Ung, 1915. július-december (53. évfolyam, 27-52. szám)
1915-10-31 / 44. szám
53. évfolyam. Ungvár, 1915. október 31 44. szám ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre . . 8 K. Negyedévre . . 2 K. Félévre .........4 K. Egyes szám 10 fillér Amerikába: Egész évre 10 korona 60 fillér. Ung vármegye Hivatalos Lapjával együtt: Egész évre . . 14 K. || Félévre ...........7 K. Negyedévre .... 3 K 50 f. ■■ ■ ■ Nyilttér soronként 80 fillér. = TÁRSADALMI, SZÉPIRODALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI ÚJSÁG. — MEGJELENIK AZ UNGMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA. HIRDETÉSEK ÉS ELŐFIZETÉSEK úgy az Ung, valamint az Ung vármegye Hivatalos Lapja részére — a kiadóhivatal: Székely és Illés könyvkereskedése címére küldendők. A nyilttér és hirdetési dijak előre fizetendők Ung vármegye Hivatalos Lapja az Ung mellékleteként megjelenik mín- == den csütörtökön. ------MINDEN VASÁRNAP. Szerkesztőség: Kazinczy-utca 1-ső szám, hova a szerkesztőséget érdeklő levelek küldendők Felelős szerkesztő: BÁNÓCZY BÉLA. Segédszerkesztő: DEÁK GYULA. Kiadóhivatal: Székely és Illés könyvkereskedése.------ ■ KI ADÓHIVATALI TBLEFONSZÄM 11. = Csak egy szál gyertyát! Irta Dénes Sándor. i Vándor, akit utad Ungvár határában visz el, hogy amig a hazának fiai ezerszámra hullatják vérüket mindnyájunknak boldogságáért, addig te fütött, bársony-diványos, robogó vonaton jársz üzleti ügyeid, szórakozásaid után; vándor, aki a háború izgalmas hireitől bódult fejedet szellőztetni hordod a város zaján kívül, — vándor, aki végtelen érdeklődéssel szemlélsz mindent, ami összefügés- ben van a véres szinjátókkal, — állj meg az ungvári mezőknek azon a szent szögletén, amely a barakkórház és a vasúti pálya között apró dombokat, fekete halmokat termel, — állj meg a Bercsényi-utcai temető sok-sok sirhalma előtt. Állj meg az apró fakeresztes sírok előtt, ismeretlen hős vitézek sírjai mellett, emeld le fő- veged a félistenek nyugvó helye mellett és rebegj egy rövid imát az ott örök álomra tértek lelki üdvéért. Mindnyájunknak rokonai, testvérei, önfeláldozó barátai nyugosznak ottan szomorú svarm- liniában, akik életüket adták oda a te nyugalmadért, országunk boldogulásáért, gyermekeink boldog jövőjéért. Imádkozz a sírjuknál, mert legönfeláldozóbb testvéred nyugszik ottan, akit nem sorvasztó betegség vitt el az életből, akit nem kínos fájdalmak szenvedéseitől váltott meg a halál, de akik életük virágjában, élnivágyásuk teljében, épen, erősen, egészségesen szánták halálra fiatal életüket, hogy feláldozzák azt a haza üdvéért. Apák és fiuk, testvérek és barátok, férjek és jegyesek feküsznek ott véres tagokkal — mind miórettünk. Nincs köztük egy sem, aki kívánta volna a halált, de nincs egy sem, aki sajnálta volna az életét. Tizenöt hónapon át dalolva, jó kedvbe, hősi halál megvetéssel vonultak fel a halál mezejére és nem tudták, hogy az általuk védelmezett szent hazának melyik darab földje lesz takaró sirhantjuk. A hősök hullanak. A sírok szaporodnak. Az élet, a mi életünk pedig halad tovább. Holnap már itt lesz a halottak emlékének szokás és évezred kegyelete által megszentelt napja, amikor mindenki felkeresi szerettjeinek porló hantját és az élet kiviszi a halálról való emlékezés szomorú kertjébe. Anyák és gyermekek, hitvesek és menyasz- szonyok nem jöhetnek el, hogy könnyeikkel áztassák az elvesztettek sirj át. A hősök sírjának megbecsülése a mi kegyeletünkre van bizva. Halottak estéjén ne hagyjuk szomorúnak, kietlennek, sötétnek és kopárnak a magyar hősök szent sírját, a mi félisteneink nyugvó helyeit! Nem kérünk sokat! Senki se adjon forintokat, koronákat! Csak pár fillért, egy szál gyertyára valót adjon mindenki, egy szivar értékét, egy kis gyümölcs megtakarított árát. Egy szál gyertyára valót kérünk mindössze, hogy halottak estéjén a mi kegyeletünk, az életünk fölötti öröm áldozatai lángja ott lobogjon az ő sirjukon! Ha az ő megdicsőült lelkűk letekint a földre, lássa, hogy az itt élők nem háládatlanok a haza elvérzett hősei iránt. Csak egy szál gyertyát adjon mindenki! Háborús világ. Orosz hadifoglyokkal való levelezés. Mind sűrűbben hangzanak el a panaszok, hogy az Oroszországban hadifogságban levő katonáink nem kapják meg a hozzátartozóik által küldött levelezéseket. Illetékes helyről nyert értesülésünk szerint ennek okát első sorban a levelezések nagy mennyiségében és a közlemények túlhosszu voltában kell keresni. A közönség tehát csak úgy biztosíthatja e levelezések célhoz jutását, ha az orosz cenzúra munkájának megkönnyítése érdekében kéthetenként legfeljebb csak egyszer vagy ennél is ritkábban ir, akkor is nem levelet, hanem csak levelező-lapot küld és arra csak néhány sor családi és magánvonatkozásu közleményt ir. A levelezés céljára célszerű kizárólag a hadifoglyokat gyámolitó és tudósitó hivatal által vörös- kereszt jelvénnyel kibocsátott és megfelelő előnyomással ellátott levelezőlapokat használni, melyek a legtöbb postahivatalban is árusittatnak. A közleményben kerülendő a közállapotokra és a háborúra vonatkozó minden hir. Különösen sokat árt az ügynek, hogy egyesek burkolatban akarnak hirt adni a hadisikerekről, ami az orosz cenzorokat bizalmatlanokká teszi a többi ártalmatlan küldeménnyel is. Ajánlatos a levelezésnél a német vagy francia nyelvet használni, mert más nyelvekre Oroszországban kevés a cenzor és igy ezek a levelezések soká elhevernek esetleg célhoz sem jutnak. A címben okvetlenül benne legyen annak jelzése, hogy címzett hadifogoly, mert más egyének leveleit az ellenséges külföldre nem továbbítják. Ezért tehát a címbe „pnsonnier de querre“ vagy „Kriegsgefangener“ jelzést hozzátenni el ne mulasszuk. Felhívás. — Az eldugott pénzek. — Jegyezzünk Hadikölcsönt! A járási főszolgabirákhoz, Ungvár város polgármesteréhez, a körjegyzőkhöz és községi elöljáróságokhoz, a vármegye területén működő lelkészekhez és tanítókhoz, valamint általában Ung vármegye és Ungvár város közönségéhez az alábbi felhívást bocsátotta ki a vármegye alispánja : Sajnálatos jelenség és szomorú tapasztalat, hogy a pénzkészletek felhalmozása és elrejtése iránt tett intézkedések nem vezettek a kívánt eredményre, s hogy a lakosság nagy része még mindig felhalmozza és elrejtve tartja az arany és ezüst érmeket, a bankjegyeket, sőt a nikkel és bronz váltópénzeket is. Habár a háború következményeitől való fé lelem és az ellenséges betörések miatti aggodalom, melyek a félénk és líishitü embereket a pénzérmek felhalmozására és elrejtésére indíthatták, ma már okul az ilyen kishitüek előtt sem szolgálhatnak s bár a háborús viszonyoknak reánk nézve rendkívül kedvező alakulása a közeledő béke és egy boldog jövő reményének szárnyait bontogatja, mégis úgy látszik, hogy a pénzérmek felhalmozása és elrejtése még mindig nem szűnik meg, károsan befolyásolva a pénzforgalmat, megbénítva közgazdasági életünk vérkeringését, de egyúttal megkárosítva maguknak a pénzgyűjtőknek helyes és jó felfogott gazdálkodási érdekeit is. Feleslegesnek tartom itt részletezni azokat az általánosan tudott és közismert előnyöket, a melyek a pénzkészleteknek helyes forgatása, vagy pedig akár takarékpénztárakba, akár pedig hadi- kölcsönbe való elhelyezése körül kínálkoznak, de szükségesnek tartom figyelmeztetni mindazokat, akik pénzüket és különösen az arany és ezüst érmeket, valamint a nikkel és bronz váltópénzeket felhalmozzák és eldugdossák, hogy ezen eljárásuk által nem csak maguknak ártanak, hanem az aranyérmek visszatartása által az állam háztartását tetemes arany készletétől fosztják meg, a váltópénzek felhalmozása által pedig váltópénz- hiányt, a pénzváltásoknál mesterséges akadályokat s ennek következtében a közönség körében nyugtalanságot és bosszankodást idéznek elő, szóval mindenképen eléggé el nem ítélhető haza- fiatlan cselekedeteket követnek el. Ezeknek az áldatlan állapotoknak a megszüntetése érdekében fordulok a járási főszolgabirákhoz, Ungvár város polgármesteréhez, a körjegyzőkhöz és községi elöljáróságokhoz, s felhívom őket, hivatalos eljárásaik és a lakossággal való magán érintkezéseik során is az eddiginél nagyobb mértékben és folytonosan hassanak oda, hogy a közönség eldugott arany pénzeit bankjegyekkel csereije be és azokat e célból az osztrák magyar bank legközelebbi fiókjába szállítsa be, s hogy a felhalmazott váltópénzeket bocsássa forgalomba. Oszlassák el a bankjegy elértéktelenedéséről esetleges forgalomban levő híreket és meséket és végül tegyenek meg mindent abban az irányban, hogy a közönség felesleges pénzkészletét fektesse hadikölcsönbe, mint amely minden más pénzelhelyezési módnál előnyösebb és kedvezőbb feltételeket nyújt. Felkérem a vá’megye területén működő lelkészeket és tanítókat, hogy a közigazgatási hatóságoknak és szerveknek ezen működésűkben legyenek támogatására s hazafias érzéseiktől indíttatva a maguk körében is hassanak közre abban az irányban, hogy az ércpénzek céltalan felhalmozása abbanhagyassék, másrészt pedig, hogy a pénzkészleteknek hadikölcsönbe való befektetése s a hadikölcsönre való jegyzések mind nagyobb és kiterjedtebb mérveket öltsenek. A vármegye és a város közönségét, kereskedőit, gazdálkodóit és minden foglalkozású lakosait pedig saját érdekeire és hazafias gondolkozásukra való hivatkozással figyelmeztetem, hogy az ércpénzek felhalmozásától és gyűjtésétől, mint teljesen céltalan és esztelen s amellett hazafiatlan cselekedettől tartózkodjanak, meglévő aranypénzeiket váltsák be, a váltópénzeket pedig adják át a forgalomnak, annál is inkább, mert az ércpénz- gyüjtők eljárása a hatóságok részéről fokozott figyelemmel fog kisértetni. Felhívom és felkérem végül a vármegye és város közönségét, hogy a hadi kölcsön jegyzésében mind tömegesebben vegye ki a részét, gondozva ezáltal a saját érdekeit és lehetővé téve az államnak a még hátralévő feladatok sikeres megvalósítását. Ungvárt, 1915. október 28. Lőrinczy Jenő alispán. Ki a bűnös?! A most folyamatban levő világháborúnak legundokabb bűne az a hallatlan áruuzsora, amit a termelőtől kezdve a legutolsó szatócsig mindenki üz, akinek csak eladó portékája van. Száz íves kötetek tellenének már ki azokból a hirlapi cikkekből és felszólalásokból, melyek különösen az élelmiszer-uzsora ellen megjelentek és elhangzottak: mind amellett ma, a második háborús tél küszöbén rosszabbul állunk, mint voltunk e véres idők bármely eddigi szakában, mert a termelők épp úgy, mint a közvetítő kereskedelem felvértezte magát a lelketlenség oly fokával, mely valósággal gyülölttó teszi mindnyájukat, s kivetkőzted őket teljesen emberi mivoltukból. Nincs a mai élelmiszer-uzsorának teljes jellemzésére szó a magyar nyelvben, de tán a világ összes nyelvében sem. A lelketlenség, az embertelenség, a kapzsiság, az elvetemültség, a jogtalan vagyonszerzési vágy, — mind mind gyenge szavak a mostan dúló megdöbbentő zsarolás jellemzésére. Mintha kihalt volt az emberekből teljesen a jóérzés, az emberbaráti szeretetnek minden szikrája, s mintha minden termelő és viszontárus belsejét az az ördögi vágy szállotta volna meg, hogy embertársát nyomorogni, éhezni, szenvedni lássa, — csak az ő zsebe teljen, az ö pónzsóvárgása találjon kielégítést. Annyira elfajultak ma már a viszonyok, hogy a gyengébb javadalmazásu vagy jövedelmű embernek arcátlanul a szemébe röhögnek, ha a piaci vagy más élelmi cikket a kimondottnál mérsékeltebb áron meri kérni, jövedelmére való hivatkozással. — Ne egyék! ne vegyen! majd megveszi más, — a kinek pénze van! Ezek e leggyengódebb szavak, amit ma különösen a kisebb javadalmazásu tisztviselők és alkalmazottak hozzátartozóinak a fejéhez vágnak, — ha drágállani merészeli az árat, amit az eladó kór. Fültanuja voltam olyan esetnek is, hogy a falusi asszony nem átallotta a kacsát vásárolni akarónak azt mondani, hogy ő nehezen dolgozott a kacsákra. Lapunk mai sasAsa» A oldal.
