Ung, 1916. július-december (54. évfolyam, 27-53. szám)
1916-11-12 / 46. szám
46. szám 54. évfolyam. TJugvár, 1916. november 12 ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre . . 8 K. i Negyedévre . . 2 K. Félévre ........4 K. j Egyes szám 10 fillér Amerikába: Egész évre 10 korona 60 fillér.------J Útig vármegye Hivatalos lapjával egyfltt: Egész évre . . 14 K. || félévre ..........7 K. Negyedévre .... 3 K 50 f. ===== Nyilttór soronként 80 fillér. -HIRDETÉSEK ÉS ELŐFIZETÉSEK úgy az Ung, valamint az Ung vármegye Hivatalos Lapja részére — a kiadóhivatal: Székely és Illés könyvkereskedése címére küldendők. • A nyilttér és hirdetési dijak előre fizetendők Ung vármegye Hivatalos Lapja az Ung mellékleteként megjelenik min- — den csütörtökön. ■■■■ TÁRSADALMI, SZÉPIRODALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI ÚJSÁG. — MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. AZ UNGMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség: Kazinczy-utca 1-ső szám, hova a szerkesztőséget érdeklő levelek küldendők Felelős szerkesztő: Segédszerkesztő: BÁNÓCZY BÉLA. DEÁK GYULA. Kiadóhivatal: Székely és Illés könyvkereskedése. ■’ 1 KIADÓHIVATAL! TELEFONSZ ÄM 1L ===== A vidék ellátása. Talán soha, amióta a világ fennáll, az emberiségnek legcsunyább tulajdonsága, az önzés, any- nyira kifejlődve nem volt, mint napjainkban. Mindegyik társadalmi osztály a másik rovására igyekezett e nagy élet-halál harc közepette jogtalan előnyökre szert tenni és saját mérhetetlen gazdagodása okából még a legtisztességlelenebb eszközöktől sem riadt vissza a más társadalmi állásbeliek rovására. Oly közismerten sajnálatos jelenségek ezek, hogy ezeknek bővebb fejtegetése felesleges. E helyütt csak rámutatni kívánunk arra, hogy a legfőbb hatalom, amelynek hivatása és feladata lett volna ezen ellentétes érdekek felett állva, azoknak kiegyenlítésére törekedni és a minden oldalról hatalmas méretekben előretörtető árfel- hajszoló tendenciákat jogos medrébe visszaszorítani, szintén az egyoldalúság hibájába esett. Nem kívánjuk bővebben feltárni ennek az árdrágító folyamatnak lefolyását, tény azonban az, hogy az egyik társadalmi osztálynak árdrágító elhatározására a másik osztály hatványozot- tabb mórtékbeni áremeléssel válaszolt és ma már annyira elfajultak a viszonyok, hogy itt a jogos mérték alkalmazása teljesen lehetetlenné vált. Ez a minden irányú áremelés a maga teljes ridegségében kifejlesztette a városi és falusi lakosság közötti ellentéteket. Ez a két mindenben egymásra utalt és egymás nélkül élni nem tudó osztály most a piacon, a műhelyben és a boltokban áru- és munkauzsora-harcot viv egymással. Teljes kenyértörésre, a diplomáciai viszonyok megszakítására azonban a dolog mindez ideig nem került. A falusi csak be-behozta termését és csirkéjét a piacra, nem ugyan azért, mintha pénzre volna szüksége, hanem, mert drága pénzben bár, és nagy utánjárás mellett, de mégis csak hozzájutott a portékához. Ha pedig a városi hatóságok áruhiány miatt egyes fontosabb élelmicikkeket lefoglaltak, úgy nagy protekcióra és kunyorálás mellett a falunak is jutott egy-egy morzsa. Ungvárott a városi hatóságok mind ez ideig igyekeztek amennyire-annyira a vidék ellátásáról is gondoskodni. A vidék lisztellátása egy teljes éven keresztül a város utján történt. A város által beszerzett szalonnának és egyéb ólelmicik- keknek a legnagyobb részét vidékiek élvezték. A városi boltok áruraktáraiból még mindig lehetett egyet-mást beszerezni, úgy, hogy a falusi csakugyan rá volt szorulva, hogy belátogasson a városba és így a mi élelmiszer-piacaink mindig, ha nem is bőségesen, de telve voltak. A város polgármestere nem rég tért vissza budapesti útjáról és az áru nélküli központok világában szerzett tapasztalatai arra az elhatározásra bírták, hogy azokat a sziik adagokat, a miket fent megszerezni sikerült, a városi lakosság szükségletének kielégítésére fordítsa, a falusiakat ebből teljesen kizárta és átirt a vármegye alispánjához, hogy a vidék ellátásáról saját hatáskörében gondoskodjék. Ez az átirat, bár a háború által az összes társadalmi osztályok közül a legjobban sújtott városi lakosság elsőrendű szükségleteinek biztosítására alkalmas, viszont azonban alkalmas arra is, hogy a város és falu között fennálló ellentéteket növelje. A falusi közönség pénzzel bőven el lévén látva, a városi piacra is csak azért hozza el a maga szárnyasát és egyéb terményét, mert innen viszont más árut vihet el. Ha azonban őt megfosztjuk annak a lehetőségétől, hogy itt be is vásárolhasson, úgy nincs meg az a varázserő, a- mely őt a város területére vonzotta és igy nem igen fogja a városi piacot felkeresni. Mert valljuk be, van valami alapja a vidéki azon okoskodásának, hogy minek hozzon be a piacra eladni, mikor amúgy sem vehet a pénzért semmit. Azért attól tartunk, hogy a jelzett intézkedés folytán a vidéket elriasztjuk a piacról és ez Ungvár város közönségét érzékenyen sújtaná. Ezt pedig csak úgy lehet megakadályozni, ha a vidéket Ungváron keresztül látjuk el a bolti árukkal. Erre a kérdésre felhívjuk az illetékes tényezők ügyeimét. A Gyöngyösy Irodalmi Társaság ünneplés ülése. — Nov. 4. — A Gyöngyösy Irodalmi Társaság minden év novemberének első szombatján tartja évi közgyűlését, vagy mint ügyrendje mondja: ünnepies ülését. így volt az idén is. Az ülés iránt oly nagy érdeklődés mutatkozott, hogy a vármegyeháza nagyterme nem tudta befogadni a közönséget, melynek megnyilatkozó érdeklődését mutatja a helyek lefoglalása. Már eddig is 80-nál több a lefoglalt helyek száma. Itt az ideje, hogy komolyan gondolkozzunk egy megfelelő előadóterem létesítése felől. Az ünnepies ülést Románecz Mihály elnök nyitotta meg. Beszédében a kegyelet hangján szólt Szabó Albertról, az ungi poétáról és Somló Sándorról, az Akadémia által többször koszoruzott Íróról. Sajnos, már mindkettő munkásságát nélkülöznie kell az irodalomnak. Az elnök szavai mély hatást gyakoroltak a jelenlevőkre s a Társaság tagjai elhatározták, hogy Somló Sándor fölött is mondatnak emlékbeszédet. A titkári jelentést Deák Gyula terjesztette elő. Jelentésének első részében rövid összefoglaló ismertetést adott a Társaság 10 éves múltjáról. Majd örömmel jelentette, hogy a Gyöngyösy Irodalmi Társaság céltudatos működését a legelső szak- folyóirat, az Egyetemes Philologiai Közlöny, elismerte a III. Évkönyv ismertetése alkalmából. A Philologiai Közlöny ugyanis többek közt ezeket irta: „A Gyöngyösy Irodalmi Társaság nemcsak a vidéki irodalmi társaságok közül válik ki mindig céltudatos munkájával, a helyi vonatkozású irodalom kutatásával és istápolásával, nemcsak számontartja Ung vármegye kiváló szülötteinek alkotásait, hanem a mód, amellyel ezt teszi, irók és munkák megválogatása is dicséretére válik és hozzátehetni, hogy évkönyveinek egymásutánja is haladásra vall.“ — Vázlatát adta a titkári jelentés a Társaság tervezett évkönyvének, mely az ungi háborús eseményeket öleli fel, majd a múlt évi irodalmi felolvasó-ülésekkel foglalkozott. A felolvasásokról a következő kimutatás számol be: A) Tagok: Antal Miklós: Versek. — Háborús költészetünkről, Deák Gyula: Jelentés a Társaság működéséről, Fülöp Árpád: A hadbavonulás, Gálocsy Zoltán: A régi magyar iparos céhekről. (Bemutatta Berzeviczy István), György Oszkár: Versek. (Bemutatta Deák Gyula), Kovássy Elemér: Tovább! Magyar Bálint: Versek, dr. Mauks Ernő: Irodalmunk a háború után, Románecz Mihály: Elnöki megnyitó. — Emlékbeszéd Szabó Albert fölött, Vidor Marci: Versek. (Bemutatta dr. Zombory Dezső), dr. Zombory Dezső: Mig a hortenzia kinyílik. B) Vendégek: Isaák Imre: Versek, dr. Osz- vald Károly: Gyermekvédelem, Pásztor Árpád: Ungvári emlékek, Rácz Pál: A Márton bűne, Szabó Dezső: Egy megtépázott napló, dr. Szilágyi József: Egyről-másról, Verő Ilona: Háborús gondolatok. — Elvesztette a Társaság a legutóbbi irodalmi év alatt Fincicky Mihály, dr. Fényes Vilmos és Somló Sándor tagokat. A titkári jelentés előadása után Fülöp Árpád r. tag olvasott fel nagyon mélyreható tanulmányt Berzeviczy Istvánnak most megjelent könyvéről. Berzeviczy könyvében található sok értéket mutatta meg a hallgatóságnak. Berzeviczy István könyvéről különben a Magyar Tudományos Akadémia elnöke: Berzeviczy Albert is nyilatkozott a legkedvezőbb értelemben, hogy Berzeviczy István jól ir. Takács Ilus először szerepelt nyilvánosan, — szereplése jól sikerült, határozottan kedves szavaiénak bizonyult. Bizonyára találkozunk vele más felolvasó-üléseken vagy hangversenyeken. Egy zenei szám következett dr. Fenczik Istvántól és Fenczik Juliskától. Meglepően szép volt Fenczik István hegedüjátéka, amelyet nővére nagy szabatossággal kisért. A hallgatóság hálás elismeréssel köszönte meg a pompás élvezetet. Mapyar Bálint r. tag „Charitas a háborúban“ címen tartott felolvasást. Sok utánajá* ássál szedte össze Magyar Bálint azokat az adatokat, amelyek városunk közönségének jótékonyságát mutatják a háborúban. A szívesen fogadott felolvasás értékes része lesz a Társaság háborús Évkönyvének. Végül Konvicka József mutatta be zongorán két uj szerzeményét. Lelkes tapsokat kapott a jeles zenész, aki a cs. és kir. katonai zenekarnak egyik tehetséges tagja. Ezzel az ünnepies ülés véget ért. Megemlítjük, hogy a közönség az ungmegyei hadisir-alap javára 35 K 37 f-t adott belépő dij megváltása gyanánt. * A nyilvános ülést a Társaság zárt ülése követte, amelyen újra megválasztották elnöknek Románecz Mihályt, titkárnak Deák Gyulát. Magyar Bálint ajánlata folytán egyhangú, titkos szavazással a Társaságnak uj rendes tagjává választották dr. Vargha Géza vallástanárt. Az uj tag érdemes munkásságot fejtett ki a g. kath. magyar püspökség felállítása érdekében, ezenkívül theologiai munkássága is számottevő. Öt könyve van. §- A Társaság tagjainak száma jelenleg 44, akik közül 32 lakik Ungváron. A „volt Ungváriakéról és más dologról. Mátyásföld, 1916. nov. Mióta elhagytam Ungvári, ide-oda bolyongva a fővárosban, sok mindent látok, keresve keresem a jó barátokat és jó ismerősöket Ungvárról, akik jönnek Pestre szétnézni, ügyeiket elintézni és akik felkeresik a színházakat, a mozikat, azután sétálnak az embertömeg közt és a véletlen összehozza őket a jó ismerősökkel. így találkoztam Lánczy Antal erdőtanácsossal az „01ympiá“-ban. Ez volt a szava: — Ungváriak a moziban! Majd elmondom otthon, hogy hol találkoztunk ini, akik Ungvári olyan hűségesen látogattuk a mozi-előadásokat. Hát nem furcsa véletlen az, hogy itt is a moziban találkozunk ? Egy napon sétálva a József-köruton összetalálkoztam az ungvári főerdőhivatal volt jószivü vezetőjével, Rónay Antal min. tanácsossal, a berez- nai járás kiváló országgyűlési képviselőjével. Az ember csodálkozva nézi ezt a munkás, embertársai ügyét szivén hordó, az előzékenység- és szívélyességben páratlan férfit, akit a jó Isten duzzadó erővel és egészséggel úgy megáldott, hogy keresni kell hozzá hasonló embert, arcán a jósággal és szeretettel, amely érzésekkel mindenkinek iparkodik a baján segíteni. — Hogy van! — kérdezi tőlem jóságteljesen. — Megvolnék, élek, csak az a baj, hogy hiába indul az ember „requirálni“ egyet-mást, nem tud kapni, mert „nincsen“, felelém kedvetlenül. — Van minden, csakhogy nem adnak mindenkinek és ebben van a kiárusítók élelmessége, — mondja a jólelkü férfi mosolyogva és ő is, ón is haladunk tovább, gondolkozunk sokról és van fogalmunk sok mindenről. Ideje volt, hogy jöjjön báró Kürthy Lajos „rendet csinálni“. Már első intézkedése pompás, beszüntette a kávéházi és cukrászdái 3—8 óra közti „tejes kávézást“, nem törődve a felcicomázott kávéházi dámák haragjával. Bárcsak előbb jött volna ez a vaskezü férfi, hogy nyakon üsse a közönség „hyónáit“, akik embertársaikat már is tönkre tették. A főváros „éhes nép “-ót ne keressük a színházakban és mulató helyeken; a nők ékszerekkel megrakva és a férfiak duzzadt tárcákkal vannak ott, ezeknek beütött a háború, de megtaláljuk az éhezőket, a szegényeket a hatósági boltok előtt, ahol fél napig ácsorognak, amig kikapják az egynegyed kiló szalonnát És alig lépett hivatala élére báró Rürthy Lajos, segélyére siet ezeknek a szegényeknek is. íme, a jó vidék milyen embert adott a fővárosnak és az egész országnak. Ilyen emberrel kellett volna eddig is betölteni azokat az állásokat, amelyekben a közönség érdekeit kell védeni és akkor nem fordult volna elő a „Zita-kórház“-fóle zsirlopás, stb. L&pimk mai Diám 4 oldal.
