó sírja, stb. stb.) — A koz- és vándorkönyvtárak ügye is foglalkoztatta. — Szakosztályának: a Gyöngyösy Irodalmi Társaságnak működése dicséretes és nagyarányú, külön fejezetet érdemelne. — Megszervezte a vármegyei múzeumot, melyet 1916. december l-töl megiiyi- tottnak nyilvánított a vármegye közgyűlése. — Az az indítványa, hogy a hazafias ünnepek első pontjául a Himnuszt, utolsó pontjául pedig a Szózatot énekeljék, országos határozattá lett. - Legutóbbi alkotása az Egyesületnek az Erzsébet- szoborbizottság szervezése. A beszámoló után a folyó ügyek következtek. Az elnök kegyeletes szavakkal emlékezett meg Lain Gyuláról, aki húsz évig volt vál trig s alig néhány nappal ezelőit halt meg mindnyájunk szomorúságára. — N.igy örömmel fogadiá a választmány az elnöknek azt a bejelentését, hogy gróf Sztáray Gábor, Szoták Margit és özv. R js kovics Emánuelnó 6000 К-ás alapítványt tesznek le a magyar nyelvet sikerrel oktató kiváló tauiió jutalmazására. Több, fontos ügy elintézése és jelentése után a tagfelvétel következett, üj rendes tagok ezek: Sztankai Gyula, Krasznay Zsigmond, Flenykó János, Gundelíingen György, Karczub Géza, Bánó József, Walló Albert, dr. Grigássy Gyula, Lukács Antal, Hibbján János, Sztripszky Elemér, Sztojka Sándor, özv. Péter Péterné, Péter Mariska, Szuha Ciróka-maróka." Irta Zombory Dezső. Harmadszor bontakozik ki a tavasz évről- évre szinpompás zöldje Halászy Jolán előtt, mióta belépett a megszokás szerinti nagy-leányok időszakába. És tizedszer fehérlett végig a tél csillogó világa Fekete Gábor törvényszéki biró ur előtt, mióta odaszámitódott a székhelye szerinti kis város számbaveendő fiatal emberei sorába. E kettős megállapítás szerinti idő után jött egy mindeneket megérlelő, forró, színeket ontó, bőven termő nyár, a nyárban egy hangulatos tavasztfeledtető, őszt még nem ígérő langyos est s az estben egy pillanat, melyben Halászy Jolán és Fekete Gábor egymásra találtak. Néhány, a kisváros társadalmában együvé tartozó család kirándulást rendezett a hegyek közé. Künn a szépséges természetben, napszállat után, midőn az utolsó sugarak, mint az orgona utolsó akkordjai a templom kárpitja alatt, tűntek tova az erdők gránittömbjei mögött, sétára indult a társaság. A fák terhesek voltak az illattól, a völgyoldalakon hazatérő nyájak kolompját, kicsi csengője hangját hozta a nyári fuvalom s nem messze egy hegyoldal már egészen fekete árnyékba olvadt mélyéből apró házikó tüzszeme ontotta meleg fényét. Olyan volt lenn a mélyben a feltörő két kis ablaknak a fénye, mint a lázbeteg sovány arcának mélyenülő kipirosló, izzó két szeme. *) Felolvasta a szerző a Gyöngyösy Irodalmi Társaság 1918, március bő 2-án tartott felolvasó-ülésén. Szerk. — Látja odalenn azt az izzó két szemet? . .. kérdi Fekete Gábor a leánytól. — Látom. Én is azt figyelem. Olyan, mint két ragyogó emberi szem. Szaladjunk le. Vájjon, mi lehet mögötte? S a két fiatal neki a völgynek. Bokrokon, sziklákon át kirándulásos kedvvel rontott le a hegyoldalon. Csetlettek, botlottak, de rohantak le pajzán dóvajkodással, le-le egészen a völgy mélyéig, egészen a fekete árnyékig. Ott megtorpanntak. Kis házikó állott előttük. Rendes, tiszta, takaros ház, pici, helyeske épület. Két ablaka nyitva, melyen vékony bronz- szinü csikban szürenkedett ki a sötótlő alkonyatba a lámpafóny. A két fiatal lassan lábujjhegyen közeledett az ablakok felé. Nem beszéltek, hallgatva csúsztak a messziről izzó emberi szemnek látszott két ablak közelébe. Mi lehet mögötte? Odaértek. Egészen az ablak alá. Megilletődötten kapták vissza kiváncsi tekintetüket. A házikó lámpája az asztalon állott. A terített fehér asztal mellett fiatal férj, fiatal asszony ült. A férfi ölében egy barnafürtös három-négy- esztendős fiúcska, az asszonyéban lobogó szők’e- haju kicsi leány. Bűbájos családi kép, minden művészetnél mesteribb alkotása a valóságnak. A szobácskábán csend, tisztaság, nyugalom, megelégedettség minden zugocskában. A csendben vékonyka pici mondat. A kicsi leányka félig szén dergósre valló hangja: „Anyuka! mesélj tovább“. Utána a fiatal asszony lágy,’ ringató hangja, miközben ritmikusan simogatja kicsi leánya szöszke hajacskáját. Mesél igy: Ciróka-maróka. Hol voltál? — malomba. Mit láttál? — pogácsát. Hová tették? A padkára, Megette a pap cicája. Ciróka-maróka. És igy tovább, rithmikusan, tovább-tovább ... ciróka-maróka. A ritmusra a fiatal férj keze is megmozdult és simogatja ő is kicsi fia fejét s dúdolja most már asszonyával ő is lágyan, csöndesen, selymesen, boldogan . .. ciróka-maróka — hol voltál, malomba — mit láttál, pogácsát — hová tették — a padkára — megette a pap cicája — ciróka-maróka — ciróka-maróka — ciróka-maróka. Halászy Jolán és Fekete Gábor úgy állottak ott a bűvös kép láttán, mint templomoltár aranyban úszó cirádái előtt a koldusok, mint ol- tári szentség előtt az áhítattól meghajlott hivők. Szavuk nem volt. Lelkűk mélyén valami csodálatos hiinnus első bímbodzó akkordjai türemked- tek a lebilincselő szótalanság reájuk nehezedő gyönyörűsége alatt. Fejükön átrebbent az elmúlt esztendők minden összejövetelének, zsurjának, kirándulásának, ródlizásának, báljának, sok-sok léhaságának minden emléke, s tombolva, zúgva, egymást verve, ütve, kergetve kavargóit át gondolatukon minden elmúlt nap emléke pár pillanat alatti őrült hajszában, minden egészen a mai napig. Mint a vágneri muzsika irtózatos erejű gyorsaságának a lelket minden részében megmozdító szédüietessége az utána egész kimerülésszerü csendes megnyugvást hozó pianissimojáig, mint a Lapnak mai nini I oldal
