Ung, 1918. január-június (56. évfolyam, 1-26. szám)

1918-01-27 / 4. szám

56. évfolyam.

Ungvár, 1918. január 27.

4. szám.

ELŐFIZETÉSI ÁRAK:

Egész évre . 12 К. ц Negyedévre . . 3 K. Félévre. ... 6 K. ||

Amerikába: Égése évre 14 korona 60 fillér.

Uiig vármegye Hivatalos Lapjával egy fitt :

Egész évre . . 18 K. || Félévre

...........9 K.

Negyedévre .... 4 К 50 f.

• Nyilttér soronként #0 fillér. =**==

HIRDETÉSEK ÉS ELŐFIZETÉSEK ágy az Ung, valamint az Ung vármegye Hivatalos Lapja részére — a kiadóhivatal: Székely és Illés könyvkereskedése elmére küldendők.

A nyilttér és hirdetési dijak előre fizetendők

Ung vármegye Hivatalos Lapja az Ung mellékleteként megjelenik min- ' den csütörtökön. ■■■»

TÁRSADALMI, SZÉPIRODALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI ÚJSÁG. — MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP.

AZ UNGMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA.

Szerkesztőség: Kazinczy-utca l-ső szám,

hova a szerkesztőséget érdeklő levelek küldendők

Felelős szerkesztő:

BÁNÓCZY BÉLA.

Segédszerkesztő:

DEÁK GYULA.

Kiadóhivatal: Székely és Illés könyvkereskedése.--------- KIADÓHÍV AT AU TBLBFONSZÄM 11. =====

Becsüljük meg Önmagunkat!

Irta Berzevlczy^ István.

Az Ungvármegyei Közművelődési Egyesület rendkívül aktuális és nagyjelentőségű kérdés elé állitja a vármegye közönségét. Arról van szó, hogy nagy szülöttünknek, Szamovolszky Ödönnek, kiváló művészi alkotását, melyet fenkölt gondolkodású neje Ung vármegyének ajándékozott, az Erzsébet királyné szobrot, kőbe vésve Ungvár város valamely közterén felállítsuk.

Eltekintve attól, hogy Ungvár város területén — az egy elrejtve lévő Dayka Gábor szobron kivül — semmi műalkotás nem található és a Bercsényi-szobor ügye is nehezen lendül előre; —■ elképzelhetlen, hogy a mi lelkes közönségünknek ne legyen annyi müérzéke, annyi áldozatos hazafisága, hogy midőn országos nagysággá nőtt fiának sok ezreket érő alkotását gavalléros gesztussal a szükebb haza szeretetének cimén ajándékba kapja, — azt a műalkotáshoz és a zseniális alkotóhoz illő keretben felállítani és azzal önmagát is megbecsülve, a nagy művészemlékeket megörökíteni ne sietne.

Ung vármegyének ha voltak is nagy fiai a kulturális élet terén, oly nagy lendülettel előretörő, az országot ámulatba ejtő, majd a legnagyobb elismerésre hsngoló művésze, mint Szamovolszky Ödön, a legújabb nemzedékben nem volt. De nem volt főleg olyan, aki szülőföldjének szeretőiéből egész kultuszt teremtsen, akinek e földhöz való ragaszkodását halála után is, a művész lelki örökét is képviselő hitves által, oly bensőségesen érezzük.

Avagy érte-e Ung vármegyét valaha oly tisztelet, hogy egy nagy művésznek ily kiváló alkotása, a vármegye rögéhez való ragaszkodás jelképeként, jutott volna neki örökül? Avagy megtörtént-e, hogy egy nagy művésznek értékeket képviselő és értékben a tűnő évek során folyton növekedő egész művészi hagyatékát, bizonyos kegyeletes biztosítékok ellenében, ingyen, örök vagyonúi felajánlják?

Mert ez is megtörtént! Ez azonban tárgyunktól most elesik, erről az eredményről máskor beszélünk.

És vájjon nincs-e meg sokszorozottan az erkölcsi inditék arra, hogy a művész hagyatékában azt a termőtalajt, amelyből Roskovics Ignác, Vedres Márk, Szamovolszky Ödön, mint világitó csóvák pattantak ki, a művészet egét tehetségük szinaranyával bevilágítva, megbecsüljük és a mi társadalmunk légkörének melege által táplált, sudárba szökött müvószlélek emlékének itt, a termőtalajban való megörökítését minden erkölcsi és anyagi erőnkkel lehetővé tegyük.

Vájjon nem önmagunkat becsüljük-e meg azzal, ha a Közművelődési Egyesület hivó szavára sietünk szeretetünk, becsületünk, büszkeségünk jeleiként a szobrot márványba vésetni, az ehhez szükséges tőkét megteremteni.

Kulturórzésben való szegénységünk jele volna, ha ez nekünk nem sikerülne! Áz összeg, ami ennek a nemes törekvésnek végrehajtásához szükséges: jelentékeny, de nem oly nagy, hogy azt a mi társadalmunk előteremteni ne tudná. Vannak ennek a társadalomnak fiai, akik jelentékeny vagyonhoz jutva, itt fognak élni, itt akarják életüket folytatni és bevégezni. Ezek, ha lokálpatriotizmusok szavára hallgatnak, nem zárkózhatnak el a bőkezű adakozás elől. De nem zárkózhatnak el egyesületeink, erkölcsi testületeink sem, nem az ifjak, nem az öregek, nem a mi lelkes nőink, altik ennél az áldozatnál tízszeresen nagyobbakat is hoztak a háború alatt, nemes szivük sugallatától ösztönözve.

Nincs egy apa, anya Ungváron és a vármegyében, aki serdülő gyermekének fejlődő kultúrórzékét azzal bántaná meg, hogy nem adna erre a célra, ha gyermeke kéri.

Csak adakozni kell, csak önmagunkat kell megbecsülni, mert magát becsüli meg az, ki nemes, magasztos célokéit lelkesedik és azokért cselekszik.

A szobor-bizottság megalakult. Benne van társadalmunk szine-java A felhívások, gyüjtőivek kimennek nemsokára. —- Ha e sorok, ha a Közművelődési Egyesület nemes kezdeményezése megértésre talál, van-e, aki a sikerben kételkedik?

Mire az áldásos béke megjön, higyjük, hogy akkorra a boldogságtól ragyogó arcokra a város valamely közteréről Erzsébet királyné átszellemült tekintete esik majd, hirdetve a mi közönségünk nemes lelkesedését, fenkölt érzését!

Az első fecske.

— Egészségügyi, anya- és csecsemővédelem • és gyermekvédelmi kérdések. —

irta dr. Novák Endre, az ungvári áll. iskolák gondnokságának

elnöke.

T

X»

Gróf Apponyi Albert vallás- és közoktatás- ügyi miniszternek 168411—168421. számig terjedő 11 drb. hasontermószsiü körrendeleté látott pár nappal ezelőtt napvilágot. A cime: „Körrendelet az egészségügyi, anya-, csecsemő- és gyermekvédelmi kérdéseknek az iskolai tanításba való beillesztéséről“. E rendeletek megfelelő módosítással vonatkoznak: 1. az elemi népiskolák, ismétlő iskolák, iparos- és kereskedőtanonciskolák s az ezekkel kapcsolatos ifjúsági egyesületekre; 2. a polgári fiúiskolákra; 3. a polgári leányiskolákra;

4. a női keresk. szaktanfolyamra; 5. a leány középiskolákra; 6. a női felsőkereskedelmi iskolákra; 7. a kisdedovónőképzö-intézetre; 8. az állami elemi népiskolai tanitó- és tanitónőképző- intózetekre; 9. a polgári iskolai tanitó- és tanitó- nőképezdékre; 10. a felsőkeresk. iskolákra és 11. a középiskolákra.

Mint a rendelet cime is mutatja, abban arról van szó, hogy az ország közegészségügyére vonatkozó kérdések a laikus által is megérthető keretben, kezdve az elemi népoktatástól, végig a felsorolt tanintézetek tananyagába beillesztessenek.

Az elemi iskolákban természetes, hogy a tanulók felfogásához mérten csakis az egészségnek ártalmas rossz szokások elhagyására s a helyesnek ismertek megszokására lesznek utalva. Ezen korlátolt ismereteket a gyermekek leginkább beszéd- és értelemgyakorlatok alkalmával fogják megtanulni. S hogy a népiskolákban nyert ismeretek a későbbi években is érvényesüljenek, egy „Egészségi Kátét“ fog a miniszter készíttetni, melyet az ismétlőiskolák minden növendéke díjtalanul meg fog kapni.

A leányiskolák részére sorozatos előadások lesznek, melyekben különösebben a csecsemő- ápolás és gyermekvédelem kérdéseit tárgyalják. Hova-tova idősebb lesz a tanuló, a hygienikus tananyag köre is terjedelmesebbé válik.

A részletekkel e helyen foglalkozni nem óhajtok, de hogy az olvasó e nevezetes körrendelet szellemébe, bölcs okfejtésébe betekintsen, ide iktatom e rendeletnek a leány középiskolákra vonatkozó bevezető részét:

A nemzet jövőjéről való gondoskodás mindnyájunkat arra kötelez, hogy teljes erővel igyekezzünk pótolni a legutóbbi évek súlyos veszteségeit, megóvni mindent, ami megmaradt s elejét venni a további gyengülésnek. Veszteségeink között legszomorúbb az emberek tömeges pusztulása. A háborúban szenvedett nagy vérvesztés nemcsak a harcos önvédelmet, hanem a békés, épitó- munkát is veszélyezteti; a nemzetre nézve az lesz az igazi veszedelem, ha nem tudunk elég sok és eléggé erős dolgos kezet teremteni az anyagiakban is szenvedett veszteség pótlására.

Ilyen szempontból legnagyobb jelentőségű az anya- és csecsemővédelem országos szervezése. Gyermekvédelmi rendszerünk egyre növekvő mértékben fejtette ki áldásos tevékenységét már a háború előtt s nagy szolgálatokat tesz a háború alatt is, de a szükséglethez képest alig volt számbavehető a szülés előtt álló anyákról és a csecsemőkről való gondoskodás. Szerte az országban ijesztően nagy az életük legelső idejében elhaló gyermekek és a gyermekágyi bajokban kiszenvedő anyák száma. A háborúban számos körülmény találkozása a gyermekhalandóságot megnövelte, a születések száma pedig óriási mértékben csökkent. Mindenekfelett való érdeke a nemzetnek, hogy e baj enyhítésére minden téren megtörténjék minden alkalmas lépés, főként azzal, hogy a népesség szaporodásának természetes akadályait elhárítjuk s az újszülöttek megmaradását és kifejlődését elősegítjük.

Minden gyermeknek elősorban családja körében kell megtalálnia az életéről való okos gondoskodást, minden apának és anyának elősorban saját gyermekeit kell gondos és okszerű ápolásban részesítenie. De épen ebben vannak nagy fogyatkozásaink. A gyermekhalandóságnak legsúlyosabb oka a szülők gondatlansága, amely miatt apró gyermekek ezrei pusztulnak el. E gondatlanság kettős forrása: a tudatlanság és a könnyelműség. Nem tudják, miként kell a gyermeket életének első pillanatától felnövekedéséig gondozni; nem tudják, hogy minden, ami a csecsemővel történik, nyomot hagy és későbbi pusztulásnak a megindítója lehet; nem ismerik az anyát és a kis gyermeket fenyegető számtalan veszedelmet. Nem tudják mindezt, mert nem tanították rá sem a leendő apákat, sem a leendő anyákat. Különösen pedig távol van a legtöbb ember leikétől az a gondolat, hogy a családi nevelés a nemzetnevelésnek az alapja s hogy az anyák, csecsemők és a kisgyermekek védelme, gondozása és sorsának biztosítása a tudatosan élő nemzet minden tagjának maga, családja és nemzete iránt való kötelessége.

Ezen a kettős hiányon kívánok segíteni azzal, hogy most, amikor ilyen kérdések iránt nagyobb a fogékonyság s amikor az ily céllal alakult Stefánia-Szövetség a társadalom ielkiismeretét felébresztve széles körben üdvös mozgalmat folytat: az anya- és csecsemővédelem

kérdéseit az iskolai tanítás keretébe kötelezően beleillesztem s lelkére -kötöm minden tanítónak és tanarnak, hogy nemcsak az adott utasításokban kijelölt ismereti anyag tanítása közben, hanem az egész iskolai nevelésben nemzeti tudatosságának teljes erejével, a nemzet iránt való kötelességérzéssel igyekezzék növendékei lelkét is ennek az ügynek megnyerni.

Az egyes iskolafokok a tanulók fejlettsége szerint különböző mértékben, de ugyanazzal a végső céllal teljesítsék ezt a feladatot: a tanulók korának, nemének és élethivatásának megfelelő ismeretek terjesztését s az ifjúság gondolkozásának erre a kérdésre való irányítását. Valamennyi intézet azt tartsa szem előtt, hogy itt ugyan egészen határozott részletkérdésről van szó, de ennek a célját csak úgy szolgálhatjuk sikeresen, ha ezt a részletét az egészséges életre való nevelés egyetemes céljával, a közegészségügy többi kérdéseivel való kapcsolatban nézzük. Ezért felhívom hazánk minden rendű tanítóságát arra, hogy ezután mindenik iskolában a tanitószemély- zetnek minden egyes tagja necsak állandóan törődjék a növendékek egészségének védelmével, de valamennyi tárgy körében különös figyelmet fordítsanak az anya- és csecsemővédelmi vonatkozásokra s az illető tárgynak az élettannal és egészségtannal való kapcsolatára.

Mivel a családi életnek nemcsak erkölcsi tartalma, de egészségügyi értéke is az anyán fordul meg, azon, hogy az anya mennyire érti és miképen érvényesíti az egészséges élet követelményeit: különösen fontos, hogy mindazok az intézmények, amelyek leányokat nevelnek, növendékeiket ebben a tekintetben is előkészítsék, azaz ellássák a szükséges ismeretekkel, beléjök oltsák a maguk és mások egészségéről való gondoskodás kötelességének érzését s tájékoztassák a közegészségügy nemzeti jelentőségéről is.

E sorokat olvasva, bensőnk áthevül az emberbarát! érzelemtől, mert szuggesztiv hatása alá kerülünk a szerző faj'unk iránit nagy szeretetének s ha annak okfejtését is kutatjuk, megállapíthatjuk, hogy az életbölcsessóg tengerének mélyéből szemen-szedett igazságok, valódi nagy értékű gyöngyök vannak e műben felszínre hozva.

— Nagy adomány az Erzsébet-szoborra.

Berzeviczy István polgármester értesítette az Er- zsébet-szoborbizottságot, hogy azok a tisztviselők, akik a biztosítással egybekötött hadikölcsönjegy- zésben közreműködtek, a reájok eső 1467 К 50 í-t az Erzsébet-szoborra adták. — Ez a nagy adomány haatalmas lökést ad a szép tervnek és fényes bizonyítéka az illető tisztviselők fenkölt gondolkozásának.

líapuRfe шв.1 saá.aa&№ % oldjál.