Ung, 1917. július-december (55. évfolyam, 26-52. szám)

1917-07-01 / 26. szám

55. évfolyam. Ungfvár, 1917. julius 1 26. szám ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre . . 8 K. Negyedévre . . 2 K. Félévre............4 K. Egyes szám 10 fillér Amerikába: Egész évre 10 korona 60 fillér. Dng vármegye Hivatalos Lapjával együtt: Egész évre . . 14 K. || Félévre............7 K. Negyedévre .... 3 K 50 f. Nyllttér soronként 80 fillér. HIRDETÉSEK ÉS ELŐFIZETÉSEK úgy az Ung, valamint az Ung vármegye Hivatalos Lapja részére — a kiadóhivatal: Székely és Illés könyvkereskedése elmére küldendők. A nyilttér és hirdetési dijak előre fizetendők Ung vármegye Hivatalos Lapja az Ung mellékleteként megjelenik mln- = den csütörtökön. =*= TÁRSADALMI, SZÉPIRODALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI ÚJSÁG. — MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. AZ UNGMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség: Kazinczy-utca l-ső szám, hova á »xerkeMztőaéget érdeklő levelek küldendők Felelő« szerkesztő: Segédszerkesztő: BÁNÓCZY BÉLA. DEÁK GYULA. Kiadóhivatal: Székely és Illés könyvkereskedése. = KIADÓHÍVAT ALI TBLBFONSZAM 11. ===== Megalakul a tisztviselők beszerzési csoportja. — Értekezlet a vármegyeházán. — Tudvalevő dolog, hogy az ország minden részében alakultak már tisztviselői beszerzési cso­portok, — sőt működnek is már, amelyeknek célja a tisztviselők élelmezési-, ruházati- és egyéb szükségleteit biztosítani. Ung egész mostanáig késett, — mert az áll. tisztviselők körének tavalyi ily irányú kísérlete abszolúte semmit sem eredmé­nyezett. Most már kormányrendelettel segítették elő az alakulást, sőt a pénzügyminiszter előleg folyó­sítást is Ígért az alakulandó csoportoknak. Ennek alapján Lőrinczy Jenő alispán m. hó 28-ára értekezletet hivott össze a vármegyeházára, amelyen többnyire hivatalvezetők vettek részt, de képviselve volt a vidék is. Az értekezlet hosszas megbeszélés után kimondotta, hogy a csoport sürgős megalakítását feltétlenül szükségesnek tartja és a szervezőmunkálatok elkészítésére Bekény Aladár főerdőtanácsos elnöklete alatt albizottsá­got választott, melynek tagjai Kiss Dezső kir. taná­csos pónzügyigazgató, Bánóczy Béla vm. főjegyző, Minay István főszolgabiró, Németh Béla, Matuso- vits Károly, Csics Sándor, Mérő Vilmos, Nemes József és Stéger László. A szervező-bizottságban leendő közműködésre pótlólag felkérték még Schulmann Adolf siketnéma-intézeti igazgatót és Pós Alajos pénzügyi számellenőrt. Várjuk az eredményt és pedig sürgősen, mert hiszen az alföldi búzatáblákon már peng a kasza! E csoport alakításának szükségességét pedig nem lehet eléggé hangoztatni. Látogatás a 66. gyalogezrednél. Ung vármegye részéről sok melegséggel tervezett, háziezredünk részéről pedig forró sze­retettel várt látogatás junius hó 24-ón és 25-én megtörtént. A küldöttség tagjai és derék vité­zeink a két napig tartott látogatás alkalmával összeforrtak; a hazai földről vitt szeretetadomá- nyok és hírek, a harctéren szerzett benyomások és fogadtatás oly meleg összhanggá olvadtak össze, amely feledhetetlen lesz mindazoknak, akik részesei. Mi, a küldöttség tagjai hallottuk, hogy hős katonáink rendületlenül biznak a győzelem­ben, harcosaink pedig tapasztalhatták, hogy őket, a nagy világesemény részeseit, hazulról megértőén támogatják. A kölcsönös megértés és szeretet alapja a szebb jövőnek. Az utazás. Úgy az orosz, mint a román harctéren küzdő csapatainkhoz egyszerre, junius 23-án délután V*3 órakor indult el a két küldöttség. Az oroszok ellen a cs. és kir. 66. egész gyalogezred, a ro­mánok ellen a 11. honvédgyalogezrednek egy része harcol. Az orosz frontra induló küldöttség tagjai voltak: Fekésházy Gyula, dr. Oulácsy Árpád, Fekésházy Miklós, Matyaczkó Tivadar, Szabó Zoltán, Deák Gyula, Harmath Ödön és Petrovay György. A küldöttség a délutánt Csapon töltötte s onnan este indult el a lawocznei vonaton. Az ungvári katonai állomásparancsnokság szives közvetítése folytán kényelmes külön kocsi állt az utazók rendelkezésére, egy vaggon pedig a sze- retetadományokat vitte. Junius 24-én kora reggel érkezett a kül­döttség Stryj-be. A mezők tele vannak egyes sí­rokkal. A bő aratást ígérő gabonatáblák közt a hősök sírjai figyelmeztetők arra, hogy a hazáért életünket is fel kell áldozni. Stryjből a harctér felé utaztunk. Több órán át tartott a vasúton való utazás. Első nap. Az utolsó állomásnál kiszálltunk. Vártak ránk: Helmer Antal alezredes, ezredparancsnok, Callmeyer és Minkus kapitányok, Fekésházy hadnagy, Berecz és Csiszárik ezredlelkószek. A fogadtatást melegség és bensősóg jellemezte. Meg­ható volt az a jelenet, amikor a küldöttség egyik tagja a fiával találkozott. Az apa sokáig nem tu­dott mást mondani, mint ezt: „Édes, jó fiam.“ Matyaczkó Tivadar nagyprépost rövid, lelkes beszédben elmondta a küldöttség célját, majd kocsikra szállt a társaság s az ezred Katona- Otthonába tért, ahol már terített asztal várta ebédre a küldöttség tagjait. Az ebéden résztvettek a küldöttség tagjain és a fogadásnál megjelent katonai személyeken kívül: Aczél, Grünstein és Stumvoll főhadnagyok, dr. Reismann zászlós. Az ebéd alatt Matyaczkó Tivadar nagyprépost az ezredparancsnokra, a tisztekre és a legénységre mondott felköszöntőt, melyre Helmer alezredes válaszolt meleg, közvetetlen szavakban, majd Szabó Zoltán beszélt az itthonmaradottak szere­tőiéről, mellyel kisérik hőseink küzdelmeit. Az ebéd alatt, melyen a legjobb hangulat uralkodott, az ezred zenésztagjai szép darabokat adtak elő. A felszolgálás ügyes volt; egyik katona-pincér annak idején pincér volt Budapesten, a küldöttségnek két tagja, akik a fővárosban végezték felsőbb tanulmányaikat, ráismertek a „Márványmenyasz- szony“ egykori pincérére. Nemsokára előkerült „Móric“, az ezred fényképésze, aki a társaságról képet készített. Az ebéd utáni közvetlen időt a Katona-Otthon megtekintésére fordítottuk. A nagyon ügyes és bevált intézmény f. ó. április 25-ón kezdte meg működését. Parancsnoka dr. Reismann Simon be­regszászi ügyvéd, zászlós, aki az Otthon ügyeit hozzáértően intézi. Két nagy legénységi barakból, 2 nappali szobából, 4 tiszti szobából, kantinból és raktárhelyiségekből áll az Otthon. Az egyik nappali szobában állanak az újságok és a köny­vek, a másikban tartják a legénység részére a különböző előadásokat. Tornafelszerelése is van az Otthonnak. Vasárnaponként versenyjátékokat rendeznek. Az egyes szakaszok négy naponként térnek pihenőre az Otthonba. A Tábori Újság szerkesztősége is az Otthonban ütötte fel ta­nyáját. Az Otthonnak a tárgyait pontosan leltározták. Az emlékkönyvbe minden látogató beírja a nevét. Az albumban az Otthonban történő események, az egyes szakaszok vannak megörökítve (Móric, az ezred fényképésze készíti a képeket). A ki­rály legutóbbi (május 4-iki) látogatásáról is ké­szítettek fényképeket. Miből tartja fenn magát az Otthon? Erre a a kérdésre ezt a választ kaptuk: a polgári társa­dalom, a tisztikar (dr. Reismann egymaga 1000 koronát adott), a Hadsegélyző Hivatal és a Tábori Újság adományából. Az Otthonhoz tartozik a szódavizgyár. Nagy­szerű intézmény. A vízvezetéken át kapott vízből állítják elő a hüsitő italt. Egy liter ára 6 f. A délután többi részét arra használtuk fel, hogy a légvonalban 6 km-nyire lévő állásokba elmenjünk. A küldöttségből hárman-hárman in­dultak el két csoportban. Az egyik csoport, az ezredünknek kb. 5 km hosszúságban levő frontja jobb szárnyához igyekezett, az odavezető völgy védelme alatt elért az állásokig. Az ott levő 12. századbeli vitézeket Fekésházy Gyula üdvözölte szeretettől sugárzó szavakkal, melyekért Orosz István hevesmegyei illetőségű szakaszvezető mondott szívből jövő köszönetét. A másik csoport Helmer alezredes vezetésé­vel indult el. Először az alezredes lakására men­tünk, amely kb. 2 km-nyire van a fronttól. A két kis épületből álló telep egy hegyoldalnak támasz­kodik. (A szobácskák levegője nyirkos, most is kell fűteni!) Az ezrednek minden jelentése itt fut össze a sok telefon- és táviróvezetóken. — Az urak jó időben jöttek a frontra, mert négy nap óta csendesség van — mondja az al­ezredes. Eközben folyton, szinte megszakítás nélkül hallatszik a gyalogsági fegyverek ropogása, majd változatosság kedvéért az ágyuk is megszólalnak. — Hátha ez is csend, milyen a nem-csend ? — kérdezzük egyszerre? — A nem csend egészen más — mondják a tisztek. Amikor támad az ellenség, vagy mi táma­dunk, az már nem megy ilyen csendesen. Most csak éppen azért szólnak a fegyverek, hogy fi­gyelmeztessenek a háborúra. Megyünk az állások felé. A futóárkok vízzel vannak tele, azért azokat nem használjuk. Egy kis ideig veszedelmes helyet kellett .megúszni“, mert odalátni az oroszok megfigyelőjéről. Néhány baka semmit sem törődve ezzel, kaszálni indul. Az alezredes visszarendeli őket. — Derék, bátor gyerekek, de vakmerők is, — mondják a tisztek. Szinte keresik a veszedel­met. Három hónap alatt csak 34 haláleset volt, ez is vigyázatlanságból. Tényleg azon napon is a hajnali órákban Kristan Mihály 11. századbeli katona kidugta a fejét s rálőttek. Meghalt. 22 éves, ev. vallásu, merészpataki (Zemplén vm.) illetőségű volt a szerencsétlen. Bokrok védelme alatt folytatjuk az utat a tüzérségi megfigyelőig. Innen nézzük a mi állá­sunkat, melytől alig 100 méternyire vonul az ellenségé. Fejünk fölött repülnek az ágyúgolyók. Először idegesen kapkodjuk a fejünket, később már olyan nyugodtan folytattuk a beszélgetést, mintha mi is a frontbeliekhez tartoznánk. A további útról le kellett mondanunk, mivel a futóárok használata nélkül nem lehetett lemenni az állásokig. Visszaindultunk az alezredes laká­sára. Útközben a muszka katonák lélektanáról beszélgettünk. — Csodálatosan vigyáz a muszka baka a mi bakánkra: nem lő reá. (Szegény Kristan esete ugyan ellenmond ennek, de őt valószínűleg egy eltévedt golyó érte.) Egyik állásunk és az oroszé közt van egy forrás. A mi bakáink nyugodtan járnak vízért. De ha tisztet vesz észre az orosz baka, azonnal használja fegyverét. A beszélgetés fonalát elvágja a repülőgépek kattogása. Két repülőnk is igyekszik az oroszok vonala mögé egy kis kémlelésre. Nosza rajta, bömböl az orosz ágyú, a srapnelek röpülnek a visszainduló repülőgépek után. Csodálatosan szép látvány, amint a felhők közt haladó repülőgépek után a srapnelek szétpattannak és világos foltot ejtenek a felhőkön. Gyors iramban száguldanak a repülők, csakhamar túlvannak a veszélyen s az orosz abbahagyja a srapnelpazarlást. Mielőtt az alezredes lakásán vacsorához ülnénk, megnézzük egy ugróbomba kilövetését. Fegyverből röpitik ki a gyilkoló eszközt, mely amint földet ér, nagy dördüléssel szétrobban. A villannyal megvilágított kis kerthelyisóg ben költöttük el a vacsorát, melyen Helmer al­ezredesen és a küldöttség három tagján (Deák, Gulácsy, Harmath) kívül Callmeyer százados, Stop­pel főhadnagy, dr. Molnár főorvos és Waidt hadnagy vettek részt. A vacsorához az ágyuk és fegyverek szol­gáltatták a zenét. Vacsora utánra is maradt valami érdekesség. A fényszórót néztük meg, amint az oroszok állását megvilágította. Az ezredes lakásáról késő éjjel visszatértünk a Katona-Otthonba, ahol víg társalgás közt vár­tak reánk a másik csoportbeliek, valamint a vissza- maradottak és több tiszt. Második nap. A hétfői programm istenitisztelettel kezdő­dött. A Katona-Otthon udvarán felállított ccinos sátorban tábori misét mondott Matyaczkó Tiva­dar nagyprépost. A misén a küldöttség tagjai, több tiszt, valamint a gépfegyver- és a vadász­század legénységei vettek részt. Az ezred zene­kara játszott. Az „lm arcunkra borulunk* és más gyönyörű egyházi énekek dallama szállt a ma­gasba és a hallgatóság szivébe. A mise után Matyaczkó nagyprépost előbb magyar, majd ruthón nyelven szent beszédet in­tézett a katonákhoz. „Isten nevében jöttünk — úgymond — hogy áldást kérjünk életetekre." Majd hazaszeretetre és királyhüségre buzdította a harcosokat, akikre láthatóan mély benyomást gyakorolt a szivből jött szép beszéd. Fenségesen borzalmas harci gyakorlatnak voltunk ezután tanúi. Végig néztük — illő távol­ságból — a vadászcsapat (tigriseknek hívják ott őket) gránátgyakorlatát. Az orosz állás mintája szerint megásott árkot támadták meg. A drót­kerítés néhány bomba felrobbanása után eltűnt, majd az árokba hullottak a bombák, jó mélyen felszaggatva azt. Ezután az úgynevezett felgön­gyölítés következett; öt „tigris“ végig ment az árkon bombákkal, az ároknak minden kiszegelő részének védelme alatt bombát dobtak az árok következő részébe. Végül a gyalogságot képviselő katonák elfoglalták az ellenséges állásokat. A bombák robbanása olyan rettenetes nagy zajjal történt, amelyhez még hasonlót sem hallhattunk eddig. Azt már aztán elképzelni is nehéz, hogy milyen pokoli zür-zavaros hangot adhat egy hosszú vonalon a sok bomba robbanása, amely­hez még az ágyuk, gép- és gyalogsági fegyverek is szolgáltatnak hanganyagot. A gyakorlat alatt sebesülés is történt — de csak képzeletben, — a szanitószek vitték azokat, akik sebesülést színleltek. Amint felhangzott a Lapunk mai Máma 4 oldal.

Next

/
Thumbnails
Contents