Ung, 1918. január-június (56. évfolyam, 1-26. szám)
1918-03-10 / 10. szám
2 (10 szám.) U N G 1918 március 10. kel az 1915. év zárult, szinte tehetetlenül állottunk az adóhivatal megapadt személyzetével. Azonban nyomról nyomra haladó céltudatos munka val mégis eredményeket értünk el és ezeket fokozni lesz minden igyekezetünk. A végrehajtások ellenőrzését az 1917. évben Babjak Béla számvevőn kívül, megbízásomból dr. Kor lath Endre v. tanácsos teljesítette s az eredményben nagy részük van. Közélelmezés. A közélelmezést 1917. évben uj alapra fektettem és a megelőző rendszertől eltérőleg a jegy- rendszert kiküszöböltem, a közönség beosztása és és az ácsorgás megszüntetése céljából az 1917. augusztus hó 15-től a közönség részére bevásárlási könyvecskét szerkesztettem és azt minden egyes háztartás részére folyószámmal és törzskönyvi számmal ellátva kiadattam. A közönség ellátására az eddig is közélelmezési cikkek eladásával foglalkozó kereskedőket bíztam meg, a közélelmezési cikkek elárusitásával kerületek szerint a legközelebbi kereskedőhöz osztottam be a vevő közönséget. A szükséghez képest ezen célból 23 kereskedőt bíztam meg az elárusitással, akiknél a kerülethez tartozó vevő közönség a hivatal által kiállított nyilvántartás szerint feljegyezve, a fejadagok mennyisége és az áruk minősége előírva, valamint az időpont is, amelyre az élelmiszerek kiadandók a közönség részére. Ezen rendszer mellett elértem azl, hogy Ung- vár városában az érkezett élelmicikkek kiosztása minden fennakadás nélkül, az ácsorgás feljes megszüntetése mellett, történik. A kereskedőkkel való leszámolás hetenkint pontosan megejtetik, minden egyes kereskedőről, illetőleg a részére kiosztott árúkról törzslap vezettetik, amelyben a kiadott és leszámolt áruk nyilván tartatnak. Ezen módozat szerint azon miniszteri rendeletnek eleget tettem, hogy az árukiszolgáltatás a legitim kereskedők áltai teljesittfessék és elértem azon célt is, hogy a közönséget megkíméltem azon fáradságtól, hogy hetenkint és havonkint a jegyek átvétele céljából a hivataloknál áesorogjon. Az így bevezetett rendszer teljesen megfelelőnek mutatkozott. Az ellenőrzés módja teljes mérvben megfelel és a közellátás a szűkös készletek dacára kielégítőnek mondható. A közélelmezésnél alkalmaztam 6 napidijast és egy raktárnokot, akik vezetik az összes nyilvántartásokat, az őrlési és bevásárlási könyveket. A liszt roda személyzete mindenkor egész napon át a közönség rendelkezésére áll. Itt bátor vagyok reá utalni azon körülményre, hogy oly kis apa- rátussal és kevés kiadással sikerült az élelmezés harmadfél millió forgalmát lebonyolítani, a raktár- kezelés és nagybani kiadás munkáját végeztetni, úgy, hogy az a takarékosság elvének szigorú betartása mellett is példátlanul áll. Ebben nagyérdeme van Merő Vilmos főszámvevő, Joó Ferenc szám. tisztnek és Szomjak Imre raktárnoknak Közkórház. A városi közkórház forgalmára nézve jelenteim hogy I9i7. évi összbevétele volt 917.626 korona 93 fillér, kiadása volt 846.666 К 63 fill, s így megtakarítása 70.960 К 30 f. A múlt évben ápoltatott 3866 katona 93.051 ápolási napon és 2198 polgári egyén 66.396 ápolási napon. Elbocsájtatott 5515 egyén, f. évre ápolás alatt maradt 549. egyén, meghalt 230 egyén. _________ / Lám Gyula. 1852-1918. A közélet régebbi harcosainak sorai egyre ritkulnak. Nincs esztendő, hogy néhány taggal meg ne gyengülne úgy a közélet, mint a társadalom. Alig heged az egyik seb, uj csapás vérzi meg szivünket. Most Lám Gyula vármegyei tiszti főügyész halálán kesergünk. Korán jött a halál, mert hozzá voltunk szokva, hogy a Lám-nemzet- ség tagjainak nagyon hosszú közéleti szereplés után térnek nyugovóra. Futótűzként terjedt el f. hó 2-án délután a hire, hogy Lám Gyula, a vármegye tiszti főügyésze meghalt . . . Néhány hónapi betegség előzte meg a katasztrófát. Mindenki tudta, hogy a betegség komoly és éppen ezért már másodízben kért Lám Gyula hat hónapi szabadságot a vármegyétől, — azonban a szomorú végre senki sem mert gondolni. Lám Gyula szepességi családból származott. A Lám-család, helyesebben nemzetség, csaknem száz éves története szorosan összeforrt Ung vármegye közéletének történetével. A Lám-nemzetség szereplése fényes példa arra nézve, hogy csodálatos varázsa van az ungyi hegyeknek és rónáknak, a Drugethek, Dobó és Bercsényi vármegyéjének. A Dunántúl szelíd tájairól, a délibábos Nagy-Alföldről, a gyönyörű Felvidékről, Erdély bércei közül idevándoroltakat átformálja, ungivá teszi. És az uj unginegyei érzésben, szeretetben és munkában felveszi a versenyt a benszülöttek- kel. Ilyen nemesen átalakított ungmegyei lett a Lám-nemzetség több tagja. A Lám-nemzetségből Lám Jakab ungvári kincstári uradalmi mérnök, később Kassán kerületi mérnök, végre mint államépitészeti főmérnök lett az ungvári Lám-nemzetség megalapítója. 1791. évben Szepesbélán született s onnan került Ung várra. Működésének első nyomával az ungvári ev. egyház történetében találkozunk 1833. évben. Az egyház értékes, régi okmányai egyikében 1833 ban Lám Jakab kebelbeli és országos gyűjtés utján létesíti az egyház fenntartási és templom- épitési alapot. A gyüjtőkönyv, melynek felszólító sorai a régi kalligráfiának remeke, Lám Jakab akkori kurátor, Borhely i Boldizsár, Kéler József aláírásával és családi pecsétjével van ellátva. A gyüjtőkönyvet Jozetíy Pál tiszakerületi szuperintendens latin ajánló sorokkal hitelesítette. Lám Jakab, mint mérnönek nezetes szakember hírében állott. 1846-ban kiadta a „Néhány szó a Tisza-szabályozás érdekében“ c. munkáját, amely szerint a Tisza nagy áradásának úgy lehetne gátat vetni, hogy ha a folyó vizének egy részét az Ér folyón át Bihar vármegyén keresztül Csongrád felé az alsó Tiszába eresztenék. Lám tervei szerint a Tiszától az Ér folyóig csatornát kellene készíteni. A terv gróf Széchenyi Istvánt nagyon érdekelte s az elkészített rajzok megtekintése végett személyes érintkezésbe lépett Lám Jakabbal. Népes családja volt Lám Jakabnak: Vilmos, Adolf, Sándor, Károly. Anna és Mária nevű gyermekei voltak. Lám Vilmos 1825-ben született, ügyvéd és kir. törvényszéki biró volt. Az 1848. és 1849-iki szabadságharcban mint honvédfőhadnagy szolgált. Kiváló szolgálatot tett a szabadságharc ügyének azzal, hogy mint a kormány megbízottja Abauj, Zemplén, Ung, Bereg, Ugocsa és Márarna ros vármegyékben legénységet toborzott a magyar hadsereg részére. Az ungvári kispapok közűi is megnyert hetet. Lám Vilmosra az ungváriak jól emlékeznek Itt halt meg 1912. január 31 én. Lám Adolf mérnök volt. Az ö gyermekei Lina (Fincicky Mihályné), Gyula (a most elhunyt főügyész), Adolf és Árpád. Lám Sándor szintén nagy szerepet töltött be városunkban. Itt született 1839-ben. Sokáig gyógyszertára volt. Meghalt 1917. jun. 11-én, Lám Gyula. Ung vármegye tiszti főügyésze 1852. augusztus 6-án Máramarosszigeten született. 1873-ban szerezte meg az ügyvédi oklevelet. Ungváron volt gyakorló-ügyvéd. 1895. szept. 16-án a vármegye közgyűlése tiszti alügyészévé választotta a jeies jogászt, majd 1899. szept. 30-án tiszti főügyésszé. A társadalmi és egyházi életben szór galnms munkálkodásával kiváló helyet biztosított magának. Az 1875. okt. 3-án alakult Ungvári Társaskör jegyzőjének választotta s ezt a tisztet több éven át lelkiismeretesen töltötte be. Később, mint vál. tag tette magát érdemessé a Társaskör tagjainak megbecsülésére. Az Ungvármegyei Köz- művelődési Egyesületnek szintén választmányi, tagja volt húsz esztendön keresztül. Dicséretre méltó szerepet vitt az ungvári evangélikus egyház életében. Az egyház, melynek eredete 1793-ra vezethető vissza, 1879-ben jegyzőjévé, majd 1890-ben egyhangúlag felügyelőjévé választotta. Ezt a hivatalt tizenkilenc éven keresztül viselte. A jegyzőkönyvek tanúsága szerint a felügyelői tisztségnek nemcsak a díszét viselte, hanem ő maga szerkesztette a jegyzőkönyveket és vezette a számadásokat. Méltó erkölcsi súllyal, egyéni kiválósággal képviselte kifelé egyházát. Lám Jakabtól Lám Gyuláig a vezető, irányitó szerep az ev. egyház történetében a Lám-család nevéhez fűződött. A megboldogult temetése f. hó 5-ón d. e. 11 órakor ment végbe a gyászházból. A temetésen megjelent a város egész intelligenciája Minay István alispán vezetésével. A szertartást Alargócsy Aladár ev. lelkész végezte, aki mélyreható és nagyhatású beszédet mondott. Jellemezte a megboldogultat, aki minden időben disze volt egyházá- zának. Tanácsban, áldozatkészségben, élő hitben előljárt. Nemcsak mint felügyelő, de mint buzgó hivő is példakép, ki nemcsak tevékeny részt vett az istenszolgáiatban, de gyakran, látjuk őt, az alázatos hívőt a kegyelem asztalánál. Elmondhatjuk róla Horaciussal: Exegit monumentum aere pe- renius. • Sürü emberáradat kisérte utolsó utján a nagyon sokaktól szeretett, szelidlelkü Lám Gyulát. A temetőben a nyitott sírnál dr. Tahy Endre várm. tb főjegyző a nemes gondolatokban bővelkedő, alábbi beszédet mondotta: Gyászoló közönség / Bánatos, fekete lobogót lenget a tavaszi szellő az ősi megyeház magas ormáról. Gyászt hirdet a zászló. Gyászol a vármegye. Az ódon termeken suttogva jár a szó: Üres lett egy szoba! . . . Árva lett egy asztal 1 . . . Szorgalmas gazdáját már hiába várják! Végzett munka után itt pihen a gazda! A tavaszi szellő, mely mindent uj életre hiv, — uj életbe, a titokzatos halálba hívta Őt is: vármegyénk kiváló férfiát, törvényeink őrét, jogaink védőjét, tiszti főügyészünket. Gyászoló szívvel álljuk körül sírját. És reáhullatjuk őszinte fájdalmunk zokogó könnyeit. És koporsójára hintjük szeretetünk, ragaszkodásunk és kegyeletes emlékezésünk soha nem hervadó virágait. Emlékezzünk! Itt a nyitott simái emlékezzünk nyitott szívvel felejthetetlen tisztviselő társunkról. Az emlékezés világító fénye mellett megelevenedik előttünk e porba hullott egész ember életének minden jelentősége, lelkének minden rezdülése, szívének minden dobbanása. Mert egész embernek ismertük munkás életében körünkből örökre távozó főügyészünket. Hiszen egész ember az, aki a gondviseléstől reábizott élethivatást, munkakört úgy tölti be, úgy tudja szolgálni, hogy feladatának teljesítése mindenkinek, az egyesnek épugy, mint a köznek teljes elismerését és megelégedését vívta ki. Ilyen egész ember volt megboldogult tisztviselőtársunk. Egész élete a szorgalmas, puritán becsületességü munkának volt szentelve. Már 21 éves korában gyakorló ügyvéd Ungváron. Szorgalma és ambíciója, munkakedve és tehetsége, amely egész életén át végigkísérte. Szokatlanul ifjan: 21 éves korában megszerezteti vele az ügyvédi diplomát. Mint gyakorló ügyvéd kőzelismeréssel és közbecsüléssel találkozik. Társadalmi életünknek utolsó percéig vezető tényezője volt. 1895-ben, tehát 43 éves korában Ung vármegye törvényhatósági bizottságának egyhangú bizalma az újonnan szervezett alügyészi székbe ülteti s már négy év múlva elfoglalja a fontos főügyészi pozíciót. Hivatalos működésében nagyrabecsültük és megismertük benne a lelkiismeretes kötelességtudást, a páratlan igazaágszeretetet, amely csak a jog és a becsületesség előtt hajolt meg. — A mély jogászi képzetséget és tudást, amellyel a legszövevényesebb labirintusból is tiszta fejjel, világos elnoével vezette vármegyéjét a törvény, a jog, az igazság és a méltányosság kutforrásához, amellett megismertük, tiszteltük és szerettük benne a mindig jóindulatú szeretetreméltó tiszttársat. Mély meggyőződés, nyugodt temperamentum, a megfontoltság és a meggondoltság voltak lelki tulajdonai. Kedélyének üdessége, lelki frissesége és példásan boldog családi élete biztosították neki a legfőbb földi jót: a harmonikus életet. Drága Munkatársunk! Felejthetetlen emlékű Tisztviselőtársunk ! Amilyen harmonikus volt életed, olyan harmonikus volt halálod! Családod rajongó szeretete, tiszttársaid odaadó nagyrabecsülése, és a kötelesség teljesítés megnyugtató tudata állottak őrt halállal vivódó betegágyad körül. És —, ki a természetet annyira szeretted, — ime! a tavaszi nap simogató, csókoló sugara kisér utolsó utadra. A tavaszi napsugár nemsokára kifakasztja az alvó rügyeket, lombkoszoruba szökkennek a fák koronái, virág erdő szövődik frissen hantolt sírod körül. És Te a nyugalmas sir mélyén pihenve látó szemekkel, halló fülekkel és figyelő szívvel átérzed, átérzed, amit a zöldbe boruló lombok susogni és sírod körül a dalos madarak dalolni fognak. Azt fogják susogni, azt fogják dalolni, hogy Te nem haltál meg. Te élsz, mindörökké élsz Tieid szerető, soha nem felejiő, mindig sirató szivében. Te élsz, mert Téged kegyeletes emlékükben tartanak meg mindazok, akiket életedben szerettél és akik Téged szerettek: tisztviselőtársaid, barátaid és jó ismerőseid. Bánatosan zúgnak a harangok 1 Gyászlobogó leng az ős megyeház ormán. Az ódon termeken suttogva jár a szó. Ott: üres lett egy szoba! . . . Itt a temetőben: egy uj lakóval több. — Ott: árva lett egy asztal! . . . Itt a temetőben: gazdagabb lett egy nemes, dobogni megszűnt szívvel a mohó anyaföld. Dübörögve hull koporsódra az emlékezés röge. De a koporsón dübörgő rögök sikongásán tulharsog a mi utolsó, bús üdvözlésünk, zokogó búcsúszónk: Drága munkatársunk! Felejthetetlen tiszttársunk: Isten, Isten Veled 1 A beszéd hatása alatt szem nem maradt szárazon. Belemarkoltak a szavak szivünkbe. A pap imádsága után lebocsátották a koporsót s dübörögve hullt a rög . . . hullt, hullt . . . a nagyszámú gyászoló közönség pedig tovább könnyezett . . . Áldott legyen a jó Lám Gyula emléke! A gyászesetről a családon kívül Ungmegye tisztikara és az Ungvári Népbank igazgatósága is adott ki jelentést. A megboldogult ugyanis 40 éven át volt titkára és ügyésze a Népbanknak. A család gyászjelentése a következő: Alulírottak a maguk, valamint az összes rokonok nevében fájdalomtól megtört szívvel tudatják, hogy a hőn szeretett jó férj, apa, nagyapa és testvér: szepesbélai Lám Gyula Ung vármegye tiszti főügyésze, élete 65-ik évében hosszas szenvedés után folyó év március 2-án délután 4 órakor az Urban elhunyt. A megboldogult drága halott hült tetemét folyó év március hó 5-én délelőtt 11 órakor a Széchenyi-téri gyászházból az evangélikus egyház szvetartása szerint a kálváriái sirkertben fogjuk örök nyugalomra elhelyezni. Kelt Ungvárt, 1918. március hó 2-án. Áldott legyen emléke! szepesbélai Lám Gyuláné, szül. pásztélyi Kovács Hona mint bánatos özvegy. Dezső, Lili gyórmekei. Ruszinkó Micike, szepesbélai Lám Loránd, sze- ,szepesbélai Lám Adrien unokái. Lám Adolf testvére. dr. Ruszinkó Zsigmond veje. szepesbélai Lám Dezsőné, szül. Kulmann Lenke menye. A halottak feltámadnak. Mintha ismét a kétezredéves csodák világában élnénk, úgy hatnak ránk a mindennapi események. Elsiratott, meggyászolt és — sajnos — sokszor elfeledett hadifoglyok térnek vissza a volt orosz birodalom romjai közül. Legendás hősök, akiknek megdicsőült lelkét szemtanuk látták elszállani az örök békességbe, az őrök nyugvásba, — egyszercsak megjelennek a keleti összeomlás alól. Piszkosan, rongyosan, betegen. Alig vánszorognak ... és felmagasztosult hösihalott hírük, legendás, daliás alakjuk, amely itt élt szeretteinek képzeletében, meg a kopott aranyozott ráma között az üveg alatt . . . most kusza valósággá romlik . . . kicsi, nyomorult emberkévé, éhező, nyomorgó koldussá, akinek arcán rajta van a sírból jött halott sárgult merevsége, amit a világrázkódás nyomott reá nem is olyan régen, de mégis nagyon régen .. . Hiába! A csodák világát éljük: — A halottak feltámadnak . . . Rácz Pál.
