Ung, 1916. július-december (54. évfolyam, 27-53. szám)
1916-07-23 / 30. szám
2 (30. szám.) 66-ik évében hosszas szenvedés után 1916. julius 19-ón éjjel fél 12-kor történt elhunytét. A boldo- ult földi maradványai folyó hó 21-én d. u. fél 5 rakor fognak a róm. kath. szertartás szerint a kálváriái sirkertbe örök nyugalomra tétetni s az engesztelő gyászmise 22-én reggel 8 órakor fog a helybeli róm. kath. templomban megtartatni. Áldás és béke hamvaira! A Vadaskert. Ki szokott tűnni csütörtöki napokon, menynyire kedveli közönségünk és méltán a cs. és kir. gyalogezred kitűnő zenekarának nívós és nagy műélvezetet nyújtó térzenéit; de kitűnik mindannyiszor az is, hogy kedveli a közönség magát e térzenék színterét, a Széchenyi-ligetet is. Meg kell azonban állapítanunk, hogy ez a mi kedves parkunk ez idő szerint nem kis fokú elhanyagoltságnak félreismerhetetlen jegyeit viseli magán. A természet megteszi a magáét: hatalmas vén fák árnyánák hús ölén, sűrű, zöld lombok gazdag sátora alatt sétálgat ott jó időben a felüdülést kereső közönség, de nem eléggé tűnik szembe az emberi kéz nyoma. Ha pedig elhanyagoltságot mondunk, legalább most szerényebbek az igényeink, hogysem szőnyegvirágoknak s a kertmüvószet hasonló szépségeinek hiányára gondolnánk, mi mindössze azt értjük, ami a legelemibb, legelsőbb rendű követelmény egy séta- helynél és díszkertnél: az utaknak jó karban tartását. E közkertünkben bizony most hepe-hupásak, egyenlőtlenek az utak, sűrűn vannak mélyedések, ott tehát pocsolyák, sárgödrök képződnek s a porond, ami ott volt, már régen beletaposódott a talajba. Mindenesetre elfogadható mentség mostmind ezekre mint sok mindenre, a mi. nincs jól, a háború és a drágaság mint igazi akadályok, ám mi utalunk arra, hogy a Széchenyi-liget sétautainak rendbehozatalára most mégis megvolna az alkalom: értjük ahhoz a hadifoglyok közreműködésének igénybevételét. Miután nem a néhány szekér kavics szállítása tenné az efféle munkálatot költségessé, mint inkább a beállítandó munkaerő alkalmazása, úgy véljük, a városi tanács most elég könnyen elhatározhatná magát a jó alkalom fel- használásával ennek az ügynek elintézésére. Arakszyn. Ungvári képek. (— A facipő. —) Ki kopog, mi kopog, egy fekete holló? . . . Dehogy! Facipők. És pedig csak a gyerekek és az iskolások lábain. A felnőtt emberekhez még nem hatolt be a kényszer-divat, habár ott is épp oly szükséges lenne, mint az apróknál e cipőrém-világban. Elvétve akadnak nagyok, kik benne járnak, de csak otthon a háztartásban. Utcai divatnak még kissé korai addig, mig el nem éri a cipő a 100 koronát, avagy mig valaki a felsőbb osztályból ki nem lép benne az utcára. Ha hatóságilag eltiltanák a bőrnek a cipőre való pocsékolását, már meglenne az eredmény, mert igy mindenkire egyaránt kötelező lenne; de igy, eddig még szégyen, hisz’ még nem — divatI . . . Ára aránylag olcsó; 4 koronától 6-ig váltakozik. Persze, erre is szükséges bőr, de nem kell oly finoman cserzettnek lenni, goromba a bőre. Kopog, hatásosan, ha szaladnak véle Úgy látszik, a lárma ellensúlyozására majd gummisarkot csináltatnak rája a divatfik. Aztán egy kicsit felcifrázzák. No, még valamit módosítanak rajt’. Aztán egészen átalakítják, mig ára eléri a 100 koronát. (— A liszthivatalban. —) Az ajtón ennyi áll: „Liszthivatal“. Pedig csal. Csak a iisztcédulát adják itten. Ember, ide be ne tedd a lábad, ha szereted az életed I Ne kíváncsiskodjál, hogy hogy néz ki egy ilyen lisztjegyekért való ostrom I Igaz, hogy te csak szemlélő, afféle kiváncsi ember vagy, de hát nem látnak a lelkedbe; még nem talált ki semmilyen kulturország olyan periszkópot, mellyel a lélekbe lehet nézni, hát — sajnos — téged is kicsit megpréselnek, megnyomnak, megformásita- nak. Jó jó, csak tél lenne, úgy be lehetne hozni egy ingyen utat. Hiszen ingyen gőzt élvezel nyáron I Jer ide, te vasnémet, tanulj ostromolni egy várat, mintahogy itten ostromolják az asztalt I És ez csak egy, a hatósági boltban — detto I Ha valaki meg is kapta már a cédulát, megint kezdheti újból. Mily’ tolakodás, lárma, iszonyat! Pedig csak a céduláját adják a lisztnek. Apropos, cédula; mint hírlik, a vaj-jegyek fogják majd bekoronázni az eddigi jegytőmeget. No, hát akkor már rendbe’ leszünk. Nézzük csak 1 Vesszük a lisztjegyet s szétterítjük, oszt rákenjük a vajjegyet, ilyformán vajaskenyeret ehetünk könnyedén I. .. Mindig nem-praktikusan gondolkoznak az intézők. Hát ezt a zür-zavart is el lehetne kerülni, egyszerűsíteni a dolgot! Levélboritékba lehetne ki-ki címére elküldeni az őt megillető jegyeket. Hisz úgy is egy munka 1 Pénzbe se kerül, mert hivatalból — portómentes 1 Legalább a nyomorúságot nem mutatnák kirakatban 1 . . . (— A hatósági boltok előtt. —) A szegény untauglichok, kiket harcászati szolgálatra alkalmatlannak minősítettek, hősen küzdenek a front — mögött. Sőt a halálos rohamból is kiveszi mindenki részét. Legalább a hatósági boltok előtt lejátszódó epizódok mutatnak erre 1 Még alig kelt fel a nap ágyából, hogy sugarait korai sétára ösztökélje, már a hatósági boltok irányába halad főkép a nép alacsonyabb rétegeinek apraja-nagyja. Lassanként megtelik a gyalogjáró lisztért vándorló népséggel; de már kitűzték a ,,MEGTELT!‘‘ táblát. Egymást U N G nyomkodják, marcangolják, tépik-verík, hogy minél előbbre jussanak. A bolt előtt egy katona áll valami kancsuka- félével a kezében, feltüzött szuronnyal, marcona alakja szinte megrémíti a lisztet kolduló embereket. Fejveszettséggel, rendszertelenül megy a dolog. Vannak, kik 5 órát is várnak s üres kézzel, lázadó szívvel hagyják ott a csatateret. Az egyiknek eltépték a kabátját, a másiknak a blúzát, egynek kiverték a fülbevalóját, sőt a múltkor az egyik asszony a forró tülekedésken el is ájult. Szörnyű lárma, szitkozódás, osztályok és felekezetek villongása hasítja az utca csendjét. Nem tudnak jól' cselekedni 1 Hiszen lehetne egyszerűbben is megcsinálni e kinos dolgot. Pl. abc-sorrend- ben kellene beosztani. Minden napra néhány betű. Avagy utca szerint beosztani. Sőt még inkább jobb volna a város fogadott társzekerén minden házhoz kivinni a maga részét utcarendben. De igy 1 . . . (— A cirkusz. —) Békeidőben — tyü, be régen volt az! — ily időtájban jött a Kossuth-térre a hinta, a nép mulattatására. A hintás ember vicceket csinált, merészeket, fürgén ugrott a hintán, akárcsak a matróz a hajó vitorláin, egy kézzel trambuckált, sőt oly merész is volt, hogy a hintahajó orrával egy emberbe is mászott, kit véresen vittek el az eset színhelyéről. Büntetéskép a vashinták unalmukban elrozsdásodtak, az erszény megfogyott . . . Aztán jött a gyorsfényképész, aki csekély két nap alatt kidolgozott egy képet, vajmi kevéssé szövetkezve a művésziessel. Ézt'követte a gondolatolvasó, aki tudta, hogy ha valakit Petőfinek hívtak, annak Sándor volt a keresztneve I Aztán még mindenféle, az alacsony rendű népséget szórakoztató mutatványosok, pl. bűvész- mester, aki egy viccet tudott 'a 6 kr.-os büvészkönyvből. De most bizony megfogyatkozott a nagymesterek száma. Csak egy kis panoráma-féle, oly lottójáték áll árván, egymagába a Kossuth-téren. Kiállítva virágvázák, porcellánbabák, szájharmonikák, szentképek, szipkák, hegedűk,! órák, képeslapok s egyéb csecsebecsék. Egy hengeralaku ládikóban cédulák vannak, melyek közül egyet szabad 20 fillérért kihúzni és a kiállított tárgyakból nyerhetnek. Pedig minden épeszű ember tudja, hogy 10 krajcárért bizony nem fog egy zongorát, de egy he gedüt sem nyerni. Nyernek szipkát, képet, tükröcskét, s egyéb krajcáros holmit. Csalás-e ez, vagy se? Az az állam dolga. Biztosan nem csalás, mert ha az lenne, akkor betiltanák a játszást. Hát akkor miért állnak ott a hegedűk, ébresztő-órák, s egyéb drága tárgyak? Hát kérem, csak úgy, viccből, amúgy, hogy bámulják a katonák, cselédek . . í Utóirat. — Óh, pardon, élni keli, hát mit keressen akkor a bódés, ha ingernek nem állítja ki a tárgyakat? . . . Nemde ? Tinta. A VÁRMEGYE. § Uj tb. szolgabiró. Gróf Sztáray Gábor főispán Jaross Gyula, perecsenyi járási iroda s.-tisztet, aki az eperjesi jogakadómián az államtudományi államvizsgálatot kitüntetéssel tette le, tb. szolga- biróvá kinevezte. HÍREK. Tájékoztató. A Társáékor (Kaszinó) könyvtára, zárva van. A Kereskedelmi Csarnok könyvtára nyitva van szerdán d. u 6—7. és vasárnap d. e. 11—12 óráig. a Népkönyvtár nyitva van minden vasárnap délelőtt 11 — 121 'a óráig. Porba tiprott rózsák. Irta Kiss Géza. Földre vetve mily koldusok vagytok, Ó ti szegény porbatiprott rózsák 1 Szemétbe hullt bársonytok szűz hamva, Szirmaitok selymét megtapodták. Miért e vég? Mi volt a bűnötök? Miért kellett ily szörnyen szenvednetek? „Csúf halálunk1 bús bizonyság arról, Hogy egy legényt egy leány nem szeret.“ Tépett-tiprott, haló két rózsaszál, Szerelemnek vagy tehát martírja És sorsod is, — mint a férfiszivét — Nő-szeszélynek kénye, kegye bírja . . . — Kitüntetett hősök. A 66. gyalogezredben a következő kitüntetések történtek: Edleni Sparber Rudolf ezredes a Lipót-rend hadiékit- ményes lovagkeresztjét, a hősi halált halt Reviczky Ádám hadnagy a III. oszt. hadiékitményes katonai érdemkeresztet, Lusztig Ernő tart. szanitéc-zászlós az arany órdemkeresztet a vitézségi érem szalagján, Weinberger Izidor tart. tizedes az ezüst érdemkeresztet a vitézségi érem-szalagján, Bozsik Ábel szakaszvező az I. oszt. ezüst vitézségi érmet, Kormos András tizedes a II. oszt. ezüst vitézségi érmet kapta. — A 11. honvédgyalogezred kitüntetettjei: Az ellenség előtt tanúsított vitéz magatartásuk elismeréséül a II. oszt. ezüst vitézségi érmet kapták Kulcsár István tart. hadapród, Kupecz László tizedes, a bronz vitézségi érmet: Románecz Mihály hadapród, Hornyák Mihály őrvezető, Málnái Mihály, Csobák György, Maha György honvédek, Németh Ferenc, Pader András, Varga 1916. julius 23. József, Gál Pál, Veres Mihály és Molnár Gáspár népfölkelök. — Simkovits Lajos, ungvári m. kir. adótisztet a 69-ik Hindenburg gyalogezred had- apródjelöltjét, aki a háború kezdete óta teljesít frontszolgálatot, a koronás ezüst vitézségi érdemkereszttel tüntették ki. — Kinevezés. A király Re in ichovszky Rezső főügyészi helyettesi címmel és jelleggel felruházott beregszászi kir. ügyészt, az ottani kir. ügyészségnek kiváló képzettségű és vármegyénkben is általánosan tisztelt és rokonszenvnek örvendő vezetőjét, a nyitrai törvényszék elnökévé nevezte ki. — A hatvanhetesek dicsősége. A 67. cs. és kir. gyalogezred katonái kitűnő legények. Egy alkalommal egy szemtanú: dr. Kárpathy László tollából érdekes cikket közöltünk az ezred dicsőségéről. Majd a hivatalos jelentés (jun. 29-éil) is felemlítette az ezred derék munkáját. Erről ir a Pesti Hírlap egyik utóbbi száma: Az eperjesi bakak. Az orosz offenziva harcaiból bőségesen kivették részüket a hatvanhetesek. Az eperjesi bakák vitézségéről — legutóbbi hősi csatájáról — megemlékezett a hivatalos jelentés is. Ez a csatájuk igy folyt le: junius derekán a rostoki erdőben verekedtek a hatvanhetesek. Több elkeseredett támadást vertek vissza, felsőbb parancsra azonban visszavonultak később a második védelmi vonalba, Novopocsajewtől nyugatra foglaltak állást. Itt várták az oroszok újabb támadását. Az orosz támadás csak vagy egy hót múlva következett be. Mindjárt nagy tömegek jelentkeztek. Az ellenséges állások között egy falu fekszik, melyet a mieink tartanak megszállva. Ez ellen harcoltak éjjel-nappal borzasztó elkeseredettséggel az oroszok. Különösen az éjszakák voltak rettenetesek. A sötétség leple alatt kúsztak drót- sövényeink felé. Áz égő falu világánál, ez isszonyu fáklyánál, ember ember ellen küzdött. Az eperjesiek mellett a hevesi és szatmári fiuk az első sorokban. A szepesi németek, a sárosi és a liptói tótok versenyt küzdöttek a magyarokkal . . . Egyre újabb és újabb orosz tömegek jöttek, de újra és újra összeomlottak a támadások a védekezés halálmegvető hősiességén. Rengeteg embert vesztettek az oroszok, a mieink vesztesége ezzel szemben elenyésző csekély. A 18. századnak például, amely a csata központjában állott, mindössze két halottja és öt sebesültje volt. .. — A kárpáti akció vezetője. Téglás Károly min. tanácsos halálával árván maradt annak az akciónak a vezetése, amelynek célja a kárpáti falvak újraépítése. Amint értesülünk, a földmüve- velósügyi miniszter Kovács Gábor m. kir. főerdő- tanácsost nevezte ki ezen akció élére. — Lelkészi kinevezés. Papp Antal püspök kinevezte Tóth Miklós dolhai s.-lelkészt Drága- bártfalvára ideigl. h.-lelkósznek és Tóth András taracujfalvi i. h.-lelkószt Magyarizsópre helyetteslelkésznek. — A vármegye és a város lisztellátása. Gróf Sztáray Gábor főispán, Lőrinczy Jenő alispán, Berzeviczy István polgármester és Mérő Vilmos főszámvevő e hó 20-án Budapestre utaztak, hogy úgy az illetékes ‘minisztériumokban, mint a Hadi Termény Részvénytársaságnál a vármegye és a város közönségének lisztellátását biz- tositsák. Az eddigi rendelkezések szerint ugyanis nem történt még intézkedés, hogy ez évi augusztus hó 16-átől október hó 15-éig mily módon fog történni a közönségnek liszttel való ellátása, s emellett nagyon fontos szükséglet az is, hogy a vármegye és a város részére szükséges lisztről ne a beregszászi kirendeltség gondoskodjék, hanem ily kirendeltség Ungváron állíttassák fel. — A szentrendek felvétele. A munkács- egyházmegyei végzett papnövendékek a szentrendek felvétele céljából f. évi szeptember 22-ére berendeltettek. — „Ahol az oroszok jártak“ c., lapunk 29. számában megjelent helyreigazító közleményre vonatkozólag munkatársunk szükségesnek látja megjegyezni, hogy a kárpáti falvakat újraépítő orsz. bizottság ungmegyei akciója helyi vezetőségét az elpusztult és megrongált épületek felvételénél és lajstromozásánál első sorban .az akció tevékenységét szabályozó elvek szem előtt tartása irányítottá. Az elpusztult épületekről közölt számadatok tehát nem önkényes megállapítások, hanem a helyi akciónak annak idején felvett adatai. Ebből a szempontból tekintve, a kárfelvétel — mely a jelzett iskola-épületeknél nemcsak a külső, hanem a belső rongálásokra (felszerelés, buto zat stb.) is kiterjedt — a kir. tanfelügyelősóg részéről minden esetre más alapon történt. Es éppen azért sok oly kár nem nyert számszerű megállapítást a helyi akció vezetőségének részéről, amely az orosz betörés következménye volt .ugyan, de az akció megszabott tevékenységének körén kívül esett. A helyreigazító számadatokért mindazonáltal köszönettel tartozunk. — Gyászhir. Akantisz Ödön, aki az ungvári főgimnázium VI. osztályát végezte s alig ment üdülni szülői körébe Turócszentmártonba, f. hó 18-án tizenhatéves korában elhunyt. A derék ifjú halálának hire nagy részvétet keltett abban a körberf, amelyben ismerték. — Némethi fényképész műtermében felvételek mindenkor eszközöltetnek.
