Ung, 1918. január-június (56. évfolyam, 1-26. szám)
1918-02-10 / 6. szám
2 (6. szám.) megindult a kritika is és nem egy képnek akadt számos rajongója. Az agilis rendezőség — kedveskedve a közönségnek — különben állandóan rendez szórakoztató délutánokat. így f. hó 6-án Magyar Bálint kollegánk olvasott fel kedves epizódokat nagy művészek életéből, ugyanakkor pedig a Moray Ferike vezetése alatt álló női zenekar szolgált le bilincselő műsorral. A tárlat bő és művészi anyagáról legközelebb. Most csupán annyit állapíthatunk meg, hogy a kiállítást Németh у Miklós élénk szinü és kiváló festményei, valamint igazi egyéni művészetre valló színes tusrajzai uralják. Köréje — mint különben már ismertettük — a festészek, de különösen a nagybányai kolónia legkitűnőbb nevei sorakoznak. A vásárlás is már élénken megindult. E hét folyamán ma és csütörtökön lesz hangverseny felolvasással. A mai hangverseny délután 5 órakor kezdődik. Az erdélyi női zenekar a következő műsort fogja előadni: 1. Balfet: Cigánynő (Nyitány). 2. Mendelsohn: Lied ohne Worte. 3. Puccini: Toska (Ábránd). 4. Wagner: Tanhäuser (Induló). Hangverseny után dr. Gáti József: „A művészi szép“ címen felolvasást tart. A csütörtöki est délután 5 órakor kezdődik, műsor a következő: 1. Mascagni: Cavalleria rusticana. Előadják: Dr. Fenczik, dr. Gáti (hegedűn), Boldizsár (violán), dr. Ivántsy (cellon), Nedved zászlós (harmónium) és Stern főhadnagy (zongorán). 2. Antal Miklós előadása: „Képzelet a művészet szolgálatában“ címen. 3. Gounod: Ave Maria. Énekli: Szuchy Elek. Kisérik: Stern főhadnagy (zongorán), Nedved zászlós (harmoniumon), dr. Fenczik (hegedűn). 4. Mozart: Ave verum corpus; Bocherini: Menuett. Előadja az 1. sz. alatt közölt sextette. Ä VÁRMEGYE. § A közigazgatási bizottság ülésé. A törvény- hatóság közigazgatási bizottsága f. hó 12-én d. e. 10 órakor tartja rendes havi ülését. VÁROSI ÜGYEK Felhívás. Ungvár város, Radvánc és Gerény községek összes bortermelőit felhivom, hogy 1917. évi termésüket és az abban történt változásokat a városi jövedéki hivatalban (városháza, földszint 16. sz. ajtó) folyó évi február hó ll-tői 16-ig, naponként d. e. 8—12 óráig terjedő időben, a törvényes következmények terhe alatt jelentsék be. Berzeviczy István, polgármester. A pernyertes város. Érdekes kúriai ítélet érkezett le legutóbb az Ungvári villamossági részvénytársaságnak Ungvár város ellen indított perében. Ugyanis a város annak idején az ungvári bútorgyárnak adott világitási koncessziót és ez a cég időközben Ungvári villamossági részvénytársasággá változott. A város ez utóbbival szóba sem akart állaui, leveleit visszautasította, mire a r.-t. a bírósághoz fordult azon kéréssel, hogy állapítsa meg, miszerint a várossal jogviszonyban áll. Ungvár város úgy a járásbíróságnál, mint a törvényszéknél pervesztes volt. Dr. Sajó Elek főügyész, ennek dacára felülvizsgálattal ólt a kúriához, mely azon indokolással, hogy a főügyész felülvizsgálati panasza alapos volt és a város régebben indított szerződés megszüntetése tudtuk, menthetetlen. Feleki a végzetes téli este még szobatársai között olvasott a 28-as barakkban. Valami jó könyv volt kezében, mert miko. Pfeifer hadnagy megszólította: — Hadd már abba, Elemér gyere inkább tau- lázni! Feleki fel sem pillantva könyvéből igy válaszolt : — Várj egy kicsit. Nagyon érdekes ez a fejezet, ezt még kiolvasom! És olvasott tovább. Pfeifer Berci pedig számitgatta a logaritmusokat. De egyik sem jutott a végére, mert Feleki pár pillanat múlva fejéhez kapott: Jaj ... a fejem! A könyv kiesett kezéből. Pfeifer hozzárohant, aztán Wadler doktorhoz sietett Földvári Frici hadnagy. Késő volt. — Hiábavaló. Feleki Elemér nem mozdult meg többet. Egész éjjel virrasztóit mellette a kegyelet. És másnap reggel már fűrészelték a fiuk a durva fakoporsót. Bánét Viktor és Vadász Andor hadnagyok. A pjeszcsankai tisztitábor zsidó hitközségének két legagilisabb tagja. Mellé tették a tórát és a zsidó kántor imádkozott felette. Aztán az orosz parancsnokság utján keresztülvitték, hogy tschitai chevra temettesse el. Én is ott voltain a temetésén. Ragyogó téli nap volt és csikorgóit lábunk alatt a hó, amint utolsó útjára kísértük Feleki Elemért. Kérdeztük az öreg chevra gabót, hogy Antipichán temetik-e el bajtársunkat? . . . Sértődötten válaszolt a Mathuzalem-koru férfi: „Goiok között csak nem fekhet ?! . ..“ így kisértük ki a tschitai zsidó temetőbe. Megérkeztünk á gondnok lakására. Kopott, tarka selymekbe öltözött öreg asszonyok halotti inget varrtak Felekinek és a zsidó rítus minden szertartása szerint, tizennyolc hadifogoly közé letették tizenkilencediknek. Feje alá egy zacskó szibériai földet, szelj N G iránti pere után nem volt joga a r.-t.-nak ilyen megállapítási pert indítania, megváltoztatta mindkét ítéletet, felperest keresetével elutasította. A sikeres felülvizsgálat és bölcs ítélet jogászkörökben méltó feltűnést keltett. I. és II. oszt. kereseti adó. A város adóhivatala közhírré teszi, hogy az 1917. évi I., II. oszt. kereseti adó kivetési lajstromát a kir. pénzügyigazgatóság felülvizsgálta és érvényesítette. A lajstromot a városi adóhivatalnál folyó évi február hó 13-ig a hivatalos órák alatt mindenki megtekintheti. HÍREK. Tájékoztató Febr. ÍO. A Katii. Kör közgyűlése d. e. 11 órakor. D. u. 5 órakor a Vöröskereszt képkiállitásával kapcsolatos hangverseny és felolvasás. Szabadliceális előadás d. u. f> órakor az áll. polg. fiúiskolában. ís. A közigazgatási bizottság ülése d. e. 10 órakor. 13. Szabadiiceális előadás d u. 5 órakor az áll. polg. fiúiskolában. 14 D. u 5 órakor a Vöröskereszt képkiállitásával kapcsolatos hangverseny és felolvasás. ÍV. Dl u. 4 órakor a Vöröskereszt képkiállitásával kapcsolatos teadélután. ■ D. e. И órakor a köztisztviselők beszerzési csoportjának közgyűlése a városháza tanácstermében. Márc. S—3 A Vörös-К ereszt Egyesület vidám estéje a színházban. 3. Protestáns vallásos előadás. Ápr 6. A Gyöngyösy Irodalmi Társaság Somló-emlékttnnepélye d. u. 5 órakor a színházban.' A vármegyei múzeum zárra van. A jogvédő iroda hivatalos órái kedden és szombatén d. e. 11—12. (Járásbíróság, emelet, 1. ajló.) rántáskor (Kasziuá) köny vtára nyitva kedden d. u. t»—7-ig a Népkönyvtár (a Kossuth-téri áll. iskolában) nyitva van minden vasárnap délelőtt 10 — 12 óráig. A mtbpyarorszÁgi munkánálr rokkant- éa nyugdíj-egyle • tébe minden hónap l-ső és 3-ik vasárnapján déidött 10—--12-iá van beívelés és beiratás az sparrestület helyi- «éqéber. A Kereskedelmi Carnok könyvtára nyitva van vasárnap d. e 11 -12 óráig. Hogy mi mit csinálunk? Irta Garamszeghy Sándor. Levél jött a postán Szibérián végig . . . Abban az Írásban otthonról azt kérdik, Hogy van ez . . . Mint van az ? . . . fogoly életünk sorja... Legények leszünk-e még az első sorba, Ha majd hazatérünk? ... A nagy korcsma mellett, Hol vasárnaponként pajzán nóta csengett, Hol egy viganóra hejh, de nagyon vártunk ?! . . . Azt kérditek otthon, hogy mi mit csinálunk ? Még tudjuk a nótát, hogyha nem is mondjuk, Befelé sir a dal, lelkünk mélyén hordjuk . . . Borús, bús búgása a szivünket tépi, Csak kicsit szomorúbb, csak már nem a régi . . . Meg nem ismernétek, meg se értenétek, Ha megértenétek, de megijednétek, Hogy a vig ének mily bánatos lett nálunk . . . Hogy mi mit csinálunk? . . . Hogy mi mit csinálunk ? . . . Hiszen igen . . . igen, gerincünk még lenne, De valami átkos féreg őröl benne, Látjuk, itt is vér kell, ez a fogság bére, Lassan kopik orcánk pirosról fehérre . . . Mert a keserűség, a megaláztatás Untig elég lenne, ha nem is volna más, Mi tőben sorvasszon, mint legrémesb átkunk . . . Kezditek érteni, hogy mi mit csinálunk? meire cserépdarabokat, kezébe egy nyirfaágat helyeztek. És a tschitai rabbi megható szavakkal búcsúztatta el bajtársunkai. Zsargonban beszélt Megértettem sokat. És a könnyeket nem szárítottam fel szememből. Az öreg rabbi beszélt és mi sirtunk. Kenyeres pajtásom, harctéri és fogságomban is hűséges cimborám, Fodor Zsiga állt mellettem, ügy hallgattuk a szent ember beszédét . . . A fa, a fű, a virág ott hervad el ugy-e, ahol kinyílik? Ez a szegény, fiatal ember, elszakítva övéitől, itt pusztult el az idegenben. Az életnek ez az igazi tragédiája! ... A Feleki Elemér tragédiája! . . . És ismét csikorgóit lábunk alatt a hó, sütött a délutáni nap, fehérlettek a nyírfák ezrei, két- öles deszkafal mögött várt reánk a tábor és benne hatszázötven tiszt várt a szabadságra, a feltámadásra. Vájjon Feleki Elemér vár-e még valamire? .. Benn a táborban .kevesebben lettünk egy- gyel. És amikor arra gondoltam, hogy egy évvel ezelőtt milyen sivár közönnyel vitték ki az antipichai örök nyugalom helyére Cservencei J. zászlóst, bajtársi kíséret, a keresztény vallás minden szertartása nélkül, koporsó nélkül, csupán lelkünk fohászától követve, akkor elismerő csodálattal hajoltam meg a zsidók kegye előtt, melyet tízezer kilométer távolságban is egygyé tömörít a faji és vallási összetartozandóság ereje. Boldog az a nép, — mely testvérekre talál e borzalom napjaiban, még ellenség földjén is! Halottak napján kimentünk a sírokhoz és lelkünk mélyén felzokogott az imádság. (Ez a közlemény először az »Érdekes Újság» 917. év 37. számában jelent meg. A tragikus sorsú Feleki Ее mér, Steinfeld Jenő tőzsdés feleségének fivére. Szerk.) 1918. február 10. Ha a nap fáradtan nyugvóra szédül, Véres könyben ázva lecsúszik az égrül, Hogy harcterek felett ontson sugárkévét És népek szivében forralja a békét, A vágyat, hogy zúgva fellobogjon végre . .. Kis megnyugvás terül mindnyájunk szivére . . . Szúrágta priccseken hazaszáli az álmunk És meséli nektek, hogy mi mit csinálunk!? Hogy a derekaljunk szennyes deszka, durva Tatárférgek ezre össze-vissza furta, Vánkos helyén harci gúnyánk vérben tépett S magunkra huzzuk a nyirkos sötétséget . . . Nyöszörögve, sírva álmodik a barak, Egy-egy kedves nevet susognak halk szavak, Míg a vágy mankóján otthon botorkálunk . . . Sejtitek-e már most, hogy mi mit csinálunk? Akik lefeküsznek, hajh ... de nem mind ébred, Hazaringó lelke otthon úgy eltéved, Hogy reggel a priccsre forró könnyünk csordul, Mert egy bajtárs dőlt ki a szenvedő sorbul . . . Honvéd fakeresztek egyre szaporodnak, Nincs is annyi fája Vértesnek, Bakonynak, Szibéria győzi . . . ősfenyvesből vágunk, Jobb, ha nem kérditek, hogy mi mit csinálunk . . . Mert még ma . . . mert még ma egy Istent imádunk, Honi levegőre, szabadságra vágyunk, De holnap már talán feledjük az Istent, Elátkozunk hitet, megátkozunk mindent . . . Nem tudjuk . . . nem tudjuk, tudunk-e szeretni, A hazának még hű fiaivá lenni? . . . Sirni tudunk már csak, ha haza találunk . . . Akkor megtudjátok, hogy mi mit csináltunk !! . . . Szibéria. Akinek a sorS gyászfeketével vonja be az útját, azt elhurcoltatja Szibériába. Fehér hóvilág az, de gyásztól fekete. Gályák, fák, bozótok zúzmara-köntösbe rejtik el töviseiket, csak az emberi kinszenvedés van levetkőztetve sivár meztelenre. Jégpáncél fojtja vissza a földbe a sarjadó életet, csak robotba vert testek verejtéke csurgat rája szivárgó ereket. Jégvirág terem ott és koron- kint vánszorgó seregek lába nyomán sürü vérpipacsok. Rabság, jég, robot, kancsuka — ezt jelenti ez a szó Szibéria. Óh, a százmilliók zsarnokai, akik szolgálatukba szegődtetik a halált, nem adnak neki könnyű munkát. A kínaiak lassú halált találtak ki az elitélteknek az alvás tilalma által. Nem ölik ők meg a vádlottat, csak épp nem hagynak neki aludni. Mikor a végső kimerültség ólompecséttel csukná le a szempillákat, oldalukba koccan az őrök lándzsája — nem szabad aludni. Szörnyű bünhődés a halál ára. A cárok nem tartanak hóhért, csak poroszlókat. Ott a sok kimeríthetetlen ólombánya. Megadja az a kegyelemdöfést az elítéltnek, csakhogy kegyetlen hosszú évekig minden percben újra kell megszenvedni érte. A lassú halált jelenti Szibéria, szomorú végű orosz regényekben. Apostoloknak, akik újvilágot hirdetve akarják megrázni a cárság oszlopait, Raszkolnyi- kovoknak, akik a szellem Napóleonjai kívánnak lenni, — véres csörgő sipka, csontig vágó bilincs ködös Szibéria. Fekete börtönnek hirdetik a magyar legendák is. Pár évtizeddel ezelőtt sötét reménység hirei ütötték fel fejőket a magyar föld felett. Petőfi él! Szibéria bányáiban zúzza az ércet, halálos mérgü ólomaknákban. Óh, félrevert hirharangok sohase zugtatok még ilyen valótlanságot. Hogy Petőfi! a szabadság eszméjének vérével pecsételt rabja bányában, rabságban, holtig siralomban nyúzza életét? — nem, inkább véres sárral fojtotta volna vissza magába a lélekzetet, rnintsemhogy örökbörtön levegőjét szivja! A háború előtt ismét visszajött kisérteni a régi legenda. Rudolf királyfijéi. Szibériában, bányák mélyében rejtegetik. És a magyar király most szuronyt szegez a muszkacárnak: adja ki a fiát! . . . A legenda megelevenedett. Magyar honvédek tízezrével mennek Szibéria felé. Przemysl várának sötét- sorsú Petőfije: vitéz Gyóni Géza sem győzte tüdővel a rabság levegőjét. Leláncolt akarattal járt kálváriát a szolgaság földjén, mígnem meglelte nyugalmát a krasz- nojarszki magyar temetőben. A legenda ismét eleven lett. Boldogtalan magyarok megint várnak-várnak valakit Szibéria felől. Szibéria sikja fölött magyar anyák álma tépdesi a reménytelenség ködét. Szibéria jégbörtöneinek magyar asszonyok forró sóhajtásai olvasztják a . falát. Szibéria élettelen rónaságára fohászkodó, apja-váró kisgyermekek tavasznyitó könnyharmata száll . . . S akit onnan hazahoz az Isten, azt idehaza ezren fogadják, kézról-kézre adják — a feltámadottaknak járó megillető- dött lelkesedéssel . . .- Hkg. — Személyi hír. Csuha István főispán hivatalos ügyekben nyolc napot a fővárosban töltött,' ahonnan folyó hó 6-án tért vissza. — Két uj tábornagy. A király báró Böhm- ErmolliEde vezérezredest és báró bajnai Boroevies Szvetozár vezérezredest tábornagyokká nevezte ki. — Böhm Ermolli mint a második hadsereg parancsnoka, a galíciai nagy áttörési csata után 1915-ben győztesen vezette csapatait és visszafoglalta Lemberget. Az ő frontjának ércfala megállította Bruszilov nagy offenziváját. Az 1917-iki nyári offenziva befejezése után, amely Galícia felszabadítására vezetett, megkapta a Mária Terézia-rend parancsnoki keresztjét. — Boroevies tábornagy neve elválaszthatatlanul összekapcsolódik a Kárpátok hősies védelmével és a tizenegy isonzói csata győzelmes eredményével. Elsősorban ő szabadította fel Przemyslt, Á tizenegyedik isonzói csata után a király a Mária Terézia-rend parancsnoki keresztjével tüntette ki.
