Ung, 1915. július-december (53. évfolyam, 27-52. szám)
1915-12-12 / 50. szám
53. évfolyam. Ungvár, 1915. december 12 50, szám ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre . . 8 K. Negyedévre . . 2 K. Félévre ........4 K. Egyes szám 10 fillér Amerikába: Egész évre 10 korona 60 fillér. Ung vármegye Hivatalos Lapjával egy fitt: Egész évre . . 14 K. || Félévre ...........7 K. Negyedévre .... 3 K 50 f. Nyilttér soronként 80 fillér. HIRDETÉSEK ÉS ELŐFIZETÉSEK úgy az Ung, valamint az Ung vármegye Hivatalos Lapja részére — a kiadóhivatal: Székely és Illés könyvkereskedése címére küldendők. A nyilttér és hirdetési dijak előre fizetendők Ung vármegye Hivatalos Lapja az Ung mellékleteként megjelenik mln- 1 den csütörtökön. ===== TÁRSADALMI, SZÉPIRODALMI ES KOZGAZDASAGI ÚJSÁG. — MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. AZ UNGMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség: Kazinczy-utca 1-ső szám, hova a szerkesztőséget érdeklő levelek küldendők Felelős szerkesztő: BÁNÓCZY BÉLA. Segédszerkesztő: DEÁK GYULA. Kiadóhivatal: Székely és Illés könyvkereskedése.------ KIADÓHIVATAL! TBLEFONSZÄM 11. = Hős katonáink síremléke. Irta Pap János. Nincs vagyon, mellyel meg lehetne fizetni a nagy adósságot, nincsen szó, mely ki tudná fejezni azt a hálát, mellyel a nemzet elesett hőseinknek tartozik. Kegyelet és emlékezés! Ez minden, amit kedves halottainknak nyújthatunk. Ezzel rója le kötelezettségét a gyermek szülőinek, a hitves elhunyt társának. A nemzet sem igen adhat ennél többet. A különbség csak az, hogy a nemzet kegyelete és emlékezése örök kell, hogy legyen! Nem szabad kihalni, nem szabad eltompulni ezen érzésnek, amig magyar él e földön. Az idő vasfoga azonban megrág mindent! Idővel behegednek a fájdalmas sebek, eltompul az érzés s a jövő nemzedékből kihal az emlékezés, ha nem állítunk világitó oszlopokat, melyek örökre bearanyozzák a hazáért elesett hősök dicsőségét ! Ilyen érzelmeket válthatott ki Horváth Lajos huszárezredes, katonai állomásparancsnokunk kebeléből a nagy idők eseménye, midőn a közös hadügyminisztérium rendeletét nemcsak elolvasta, hanem azonnal valóra is váltotta. A 67-ik gyalogezredben fölkutatta és megtalálta azt az embert, kire nyugodt lelkiismerettel reá bízhatta az emlékoszlop elkészítését, mely el esett hőseink emlékét örök időkre megőrizni fogja. Lux Elek 67. gy. ezredbeli hadapród szobrász- művészt bizta meg a Bercsényi-utcai katonai temető monumentális síremlékének tervezésével. S a művész derekasan megfelelt föladatának. Társul kapta maga mellé Urinyi János 67. gy. ezredbeli népfelkelő önkéntes épitészt, ki az építészeti rész technikai megoldásában s az egész emlékmű elhelyezés tervezetének megrajzolásában segédkezett neki. A művész agyagipari szakiskolánk helyiségében öt tervezetet dolgozott ki. Egyik szebb, monumentálisabb a másiknál. I. tervezet. Széles lépcsős talapzatu, szárnyfalas piramisszerü síremlék. A piramis előtt magas talapzaton térdeplő görög harcos, mint a nemzetközi vitézség mintaképe, mint az elesett harcosok fölött érzett sötét gyász és meghatottság szimbóluma, hódol a hősök dicsőségének. A lépcsős talapzatot az eltemetett hősök borostyán övezetü csendélete: fegyverzet, magyar, osztrák, német és orosz sisakok diszitik. II. tervezet. Magas hátfalu lépcsős siremlék. Jobb oldalt kocka-talapzaton álló magyar bakaőrszem. Jobb kezével lábhoz tett szuronyos fegyverét tartja, balkezét szeme elé teszi s igy néz a messze távolba. A lépcsőzetet háborús jelvények csoportja disziti. III. tervezet. Széles lépcsős talapzatu siremlék. Közepén, emelt lábazaton, meghatottan gyászoló honvédbaka áll. Szuronyos fegyverét lábhoz téve, jobb kezével szorongatja, balkezében levett sipkáját tartja. Jobbról, balról magas postamentekre helyezett kandeláberek, közbül pihenő padkák nyertek elhelyezést. A lépcsőzet közepén babérkoszorú foglal helyet, IV. tervezet. Ugyancsak tágas, lépcsősen kiképezett siremlék, közepén az anyaságot ábrázoló szoborművel, mely az áldozatkészséget jelképezi. Jobb- és baloldalán táblázatszerű megoldás, az elesett hősök neveinek megörökítésére. V. tervezet. Kimagasló talapzatu, lépcsősen szerkesztett siremlék. Közepén magas oszlopon a Hadúr alakja áll. Talán a legmonumentálisabb valamennyi között; én azonban még sem ezt választanám. A választásnál a művészi megoldás értéke mellett fontos tényezőként kellene szerepelni az érzelmi momentumoknak is. Minthogy azonban a tervezeteket Bécsben a hadügyminisztériumban fogják elbírálni, félő, hogy a választásnál erről megfeledkeznek majd és a nemzetköziség zamatja diadalmaskodni fog a magyaros érzelmek fölött, mely esetben könnyen az I. tervezetet fogja favorizálni. Ezt a szobrot pedig a mi népünk nem fogja megérteni. Ez az emlék inkább találna valamely győzelmes csatatérre, mondjuk pl. Przemyszl vérrel áztatott mezejére, mint a mi temetőnkbe. A mi temetőnkbe szerény véleményem szerint a III. tervezet találna leginkább. Ezt megértené itthon mindenki. A háború győzelmes végeztével szerencsésen megmenekül és hazakerül a magyar baka. Első útja a katonai temetőbe vezet, hol levett sapkával hódol elesett hőseink emlékének. Nincs fegyvernem, melynek katonája jobban tudná méltányolni hőseink áldozatkészségét, jobban tudná magasztalni dicsőségüket, mint a gyalogos. Hisz ezeknek szenvedése túlszárnyalja a többi összes fegyvernemek katonáinak "kiállott nélkülözéseit. De a gyalogos szivének bajtársi érzelme is egységesebb, mint pl. a huszáré, ki fájdalmát megosztja elhunyt bajtársa s elesett lova között, vagy mint pl. a tüzéré, aki egyformán siratja elveszett ágyújával elesett bajtársát. Csak a gyalogos jajdul föl egész szivének fájdalmával az elhunyt bajtársak teteménél; csak az ő könnyzáporáuak hull minden cseppje a hősök sirhantjára. Ezért tartom legmegfelelőbbnek a III. tervezetet, melynek, hogy legyen nemzetközi zamatja is, minthogy temetőnkben magyar, osztrák, német és orosz harcosok pihennek egymás mellett, a szobor lépcsőzetére az egyszerű babérkoszorú helyett el lehetne helyezni abban a harcoló nemzetek katonai fövegjeit. Emléküket azonban magyar baka alakja őrizze meg a jövő nemzedék számára. A II. tervezetet Uzsokra szántam. Magyar baka áll őrt a határon. Szemét Galicia lankás terére szögezi, nehogy meglephessen mégegyszer bennünket ádáz ellenségünk. Most pedig néhány szót még a síremlékek kiviteléről. Bármelyiket is válassza számunkra a hadügyminisztérium, annak ópitészeti részét budai vagy bácstoroki kitűnő minőségű szürkés fehér szinü magyar mészkőből kell faragtatni. Ez olcsó, puha, könnyen faragható és emellett a legtartósabb kőzetnemek egyike. Az athmosphériliák a mészkövet nem tudják kikezdeni. A főalakokat, valamint a mellékdiszitéseket, mint a kandeláberek, babérkoszorú stb. az ellenségtői elfoglalt ágyubronzból kell öntetni. Ennek anyaga is, kivitele is olcsóbb, mintha kőből faragnák. Festői hatása pedig sokkal értékesebb. Emellett az alakok arckifejezése, azok mozdulatai és konturai sokkal élesebbek, mintha durva mészkőben örökítenék meg azokat. Az ellenség bömbölő ágyúi ma legkegyetlenebb hirdetői a halálnak. Az ellenség elnémított ágyúinak bronza azonban a legméltóbb hirdetője lesz az elhunyt hősök dicsőségének! Nagy szolgálatot tenne, elévülhetetlen hálára kötelezne bennünket Horváth Lajos ezredes, ha befolyását latba vetve, a hadügyminisztérium ajándékát nemzeti érzelmeink méltányolásával tenné kedvesebbé és értékesebbé számunkra. Megható módon nyilatkozott meg Ungvár város egész közönségének tisztelete és szeretető főispánunk iránt abból az alkalomból, hogy Ő Felsége közhivatali működése közben szerzett kiváló érdemei elismeréséül a Lipót-rend lovagkeresztjével tüntette ki. F. hó 5-én, vasárnap d. e. 11 órakor a vármegyei, városi, állami tisztviselők s hozzájuk csatlakozó más társadalmi férfiak — számszerint száznál jóval többen — tisztelegtek főispánunknál. A tisztelgőket Lörinczy Jenő alispán vezette, aki mélyreható szavakban szólt főispánunk hervadhatatlan érdemeiről, melyeket megpróbáltatásokkal teli másfél esztendőben szerzett. Az alispán beszéde egész terjedelmében ez: Méltóságos Grál és Főispán Ur! Ó császári és apostoli királyi felsége leg- kegyelmesebb Urunk és királyunk ama legmagasabb kegye, amellyel Méltóságodat a Lipót- rend lovagkeresztjével kitüntetni méltóztatott, mindnyájunk lelkében igaz örömet keltett. Méltóságod élete mindnyájunk előtt egy nyitott könyv, melyből lelkiismeretes és gondos elmélkedés után azon lélekemelő tanulságot menthettük, hogy Méltóságodat magas állásában, úgy a közélet terén, mint hivatalos ténykedésében s a társadalmi életben mindig a legtisztább, a legnemesebb intenciók, az igazság védelme és a szeretet vezérelték. Mi élő tanuk láttuk, hogy Méltóságod az ádáz ellenség által több oldalról megtámadott szeretett hazánk legválságosabb helyzetében a kétségbeejtő iszonyat között a felebaráti szeretetnek erényét teljes odaadással, lelkesüléssel s bámulatba ejtő kitartással éjet-napot egybekötve példásan gyakorolta. A harctéren kimerülve betegen, sebekkel borítva visszaérkezett hőseinknek életét, egészségét, jobblétót megóvni, ápolni, védeni, előmozdítani tiszteletet parancsoló eréllyel és gondossággal igyekezett. Méltóságodnak ezen örök emléket képező tényei mint hervadhatatlan érdeme, teljes tudatára vezetett minket annak, hogy Felséges Urunk királyunk a Lipót-rend lovagkeresztjét a legnemesebb szív fölé helyezte el, melynek melegét mi is igen sokszor éreztük s hálásan érezzük mai nap is. Éppen ezért nem a hivatalos kötelesség, a megszokott udvariasság és a formalitások ismétlése, de a mély tisztelet, igazi ragaszkodás, nagyrabecsülés és szeretet mély érzete gyűjtött minket egybe, hogy Méltóságodat legmagasabb — jól megérdemelt — kitüntetése alkalmából lelkünk egész hevével köszöntsük, üdvözöljük és ünnepeljük — s őszinte örömmel kivánjuk Méltóságodnak, hogy királyért, hazáért s az emberiség szeretetéért dobogó nemes szive fölött egészségének teljes erejében bosszú éveken át díszelegjen legkegyelmesebb Urunk, királyunk legmagasabb kegyét, elismerését hirdető Lipót-rend lovagkeresztje. S adja a jóságos Isten, hogy mielőbbi áldást hozó béke égi fénye ragyogja be Méltóságod érdemrendjét. Isten éltesse! A hosszantartó éljenzés után a főispán a személye iránt megnyilvánuló meleg szeretettől meghatva mondott köszönetét. Az érdemet a tisztviselői karokra hárította, mert — úgymond — olyan tisztviselőkkel dolgozhatott a nehéz napokban, akikre minden körülmények közt számíthat. Örömmel jelentheti ki, hogy a kormány vezető férfiai előtt is kifejezést adott annak, hogy Ung vármegye tisztikara elsőrangú. A főispán szavai, amelyekből a szeretet melege sugárzott, meghatották a tisztelgők lelkét. A g. kath. káptalan tagjait Matyaczkó Tivadar prépost-kanonok vezette a főispán elé. Matyaczkó Tivadar meleg üdvözlő szavaira hasonló melegséggel válaszolt a főispán. Domitilla főnöknő ünneplése. Csütörtökön volt 25 éves évfordulója annak, hogy S. M. Domitilla, mint az ungvári közkórházban betegápolással foglalkozó Szent-Vincéről nevezett irgalmas nővérek főnöknője, városunkban működik. A kórházi bizottság ebből az alkalomból lelkesen ünnepelt. A kórházi kápolnában tartott hálaadó Isten- tisztelet után megjelent az ünnepelt előtt. Ott állott a kedves „Mutterka“, a jó főnöknéni. Lehajtott fővel állt szerényen és alázatosan. Talán a kis poroszországi Kreutzburgra gondolt, ahol született, ahol olyan korán árva lett, (édes atyja háborúban esett el), ahonnan zárdába került. . . és ahova soha-soha vissza nem ment többé. Testvére, rokonai idegenek lettek, — most ezek az ő testvérei, rokonai, akik körülveszik ... és a betegek, nyomorultak, akiknek élt és élni fog . . . Komjáthy Gábor bizottsági elnök, a kiváló szónok beszélni kezdett. Ilyen beszédet csak a lélek sugal. Neki hevült szemekkel hallgattuk és amig szólott, elmélkedtünk Domitilla főnöknő minden cselekedetéről és örvendeztünk kezei műveinek. És áldottuk az Urat minden adományáért, amiket 25 éven át leánya, Domitilla főnökriő által kórházunknak, városunknak, vidékünknek adott. Mert áldottak a Domitilla főnöknő cselekedetei és fenségesek az ő esztendei. Nemzedék nemzedéknek fogja dicsérni tetteit. Amit tett, az megmarad. Mindent a maga idejében és jól cselekedett. A Mester lányának alázatossága, az okos szüzek okossága, a megdicsért szamaritánus lelke: ez a Domitilla főnöknő alázatossága, okossága, vigalmassága. Több pedig ennél hite, melyből mindez fakad és hűsége fogadalmához, melyben mindez megtestesült. A legfőbb pedig el van rejtve és azt el nem Lapunk mai száma 4 oldal.
