Ung, 1917. január-június (55. évfolyam, 1-25. szám)

1917-01-14 / 2. szám

55. évfolyam Fngrvár, 1917 január lt 2 •/'fűm ELŐFIZETÉSI ÁRAK: ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre . . 8 K. Negyedévre . . 2 K. Félévre ........4 K. Egyes szám 10 fillér Amerikába: Egész évre 10 korona 60 fillér. Ung vármegye Hivatalos Lapjával egy fitt: Egész évre . . 14 K. [| Félévre ..........7 K. Negyedévre .... 3 K 50 f. Nyilttór soronként 80 fillér. HIRDETÉSEK ÉS ELŐFIZETÉSEK úgy az Ung, valamint az Ung vármegye Hivatalos Lapja részére — a kiadóhivatal; Székely és Illés könyvkereskedése elmére küldendők. A nyilttér és hirdetési dijak előre fizetendő Ung vármegye Hivatalos Lapja az Ung mellékleteként megjelenik min- 1 den csütörtökön. ===== TÁRSADALMI, SZÉPIRODALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI ÚJSÁG. — MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. AZ UNGMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség: Kazinczy-utca 1-ső szám, hova a szerkesztőséget érdeklő levélek küldendők Felelős szerkesztő: Segédszerkesztő: BÁNÓCZY BÉLA. DEÁK GYULA. Kiadóhivatal: Székely és Illés könyvkereskedése. 1 KI ADÓHÍV AT ALI TBLEFONSZAM 11. ■ Háborús világ. Az 1898—1892. évi születésű népfelkelők ótszemlóje. Az 1898—1892. évi születésű népfelkelő-köte­lesek IV. pótszemléje a vármegyében f. hó 8-án kezdődött meg s 20-án ér véget. Ungváron a szemlét a következő napokon tartják meg: Jan. 17-ón az 1898., 1897. és 1896. évi születésűek, ngy az Ungvár városi, mint az idegen illetőségűek; jan. 18-án az í895., 1894., 1893. és 1892. évi születésűek, úgy az Ungvár városi, mint az idegen illetőségűek kerülnek szemle alá. A szemle helye az állandó sorozó­helyiség, kezdete minden napon d. e. 8 órakor. A pótszemléken besorozottak jan. 29-én az illetékes honvéd-, illetőleg hadkiegészítőkhöz be­vonulni tartoznak. Az 1899 évbeliek összeírása. A honvédelmi miniszter értesítette a várme­gye alispánját, hogy az 1899. évben született ösz- szes népfelkelésre kötelezettek összeírásuk végett a tartózkodási hely községi elöljáróságánál, illető­leg városi hatóságnál, kis községekben a kör­jegyző székhelyén, a községi elöljáróság, illetőleg városi hatóság által megállapított időben jelent­kezzenek. Népéicimezési segély-raktár. A sors kereke forog, ma gyorsabban, szédü­letesebb gyorsasággal veti föl-le e kor szemtanúit. Gazdagok elszegényedtek, nagyon sokan, keve­sebben meggazdagodtak Munkáskarok elernyed- tek, egzisztenciák letörtek, kenyérkeresők elpusz­tultak, szebb reményre és jobb sorsra érdemes családok élőhalottakká lettek. A háború kol usbotra juttatott számtalan jó és jobb családot. Kenyérkereső hiányában a pol­gári megélhetést az állami segítés nem bírja nyúj­tani. A háborúnak beláthatatlan elhúzódása — az anyagilag elnyomorodott családok és gyermekek számtalanjait roskataggá, beteggé tette. Ezek épp úgy áldozatai a háborúnak, akár a hadi özvegy, vagy árva. Sőt azoknál szánandóbbak, mert róluk állam, társadalom, közönség eddig tudomást nem vett. Szegénység, betegség négy nyirkos fal közé zár anyát 4—6 gyerekkel. A férfi a harctéren, az asszony szenved, beteg, körülötte 7 gyerek. Iskolába nem járhatnak, nincs cipő. Nyomorukat ki nem kiálthatják, hiszen soha senkire nem szorultak, senkinek terhére nem voltak. És ha leszáll az est, a nyomortanya képe teljes. A gyermekek éhesen, egyetlen szál gyertya mellett ülik körül az asztalt és ez némi boldogság. Mert olykor gyertya sincs és petroleum ahhoz és arra már nem jut. A tár­sadalom részvótlensóge folytán senyved és pusztul sok munkáskar, hogy egykor a társadalom terhei leg3^enek. A pénz értéke az anyaggal szemben fordított arányba került. Pénzért nem birunk mindennapi szükségleteinkhez jutni, hát még pénz nélkül. És a közönség kezd fásulni a jótékonysági akciók iránt. És ez nagy baj. Pedig a baj, a nyomor, a szegénység napról napra nő, gyarapszik. Akinek megadatott a látás, annak a más baját is meg kell látnia. Segítsünk pénzzel és főleg anyaggal a nyomorultakon. Mint értesülünk, néhány lelkes nő érdemes mozgalmat indított, figyelemre méltót. Főleg a harctéren küzdők itthon lévő betegeskedő, vagy szenvedő családtagjain akarnak segítem, nem pénzzel, vagy nemcsak pénzzel, hanem főleg élel­miszerrel. Van már helyiségük is. Úgy tervezik, hogy a háború ezen rejtett szerencsétlenjeit nyil­vántartják. Hetenként élelmiszert gyűjtenek és azt hetenként osztanák el. Közszükségleti cikkeket: petróleumot, gyertyát, fát, szenet, fehérneműt összeszednének és a legjobb akarattal és belátás­sal osztanák el. A terv szép, már részben kivitel alatt áll. Weinberger Izidor szives jóakarattal engedte át díjtalanul e célra a Széchenyi-téren az egyik üzlet- helyiségét. Ott várják és veszik át a természetben beszolgáltatandó adományokat. Egy táborban ezen egy cél érdekében két féle munkásra van szükség: gyűjtőkre és ada­kozókra. * A terv szép, a kivitel könnyű: csak szív és munka kell hozzá. A lelkes kezdők e napokban fogják a várost róni. Mi közönségünk legjobb akaratába ajánljuk ez ügyet. Kinek munkaereje és kedve van, álljon melléjük. Aki dolgozni nem tud, adjon. Adjon szíve szerint. Ahol havonként 10 fólkilogramm jut egy családnak, onnan jut egy fél vagy negyed kiló a hadbavonult beteg vagy szenvedő itthonmaradt családjának. És kell, hogy jusson. Jó szívvel jut majd egyéb is. A vidék figyelmét is felhívjuk ez akcióra. Ott inkább akad fölös tej, vaj, tojás, oly anyagok, amelyek a városban drága pénzen is alig szerez­hetők meg, de a betegnek éltető eleme az. Némi jóakarattal juthat belőle azoknak, akiknek semmi­jük sincsen. A vidéket az élelmiszerek mizériái nem sújtják annyira. A kezdők elismerést, segítőik pedig köszö­netét érdemelnek. Horovltz Mór. Ä munkácsi honvédezred harcai az Uztól délre. Arz hadseregének felmentő harcaiban az Uzvöigynek és környékének megtisztítása a kas ai 39. honvédgyaloghadosztály feladata volt. E rend­kívül nehéz, de sikeres harcok azért oly kiválóan fontosak, mert megakadályozták az oroszokat abban, hogy romániai sikereinket ellensúlyozzák, vagy éppen veszélyeztessék. Az Uzvölgytől déli irányban, román földön húzódó hatalmas hegygerincet október második felében a 11. honvódgyalogezred ragadta el a románoktól. Az orosz offenziva kezdetén Ivanov hadosz­tálya különös hévvel vetette magát a 11. honvéd­gyalogezred hosszú és csak gyéren megszállt védővonalára. Napokig tartó makacs harcok után, nagy áldozatok árán sikerült az oroszoknak ne hány gyengébben megszállt kúpot birtokukba keríteni. Erre az erősen veszélyeztetett szárnyra Horváth alezredest rendelték ki 11-es munkácsi és 9-es kassai honvédekből álló kis csoporttal, hogy a további előnyomulást megakadályozza. November 29-től december 23 ig hihetetlenül nehéz terepen, mostoha időjárással és az után- szállitás rendkívüli nehézségeivel küzdve, éjjel­nappal a legelkeseredettebb harcot vivta ez a csoport, a hatalmas tüzérségétől erélyesen támo­gatott sokszoros túlerőben lévő ellenséggel. Ez idő alatt többször cserélt gazdát a Monte Farcu mic. és az 1295-ös magaslat, a honvédeket azon­ban harminchat órás pergőtűzzel és sokszoros tömegrohamokkal sem birta az orosz a hegygerinc­ről leszorítani. Ha el is vesztettek egy kúpot, azt 40—50 lépésre körülfogva tartották mindaddig, inig valahonnan segítséget kaptak. December 14-én délelőtt, az oroszok alapos tüzérségi előkészítés után, az 1295-ös kúpról vissza­nyomták azt a félszázadot, amely azt megszállva tartotta volt. A maroknyi csapat csak ötven lépés­nyire hátrált nyugat felé. Ebben a válságos pillanat-. ban érkezett meg a 39. hadosztály vadászkülönit-.! ménye, úieiyet Horváth alezredes azonnal ellen-J. támadásra indított észak felől, míg délről egy ha~£ sonló erejű tártaiéi kai állította meg az ellenséget? Ez a három irányból makacsul harcoló kis csapát — melyből a vadászkülönitmény különösen aktiv volt — addig tartotta féken a veszedelmes helyre betört ellenséget, inig egy hadosztályparancsnok­ság által odarendelt bajor tartalékszázad megérke­zett. Ekkor egy helyesen tervezett, pontosan végre­hajtott meglepő kózigiánát- és szuronytámadás a kúpot néhány perc alatt teljesen megtisztították az ellenségtől. Ez a fényes nappal végrehajtott ellentámadás az oroszokat annyira meglepte, hogy tüzérségük­nek már nem maradt ideje a beavatkozásra. Vesz­teségünk aránylag csekély volt, de annál nagyobb az oroszoké. Futva menekültek Néhány fogoly és egy géppuska maradt kezünkön. Az elöljáró parancsnokságok elismerték e harcok résztvevőinek és vezetőjének érdemét. A hadtest- és hadseregparancsnokság dicsérő elis­merése után megjött az arcvonalparancsnok sürgönye: T,- YíVStTl fa jfk i . „December 15-^n. Horváth alezredes! önt és vitéz csoportját, úgy a tiszteket, mint a legénységet e szép és eredményes ellentámadás alkalmából a legmelegeb­ben üdvözlöm és mindnyájuknak a legfelsőbb szolgálat nevében köszönetét mondok. József főherceg s. k., vezérezredd».“ A rekvirálás eredménye. A megyeszerte folyó rekvirálásb M Ungvár város is méltóképpen vette ki a részét. Megálla­pítást nyert sok olyan — eddig eltitkolt — körül­mény, amely éles világot vet élelmezési ügyünk mai helyzetére. A háztartások mai élelmiszerkész­lete a féltő gondoskodás jegyében halmozódtak össze. Nehéz megalkuvások eredményei lettek azok a csekélyke készletek, amelyeket a tisztvi­selők, e háborús idők igazi páriái hordtak össze kicsiny kamrájukba, csak azért, hogy máról-hol­napra enyhíthessék a folyton fokozódó nyomor ijesztő képét Első tekintetre ezt mutatták a fel­tárt nevetségesen kicsi készletek kávéból, rizsből, búzadarából és zsirból, vajból egyaránt. Tojás mindenütt tömegesen konzerválódott az ocsu, vagy fűrészporos üveg belsejében. (Micsoda árakat fizet­hettek ezért!!) Ezeknek a csekély készleteknek összekupor- gatása azonban nem mindig a jövőbe vetett bizal­matlanságból vette eredetét. Igen sokszor az az irtózat volt szülője, amely irtózatot minden úri asszony érez ma, mikor kereskedőkre kell szorul­nia. Mikor igazolniok kell, hogy kicsodák, micso­dák, hány gyermeknek boldog tulajdonosai, hány cseléd felett rendelkeznek, szóval hányán néznek dél idején a — tálba. Ez az inkvizíció szinte már elviselhetetlennek látszik . . . Pedig! mélyen tisz­teit Hölgyeim, higyjék meg, ez a szigorú inkvi­zíció fogja megmenteni számunkra a jövőt, a győzelmes békét, gyermekeinknek a leendő bol­dogságot. Ami a rekvirálás tulajdonképeni eredményét illeti, az számokban kifejezve 10763 q lisztet és 744 05 q szemes terményt tett ki. (A szemes-ter­mény részletezve: 30414 q búza, 4P68 q rozs, 166 93 q árpa, 137 94 q zab, 38 30 q tengeri, 12 87 q köles, 4P79 q paszuly és 0 40 q lencse.) Nagyobb eredmény volt azonban az a tudat, az a megis­merés, amely elárulta, hogy Ungvár városa ebben a nehéz időkben az élelmezés kérdésével hánya­dán áll! Alkalmunk volt erről a város agilis pol­gármesterével hosszabb eszmecserét folytatni s legalább arra a megnyugtató eredményre jutottunk, hogy bármi történjék is ezután, Ungvár város lakosainak háztartásából nincs már mit elvonnia a közérdeknek! Szóval elérkeztünk a minimumhoz! Rácz Pál. A tisztviselők kertészete. Nagyjelentőségű dolgot pendített meg báró Kürthy, az Országos Közélelmezési Hivatal elnöke. A városok polgármestereihez intézett leiratá ban a konyhakertészetre hívja fel a tisztviselők figyelmét. „Ha a konyhakertészetet megfelelő fel­tételek közepette — Írja br. Kürthy — át tudnók adni az erre alkalmas tisztviselő-családok háza- népének, nemcsak felfrissítő testi munkára nyúj­tanánk lehetőséget a tisztviselő családoknak, de egyúttal lehetővé tennénk azt is, hogy a maguk számára számba alig jövő költséggel termelhesse­nek zöldségfélét, sőt tarthassanak talán néhány darab szárnyast, vagy más közélelmezési szem­pontból hasznos háziállatot.“ A rendelet értelmében Berzeviczv István polgármester f. hó 12-ikére értekezletet hivott össze a városházára. A rendeletet másolatban meg­küldte a hivatalok főnökeinek, akik azután közöl­ték tisztviselőtársaikkal. Az értekezleten mintegy 40 tisztviselő vett részt a biróság, pénzügyigazgató­ság. kir. tanfelügyelőség, erdészet, államópitészeti hivatal, város, a különböző iskolák képviseletében. Az értekezleten Berzeviczy polgármester el­nökölt, aki — amint beszédéből kiérezhető volt — meleg szeretettel karolja fel a tisztviselők érdekeit. Bejelentette, hogy a tisztviselők érdekében i lőter- jesztést tesz a képviselőtestületnek, hogy az a Fü-

Next

/
Thumbnails
Contents