Ung, 1916. január-június (54. évfolyam, 1-26. szám)
1916-02-27 / 9. szám
54. évfolyam. ünsrvár, 1916. február 27. 9 *«zám. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre . . 8 K. Negyedévre . . 2 K. Félévre ........4 K. Egyes szám 10 fillér Amerikába: Egész évre 10 korona 60 fillér. Ung vármegye Hivatalos Lapjával együtt: Egész évre . . 14 K. || Félévre ..........7 K. Negyedévre .... 3 K 50 f. — Nyilttér soronként 80 fillér. 1 HIRDETÉSEK ÉS ELŐFIZETÉSEK úgy az Ung, valamint az Ung vármegye Hivatalos Lapja részére — a kiadóhivatal: Székely és Illés könyvkereskedése címére küldendők. A nyilttér és hirdetési dijak előre fizetendők Ung vármegye Hivatalos Lapja az Ung mellékleteként megjelenik min- ■ den csütörtökön. ■■ TÁRSADALMI, SZÉPIRODALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI ÚJSÁG. — MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. AZ UNGMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség: Kazinczy-utca 1-ső szám, hova a szerkesztőséget érdeklő levelek küldendők Felelős szerkesztő: BÁNÓCZY BÉLA. Segédszerkesztő: DEÁK GYULA. Kiadóhivatal: Székely és Illés könyvkereskedése.- KIADÓHIVATAL! TBLEFONSZÄM M. = Háborús világ. Szekerek és hám-zerszámok. A katonaság kézi vétel utján nagyobb mennyiségű gazdasági szekeret és hámszerszámot kíván beszerezni. Ezt azon figyelmeztetéssel hozzuk a lakosság tudomására, hogy a később közzéteendő napon vásárló katonai bizottság részére mindenki a fenti tárgyakból való feleslegét engedje át, mert ha kézi vásárlás utján a szükséges mennyiséget biztosítani nem lehetne, a hadi szolgálati törvény alapján azokat rekvirálni fogják. Hirdetmény. Felhivom azon ungvári lakosokat, kiknél netalán a katonaság által visszahagyott ló vagy vágómarha van, ezen körülményt a városi katonaügyosztálynál a hirdetmény megjelenésétől számított 24 óra alatt jelentse be^Berzeviczy István, rendőr- kapitány. Lovak felmentése. Az ipari vállalatok üzemének, a termőföldek megművelésének és a jövő termés betakarításának céljából a honvédelmi miniszter megengedte, hogy a lóbirtokosok a fent említett célból és indokolt esetekben nyilvántartó lappal ellátott lovaiknak a behívás alól való időleges felmentését kérhetik. A kérvényeket az illetékes cs. és kir. katonai parancsnoksághoz kell intézni s benyújtani és az előadott kérelem méltányosságát az illetékes elöljáróságnak hivatali pecsétjével ellátott záradékolásával kell igazolni. A kérvényhez az eredeti nyilvántartó lapokat nem kell hozzácsatolni, hanem a kérvényekben a következő adatokat kell feltüntetni: a lóállitási járást, a nyilvántartó lap számát, a nyilvántartó lap kiállításának napját és helyét, továbbá azt, vájjon az illető ló hátas, há- mos lónak vagy málhás állatnak minősíttetett e? A szegényekről. Irta Rácz Pál. Valaki azt irta nem is olyan régen, hogy ha az aranycsinálást tisztességes mesterséggé avatnák az alkimisták, akkor a mai pénznek meg szűnnék az értéke. Ugyanaz a valaki azt is megállapította, hogy igy az értékegységet csakis az erő, az energia, a munka fogná képviselni különböző alakban. No hát, hogy a munkának ma milyen óriási értéke van, azt fölösleges magyarázni, mert hiszen egyéb sóhajból sem áll beszédünk, mint a pénznek értéktelenségéről, a munkának pedig horribilis értékéről. Munka néven természetesen nem a szellemi, hanem a testi munkát értjük. A testi munkának — a háború okozta munkáshiány miatt, de meg máskor is, ez után is, — hasonlíthatatlanul nagyobb az értéke a szellemi munkáénál. Boldog visszaemlékezés terel a múltba bennünket, amikor a kincs vagyon volt, ellenben a nyers erő — hogy úgy mondjuk — kihasználatlan helyzetenergia maradt. Hanem jött pár évtizeddel előbb egy másik korréteg és olyan ferde nyomást adott az alul- maradottaknak, hogy szinte képtelen alakulatok támadtak. Ezek — a kezdetben abszurdumok — csináltak egy nyugateurópai forradalmat, amolyan át- törtetését a régi elveknek, a régi fölfogásnak, a régi hitnek, a régi igazságnak. Csodálkozó szemmel néztünk bele ebbe a kavarodásba, amelyet Amerika kolosszálisán nagy arányú föllendülése a magyar föld területén előidézett. Nálunk a tradíciókon szeretnek táplálkozni. Hogy konzervativeknek tartanak, azon nem is csodálkozunk. És éppen ebből a maradiságunkból kifolyólag indult meg az a jellegzetes feloszlás, a nyers erők feloszlása. A tömérdek munkáskezet először elnyelte tőlünk az újvilág, másodszor fegyverbe öltöztette a háború. Óriási ürességek támadtak a hazában, bénultság érzett mindenütt. És akkor jött a megváltó gondolat: muszka foglyokkal próbálják a hiányzó munkaerőt pótolni. Ez a kérdés valahogyan más lett most, mint volt eleinte. Riadt tekintettel néztük a tőlünk nagyban különböző, más gondolkozäsu, úgyszólván kultúrálatlan idegen nemzetnek beözönlósét falvainkba. Jó statisztikus módjára szorgalmasan jegyezget- jük azokat a merényleteket és gyilkosságokat, amelyekre ezeket az idegeneket a női erkölcs ellen való támadásuknak ismételt kudarca viszi, de még sem szólunk bele érdemlegesen. Minket elsősorban a mi lokális és speciális viszonyaink érdekelnek, melyek a „kisegítő“ munkaerőt, mint elengedhetetlen követelményét mindennapi életünknek — megkívánják! Ezeknek hiánya sok helyen óriási gondot okoz, mert nem tudjuk elképzelni, hogy az másként is lehet. Mert kisegítő (cseléd) munkaerő ma is fölös számmal van. Városunk kerete szegény emberek viskóiból áll, akiket a háború kisebb-nagyobb mértékben, de más körülmények közé helyezett. Ezek a szegények azonban, akik a mi tradícióinkat csak olyan jól ismerik, mint mi magunk, ezek a szegények még ma sem felejtették el, hogy ez a mi tradícióinkhoz való ragaszkodásunk — mint minden ősi hiba — ez is nemzeti jellemvonás. És éppen ezért nagyon is jól tudják, hogy miképen hangzik nálunk még mindig az „ur“ definíciója: — Űr az, aki nem dolgozik! Aki tehát nem dolgozik testi munkát, az ur. Akinek nem a munkájáért fizetnek, hanem a hivataláért, az ur. Dolgozni tehát az urnák — szerintük — szégyen. . . És ebből származik a konfliktus! Ha valaki csinálni akar valamit a háza körzetében, munkást fogad. Sokan akarnak csináltatni, kevesen vannak, akik megcsinálják. A munka értéke tehát ennél a pontnál óriásivá szökken. Azptthon maradt munkáskar fölismerte az ő végteküi becsét. Követelővé válik, elhatalmasodik és megteremti az uzsora legújabb fajtáját, a „munkauzsorát“. Ebben az esetben most már ismét csak a magunk erejére vagyunk utalva. Ezt az áramlatot természetesen megállítani lehetetlenség. A régi elméletnek tehát testet kell ölteni: Hogy a munka nem szégyen, ne legyen csak jelszó; hogy a munka nemesit, azt tapasztalatból szerezzük meg... És akkor az akció reakciót fog szülni. Megszűnik a mindenáron való munkáskeresés, olcsóbb lesz a munkás. Az élettel való küzködés e nehéz napjaiban már eddig is sok meggyökeresedett elvet kellett feladnunk. Rávitt bennünket a kényszer, rávitt a társadalmi élet felszínére való törekvésünk, rávitt a hirtelen gazdaggá lett ekszisztenciák tájékozatlanságból eredő laikus pénzpazarlása. Adjuk fel tehát ezt az utolsót is — a kényelmet, mert nagyon is más szemmel fognak nézni bennünket a „szegények“, ha gyakorlatilag fogják látni annak a szép és bölcs közmondásnak hathatós diadalát, hogy: „Amit magad megtehetsz, ne bizd másra!“ % Adatok az Ungmegyei Takarékpénztár történetéhez. Az Ungmegyei Takarékpénztár Részvény- társaság 50 éves fennállásának emlékére egy kis füzetet készül kiadni. A Takarékpénztár adataival szemben nekünk más adataink vannak, amelyek szerint a pénzintézet nem 50, hanem 54 éves múltra tekinthet vissza, mert az 1862. év közepén alakult. Adatainkat a következőkben hozzuk nyilvánosságra : A Felvidék 1863. év május 2-án megjelent 1. számában olvasható az alábbi kis cikk: Az Ungh megyei takarékpénztári egyesület f. év ápril hó 12-én tartotta negyedik közgyűlését, mely alkalommal Ibranyi Lajos ur elnöklete alatt a nagymél- tóságu magyar királyi Helytartótanács intézménye nyomán az alapszabályoknak felsőbb helyről kivánt némi módosítása tárgyaltatott s a hiányos pontok kiegészíttettek. Ugyanez alkalommal Olcsváry Gábor ur indítványára a „Felvidék“ cimü ungvári hetilap a takarékpénztár hivatalos közlönyéül elfogadtatván, a részvényes tagok pártolásába ajánltatott. A társulat részvényes tagjainak száma meghaladja a 600-at, holott a megalakulha- táshoz csupán 300 részvényestag kivántatott. Ily részvét mellett „az Ungh megyei takarékpénztár“ szép jövőjéről nem kételkedhetünk. Már a Felvidék első számán rajta van, hogy az unghinegyei takarékpénztár hivatalos közlönye. Abból, hogy már a lapot megjelenése előtt elfogadta hivatalos közlönyéül a takarékpénztár, következik, hogy ápr. 12-én a lap megindítása befejezett dolog volt. Azonban hivatalos közleményt egész éven át hiába keresünk a lapban, csupán a dec. 26-iki szám jelzi, hogy a takarékpénztár részvényes tagjai dec. 27-ik napjára közgyűlésre vannak meghiva. Ezen hírrel kapcsolatosan megjegyzi a szerkesztő: „Ezen határidőt azonban, habár lapunk az egylet hivatalos közlönye, ezúttal csakis mint hirt közöljük, mert a meghívás hozzánk közlés végett be nem küldetett. Hogy az egylet ideiglenesen helyettesített s díjazott jegyzője Mészáros Károly ur — dacára az elnöki figyelmeztetéseknek, egész évben egyetlen egy gyűlés határozatait sem küldte be a hivatalos közlönynek, azon nem csodálkozunk; de hogy mindezt az id. igazgató választmány elnézi, s akkor, midőn az egyletnek közgyülósileg elfogadott orgánuma van, költséges kiadásokkal engedi agyonbruckirozni az egylet pénztárát, ezt már megérteni csakugyan nem tudjuk“. Az 1863. dec. 27-iki közgyűlés jegyzőkönyvét már közölték az 1864. évf. 3. számában. Az „Unghvár mezővárosában“ tartott közgyűlésen jelen voltak; Ibrányi Lajos id. elnök, Bernáth Zsigmond, Olcsváry Gábor, Makay Dániel, Markos György, Böszörményi József s mások. A közgyűlés legfontosabb tárgya volt, „hogy váljon a n. m. magyar kir. Helytartó Tanács által leküldött, s az egylet régibb alapszabályaitól elütő módozatai alapján, különösen pedig a budai takarékpénztár alapszabályai szerint megalakulhat-e az unghmegyei takarékpénztár részvényegylete?“ A 100 forintos részvények alapján 63.000 forint gyűlt össze, a Helytartótanács pedig 200 forintnyi minimumot szabott meg. A közgyűlés határozatából 1864. január 28-án kelt föliratban kérték a Helytartótanácsot, hogy 105 oszt. forintos részvénydijak mellett megmaradhassanak, működésüket megkezdhessék. A felirat ezzel kezdődik: Kb. másfél éve annak, hogy megalakult a Takarékpénztár. — Eszerint az alakulás 1862. év közepén volt. 1864. január 13-án tartott választmányi ülés Ibrányi Lajos ideigl. elnök vezetése alatt Gergelyi János elhalt ideigl. pénztáros helyére Köröskényi Bertalan volt pénztári segédet választotta meg. Az 1864. jul. 2-án megjelent Felvidék irja: „Az unghmegyei takarékpénztár alapszabályai — mint halljuk — már felsőbb megerősítést nyertek.“ Eddig szólnak az adataink, többre nem tudunk akadni az első években. Az tény, hogy a Takarékpénztár a félszázad alatt fontos tényező volt Ungmegye közgazdasági életében. A Balkán Kárpátja. Montenegró, 1916. január. Ha néhány évvel ezelőtt Nikita Montengró- járól hallottam, mindig a felhőkarcolók közé titokzatosan elbújtatott kis országocskát sejtettem, amelynek „kecskepásztorai“ a legnagyobb szegénységben, Ínségben — teljesen elzárva a világtól, az emberektől — élik át nyomorúságos életüket. Sokat hallottam rómséges időjárásokról és a Balkán Szibériájának képzeltem, amelyre csak ha reágondol az ember, már is hideg fut át a testén. Január van: a tél dereka és ón most itt vagyok Crnagorában, annak talán éppen kellős közepében. A háború már leszoktatott meglepetésekről, egészen természetesnek tartom, hogy 2000 méternél magasabb hegyekről vertük le a különben vitézül védekező ellenséget. Montenegró belátva tehetetlenségét — a három oldalról előretörő ellenség már csaknem találkozott egymással — s nem akarván egészen Szerbia sorsára jutni, nagy dologra határozta el magát: letette a fegyvert. Ez a háború: tegnap gyilkoltuk egymást, ma: egy városkában vagyok velük. Már barátkozunk is. Boldog, sugárzó arcok . . . Nekik már nincs háború; mehetnek már haza otthonukba. Már egészen szimpatikusak előttem ezek a hatalmas emberek, pedig 48 órával ezelőtt még szembe feküdtünk egymással s minden gyűlöletem övék volt. Berane ... itt szedték össze még magukat még egyszer — utoljára. Elszántak voltak, mint az oroszlánok. Megvertük mindhiába őket még egyszer — utoljára. Lapunk mai száma 4 oldal.
