Ung, 1917. július-december (55. évfolyam, 26-52. szám)
1917-07-22 / 29. szám
2 (29. szám.) 1917. jnlius 22. nél a kiosztott árut a kiszolgálásnál jegyzékbe vették volna, alig tett volna az ki 100—150 K értéket, mert olyan boldog halandó, aki „minden nélkül“ egy-egy csomag dohány vagy két szivarnál többet kapott volna, alig akadt. Erre való tekintettel örülnünk kell a dohányjegyrendszer behozatalának. Csak egy a bökkenő. A dohánynagyárus hiába tesz nagyobb rendelést, hiába fizet be 30—40 ezer koronát egy-egy héten, az áru nem érkezik meg a minimálisan szükséges mennyiségben. Már pedig ha nem lesz állandóan legalább is annyi áru, hogy minden dohányosra heti 25—30 szivar vagy 5—6 csomag dohány jusson, akkor bekövetkezik ezen jegyrendszernek a csődje is. Kívánatos volna tehát most már a pénzügyminiszternél oda hatni, hogy a dohányjegyekhez adjon megfelelő dohányárut is. * A központi szeszfőzdét az állam az ungvári állami faiskolával kapcsolatosan fogja felállítani, így írja ezt egyik laptársunk. S ugyanakkor szemrehányással él, hogy miért nem adták a szeszgyár felállitási jogát a városnak, s ez ügynek ilyetén megoldását úgy tünteti fel, mintha a várost ebben a dologban is a főreáliskoláóhoz hasonló nagy mellőzés, nagy sérelem érte volna. Hát akik igy vélekednek, — azok nagyon téves utón járnak. Hisz éppen ellenkezőleg áll a dolog, mert biz valósággal szerencse, hogy a kormány megmentette a várost egy újabb költséges építkezéstől, egy újabb városi kölcsönnek felvételétől. Valósággal szerencse, hogy az állam maga építteti fel e költséges telepet és hogy éppen Ungváron építteti. A cél, hogy Ungvár ilyen központi szeszfőzdéhez jusson, tehát eléretett. És hogy az állam sem a városnak, sem a jelentkezett magánosoknak nem adta az üzemjogot, ez éppen az állam bölcsességére vall, mert megmentette egyrészt a várost egy nem feltétlenül jövedelmező üzem létesítésének terhétől, másrészt biztosította, hogy a termelők nem lesznek magánosok üzleti spekulációinak áldozatai. Más kérdés a főreáliskola ügye. Itt már csakugyan beszélhetünk sérelemről. De vájjon lehet-e bárkitől is kívánni valamit ez ügyben a mi javunkra, amikor a városnak és törvényhatóságnak ez ügyben hozott határozatait a felhívástól számítottan csak nyolc nap múlva terjesztették fel az uj kormányhoz. * Még csak egy héttel ezelőtt is azt vitatta a városi tanács, hogy a húsárak mérséklése Ungváron lehetetlenséget képez, mert a város a mé szárasokkal e tekintetben szerződéses viszonyban van. Vitatta pedig ezt, dacára, hogy az egyik mészáros a szerződés felbontását már egy évvel ezelőtt kérelmezte, és vitatta, dacára, hogy két szerződő mészáros már régen katona. Végre a gordiusi csomót — igen helyesen és elismerésre méltóan — megoldotta dr. Béna Pál rendőrkapitány, aki folyó évi julius hó 19 ón magához rendelte az összes mészárosokat és tudomásukra adta, hogy bár a húsárak maximálva nincsenek, a kóser borjúhúsnak 6 K 40 f, a marhahúsnak 7 K 80 f, a nem kóser húsnál pedig a borjúhúsnak 6 K, a marhahúsnak 7 K 40 filléren felüli árusítását aránytalanul magasnak tekinti, s a fentnevezett árakat túllépő mészárosok ellen a kihágási eljárást minden esetben föltétlenül meg fogja indítani. Az izr. közönség által vásárolni szokott u. n. vegyes húsnál pedig, amely rendszerint 80°/o marha- és 20% borjúhúsból szokott állani, 7 K 50 fillérben jelölte meg azt az árat, amelyet a mészárosok a közönségtől még elfogadhatnak; az ennél magasabb árakat elfogadó mészárosok szigorú megbüntetéséről ugyancsak gondoskodni fog. Eme árak betartásának biztosítása végett felhívja a közönséget, hogy ama mészárosok ellen, akik a fentebb részletezett áraknál többet kérnének, a följelentést a rendőrségnél okvetlenül tegyék meg, hogy a megtorló eljárás foganatosítható legyen. Értesülésünk szerint a rendőrkapitány, ha ezt a körülmények továbbra is szükségessé tennék, a jövőben is fokozatosan fog korlátokat szabni a mészárosok hus-árainak. Ilyen hatósági intézkedésre már csakugyan felkiálthatunk : — Uraim, le a kalappal! * A katonai hatóságok gavallériája, s néhány városi tisztviselőnek elismerésre méltó utánjárása folytán városunkban a nyári fürdő ügye örvendetes megoldást nyert, aminek látható jele a volt katonai uszoda helyén felópülőben levő s Ungvár város tulajdonát képező fürdőtelep, az ő nyolcvan öltöző-helyiségével, a kövektől mentesített vizmederrel, nap- és homokfürdőjóvel. Köszönet és elismerés illet mindenkit, aki a fürdőtelepnek létesítésében közreműködött, köszönet illeti azokat, akik az anyagot és munkaerőt adták, elismerés azokat, akik zörgettek, hogy megadatott. Nehogy azonban ezen igazán értékes fürdőtelep — a tüzelő-anyag hiánya miatt is — már a legközelebbi tél folyamán elidegenittessék, szükségesnek tartjuk, hogy ott egy szoba és konyhából álló felügyelői lakás is épüljön s az egész telepnek állandó felügyeletével megbízottnak ez a lakás átadassák. A VÁRMEGYE. § Rendkívüli közgyűlés. Ung vármegye törvény- hatósági bizottsága f. hó 23-án d. e. 10 órakor rendkívüli közgyűlést tart, melynek tárgysorozatából felemlítjük a következő ügyeket: A m. kir. miniszterelnöknek a vezetése alatti kormány ki- neveztetósét tudató leirata. — Am. kir. belügyminiszternek leirata, melyben gróf Sztáray Gábor főispánnak állásától saját kérelmére történt felmentését és Csuha István földbirtokos, országgyűlési képviselőnek Ung vármegye főispánjává történt kinevezteíését tudatja és ezzel kapcsolatban a vármegye alispánjának előterjesztése az uj főispánt beiktató rendkívüli közgyűlés napjának kitűzése iránt. — A in. kir. honvédelmi miniszter leirata a honvédségi Ludovika-akadémia I-ső évfolyamában az 1917—18. tanév kezdetén betöltendő gróf Buttler János-féle alapítványi helyekre vontkozólag. — A vármegye volt főispánjának leirata, melyben a volt miniszterelnöknek a törvényhatóság" részéről történt üdvözléséért hozzá intézett köszönő válaszát közli. — Az Ung vármegyei Közművelődési Egyesületnek kérelme, illetve előterjesztése gróf Buttler János emlékének megörökítése iránt. — Az Ungvármegyei Közművelődési Egyesületnek kérelme, illetve előterjesztése a vármegye egyetlen női főispánja gróf Eszterházy Mária liomonnai Drugeth György özvegye emlékének megörökítése iránt. — Kassa szab. kir. város közönségének átirata a törvényhatósági bizottság tagjai, valamint a tisztviselők által a bizottságok ülésein elmondott beszédének fokozott büntetőjogi védelemben való részesítése iránt. § Állandó választmány. A f. hó 23-án tartandó törvényhatósági közgyűlés tárgyait a tegnap tartott állandó választmányi ülés látta el javaslatokkal. Az ülésen Lőrinczy Jenő alispán elnökölt. Az uj miniszter kinevezését tudató leiratra a következő határozati javaslatot ajánlja az állandó választmány a közgyűlésnek: „A törvényhatósági bizottság a leiratot tudomásul veszi és elhatározza, hogy a kormányt alkotmányos működésében törvényes hatásköréhez képest támogatja.“ — A belügyminiszternek azon leiratára, melyben tudatja gróf Sztáray Gábor főispán felmentését és Csuha István orsz. képviselőnek főispánná való kinevez- tetését, az állandó választmány javaslata főbb vonásokban ez: A törvényhatósági bizottság gróf Sztáray Gábornak állásából való távozását mély sajnálattal veszi tudomásul, iránta érzett őszinte ragaszkodásának és tiszteletének ez alkalommal is kifejezést ad, kimondja egyúttal, hogy 11 éves főispáni eredményes működése alatt szerzett érdemeinek méltatásával egyik legközelebbi közgyűlésében külön kiván foglalkozni. Csuha Istvánnak Ung vármegye főispánjává történt kinevezését a törvényhatóság rokonszenvvel veszi tudomásul és elhatározza, hogy a kinevezett főispánnak a főispáni székbe leendő beiktatását f. hó 30-ikára tűzi ki, a rendkívüli közgyűlés összehívására az alispánt utasitja, a beiktatás részleteinek és módozatainak megállapítására szükebb- körü bizottságot küld ki. § Anyakönyvvezető-helyettesi kinevezés. A vármegye főispánja Putnoki Ákos záhonyi elemi iskolai tanítót a záhonyi állami anyakönyvi kerületbe a házasságkötésnél való közreműködéssel anyakönyvvezető helyettessé kinevezte. § Erdőterületek kivételes legeltetésének engede- lyezése és a lombtakarmány szedése. A nagy szárazságra és takarmányhiányra való tekintettel a m. kir. földmivelésügyi miniszter a közigazgatási bizottság gazdasági albizottságának felhatalmazást adott arra, hogy a tilalom alatt tartandó erdőrészekben a nagyobb károsítással nem járó legeltetést és a lombtakarmány termelését, illetve szedését engedélyezze. Az állami kezelés alatt álló erdők birtokosai fenti kérvényeiket gyorsabb eljárás céljából közvetlenül az illetékes m. kir. állami erdőhivatalhoz, — a többi erdőbirtokosok a kir. erdőfelügyelőséghez nyújtsák be véleményezés végett. § A vármegyei hivatalos lap julius hó 5-én megjelent 27. számában olvashatók: A tehén- és juhtejből készült sajt forgalomba hozatalának szabályozása és legmagasabb árának megállapitására; a fa talpú cipők készítésének tanfolyamára; a zálogházak által beszolgáltatandó fémek és fémtárgyakra, — a julius hó 12-én megjelent 28. számában pedig: a katonai lókórházakból a gazdaközönség által megvásárolt katonalovak tartása és állategészségügyi ellenőrzése; a rokkant katonák vasúti menetdij kedvezményére vonatkozó közérdekű rendeletek. — A Paíronázs-Egyesületért. Lőrinczy Je- nőné ma d. u. 4 órára az összes nőegyesületek választmányi tagjait értekezletre hívta meg, amelyen elhatározzák, hogy az egyes nőegyesületek milyen anyagi támogatást nyújtanak a Patronázs- Egyesületnek. HÍREK. Tájékoztató. Jul. as. Az ungmegyei tisztviselők beszerzési csoportjának alakuló-gyűlése d. e. 11 órakor a vármegyeháza nagytermében. S3. Vármegyei közgyűlés d. e. 10 órakor. 30. Az uj főispán beiktatása d. e. 10 órakor. 29. Városi közgyűlés d. u. 3 órakor. A vármegyei múzeum nyitva van minden vasárnap d. e. 11—12 óráig. (Ideiglenes helyisége az áll. polg. leányiskola.) A jogvédő iroda hivatalos órái kedden és szombaton d. e. 11—15. (Járásbiróság, emelet, 1. ajtó.) A Társaskör (Kaszinó) könyvtára nyitva kedden d. U. 6—7-ig. Amikor szól az ágyú. # Csak egy pillanat megrögzítése a véget érni nem akaró világégésből. Ölünk az irodámban, én és a — kisasszonyom. Mert ugyebár el sem tudunk ma képzelni akár köz-, akár magán-irodát, ahol ne üljön egy „kisasszony“; mindenütt megjelent már a nő, aki igyekszik avagy kényszeríti az élet, hogy valakit pótoljon; valakit, tértit, aki nem lehet itt, avagy soha vissza nem is jön . . . Mondom, igy ülünk kettesben, serceg a toll ás közben kattog az írógép is, mondatok sorakoznak egymás mellé a papiroson, amelyekből jóhir avagy pénz, vagy ki tudja, mi fakad, a legrosszabb esetben meg- vagy meg nem értés, avagy csak közönséges „elintézés“, — mert végeredményben mégis csak minden sor írásból fakad valami ... S mig sorakoznak igy a fekete mondatok az ártatlan szinü papíron, — odaküntről beszőkik a júliusi perzselő nap ezer sugára és játszik a bútorokon, falakon és képeken, aZ ablakom alatt fenyőfák illatoznak és a madarak csak úgy csicseregnek, mint akár 1910 avagy 12-ben, csókos, keringős, békés fürdői Anna-bálok után. Hiába, maga az őstermészet nem változik. Nem. Az változatlan és természetes marad. S ahogy igy ülünk kettesben, látom a kisasszonyom munkája megáll egy pillanatra és hátraszól nekem : — Nem tetszik hallani, — lőnek ! Én is félbeszakítok egy mondatot, odalépek a nyitott ablakhoz, s tényleg valamelyik messze frontszakaszról elég tisztán hallik az ágyumoraj. Sőt a legelemibb következtetés szerint talán éppen pergőtűz. — Bizony kisasszony, elég erősen hallik az ágyuszó! S öt perc múlva, — hiába, mindenütt van kötelesség, — újra dolgozunk mindketten. Serceg a toll, szökik a napsugár, bólogat a fenyő és csicsereg a kis madár. . . Odakint egyre morajlanak a hangok. Mégis úgy érzem, van valami cinizmus avagy inkább megszokottság ebben a jelenetben. Valamikor a háború elején nem ilyen hangokra, de a legképtelenebb vészhirekre egész városok és vidékek pakkolóztak, — ma azt mondja a kisasszonyom : — Nem tetszik hallani, — lőnek ! Van valami szörnyű távolság, ami átsegített bennünket a veszély-sejtésen és magán a veszélyen. S erről akaratlanul eszembe jut, hogy semmi sem lehetett egészen közelről olyan, mint ahogy ideális távolon át sejtjük, elképzeljük. Tényleg kell, hogy hazudjon a történelem is, amint ezt egyes fajok felfogásai és érdekei szerint, meg is cselekszi . . , Tegyük fel a „legideálisabb“ háborút, — ha szabad ugyan háborút emberileg ezzel a jelzővel ékesíteni, — vájjon megközelítőleg is olyan lehetett-e, mint ahogy mi, ideális gyermeklélekkel ez élet előkészítőjében — az iskolában tanultuk? elképzeltük? Mert hogy egészen őszinte legyek, amikor azt olvastam, hogy „az egész nemzet mint egy test, talpra állott“, én ezalatt mindig szószerintiséget értettem és azt hittem, hogy akkor nem volt agg és ifjú, beteg és egészséges, alkalmas és alkalmatlan, foglalkozáshoz okvetlen kötött és „nélkülözhető“, — de mindig azt hittem, hogy ott volt az „egész nemzet!“ (A halottakat kivéve.) Azt hiszem, sokan voltunk igy. Pedig hát mi a mai katonai számarány, az akkori számarányhoz képest? Tehát a sok milliónak akkor is igy kellett valahogy élnie, mint most. És az isaszegi csata után és az ácserdői ütközet közben is mondották valahol magyar leányok: — Halljátok, hogy idehallatszik az ágyuszó! És akkor többen gondoskodtak a sok itthonmara- dottról és ekkor nem volt lisztjegy és mit tudom micsodajegy, — és akkor is voltak hadseregszállitók és had- seregszállitó-csalók, végeredményben minden volt miniatűr kiadásban, •— egész olyasféle lehetett, mint ma, a legnagyobb tömeggyilkolás idején ... És az idegek akkor is tompultak. Ezért tudom megérteni a kisasszonyt is azért a kis mondatért, — amit épp olyan hangsúllyal mondhatott volna az időjárásra is, hogy — Nini, hogy gyűlnek a felhők! Pedig mit jelent az idézett mondat a gyakorlatban, azt nem kell bővebben magyarázni. Amikor szól az ágyú. Dacára, hogy minden lövés nem talál. Mert ha találna, ma már nem volna élő ember. Sok romantikáról rántotta le a leplet ez a szörnyű valóság, amiben élünk. Kár, kár érte. Inkább maradt volna romantika és soha se ismertük volna meg az — embertelen valóságot! Romantikát most már csak a Béke hófehér szárnyai köré fonunk. (P. A.) UNG
