Ung, 1916. július-december (54. évfolyam, 27-53. szám)
1916-08-06 / 32. szám
54. évfolyam. Ungvár, 1916. augusztus 6. 82 «zíítu ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre . . 8 K. Negyedévre . . 2 K. Félévre ........4 K. Egyes szám 10 fillér Amerikába: Egész évre 10 korona 60 fillér. Ung vármegye Hivatalos Lapjával együtt: Egész évre . . 14 K. || Félévre ..........7 K. Negyedévre .... 3 K 50 f. Nyilttór soronként 80 fillér. ----— HIRDETÉSEK ÉS ELŐFIZETÉSEK úgy az Ung, valamint az Ung vármegye Hivatalos Lapja részére — a kiadóhivatal: Székely és Illés könyvkereskedése elmére küldendők. A nyilttér és hirdetési dijak előre fizetendők Ung vármegye Hivatalos Lapja az Ung mellékleteként megjelenik mln- —- • den csütörtökön. ■■■■— TÁRSADALMI, SZÉPIRODALMI ES KÓZGAZDASAGI ÚJSÁG. — MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. AZ UNGMEGYE1 GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség: Kazinczy-utca 1-ső szám, hova a szerkesztőséget érdeklő levelek küldendők Felelős szerkesztő: BÁNÓCZY BÉLA. Segédszerkesztő: DEÁK GYULA. Kiadóhivatal: Székely és Illés könyvkereskedése.- KIADÓHIVATALI TELEFONSZAM 11. Háborús világ. A fémtárgyak beszolgáltatása. A lapok azt a hirt hozták, hogy a honvédelmi miniszter a háztartási fémtárgyak beszolgáltatásának határidejét ez évi december 31-éig elhalasztotta. A Budapesti Közlöny jul. 30 iki számában közzétett rendelet nem a fémtárgyak beszolgáltatását halasztotta el, hanem azt a határidőt hosszabbította meg december 31-éig, amelyen túl azok a birtokosok, akiknek bizonyosmennyiségek visszatartását engedélyezték, az ennélfogva jogosan náluk megmaradt tárgyakkal szabadon rendelkezhetnek. A fémtárgyak beszolgáltatásának elhalasztásáról tehát nincs szó. A népfelkelői szemle nem érinti a rendes sorozást. Sokat vitatott kérdés az, hogy azok a 21, 22 és 23 éves ifjak, akik most mint nópfölkelők a szemléken jelentkeztek, tartoznak-e később, a szó kásos rendes sorozásnál, újból megjelenni. A honvédelmi miniszter most erre nézve rendeletet adott ki és kimondja, hogy a népfölkelö szemle a rendes sorozást nem érinti, vagyis, aki soro- zási korban van, köteles lesz majd a rendes sorozásokon újból megjelenni. Hogyan kell Németországba utazni? A Németországba való utazásra vonatkozóan augusztus elsejétől kezdve uj utlevélhatározmá- nyok léptek életbe. Ezek értelmében a budapesti német császári főkonzulátus működési területén lakó minden magyar és német állampolgárnak a főkonzulátuson láttamoztatnia kell Németországba szóló útlevelét. Húsfogyasztás fejenként az 1855—1915. években. A mai nehéz időkben, a hústalan napok korában igen tanulságos annak megállapítása, hogy a húsfogyasztás nem volt mindig olyan nagy, mint a legutóbbi években, és tisztán látható, hogy régen sokkal kevesebb hússal beérték az emberek. Statisztikai adatokból kitűnik, hogy a krimi háború idején 1855-ben 14-9 kg., 1870-ben a németfrancia háborúk idején 22*6 kg. volt a fejenként való húsfogyasztás, amely ettől az időtől kezdve állandóan emelkedik. A húsfogyasztás 1915-ben volt a legnagyobb: 49'7 kg., kb. háromszor annyi, mint 1855-ben. Csak a hadiözvegyek kapnak trafikjogot. Ezt mondta ki a pénzügyminiszter felmerült esetből kifolyólag. Arra nézve is utasítást fog adni, hogy a vendéglők, kávóházak a dohányt, szivart és szivarkát a hadiözvegyek trafikjában' tartoznak beszerezni, ha t. i. az illető helyen van ilyen trafik. Fincicky Mihály mint néprajzi iró. Irta dr. Sztripszky Hiador. Az ez évi januárius hó 27-én elhunyt Fincicky Mihályban nemcsak igazi érdemekben megőszült polgármesterét gyászolja Ungvár városa, hanem egyúttal egyik tevékeny munkását a magyar szép- irodalom, az irodalomtörténet és a folklore tudománya is. Az a kor, amelyben Fincicky irói munkássága kezdődött, a Kisfaludy-Társaság jegyében országszerte kiterjesztett népköltési gyűjtés ideje volt. A 40- es évek demokratikus mozgalmai, de még inkább a rájuk következett másfél évtized politikai eseményei minden magyart egyaránt arra ösztökéltek, hogy a nemzeti életnek minél magyarabb tartalmat adjanak, ehhez pedig minél több és minél erősebb alapot keressenek. Az irodalmi világ vezetői ehhez igen alkalmas eszköz gyanánt a népköltészetet tekintették. E délyi János nyomába lépve tehát, és jórészt ennek személyes ráhatása következményekép, igen sok Írónk vetette rá magát az irodalmi ízlés hatása alatt a parasztnép vizsgálatára. Voltak ugyan közöttük utóbb etnographusok is, mindazon által a népéletnek ez a buzgó tanulmányozása az elején, — mintegy a 80-as évekig — túlnyomóan csakis szépirodalmi, azaz költői szempontokból történt, amiben az esztétika volt a főrugó. Hiszen akkoriban, a 40—60-as években, a néprajz minálunk még gyermekcipőit nyüvögette, a folklore pedig még meg sem született. Mindennek ellenére a harminc évnyi időköz enemü gyüjtőigyekezeteinek az irodalom- történet mellett igen nagy hasznát látja ma az etnográfia is, különösen pedig a folklore. Fincicky Mihály is e néprajzi jellegű buz- gólkodás idejében lépett föl Írásaival. Sokoldalú munkásságából1 minket három dolgozata érdekel közelebbről. Az elsőnek, a hazai ruthének népdalaiból összeállított kötetnek nemcsak megjelenése, hanem egyenest születése is a Kisfaíudy- Társaság nevéhez fűződik, amely 1890-ig, a Magyar Néprajzi Társaság megalakulása előtt, a néprajzi igyekezeteknek egyedüli gyűlő- és megnyilatkozó helye volt. Nemcsak esztétikai, de néprajzi szempontból is igen szerencsés volt az a gondolat, hogy a Kisfaludy-Társaság a fejlődés során a nép- költészet tanulmányozásának mélyebb alapot kívánt ásni. Greguss Ágost indítványa következtében ugyanis munkásságát azzal bővítette ki, hogy a hazai nemzetiségek népköltészetének magyar köntösben való bemutatását is programmjába vette. A magyarországi ruthének enemü termékei — eléggé sajátságosán — nem találtak maguk közül való tolmácsolóra2. Éppen ezért kétszeresen is hálára érdemes a közöttük lakott színtiszta magyar Írónknak, Lehoczky Tivadarnak és Fincicky Mihálynak ama törekedése, amellyel költői termékei révén a ruthén köznép életét a magyar társadalommal folyóiratok, lapok és önálló kötetek utján meg- ösmertettók. Lehoczky jórészt csakis Bereg vármegye területén gyűjtött, Fincicky azonban — nagyobb nyelv- és irodalmi ösmeretei miatt — az egész hazai ruthénség néprajzi területéről közvetlenül, sőt gácsországi ruthén3 * * * * 8 és oroszországi muszka források utján közvetve is szedegette a nép költői termékeit, verset úgy, mint mesét, közmondást és találós kérdéseket, gyermekjátékokat egyaránt. Lehóczkynak „Magyarországi orosz népdalok“ c. gyűjteménye 1864 óta már közkézen forgott, mindazonáltal Fincickyt a saját gyűjtésű ruthén népdalok kiadására közvetlenül a Szeberényi—Lehoczky—Törs-f éle „Tót népdaloknak“ 1866-ban történt megjelenése indította. Fincickynek eme, szintén a Kisfaludy-Társaságtól kiadott Magyar- orosz népdalok c. kötete (1870) ellen akár költészeti, akár néprajzi szempontból vizsgáljuk, sok kifogást, — valamint a fordítás hűsége és magyarossága tekintetében itt-ott megjegyzést is lehet tenni; mert hiszen benne minden elkülönítés nélkül, vegyesen váltogatják egymást szerelmi dalok, románcok, katonanó ák, balladák, tréfálkozások ; a hűség kedvéért pedig sok helyt a magyarosságot áldozza föl. Néprajzi, illetőleg folklorisztikai szempontból mindazon által majdnem valamennyi — számszerint 339 darabja — teljesen kifogástalan és ma is hasznosítható. Fincickynek ugyanis kitűnő a néprajzi megfigyelő érzéke. Hiszen egy ilyen testesebb, 182 lapnyi kötetben, még a válogatás nélkül összehordott darabok már igy, önmagukban véve is, a nép életének sok-sok vonását tárják a figyelmesen olvasó elé. Fincicky azonban a beküldőktől is szaporított gazdag anyag1 Mint orosz műfordító igen tekintélyes nevet szerzett magának furgenyev, Puskin, Lermontov, Gogoly fordításai .al, amiről munkáin kívül a hagyatékában talált számos, előkelő íróinktól (Beöthy Zsolt, Ábrányi Emil, Szinnyei, Greguss, Kiss József stb.) származó levelezés is bizonyságot szo gálrat. Szülővármegypje lapját, az Ungot, majdnem kilenc éven át szerkeszti e. csinos lírai verseivel az ungvári Gyöngyösy Irodalmi Társaságnak működő tagja volt. Legnagyobb fontosságú volt azonban polgármesteri minőségben kifejteti közérdekű munkássága, amelynek folyamán mint jeles historikust ösmerhettük meg. Három kötetes polgár- mesteri jelentése (1907., 1909., 1912) pl. sokkal többet nyújt, mint amennyit a vaskos kiadványok szerény, hivatalosnak látszó cime sejtet. Ezekben ugyanis Ungvár majdnem minden kultúrintézményének egyúttal a messze múltba visszanyúló történetét is adja. Ilyen magának Ungvárnak pontos topographikus leírása és de- mographikus képe, a i)00 éves Drugeth-alapitásu gimnázium története, a város régi pecsétje, az összes iskolák keletkezése és fejlődése, a színház, Vadaskert, városi toronyóra, az összes egyletek története, a feloszlott macedón-görög egyház története slb. Ezekből a jelentésekből érti meg az ember az ungváriak amaz állításának igaz voltát, hogy Ungvári falusias jellegéből, hosszas polgármesterkedése folyamán éppen Fincicky változtatta át igazi modern várossá. 8 Pedig a sok közül Zloczky Theodozban és Drohobeczky Gyulában ethnographusuk és egyúttal magyar költőjük, Csurgo- vich Györgyben, Máthé Miklósban és Petrásovszky Leóban szintén jónevű magyar poétájuk volt. 8 A hazai ruthének népköltészete a külföldön igen tekintélyes irodalommal van képviselve. Ennek feltűnően gazdag jegyzéke De Voltán, Golovackij és Florinszkij orosz, valamint Hnatjuk ukrán nyelvű gyűjteményeiben olvasható. ból erősen válogatott; jól látszik a különben rend- szertelen kötet minden darabján, hogy néprajzi tudatossággal, bizonyos ethikai vonások és életképek illusztrálása céljából hozta össze őket egy kötetté. Ebből a ruthén nópegyéniséget, élete viszonyait, gondolkozásmódját csakugyan jól meg lehet ösmerni. Az irói munkásság eme részletrajzának keretei nem engedik meg e nagyjelentőségű gyűjtemény aprólékosságokba menő ösmertetősót s igy emiatt csupán néhány igen szép darabjára hívjuk föl a figyelmet. Történelmi vonatkozásnak és mostanában fájdalmasan aktuálisak az 55., 261—273. folyószámú katonanóták; a népköltészetnek ragyogó igazgyöngyei a 48., 67., 121., 176., 187., 233., 323. sz. románcok, amelyeken felül még külön kell kiemelnünk a 128., Í82., 280. és 329. számuakat. A népi naivitásnak örökszép bájossága lepi meg az olvasót 118. és 280. darabokban, a 121. sz. románc pedig drámai rövidségével és megkapó hatásával akármelyik világhíres lírikusnak is becsületére válnék. Ä hangulatos verseket im itten be is mutatjuk az .olvasónak: (280.) A korcsmába mentem S ott állt a kedvesem ; Úgy elsírtam magam', Most is fáj a fejem. A korcsmába mentem, Szeretőm ott táncolt; Mennykő az anyjába’ 1 Ugyancsak ugrált ott. \ Aztán haza mentem, A kályhához ültem; Mint a kis fiúnak, Úgy ömlött a könnyem. Apám kérdezgette: „Mi bajod van, fiam ?* A korcsmából jövet Elestem a hóban. (121.) Rózsapiros volt, hogy Tegnap ide adták; Fehér haloványon Találtam ma arcát. Gyöngyös pártában volt, Tegnap, hogy id’adták; Fehér patyolattal Ma már letakarták. Petőfi-szerü ötletesség, fordulat, és hasonlat olvasható a l30. és 258. számokban; a ruthén köznép jellemzésére pedig kitünően illusztrálók a 77., 185., 279., 311. sz. életképek, de különösen a 297-ik, amely a szerelmében csalódott ruthén legény állapotának festésévei szinte önkéntelenül kihivja a magyar legénnyel való összehasonlítást Feltűnően nótás voltát érzi maga a ruthén nép is s ennek a 335, 336. számú darabokban a maga módján ad kifejezést. A szép gyűjteménybe azonban pár nem népi eredetű darab is becsúszott. Ilyen a 293. sz. bordal, amelynek szerzője Dobrdovszkyj János gácsországi ukrán költő, valamint a 301. sz. ballada, amely Klimovszkvjnak, ugyancsak ukrán költőnek szerzeménye Ez azonban a gyűjtemény értékéből mit sem von le, mert hiszen elterjedt- ségök akkora, hogy bátran lehet őket minősíteni a fólnépiségen is felül állóknak. A 121. és 294. sz. darabok azonban igazi népballadák. A folklore szempontjából éppen nem jelentéktelen dolog, hogy a Fincicky kötete a Szebe- rényié után jelent meg: a ruthén darabok egyike- másika ugyanis pompás összehasonlító anyagul szolgálhat a Szeberényi-fóle tót népdalokkal való egybevetésükben. A Fincicky 5, 66, 82, 233, 280 számainak pontosan egyező analógiáját ugyanis megtaláljuk a Szeberényi 133, 71, 337, 242, 244 számaiban, ami esetleg a ruthénekek egyebekben is tapasztalható erős totosodasara is vethet némi világot. De az ellenhatásra is van példa, mert a Szeberényi 148. száma határozottan a ruthének Szered szelá bolotiscse kezdetű dalának dallamára megyen, a 260. és 361. számok pedig meg egyenest ruthén eredetűek, amelyek közül az első tulajdonképen csak afféle félnópi műdal. Tot-ruthén párhuzamok tehát, mint láthatjuk, e két kötetben is vonhatók. A szomszédos ethnikai hatások megállapítására azonban nagyon is érezhető az olyan dalok hiánya, amelyekből a magyarságnak a ruthé- nekre gyakorolt hatását vizsgálhatnék. Ez ugyanis természetszerűleg igen nagyméretű volt már a 60-as években is és kiterjedt a daloknak nemcsak Lapunk mai siám» 4 oldal
