Ung, 1915. július-december (53. évfolyam, 27-52. szám)
1915-10-31 / 44. szám
2 (44 szám.) U N G 1915. október 31. — Mintha bizony maga tojta volna a tojásokat, és maga ült volna rajtuk heteken át, — szólottám a nómbernek, aki kissé megszégyenkezett ugyan, de a kacsát még sem adta. Az erkölcsi elvadulással, a pénz utáni sóvárgással azonban — ismétlem — nemcsak a falusi kisebb termelőknél találkozunk. így van ez a műveltebb, tehát a magasabb intelligenciájú termelőknél, a nagy és még nagyobb birtokosoknál is. Nincs ma széles Magyarországon tán egyetlenegy termelő sem, aki áruját igazán mérsékeltebb háborús áron bocsátaná fogyasztásra Megdöbbentő, lélekfagyasztó dolgok ezek, — de igy van! Es szomorú, igazán nagyon szomorú, hogy igy van! Mert egy-két napig, vagy tán egy két hétig is ellehetünk száraz krumplin, vagy kenyeren, de hónapokon, esetleg éveken át küzdeni az éhséggel, s megvonni magunktól, s megvonni fejlődésben levő gyermekeinktől a test fenntartására, a gyermekek, tehát a jövő nemzedék fejlődésére feltétlenül szükséges jobb tápanyagot: ez már nem az egyes egyén ügye, de ez az egész nemzetre, a jövő egész nemzedékének életerejére kihatással biró oly nagy baj, mely meggazdagithatja ugyan az ország lakosságának egy részét, de elsorvasztja, elsatnyitja magát az országot fenntartani hivatott s a jövő reményét képező ifjúságot. Ebből a szempontból nem volna szabad tűrni egy percig sem az áru-, de különösen az élelmiszer-uzsorát. És csodálatos, az élelmiszer-uzsora nem hogy csökkenne, de nő, erősen nő, s félő, mikor már a kormány is észreveszi, hogy cselekedni, rekvi- rálni kell, addigra annyira át fogja már hálózni az ország minden részét, hogy a rekvirálás végrehajtása még belső zavarok okozója is lehet. Mert a telhetetlen moloch, a jogtalan és erkölcstelen módon való meggazdagodási vágy már nagyon hálójába kerítette az embereket, s tudjuk, hogy az igy feltámadt szenvedélynek megfékezése felette nehéz. Az államot károsító papirosbakancsszállitók, a posztó-csalók, a lovakkal spekuláló főbb hivatalnokok, az élelmiszer uzsorások egy része ugyan hűvösön ül, — mindamellett javulás nem mutatkozik, de különösen nincs javulás az élelmiszer- uzsorások körében. Miért ? Mert Magyarországon még mindig csak papiroson vannak a törvények, a rendeletek. Tudunk eseteket, hogy a nép irányítására hivatott tisztviselők nemhogy oda igyekeznének, hogy a falusi termelőközönség a kisebb haszonnal is megelégedjék ezen, amúgy is nehéz és majd minden családtól véráldozatot is követelő időkben, — de határozottan arra ösztökéli a termelőt, hogy áruját eladás tárgyává ne tegye, mert felmegy annak az ára még a mostaninál is magasabbra ! Ily körülmények között történik azután, hogy száz ives köteteket lehetne összeállítani azokból a cikkekből és felszólalásokból, melyek különösen az élelmiszer-uzsora ellen megjelentek és elhangzottak. Ezen az állapotokon ma nem segíthet más, mintha a kormány sürgősen -elrendeli a rekvi- rálást. Hogy pedig a maihoz hasonló, és minden erkölcsi alapot nélkülöző áru- és élelmiszeruzsora többé be ne következhessék, erre az egyedüli mód: a minden vonalon való államosítás. Gaar Iván. Egy 67-es baka levele a rendőrkapitányhoz avagy: Nem jó a férfinak egyedül lenni! — Színház és a mozi. A város a színházi előadások idején mozielőadásokat nem engedélyez. A mozielőadások rendezésének folytonossága érdekében a * katonai parancsnokság átirt a városhoz, hogy a rendesnél nagyobb számú katonaság szórakozása indokolttá teszi az olcsó mozielőadások tartását. A rendőr- kapitány úgy oldotta meg a gordiusi csomót, hogy a mozielőadásokat továbbra is engedélyezi, csakhogy a színházi szezon alatt a mozit civil közönség nem látogathatja. U. KTisztelt Rendőrkapitány úr! Mikor hirét hallottam, hogy a kapitány úr megengedte a mozielőadások tartását, de olykép, hogy csak mi, katonák válthatjuk meg ott a bilétát, — a cibill közönségnek pedig csakis a színházban szabad pénzét elköltenie: hirtelen a tarkómhoz kaptam, s rögvest kijelentettem, hogy nem jó lesz ez igy. Nem az lesz a nem jó, hogy lesznek mozielőadások — mert azok mindig jók — de az nem lesz a jó, hogy oda fehérszemély be nem léphet, tehát mi katonák még a moziban is úgy el leszünk különítve, mintha ott is az ekzeczérplaccon volnánk. Mán pedig a tek. Kapitány úr is nagyon jól tudja, hogy nincs ott mulatság, ahol nincs fehérszemély. Hiszen Ádámnak még a paradicsomban se volt addig jó dolga, mig egyedül volt; hát meg is teremtette az Ur az első asszonynépet, Évát; pedig a paradicsom volt olyan szép, mint az ungvári színház, de tán még a mozinál is szebb volt, és ott még eintrét se kellett fizetni. Eszembe jutott azután a nóta is, amelyik azt mondatja a katonával, hogy: Jobb karommal védem a hazát, A ballal meg téged ölellek át 1 meg hogy: „Páros élet a legszebb a világon!“ s igazán nagyon elszomorodtam. Még a vasárnapi mozi se vidított fel, pedig Móric barátunk ugyancsak szemrevaló leánynépnek csapta a szelet, s olyan mókás kedvében volt, amilyen csak Móric lehet. Mert hát — ismétlem — mit ér még a legszebb mozi is, ha hiányzik onnét az embernek oldalbordája, akivel kőzbe-közbe egy-két jó szót válthatna. Mit ér nekünk ezredes urunk igaz atyai gondoskodása, hogy legyen nekünk is szórakozásunk, ha a rendőr- kapitány úr — meg nem engedi közénk az asszonynépet Mert szó ami szó, ilyet, ami velünk történik — a világ még nem pipált. Tudom, hogy vannak gyermekelőadások, hallottam hirét a piros szinlapos kultúrát terjesztő daraboknak is, ahova meg gyerekeket nem szabad vinni, de katonamulatságról, ahova a fehérszemélynek a lábát sem szabad betennie, — még tán az angliusok sem tudnak. Meg is beszéltük már, hogy túljárunk a tilalmon, mert nem jó a férfinak egyedül lenni, különösen amikor mulat. A tervünk az, hogy a legközelebbi vasárnap, amikor megint elmegyünk a moziba, a mi kedves fehércselédeinket is bevisszük olyformán, hogy felöltöztetjük őket — katonaruhába. Igen bizony, igy lesz az és nem másképp, mert mán engedjen meg a Rendőrkapitány úr — aki pedig a katona-cibill barátságot igazán szereti, — az még sem járja, hogy most, mikor majd minden cibill katona, s amikor igazán nagy szükség van az barátkozásra, hogy akkor csak az a katona juthasson a cibillhez, ha a színházat a mozinál jobban szereti. Ilyen regulát nem lehet csinálni, mert hisz a nóta is azt tartja: Kinek a szőke, kinek a barna! És mér ne legyen a nótának éppen akkor igaza, mikor rólunk, katonákról van szó. Vagy talán : Már a szegény katonának Barátkozni sem szabad. Ha a mozit szereti És nem a színfalat! Tisztelettel Egy 67-es baka. * Másolta: Giri-Gáré. A VÁRMEGYE. § Közgyűlés. Ung vármegye törvényhatósági bizottsága gróf Sztáray Gábo főispán elnökletó- tével f. hó 27-én rendkívüli közgyűlést tartott, melynek összehívását a m. kir. belügyminiszternek a vármegyei alkalmazottak segélyezési ügyére vonatkozó leirata tette szükségessé. Az e címen engedélyezett 5250 K rendkívüli segély 41 vármegyei alkalmazott (3 tisztviselő, 3 gyakornok, több kezelőhivatali alkalmazott, dijnok és hivatal- szolga) között osztatott el aránylagosan 50—300 K-ás összegekben. A vármegyei főjegyző bemutatta Kürthy István honv.-hadnagynak köszönő levelét : „Ma, midőn életem legforróbb óhaja teljesült“ — írja a fiatal hadnagy — „hogy a honvéd tisztikar tagja lettem, szivem sugallja örök hálámat kifejezésre juttatni azon jótéteményért, mely célom elérését lehetővé tette. Köszönetét mondok tehát a tekintetes Törvényhatóságnak, hogy volt szives a gróf Buttler-féle alapítványi helyet nekem adományozni.“ A levelet a Ludovika Akadémia parancsnoksága lelkes hangú átíratta juttatta a vármegyéhez. A közgyűlés tagjai meleg érdeklődéssel hallgatták a levél és az átirat felolvasását annál is inkább, mivel ez volt az első eset, hogy a Buttler-féle alapítványt élvező megköszönte a vármegye adományát. A törvényhatósági bizottság a perecseny-kapuszögi utat a vicinális utak sorába felvette, Galgóczy Károly horlyói körjegyzőt évi 880 koronával nyugdíjazta és több községi költségvetést és számadást jóváhagyott. § Vármegyei virilisek névjegyzeke. Az 1916. évi vármegyei virilis bizottsági tagok névjegyzékének összeállításánál alapul szolgáló acjjókimutatá- sok a f. évi november hó 3 -11. napján a vármegyeházán az 5. számú helyiségben a hivatalos órák alatt közszemlére vannak kitéve, hol is azokat az érdekeltek megtekinthetik. Kívánatos, hogy az adókimutatások iránt az érdeltek ez alkalommal fokozott mérvben érdeklődjenek, mert azok a f. évi adómunkálatok befejezetlen volta miatt nagyrészt a múlt évi adózási adatok alapján vannak összeállítva. HÍREK. Tájékoztató. Nov. 6. A Gyöngyösy Irodalmi Társaság ünnepélyes ülése d. u. 5 órakor a vármegyeháza nagytermében. Nov. ÍO. Városi közgyűlés d. u. 3 órakor. Nov. SO. Az Ungvármegyei Közművelődési Egyesület közgyűlése d. u. a órakor a vármegyeháza nagytermében. a ini'Haskör (fiiik/ 1 nof könyvtára, nyitva van minden kedden este 6—7 óráig. A Kereskedelmi Csarnok könyvtára nyitva van szerdán d. u 6—7. és vasárnap d. e 11—12 óráig. A Népkönyvtár nyitva van minden vasárnap délelőtt 10—‘/s'2 óráig. A magyarországi munkások rokkant- és ryugdij-egyleiébe minden hónap 1-ső és 3-ik vasárnapján délelőtt 10—12-ig van befizetés és beiratás az ipartestület helyiségében. Viszik a harangot. Irta Magyar Bálint. Viszik a harangot, Viszik a harangot, Elviszik estére, Agyú lesz belőle, Hogy ne zokogtasson, Ágyú lesz a nyelve, Hogy ne hivogason Hívogató, hivó Szomorú misére. Tábori misére. • Harang márnem kondul, Harangok, harangok, Se reggel, se délbe’, Legyetek csodásak! Csak mikor a véres Villant tüzeteknél Felhők megjelennek: Csak hősöket: ősi Vész, vihar elébe. Magyarokat lássak. Mikor egy marok nép Úgy zengjen az érchang, A világra támad Hogy ifjak, vének, És megsuhogtatja ‘ Kik a harangszóra Távol hegyek ormán Ünnepi misére Kardját Attilának. Csendesen gyűlnének : Akkor, csak ott szólal Hegyeket rengetve, Már a mi harangunk, Sziklákat szakasztva Mikor a halállal Törjenek előre, Sziklahegyek ormán Mindig csak előre Szembe kell rohannunk. — Ágyúszavatokra! Memento .. . Legyen a szavunk fekete halotti gyászlepel, milliók koporsója felett! Legyen a szavunk tompa, jajjas felsirás százezrek szétszórt jeltelen sírján 1 Legyen a szavunk a magunkbaszállás zokogó imája, amely tisztitni segíti lelkünk a fájdalom-szenvedés tengerében ! . . . Szórjunk virágot! Virágot, le a puszta földre, arra a földre, amelyet gondolat nélkül tiprunk, de amely föld véreink óriás kriptája lett és minden röge, minden porszeme virágba indult életet takar... Az évnek minden napja a mi napunk! De ez legyen az Övék 1 Az Övék, akiknek a mementón kívül úgy sem jut már egyéb ebből a világból. És most, most ezen a fekete gyásznapon ölelkezzék össze az ország! Csak egy pillanatra, a gondolatnyi idő századrészéig; ölelkezzék össze valamennyi özvegy, valamennyi árva, valamennyi szenvedő, valamennyi elhagyott ... és azoknak a megindult könnyeknek tengerével borítsa be az öldöklő fegyvereknek lelketlen munkáját . . . De csak ma! De csak most! Mert holnap ismét kezdődik a könnytelen küzdés, a néma fogcsikorgatás, az élet kínzó hóhérmunkája. Azért hát ne teremjen kétségbeesés a zokogás nyomán, hanem gyűljön meg a megdicsőités hatalmas lángja és az szárítsa fel, tüntesse el a bánatnak bőven termő könnyeit! Övék a béke, akiknek már örökre kihullott kezűkből a fegyver, a miénk a küzdés, meg az imádság . . . Igen, az imádság! Rácz Pál. — Kitüntetés. Fekésházy József 66 os gy.- ezredbeli tart. zászlóst az ellenség előtt tanúsított magatartásáért a II. oszt. ezüst vitózségi éremmel tüntették ki. — Eljegyzés. Újlaki Jolán és Schuster Brando tart. hadnagy jegyesek. — Kinevezés. A pénzügyminister Gacsályi Károly beregardói lakost ideiglenes minőségű se- gélydijas adóhivatali gyakornokká a nagykaposi m. kir. adóhivatalhoz kinevezte. — A Gyöngyösy Irodalmi Társaság nov. 6-án, szombaton, d. u. 5 órakor tartja ünnepies ülését a vármegyeháza nagytermében a következő műsorral: 1. Elnöki megnyitó! Mondja Románecz Mihály elnök. 2. Jelentés a társaság 1913—4 és 1914—5. évi működéséről. Irta és felolvassa Deák Gyula titkár. 3. Hadbavonulás. (Részlet a Hunyadi-époszból) Irta és felolvassa Fülöp Árpád r. tag. 4. Dr. Kárpáthy László zongorázik. 5. Bárd Miklós verseiből szaval Verő Ilona. 6. A régi magyar iparos céhekről. Irta Gálócsj Zoltán r. tag, felolvassa Berzeviczy István r. tag. 7. Némethy Miklós tárogatózik. — Az ülésre a belépés ingyenes, azonban a vak katonák részére szives adományokat elfogad a Társaság. — Gyászünnepség hőseink sírjánál. Ung- vár város polgármestere falragaszon tudatja, hogy a város közönsége halottak estéjén zarándokmenetben vonul ki a helybeli katonai temetőkben nyugvó hőseink sirjaihoz. Gyülekezés november 1-én d. u. 4 órakor a városháza előtt, hol a menet két részre oszolva a barakktelepi és a Bercsényi-utcai katonai temetőkbe vonul. A kegyeletteljes gyászünnepségek sorrendje a következő : A barakktelepi temetőben : 1. Szózat. Énekli a közönség. 2, Fohász. Imákozza Sommer Ernő lábori lelkész 3. Élők s holtaknak hatalmas Istene. Énekli a főgimnázium férfinégyese. 4. Gyászbeszédet mond Antal Miklós főgimnáziumi tanár. 5. Mórt oly borús. Énekli a főgimnázium férfinégyese. 6. Áz ifjúság kegyeletét tolmácsolja Le- geza István főgimn. VIII. o. tanuló. 7. Szózat énekli a közönség. — A Bercsényi-utcai temetőben: 1. Hymnusz. Énekli a közönség. 2. Fohász Imádkozza Petrovszky Károly tábori lelkész. 3
