Ung, 1915. július-december (53. évfolyam, 27-52. szám)

1915-12-12 / 50. szám

53. évfolyam. Ungvár, 1915. december 12 50, szám ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre . . 8 K. Negyedévre . . 2 K. Félévre ........4 K. Egyes szám 10 fillér Amerikába: Egész évre 10 korona 60 fillér. Ung vármegye Hivatalos Lapjával egy fitt: Egész évre . . 14 K. || Félévre ...........7 K. Negyedévre .... 3 K 50 f. Nyilttér soronként 80 fillér. HIRDETÉSEK ÉS ELŐFIZETÉSEK úgy az Ung, valamint az Ung vármegye Hivatalos Lapja részére — a kiadóhivatal: Székely és Illés könyvkereskedése címére küldendők. A nyilttér és hirdetési dijak előre fizetendők Ung vármegye Hivatalos Lapja az Ung mellékleteként megjelenik mln- 1 den csütörtökön. ===== TÁRSADALMI, SZÉPIRODALMI ES KOZGAZDASAGI ÚJSÁG. — MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. AZ UNGMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség: Kazinczy-utca 1-ső szám, hova a szerkesztőséget érdeklő levelek küldendők Felelős szerkesztő: BÁNÓCZY BÉLA. Segédszerkesztő: DEÁK GYULA. Kiadóhivatal: Székely és Illés könyvkereskedése.------ KIADÓHIVATAL! TBLEFONSZÄM 11. = Hős katonáink síremléke. Irta Pap János. Nincs vagyon, mellyel meg lehetne fizetni a nagy adósságot, nincsen szó, mely ki tudná fe­jezni azt a hálát, mellyel a nemzet elesett hő­seinknek tartozik. Kegyelet és emlékezés! Ez minden, amit kedves halottainknak nyújthatunk. Ezzel rója le kötelezettségét a gyermek szülőinek, a hitves el­hunyt társának. A nemzet sem igen adhat ennél többet. A különbség csak az, hogy a nemzet ke­gyelete és emlékezése örök kell, hogy legyen! Nem szabad kihalni, nem szabad eltompulni ezen érzésnek, amig magyar él e földön. Az idő vasfoga azonban megrág mindent! Idővel behegednek a fájdalmas sebek, eltompul az érzés s a jövő nemzedékből kihal az emléke­zés, ha nem állítunk világitó oszlopokat, melyek örökre bearanyozzák a hazáért elesett hősök di­csőségét ! Ilyen érzelmeket válthatott ki Horváth Lajos huszárezredes, katonai állomásparancsnokunk ke­beléből a nagy idők eseménye, midőn a közös hadügyminisztérium rendeletét nemcsak elolvasta, hanem azonnal valóra is váltotta. A 67-ik gyalogezredben fölkutatta és meg­találta azt az embert, kire nyugodt lelkiismerettel reá bízhatta az emlékoszlop elkészítését, mely el esett hőseink emlékét örök időkre megőrizni fogja. Lux Elek 67. gy. ezredbeli hadapród szobrász- művészt bizta meg a Bercsényi-utcai katonai te­mető monumentális síremlékének tervezésével. S a művész derekasan megfelelt föladatának. Társul kapta maga mellé Urinyi János 67. gy. ezredbeli népfelkelő önkéntes épitészt, ki az építészeti rész technikai megoldásában s az egész emlékmű el­helyezés tervezetének megrajzolásában segédke­zett neki. A művész agyagipari szakiskolánk helyisé­gében öt tervezetet dolgozott ki. Egyik szebb, monumentálisabb a másiknál. I. tervezet. Széles lépcsős talapzatu, szárny­falas piramisszerü síremlék. A piramis előtt ma­gas talapzaton térdeplő görög harcos, mint a nemzetközi vitézség mintaképe, mint az elesett harcosok fölött érzett sötét gyász és meghatott­ság szimbóluma, hódol a hősök dicsőségének. A lépcsős talapzatot az eltemetett hősök borostyán övezetü csendélete: fegyverzet, magyar, osztrák, német és orosz sisakok diszitik. II. tervezet. Magas hátfalu lépcsős siremlék. Jobb oldalt kocka-talapzaton álló magyar baka­őrszem. Jobb kezével lábhoz tett szuronyos fegy­verét tartja, balkezét szeme elé teszi s igy néz a messze távolba. A lépcsőzetet háborús jelvények csoportja disziti. III. tervezet. Széles lépcsős talapzatu sir­emlék. Közepén, emelt lábazaton, meghatottan gyászoló honvédbaka áll. Szuronyos fegyverét lábhoz téve, jobb kezével szorongatja, balkezében levett sipkáját tartja. Jobbról, balról magas posta­mentekre helyezett kandeláberek, közbül pihenő padkák nyertek elhelyezést. A lépcsőzet közepén babérkoszorú foglal helyet, IV. tervezet. Ugyancsak tágas, lépcsősen ki­képezett siremlék, közepén az anyaságot ábrá­zoló szoborművel, mely az áldozatkészséget jel­képezi. Jobb- és baloldalán táblázatszerű megoldás, az elesett hősök neveinek megörökítésére. V. tervezet. Kimagasló talapzatu, lépcsősen szerkesztett siremlék. Közepén magas oszlopon a Hadúr alakja áll. Talán a legmonumentálisabb valamennyi kö­zött; én azonban még sem ezt választanám. A választásnál a művészi megoldás értéke mellett fontos tényezőként kellene szerepelni az érzelmi momentumoknak is. Minthogy azonban a tervezeteket Bécsben a hadügyminisztériumban fogják elbírálni, félő, hogy a választásnál erről megfeledkeznek majd és a nemzetköziség zamatja diadalmaskodni fog a magyaros érzelmek fölött, mely esetben könnyen az I. tervezetet fogja fa­vorizálni. Ezt a szobrot pedig a mi népünk nem fogja megérteni. Ez az emlék inkább találna valamely győzelmes csatatérre, mondjuk pl. Przemyszl vér­rel áztatott mezejére, mint a mi temetőnkbe. A mi temetőnkbe szerény véleményem sze­rint a III. tervezet találna leginkább. Ezt megér­tené itthon mindenki. A háború győzelmes végez­tével szerencsésen megmenekül és hazakerül a magyar baka. Első útja a katonai temetőbe vezet, hol levett sapkával hódol elesett hőseink emlé­kének. Nincs fegyvernem, melynek katonája jobban tudná méltányolni hőseink áldozatkészségét, job­ban tudná magasztalni dicsőségüket, mint a gya­logos. Hisz ezeknek szenvedése túlszárnyalja a többi összes fegyvernemek katonáinak "kiállott nélkülözéseit. De a gyalogos szivének bajtársi érzelme is egységesebb, mint pl. a huszáré, ki fájdalmát megosztja elhunyt bajtársa s elesett lova között, vagy mint pl. a tüzéré, aki egyformán siratja elveszett ágyújával elesett bajtársát. Csak a gyalogos jajdul föl egész szivének fájdalmával az elhunyt bajtársak teteménél; csak az ő könnyzáporáuak hull minden cseppje a hősök sirhantjára. Ezért tartom legmegfelelőbb­nek a III. tervezetet, melynek, hogy legyen nem­zetközi zamatja is, minthogy temetőnkben magyar, osztrák, német és orosz harcosok pihennek egy­más mellett, a szobor lépcsőzetére az egyszerű babérkoszorú helyett el lehetne helyezni abban a harcoló nemzetek katonai fövegjeit. Emléküket azonban magyar baka alakja őrizze meg a jövő nemzedék számára. A II. tervezetet Uzsokra szántam. Magyar baka áll őrt a határon. Szemét Galicia lankás terére szögezi, nehogy meglephessen mégegyszer bennünket ádáz ellenségünk. Most pedig néhány szót még a síremlékek kiviteléről. Bármelyiket is válassza számunkra a hadügyminisztérium, annak ópitészeti részét budai vagy bácstoroki kitűnő minőségű szürkés fehér szinü magyar mészkőből kell faragtatni. Ez olcsó, puha, könnyen faragható és emellett a legtartó­sabb kőzetnemek egyike. Az athmosphériliák a mészkövet nem tudják kikezdeni. A főalakokat, valamint a mellékdiszitéseket, mint a kandelábe­rek, babérkoszorú stb. az ellenségtői elfoglalt ágyubronzból kell öntetni. Ennek anyaga is, kivitele is olcsóbb, mintha kőből faragnák. Festői hatása pedig sokkal érté­kesebb. Emellett az alakok arckifejezése, azok mozdulatai és konturai sokkal élesebbek, mintha durva mészkőben örökítenék meg azokat. Az ellenség bömbölő ágyúi ma legkegyet­lenebb hirdetői a halálnak. Az ellenség elnémított ágyúinak bronza azonban a legméltóbb hirdetője lesz az elhunyt hősök dicsőségének! Nagy szolgálatot tenne, elévülhetetlen hálára kötelezne bennünket Horváth Lajos ezredes, ha befolyását latba vetve, a hadügyminisztérium ajándékát nemzeti érzelmeink méltányolásával tenné kedvesebbé és értékesebbé számunkra. Megható módon nyilatkozott meg Ungvár város egész közönségének tisztelete és szeretető főispánunk iránt abból az alkalomból, hogy Ő Felsége közhivatali működése közben szerzett ki­váló érdemei elismeréséül a Lipót-rend lovag­keresztjével tüntette ki. F. hó 5-én, vasárnap d. e. 11 órakor a vár­megyei, városi, állami tisztviselők s hozzájuk csat­lakozó más társadalmi férfiak — számszerint száznál jóval többen — tisztelegtek főispánunk­nál. A tisztelgőket Lörinczy Jenő alispán vezette, aki mélyreható szavakban szólt főispánunk hervad­hatatlan érdemeiről, melyeket megpróbáltatások­kal teli másfél esztendőben szerzett. Az alispán beszéde egész terjedelmében ez: Méltóságos Grál és Főispán Ur! Ó császári és apostoli királyi felsége leg- kegyelmesebb Urunk és királyunk ama legma­gasabb kegye, amellyel Méltóságodat a Lipót- rend lovagkeresztjével kitüntetni méltóztatott, mindnyájunk lelkében igaz örömet keltett. Méltóságod élete mindnyájunk előtt egy nyitott könyv, melyből lelkiismeretes és gon­dos elmélkedés után azon lélekemelő tanulsá­got menthettük, hogy Méltóságodat magas állá­sában, úgy a közélet terén, mint hivatalos tény­kedésében s a társadalmi életben mindig a leg­tisztább, a legnemesebb intenciók, az igazság védelme és a szeretet vezérelték. Mi élő tanuk láttuk, hogy Méltóságod az ádáz ellenség által több oldalról megtámadott szeretett hazánk legválságosabb helyzetében a kétségbeejtő iszonyat között a felebaráti szere­tetnek erényét teljes odaadással, lelkesüléssel s bámulatba ejtő kitartással éjet-napot egybe­kötve példásan gyakorolta. A harctéren kime­rülve betegen, sebekkel borítva visszaérkezett hőseinknek életét, egészségét, jobblétót meg­óvni, ápolni, védeni, előmozdítani tiszteletet parancsoló eréllyel és gondossággal igyekezett. Méltóságodnak ezen örök emléket képező tényei mint hervadhatatlan érdeme, teljes tuda­tára vezetett minket annak, hogy Felséges Urunk királyunk a Lipót-rend lovagkeresztjét a leg­nemesebb szív fölé helyezte el, melynek melegét mi is igen sokszor éreztük s hálásan érezzük mai nap is. Éppen ezért nem a hivatalos köte­lesség, a megszokott udvariasság és a formali­tások ismétlése, de a mély tisztelet, igazi ra­gaszkodás, nagyrabecsülés és szeretet mély ér­zete gyűjtött minket egybe, hogy Méltóságodat legmagasabb — jól megérdemelt — kitüntetése alkalmából lelkünk egész hevével köszöntsük, üdvözöljük és ünnepeljük — s őszinte öröm­mel kivánjuk Méltóságodnak, hogy királyért, hazáért s az emberiség szeretetéért dobogó ne­mes szive fölött egészségének teljes erejében bosszú éveken át díszelegjen legkegyelmesebb Urunk, királyunk legmagasabb kegyét, elisme­rését hirdető Lipót-rend lovagkeresztje. S adja a jóságos Isten, hogy mielőbbi áldást hozó béke égi fénye ragyogja be Méltóságod érdem­rendjét. Isten éltesse! A hosszantartó éljenzés után a főispán a személye iránt megnyilvánuló meleg szeretettől meghatva mondott köszönetét. Az érdemet a tiszt­viselői karokra hárította, mert — úgymond — olyan tisztviselőkkel dolgozhatott a nehéz napok­ban, akikre minden körülmények közt szá­míthat. Örömmel jelentheti ki, hogy a kormány vezető férfiai előtt is kifejezést adott annak, hogy Ung vármegye tisztikara elsőrangú. A főispán szavai, amelyekből a szeretet me­lege sugárzott, meghatották a tisztelgők lelkét. A g. kath. káptalan tagjait Matyaczkó Tiva­dar prépost-kanonok vezette a főispán elé. Matyaczkó Tivadar meleg üdvözlő szavaira ha­sonló melegséggel válaszolt a főispán. Domitilla főnöknő ünneplése. Csütörtökön volt 25 éves évfordulója annak, hogy S. M. Domitilla, mint az ungvári közkórház­ban betegápolással foglalkozó Szent-Vincéről ne­vezett irgalmas nővérek főnöknője, városunkban működik. A kórházi bizottság ebből az alkalom­ból lelkesen ünnepelt. A kórházi kápolnában tartott hálaadó Isten- tisztelet után megjelent az ünnepelt előtt. Ott állott a kedves „Mutterka“, a jó főnöknéni. Lehaj­tott fővel állt szerényen és alázatosan. Talán a kis poroszországi Kreutzburgra gondolt, ahol született, ahol olyan korán árva lett, (édes atyja háborúban esett el), ahonnan zárdába került. . . és ahova soha-soha vissza nem ment többé. Test­vére, rokonai idegenek lettek, — most ezek az ő testvérei, rokonai, akik körülveszik ... és a be­tegek, nyomorultak, akiknek élt és élni fog . . . Komjáthy Gábor bizottsági elnök, a kiváló szó­nok beszélni kezdett. Ilyen beszédet csak a lélek sugal. Neki hevült szemekkel hallgattuk és amig szólott, elmélkedtünk Domitilla főnöknő minden cselekedetéről és örvendeztünk kezei műveinek. És áldottuk az Urat minden adományáért, amiket 25 éven át leánya, Domitilla főnökriő által kór­házunknak, városunknak, vidékünknek adott. Mert áldottak a Domitilla főnöknő cselekedetei és fen­ségesek az ő esztendei. Nemzedék nemzedéknek fogja dicsérni tetteit. Amit tett, az megmarad. Min­dent a maga idejében és jól cselekedett. A Mester lányának alázatossága, az okos szüzek okossága, a megdicsért szamaritánus lelke: ez a Domitilla főnöknő alázatossága, okossága, vigalmassága. Több pedig ennél hite, melyből mindez fakad és hűsége fogadalmához, melyben mindez megteste­sült. A legfőbb pedig el van rejtve és azt el nem Lapunk mai száma 4 oldal.

Next

/
Thumbnails
Contents