Ung, 1916. július-december (54. évfolyam, 27-53. szám)
1916-08-13 / 33. szám
54. évfolyam. Ungvár, 1916. augusztus 13 33. szám ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre . . 8 K. Negyedévre . . 2 K. Félévre ........4 K. Egyes szám 10 fillér Amerikába: Egész évre 10 korona 60 fillér. Ung vármegye Hivatalos Lapjával együtt: Egész évre . . 14 K. || Félévre..... 7 K. , Negyedévre .... 3 K 50 f. Nyilttér soronként 80 fillér. HIRDETÉSEK ÉS ELŐFIZETÉSEK úgy az Ung, valamint az Ung vármegye Hivatalos Lapja részére — a kiadóhivatal: Székely és Illés könyvkereskedése elmére küldendők. A nyilttér és hirdetési dijak előre fizetendők Ung vármegye Hivatalos Lapja az Ung mellékleteként megjelenik min- ■■■■ ■■ - den csütörtökön. ===== TÁRSADALMI, SZÉPIRODALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI ÚJSÁG. — MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. • AZ UNGMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség: Kazinczy-utca 1-ső szám, hova a szerkesztőséget érdeklő levelek küldendők Felelős szerkesztő: Segédszerkesztő: BÁNÓCZY BÉLA. DEÁK GYULA. Kiadóhivatal: Székely és Illés könyvkereskedése. == KI ADÓHÍV AT ALI TBLBFONSZÄM 11. = Mindent a hadseregnek! A háborúnak előre nem látott hosszú tartama és a nyersanyag behozatala körül az ellenség okozta nehézségek szükségessé teszik, hogy takarékoskodjunk s mindazt előszedjük, ami eddig mint lim-lom hevert a háztartásokban. A cél az, hogy a sok értéktelen anyag uj életre keljen s majd meleg posztóvá feldolgozva óvja meg vitéz katonáinkat a zord időjárás viszontagságai ellen, majd mint kátránypapir nyújtson biztos fedelet esőben és viharban küzdő hőseinknek, majd mint cigarettapapiros feledtesse velők sok nehéz órának idegzsibbasztó múlását és végül mint robbanószer váljék hatalmas fegyverré a hazáért küzdő kezében. Azzal a kéréssel fordulok ezért a közönséghez : adja át a hadsereg céljaira mindazt az otthonában fölhalmozódott gyapjú-, gyapotvászon, kautsuk- és gummi-hulladékot, mely magában véve értéktelen, de nagy tömegben sok-sok szükségletnek kielégítését jelenti nemzetünk nehéz küzdelmében. Szükség van többek között a régi ruhákra, ruharongyokra, vászonhulladékra, hasznavehetetlen fehérneműre és harisnyákra, szőnyegek, pokrócok és lótakarók maradványaira, halina-dara- bokra, gummicsö- és kerti tömlő-darabokra, régi törött grammofon-leraezekre, gummilabdára, szóval mindarra, ami eddig hasznavehetetlen volt és ami rongy név alatt szerepelt, de az ipar mai előrehaladottsága mellett könnyen dolgozható fel posztóvá és papirossá. Kérem a közönséget, hogy az összes nélkülözhető gyapjú-, gyapot-, vászon-, nemez-, kautsuk-, gummi-, stb. hulladékot (a legkisebb rongyot is) a községi elöljáróság által közhírré teendő napokon a megbízottaknak adja át. Biztos vagyok abban, hogy a magyar közönség, mely nemes hazafiasságának és áldozatkészségének annyi jelét adta már, most is segítségünkre lesz. Hiszen e minden áldozat nélküli adománnyal az anya meleg ruhát ad katonát fiának, a feleség hadbavonult férjéről gondoskodik és valamennyien kötelességünket teljesítjük azokkal szemben, akik hazánk védelmére hadba szállottak. Budapest, 1916. augusztus havában. A Had- sególyző Hivatal vezetője: Kirchner, cs. és kir. altábornagy. Háborús világ. Hány hadseregszállitót Ítélt el a Kúria. Egy fővárosi heti lap közli azoknak a névsorát, akiket 1916. év január 1-ótől hadseregszál- litási csalások és visszaélések miatt a Kúria elitéit. A névsor összesen 102 nevet tartalmaz. A reájuk kirótt büntetések kitesznek 226 évet, melyben börtön, fogház és fegyház a legtarkább egyvelegben van képviselve. A kirótt pénzbüntetések ösz- szege 265 ezer 660 K. A szabadságvesztésnél a 8 évi fegyház a maximum. Orosz fogságban. A 11. honvédgyalogezredtől értesítik az Ung szerkesztőségét, hogy a következő hős katonák a I 'unius 15-iki súlyos harcok között az utolsó percig ^tartottak s csak akkor jutottak orosz fogságba, ahonnan már életjelt adtak magukról. Derék vitézeink névsora ez: Pozder Gábor, dr. Vértess Lajos és dr. Lengyel László főhadnagyok, Wolf József és Kalinics György hadnagyok, Komáromi László, Arndt Sándor, Makovszky János, Med- reczky Nándor, Weisz Ferenc, Horváth Zoltán, Dercsényi István, Csendes György zászlósok, Kovách Marcell, Rendle György, Zsombor Mihály és Szikszay Gyula hadapródok. — Orosz fogságba jutott Kolb Ödön Ferenc, a cs. kir. 4. csendőrzászlóaljhoz beosztott 11. honvédgyalogezredbeli tart. hadnagy is. Asszonyi könnyek. Nem interpelláció akar lenni ez a pár sor Írás. Hiszen közélelmezési helyi vezetőségünk egyik tagjának cinizmusa odáig nőtt, hogy fűzőt ajánlott egy lisztért könyörgő siró szemű asszonynak. Igen, fűzőt. Tetszenek érteni? Nem? Hát fűzőt ajánlott, hogy összébb fűzve gyomrát, ne legyen szüksége kenyérre .. . Csak a történelmi igazság kedvéért szögezzük le itt ezt a tényt, mint a szegény könnyező asszony panasz-vallomását és csak azért, hogy lássák, miszerint birtokában vagyunk sok sok felháborító kulisszatitoknak is, amelynek csak a cenzúra lenne a megmondhatója. De temessük el. Mert temetni ma olyan jó, mikor az emberi szívesség dominál és nem a jog, mikor az asszonyi könny a bizonyság és nem az argumentum; mikor már jóformán túl vagyunk azon a lettentő megállapításon, hogy Ungváron éhező emberek is vannak. Van e liszt, nincs-e, azt sokszor nem tudhatja meg senki fia. A gyanúsításra, a legerősebb kifakadásra kellene vetemednünk, hogy nyilatkozatot provokáljunk valahonnan . . . Sajnos, de ez nem kenyerünk. Nem is vádolunk érte senkit, hiszen az a bizonyos intézmény, aki, vagy amely oka az egésznek, nálunk ma szinte érinthetetlen valami, pedig a fővárosi sajtó által is kifogásolt működése nyilvánosan, közszájon forog és nincs jogorvoslat ellene. A városi hatóság csak annyiban hibáztatható, hogy a lisztkimérés jogát nem osztja meg bővebben, hanem pár — röktönzött berendezkedésű — kereskedő monopóliumává tette. Pedig, ha a liszt- kiosztás helyei megoszlanának, a város minden lakosa könnyebben jutna lisztjéhez, cukrához stb. stb., ami őt joggal megilleti s nem lenne kénytelen sokszor reggeltől 6Stig pazarolni drága idejét a hatósági boltok előtt s valóságos harcot vívni egy kis kenyérnek valóért; az asszonyi könnyek is. ha nem is szűnnének meg, de kevesbednónek. Eredménynek pedig ebben a nehéz időkben, ez is eredmény volna. Punktum. _ _ Kik ették meg a vidéki húst? — Nyilt kérdés. — A város élelmezési bizottsága és á mészárosok között kötött húsbiztositási szerződés felbontása és az ezzel kapcsolatos intézkedéseknek megtétele iránt a város polgármesteréhez 1916. évi junius hó 7-én beadott javaslatomra vonatkozólag Ungvár város tanácsa 1916. évi junius hó 7-én ad 3250/916. sz. alatt a következő véghatározatot hozta: A városi tanács a beadott javaslatot alapos tárgyalás alá vevén, értesíti Cimet, hogy a javaslat több pontjában már előbb intézkedett a polgármester ur, amennyiben a K. u. k. Stations kommandó figyelmét felhívta a hússzállitók visszaéléseire és a kommandans értesítésük szerint ez ügyben szigorú rendeletet adott ki a hús átvételére vonatkozólag. így bizonyára meg fog akadályoztatni, hogy vidéki hús, vagy kényszer- vágásból kerülő hús a katonaságnak átadassák, S mint olcsóbb hús a hatósági hússzék utján log a városi közönség rendelkezésére bocsáj- tatni. Továbbá utasítást adott ki a városi tanács a városi állatorvosnak, hogy a vidékről behozott húst a vágóhídon dijazás nélkül vizsgálja meg. Az a kivánság, hogy a vidéken levágott és húslátó által megvizsgált hús minden vizsgálat nélkül hozassák be, nem volt teljesíthető, mert az a törvényes miniszteri rendelkezéssel lehetetlenné van téve. A rituális hús kimérése tárgyában a hitközségi elnökkel érintkezésbe lép a tanács. A javaslatnak azon része, hogy a szerződés bontassék fel, nem volt teljesíthető, mert a városi tanács a szerződés felbontása után előállható bizonytalan és a mainál még drágább ellátásnak, illetőleg beálló fennakadásoknak nem teheti ki a város közönségét. E kérdésben egyébként Aronovics Lipót kérelmére a városi tanács az itt másolatban csatolt véghatározatot hozta. E határozat meghozatala után türelemmel figyeltem, hogy mikor és mely napokon nyilnak Lapunk mai Raima 4 oldal. meg a hatósági hússzék kapui, s egyben erősen figyeltem, hogy ki, mikor és kitől kap vidéki húst. Megfigyelésem azon szomorú tapasztalatra juttatott, hogy a hatósági hússzók csakis akkor nyílik meg, mikor a kónyszervágott vagy vidékről hozott húsról a közönség és a mészárosok nagyobb körének van tudomása. Nem nyilt meg azonban a hatósági hússzék az elmúlt héten, pedig a vidékről ez időben nem kevesebb mint 4 nagymarha és 5 borjú húsát szállították Ungvárra. Ebből megvett Zelmanovits Lipót katonai hússzállitó 1 nagymarhát Homokról, 2 borjut Homokról, 1 borjut Nagykaposról, 1 borjut Pere- csenyből. Kik ették meg tehát a vidékről hozott húsokat? Tisztelettel intézi e kérdést mindazokhoz, akiket illet: Gaar Iván. Régi jó idők emléke. (gj.) Rég volt, szinte ködbe veszően régen, amikor augusztusban bágyadt, zsongitó csend, volt a világsajtóban és az emberek szívében. Ilyenkor a gazda már betakarította a termést, békésen bo- rozgatott szomszédjával a lugasban és azt az épületes témát vitatták meg minden oldalról, hogy veszélyes állat a cápa, mely a csendes fiumei öbölbe került. Ilyenkor fürdőzni járt a tehetősebb család, világot látni utazott a tanár, az itthonlevők az Ung folyó hús hullámait élvezték és az iparosok, tűzoltók nyári mulatságot rendeztek a Vadas- kertben, melynek százados fái alatt fehórruhás leányok táncoltak izzadt hajfürtökkel, tűzijáték szállt a csillagok felé és tekintélyes mennyiségben fogyott a jó szerednyei bor. A katona ilyenkor nagy hadgyakorlatra készült, amr a fáradságok felülmúlhatatlan csúcsa volt minden polgár és katona szemében. Ilyenkor nem volt politika, nyári színház primadonnáit emelte égbe a nyári kritikus tolla és csak az özvegyi hüs kertjében, és a pincékben dörmögött elégedetlenül a világgal néhány pipázó, epés polgártárs. Ilyenkor régen, — talán nem is oly régen — majdnem ingyen adták ilyenkor a szilvát,, almát, körtét, olcsó volt a kenyér, a hús, szalonna volt minden napszámos iszákjában, olcsó volt a cipő, a ruha, még a pénz is. Amikor a legdrágább volt, akkor is olcsóbb volt, mint amilyen még valaha lehet. Eseménytelen és csendes napok voltak, egy- egy kártyaparti, egy szalmaözvegy kiruccanása elég esemény volt egy hétre. Együtt voltak a családok, a serdülő fiú, az érett férfi, az őszülni kezdő apa. Sok volt a szerelem és a lakodalom. Most... Lesznek-e még valaha ilyen kedves, idilli csendes augusztusok ? Megnyugosznak-e valaha a vergődő, fájdalmas szívek? Pótlódik-e valamikor a sok elvesztett ifjúság, elfolyt vér és elsorvadt ideg? Sóhajtunk, visszagondolunk az ideges, sajgó augusztusban a régi jó idők augusztusára. Uram, Istenem, csak három évre, és mégis oly hihetetlenül távoli, meseszerü augusztusi időre! Ezek pedig eszembe jutottak, amikor néhány rúd krumplicukor fölött, egy fűszeres kirakatában azt olvastam: a régi jó idők emléke. A krumplicukor volna tehát a régi, jó idők szimbóluma az Urnák 1916-ik évében. Nők a közigazgatásban. Uj miniszteri rendelet. — aug. 9. Már régebben hire járt, hogy Teleszky János pénzügyminiszter a pénzügyigazgatóságoknál tömegesen szaporítja a fogalmazói állásokat oly- képen, hogy az adóhivataloktól és a számvevőségektől berendeli a jogvégzettsóggel biró tisztviselőket és őket képzettségüknek megfelelő fizetési osztályba sorozza. Az igy megüresedő állásokba szintén gondoskodni óhajt a miniszter munkaerőről, mert az adóhivatalok ma is alig győzik a háború következtében megszaporodott munkát. A miniszter a magyar nők részére meg akarja nyitni
