Ung, 1917. július-december (55. évfolyam, 26-52. szám)

1917-07-15 / 28. szám

2 (28. szám.) 1917. július 15. Ä vármegye uj főispánja. ő császári és apostoli királyi Felsége folyó évi julius hó 7-én kelt legfelsőbb elhatározásával Csuha István földbirtokos országgyűlési képvi­selőt Ung vármegye főispánjává kinevezni mói- tóztatott E legfelsőbb intézkedés a hivatalos lap julius 8-iki számában jelent meg és széles körökben keltett örömet. Csuha Istvánnak vármegyénk főispánjává történt kinevezése nem jött meglepetésszerűen. Csaknem mindenki tudatában volt annak és szinte a közhangulat volt, hogy politikai válság esetén itt egyedül ő lehet komoly jelölt a főis- páni állásra, melyre közbecsüléstől kisért eddigi társadalmi és közéleti szereplése és különösen önzetlen, áldozatkész, következetes politikai műkö­dése mellett, rokonszenves egyénisége és képes­ségei szinte predesztinálták. Férfikora delén, tetterejének teljében, csór bitatlan ambícióval érte el e díszes bizalmi állást, amelybe bizonyára a megvalósítandó eszmék és tervek egész tárházát és a legjobb szándékokat hozza magával: szülő vármegyéjének minden erejével, minden tudásával hasznára lehetni. Szép állását súlyos időkben foglalja el s e nehéz idők nehéz problémák megoldását tűzik elé feladatul. Hisszük, reméljük, hogy tehetségének, még fel nem őrlődött energiájának és erős akara­tának sikerülni fog e problémákat a köz javára eredményesen oldani meg. Tudjuk, hogy programmja nem lehet más, mint egyénisége: nyílt, egyenes, becsületes és részrehajlatlan. A gróf Sztáray Gábor távozása okozta saj­nálkozást enyhíti és a Csuha István kinevezése feletti örömet csak fokozhatja az a körülmény, hogy bár a politikában az ellentétek egész tömege vá­lasztotta el őket, a vármegye főispáni székébe utódként volt főispánunknak egy igaz, benső barátja ül. A vármegye közönsége bizalommal tekint működése elé. Az erdélyi menekültekért. — Feloszlott bizottság. — Utolsó nyugtázás. — A múlt évi szeptember hó 11-ón alakult Ungvári városi bizottság, mely az otthonukból kikergetett szegény erdélyi menekültek segélye­zésére alakult, f. hó 10-én tartotta utolsó ülését Berzeviczy István polgármester elnöklésóvel. Minthogy a múlt hónapban legutoljára maradt menekültek is elhagyták városunkat, a bizottság további működése fölösleges. A megvizsgált számadásokból kitűnik, hogy a bizottság pénztárába 16512 K 37 í folyt be, ebből segélyezésre kiadott a bizottság 12448 K 60 f-t, igy a pénzmaradvány 4063 K 77 f. A bizottság Rozgonyi József pénztárosnak buzgó és lelki- ismeretes munkájáért jegyőkönyvi köszönetét mondott. Elhatározta a bizottság hogy javasolni fogja a megyei segitő-bizottság elnökének: az alispán­nak, miszerint a megmaradt összegbői 1000 koro­nát utaljon Csíkszereda városnak, amely legtöbbet szenvedett az oláh betörés alkalmával, 1Ő00 K t a Pro Transylvánia orsz. sególyző-bizottságnak, a 2063 K 77 f-t pedig adja a hadbavonultak csa­ládját segélyező ungvári bizottságnak, amelynek pénztára az utóbbi időben úgyszólván teljesen kiapadt. Rozgonyi József pénztárosa következő utolsó nyugtázást teszi közzé: Szobránci főszolgabíró ..................... 19 K 80 f Deutsch Jenő (polgármester utján . 5 K — f Szabó István (az Ung utján) ... 2 K — f Nagybereznai főszolgabiró gyűjtése . 745 K 78 f Összesen: 772 K 58 f Legutóbbi kimutatás: 15379 K 03 f Összes gyűjtés: 16151 K 61 f A tényleg befolyt összeg 360 K 76 fillérrel több, mint a nyugtázott összeg. A különbözet a takarékpénztári betét után befolyt kamatból és néhány visszautalt összegből állt elő. A VARMEGYE. Ä közigazgatási bizottság ülése. — Julius 10. — A vármegye közigazgatási bizottsága folyó hó 10 ón gróf Sztáray Gábor főispán elnöklete alatt tartotta julius havi rendes ülését. Jelentőségteljessé és a bizottsági tagjai előtt emlékezetessé tette az ülést, hogy gróf Sztáray Gábor, a vármegye érdemekben gazdag főispánja ez alkalommal utoljára töltötte be az elnöki tisz­tet, s ezen az ülésen vett búcsút a közigazgatási bizottság tagjaitól, akikkel tizenegy éven át együtt működött. A búcsú mindkét részről bensőségteljes volt s a bizottság tagjai ez alkalmat is felhasználták a távozó főispán iránti őszinte ragaszkodásuk és tiszteletük kifejezésére. Kijutott a meleg ünneplésből a bizottság egy kiválóan érdemes tagjának, a saját kérelmére nyugdíjazott Perszina Alfréd műszaki főtanácsos­nak, a kir. államépitészeti hivatal volt főnökének < is, — ki szintén utoljára vett részt a bizottság ! ülésén. Érdemeit az alispán indítványára jegyző­könyvileg ismerte el a bizottság. Az ülésről részletes tudósításunk a következő: Az alispán havi jelentése. Az alispán junius haváról szóló jelentésében ismertette, hogy a nagy szárazság miatt a föld­hozam remélt képessége csökkent. A nagybereznai járásban különösen a feny­vesvölgyi, hajasdi és havasközi körjegyzőség területén az óhinségesek összeírása és segélye­zése folyamatban van s hogy a vármegye élel­mezési osztálya utján az országos közélelmezési hivatalnál a bajok sürgős orvoslása céljából a szükséges intézkedéseket megtette. Egyébként a közigazgatás rendes menetében zavar elő nem fordult s egyúttal tudomására hozta a bizottságnak, hogy a határhegyi tüzkáro- sultak eddig a szegényalapból 400, a belügy­minisztériumtól 400 és a Jósziv egyesülettől 300 K rögtöni segélyben részesültek, de még további segélyezésre szorulnak. Egyéb havi jelentések. A közegészségügy állapota kedvező volt. A törvényhatóság területén született 209, meghalt 14 éven alul 57, felül 113, összesen 170 egyén, tehát a természetes szaporodás száma 39. Az állategészségügy állapota kedvezőtlenebb. Helyenként ragályos száj- és körömfájás lépett fel, melynek elszigetelése és helyhez kötése a háborús körülmények között nehezebben eszkö­zölhető. Vigasztaló a betegség enyhébb tünete, mely a gazdasági munkák végzésében nagyobb zavart nem okozott. Földmivelés. Az érkezett jelentések szerint a megyében az őszi búza és rozs remélhető ter­mésátlaga 6, az árpa és zab átlaga 4 m.-mázsa. A takarmánytermés gyenge s mivel a megye szénafeleslegét a 7-ik hadsereg rekvirálja, a ter­més rekvirálásának egyhitése érdekében a gaz­dasági felügyelőség a hadügy és földmivelésügyi minisztériumhoz felterjesztéssel élt. Közoktatásügy. A kir. tanfelügyelő jelentette, hogy a nagybereznai magántanulóknak megen­gedte ugyan a közokt. minisztérium, hogy az ungvári áll. polg. leány- és fiúiskolában levizs­gázhassanak, azonban azon tanítók ellen, akik csoportosantanitottáka magántanulókat, a fegyelmi vizsgálat megindítására felhívta a közigazgatási bizottságot. Dr. Sebő biz. tag indítványozta, hogy a közigazgatási bizottság ne rendelje el a fegyelmi vizsgálatot, mivel „azok a jó emberek (t. i. a tanítók) — úgymond^.— hálás köszönetét érde­melnek, hogy vállalkoztak a tanításra és ezzel a háború által okozott nehéz anyagi viszonyok közt segítségére siettek a nagybereznai szülőknek.“ A közigazgatási bizottság Sebő indítványa szerint határozott. Perszina Alfréd távozása. Az ungvári m. kir. államépitészeti hivatal vezetője. Perszina Alfréd műszaki főtanácsos, a vármegye közlekedési ügyeire vonatkozó havi jelentésének ismertetése után tudomására hozta a bizottságnak, hogy saját kérelmére a keres­kedelmi miniszter nyugdíjazta. A bizottságnak iránta tanúsított támogatásáért hálás köszönetét mondott. Hangsúlyozta, hogy bár minden lehetőt elkövetett, a háborús viszonyok folytán előállott forgalmi s egyéb akadályok következtében, leg­nagyobb sajnálatára, a törvényhatósági és köz­utakat nem adhatja át olyan jó állapotban, mint ahogy azt kívánta és a békében tehette volna. Kéri a bizottságot, hogy tartsák meg jó emlékezetükben. Lőrinczy Jenő alispán szólalt fel azután s a távozó köztiszteletben részesült hivatalfőnök nyugodt, békés, szakértő kötelességtudását és törekvését kiemelve, sok évi eredményes műkö­déséért a közigazgatási bizottság nevében is kö­szönetét nyilvánította. Indítványára a bizottság elhatározta, hogy a távozó műszaki főtanácsos kiváló működésével szerzett érdemeit jegyzőkönyvileg megörökili. Más ügyek. Hosszasabb vitára szolgáltatott okot az uj- kemencei volt úrbéresek legelőterületén még 1912. évben jogtalanul, felsőbb hatósági engedély nélküli fakitermelése és annak értékesítése. A m. kir. állami erdőhivatal s az erdőgond­nokság panaszbeadványa, melyben a jogtalan fakitermelőt pénzbírsággal sújtani kéri, egyelőre érdemi elbírálást nem nyert s a bizottság az ügy­ben az úrbéresek szabályellenesen eljáró képvi­selete és tagjai ellen a vizsgálat megejtését el­rendelte s a perecsenyi járás fŐszolgabiráját igazoló nyilatkozattételre hívta fel. Gróf Sztáray búcsuzása. A közig, bizottság ezen ülése elé utalt ügyek elintézést nyervén: Gróf Sztaray Gábor főispán nemes szivéből fakadó, — szűnni nem akaró éljenzés és tapstól kísért, — keresetlen, de a közvetlenség melegé­től áthatott szavakkal mondott köszönetét a bi zottságnak és a bizottság minden egyes tagjának főispáni s bizottság-elnöki működésében min­denkor készséggel segítő, áldozatkész és jóindu Iatu támogatásáért s kérte a bizottság tagjait, tart­sák meg őt a jövőben is szives emlékükben és barátságukban! A főispán búcsúszavaira Bradács Gyula bizottsági tag válaszolt s körülbelül a követke­zőket mondotta: Méltóztassanak megengedni, hogy mint a bizottságnak egyik idősebb tagja, a bizottság ne­vében meghatottsággal állapítsam meg, hogy a mi szeretve tisztelt főispánunk távozása és most elhangzott búcsú-szózata lelkűnkben élénk fáj­dalmat keltett. A vármegye egész közönsége részéről is nyilvánuló fájdalmas érzés azonban minket, —- e bizottság tagjait, — akik neki 11 éven át hűséges munkatársai voltunk, — kell, hogy mélyebben érintsen, mert hiszen mi benne nemcsak a nemes és jóindulatú barát távozását fájlaljuk, hauen» koneiliáns elnökünket is veszítjük! (Éljenzés.) Régi igazság, hogy: nem azé az érdem, aki jót kezd, hanem aki jól végez! Mi úgy vagyunk meggyőződve, hogy mél­tóságod 11 évi működésének ideje alatt ezen érdemnek koszorúját méltán kiérdemelte, melyet mi igaz tisztelet és szeretettel nyújtunk méltó­ságodnak, mert e hosszú időn át minden igye­kezete, törekvése oda irányult, hogy vármegyénk közjavát előmozdítsa s ha semmi egyéb érdeme nem volna, mint az, hogy ezen törekvése úgy politikai, mint a társadalmi életben a vármegye közéletének nyugalmát biztosította, már ez egy­magába véve is elégséges arra, hogy a vármegye s e bizottság tagjai méltóságodnak hálás elisme­réssel adózzanak! Méltóságos Uram! E bizottság minden tagja igaz szivből kívánja, hogy ezen elismerésünk koszorújával ékesítve, a Gondviselés még igen sokáig tartsa meg a vármegye díszére, — javára —- és örömére! (Éljenzés.) Méltóztassék azon jóindulatot és szeretetet, melyet vármegyénk és városunk iránt mindenkor tanúsított a jövőben is fentartani számunkra ! Az üdvözlő beszédet követő lelkes éljenzés közben a vármegye főispánja kézfogással búcsú­zott el a bizottság valamennyi tagja és előadói­tól s ezzel az ülés déli harangszóx*a véget is ért. § Áthelyezésre ítélt tanító. A közigazgatási bizottság havi ülése után a főispán elnöklete alatt a fegyelmi választmány hosszasabb ülést tartott, amelyen Tóth Jenő ungvári állami elemi iskolai tanító fegyelmi ügye került tárgyalás és Ítélet­hozatal alá. A fegyelmi választmány Tóth Jenőt saját költségén való áthelyezésre Ítélte. Az Ítéletre az adott okot, hogy Tóth Jenő a miniszteri ren­delet ellenére megtagadta a közigazgatási mun­kában való közreműködését. § Kezelői vizsga. Jaross Gyula perecsenyi tb. szolgabiró irodasegédtiszt a belügyminisztérium­nál a belügyi kezelői vizsgát jeles eredménnyel letette. § Az unggesztenyési körjegyzői és anyakönyvi hivatalnak ideiglenesen, a háború tartamára Sze- rednyére való áthelyezését megfelelő helyiség hiányában a vm. alispánja a törvényhatóság utó­lagos jóváhagyása reményében engedélyezte. § A vármegyei gazdasági munkabizottság hadi­fogoly irodáját a vármegyeháza nagyterméből a reáliskola szomszédságában levő Dombalja-utca 1. sz. alatti Bóressy-fóle ház földszinti helyiségébe helyezte át. VÁROSI ÜGYEK. Közgyűlés. — Jul. 11. — Huszonhét pontból álló tárgysorozata volt az elmúlt szerdai városi közgyűlésnek, — és le is tárgyalták mind. Aki azonban azt hiszi, hogy e különben érdekes és nagyfontosságu ügyeket is magában foglaló napirend sokakat vonzott a majdnem két és fél hónapon át zárva volt köz­gyűlési terembe, az nagyon csalódik. Nem volt még annyi választott és virilis képviselőtestületi tag sem jelen, mint amennyi volt a letárgyalt ügy. Világos jele ez annak a le nem tagadható ténynek, hogy a képviselőtestületi tagságot igen sokan csak azért igyekeznek megszerezni, hogy a választásokkor szavazattal bírjanak. A közgyűlés napirendje előtt Berzeviczy István polgármester bejelentette társadalmunk két értékes tagjának: Buday Lázárnak és Lám Sándor­nak közrészvétet keltett elhunyták megemlékez­vén különösen Lám Sándor lelkes munkásságá­ról, aki évtizedeken át volt a képviselőtestület­nek tagja. Emléküket a város jegyzőkönyvében megörökítik s a kifejezésre jutott részvétről pedig az elhunytak családjait értesítik. Majd bejelentette a polgármester, hogy a városi uszoda létesithetósére az illetékes katonai pa­rancsnokság díjmentesen bocsájtotta a város ren­delkezésére a vásártéren felállítva volt husfüstölők faanyagát, valamint hogy díjmentesen bocsátotta rendelkezésre a felállításhoz szükséghez munka­erőt. A képviselőtestület dr. Sebő Sándor indít­ványára ezen, a várossal szemben messzemenő előzékenységért köszönetét szavazott. U N G ___

Next

/
Thumbnails
Contents