Ung, 1915. július-december (53. évfolyam, 27-52. szám)
1915-12-25 / 52. szám
2 (52. szám.) U N G 1915. december 25. esetten tör fel a kiáltás: Mikor lesz vége ?! Mikor szűnnek meg a keserűség napjai! Mikor járódik le a megpróbáltatások könyvének lapja ?!.... Óh! kétségek közt vergődő szivek, oh ideges várakozásban türelmetlenné lett lelkek, hallgasson el jajszavatok! A keserűség és fájdalom könnyeit törüljétek le szemeitekről és lássatok tisztán. Ragyogó, fénylő szemekkel olvassátok a győzelmi híreket! Olvassátok, hogy seregeink diadalkoszoru- zottan haladnak előre! Olvassátok, hogy vértől áztatott mezők és szétkergetett vagy elfogott ellenséges seregek jelzik hős katonáink útját! Kételkedők, kishitüek! Van-e igazi istenbizalmatok ? Megszilárdult e már hitetek? Érzitek-e, hogy az Isten nemcsak lelki erőt biztosit gyermekeinknek, hanem győzelmet is ad fegyvereinknek ? Érzitek-e, hogy mellettünk van, hogy velünk harcol, hogy hadvezéreink lelkét ő vezeti, ő erősíti katonáink bátorságát az isszonyu küzdelemben ? Fiaink, a mi vitéz fiaink, harcolnak, de lelkűk, szivük, bátorságuk, vitézségük ereje az Istené! . . . És most, mikor a gigászi mérkőzés elérte tetőpontját és ebben a világot megrendítő küzdelemben, amikor a föld alatt, föld felett, viz alatt, viz felett a levegőben versenyre kelnek a gyilkoló erők a félénkek reszketésére, a kicsinyhitüek kérdésére: vájjon győzni fogunk-e, kijelentő égi szózatként felelnek ők: a mi hős katonáink, a mi vitézeink. Felelnek, midőn oroszlánként harcolva, halált megvető bátorsággal mennek a rohamra. Felelnek, midőn kardjukon keresztül ismertetik meg a világgal, hogy mi a magyar katona! Felelnek, midőn tetteikből hatványozva emelkednek ki a Zrínyiek, Kinizsiek, Hunyadiak, és felelnek, midőn a" lelkek együtt érezve, egymás mellett küzdenek felekezet és nemzetiség különbsége nélkül és e felelettel adják meg a választ a kétkedők sóhajaira: „Bízzatok, győzni fogunk!“ Igen győzni fogunk, mert drága fiaink, vitéz katonáink szivükben az igazság szent meggyőződésével, karjukban az igazsággal sújtó isteni erővel visszanyomják a moszkovita hordát: „Ne tovább; mert szent ez a hely, ahol állunk!“ Győzni fogunk! Győzelemre segít bennünket igazságunk, fegyvereinknek szent nemzeti hite, ősi vitézségünk, mely hős katonáinkat áthatja, kik életüket, vérüket viszik a haza oltárára, és hol ilyen vérvirágokkal öntözik a földet, abból nem fakadhat más, mint a győzelem fája! Győzni fogunk, mert igazságos ügyünkért velünk harcol Ó is, a nagy Germánia! A nagy Germánia! A Votánok, a Nibelungok újra feltámadt hősei ők. A világ bámulattal, csodálattal tekint fel rájuk, az erősekre, a bátrakra, a hűségesen kitartókra. Mint az ércfal állanak ők mellettünk ; lábaik rettenetes dobbanásától megreszket a föld, amint egyet-egyet előre lép, hogy eltapossa, szétzúzza a Sisera-had sokszínű kigyó- fejét! Győzni fogunk, mert mig vitézeink künn a harctéren életükkel, vérükkel védelmeznek bennünket, addig itthon a magyar nők: glóriás hom- loku anyák, önfeláldozó hitvesek, leányok elküldik a szivükből áradó szeretet erejét férjeikhez, karikás szólott, egy boldog múltnak visszavihar- zása lett.. . Táncoltak a képek a katona agyában. A végtelennek látszó sik puszta; csendes utcáju, barna tetejű falu;... egy békésen kérődző csorda — amint porfelhőkbe burkolva ballag a falu felé az esti hűvös párázatban .. . Azután jött, jött a képek sora rendszertelenül : Jött az asszony, egy csinos arcú asszony, mezítláb, szűkével. Benne étel. Meleg étel, amit háromlábú vason főzött, a füstös kemence tetején;... barna kenyér, puhabélü, lisztes tetejű, likacsos .. . Azután jött egy kutgém. A pihenő csorda, az árnyóktalan hőség, dólebéd .. . Ahogy megette, éhesen és édesen, mialatt az asszony a pepitakendő alól mosolygósán nézte . .. Azután jött egy piszkos lábú, hosszú inges gyermek, egy szalmakalapos, eperfoltos fiú, meg egy kutya, bojtorjános hátú kutya, amelynek jutott falat a kenyérből.. . meg a karikás ... az otlhonhagyott kedves karikás, melynek cserditő- jét amikor megfonta, hát ott kellett hagyni . . . Eszébe jutóit a furulyaszós este, a mohos tövü templom az esti harangszóval. . . Eszébe jutott minden, minden egy egész hátulhagyott élet és a káplár könnyes szemmel engedte le karját. A cserdités megszűnt. A tovafutó utolsó hanghullámok lágy koppanásban tértek vissza és a halkuló zajban a csordásfiu ámulattal nézte ezt a műveletet. De elült a zaj, elmúlt a varázs. A káplár hirtelen kiegyenesedett. Nyakát ismét hátraszegte, tekintete ismét megacélozódott. Fölénnyel dobta vissza a karikást az elcsodálkozó fiúnak, azzal zsebébe nyúlt, talált egy szivart, azt odadobta a korbács mellé: — Nesze ... szidd el... Azzal megfordult és feszes, katonás léptekkel tűnt el a nyálkás levelű füvek között, mint egy legyőzhetetlen viaskodó vasakarat... vőlegényeikhez, testvéreikhez a lövészárkok fagyos világába, melytől erős hitet, kitartást nyernek. Győzni fogunk! És ha igazságos győzelmünk után a földre száll a béke oly óhajtva, oly várva- várt fehér galambja és a háború tüzes hamujából Phönixként uj életre kelő Magyarországon végig repül, oh, akkor erős lesz ennek az országnak a gazdasága, fejlett az ipara, öntudatos a politikája és emberibb a társadalma! Mindenható nagy Isten, ki erős várunk vagy nekünk, segítsd győzelemre vitézeinket! Adj erőt karjaiknak, hogy megvédelmezhessék e drága hont, hol ezer év óta a Te dicső nevednek emelünk szent oltárokat. Engedd, hogy győzzünk! De mi tudjuk, hogy győzni fogunk, mert velünk az igazság és velünk vagy Te, nagy Isten! Vörös - Kereszteseink kitüntetése. Ferenc Salvátor főherceg ő császári és királyi fensége, mint a Vörös-Kereszt-Egyletek védnökhelyettese Ö császári és apostoli királyi Felségétől legkegyelmesebben átruházott hatáskörében f. évi október hó 20-ikán kelt magas elhatározásával, a katonai egészségügy körül a háborúban szerzett kiváló érdemeik elismeréséül a Vörös-Kereszt hadiékitményes II. osztályú díszjelvényét díjmentesen móltóztatott adományozni: Kölesei Kende Póterné sz. Sztáray Sarolta grófnőnek, özv. Nehrebeczky Györgyné, az ungmegyei Vörös-Kereszt fiókegylet volt elnöknőjének, Lő- rinczy Jenőnó, a Vörös-Kereszt fiókegylet társelnökének, Virányi Sándornó önkéntes ápolónőnek, Szilágyi Sándor főszolgabírónak és Markos Lajos állatorvosnak Nagykaposon; a Vörös-Kereszt hadiékitményes ezüst dísz- érmét a következőknek: Fülöp Árpádné és Gas- parik Pálnó, a kisegitő-kórház konyhája vezetőinek, Gulovics Tivadarné csoportvezető önkéntes ápolónőnek, Kundegraber Józsefné és Virányi Erzsébet vezető önkéntes ápolónőknek, Komjáthy Jolán és Virányi Rózsi önkéntes ápolónőknek, Gulovics Tivadar, a Vörös-Kereszt fiókegylet titkárának, Volosin Ágoston, a Vörös-Kereszt fiókegylet és kórház gondnokának, Gáspárik Pál, a Vörös-Kereszt fiókegylet gondnokának. Szükségtelennek találjuk személyenkint és külön-külön felsorolni ez alkalommal kitüntetett Vörös-Kereszteseink érdemeit. Társadalmunk a háború első percétől mindegyre fokozottabb figyelemmel kísérte azt a fárad- hatlan, önfeláldozó és sokszor igazán emberfeletti munkát, amit Vörös-Kereszteseink — nem kitüntetések reményében — de lelkűk sugallatát követve, önzetlenül, nemes vetélkedéssel kifejtettek, sebesült és beteg hőseink érdekében, ügy érezzük, hogy a kitüntetlek köztudomású érdemeinek felsorolásával kisebbítenénk azokat a szép érdemeket, és dicsérnénk azt, ami minden dicséreten felül áll. Azokat az érdemeket kellőleg és megfelelően értékelni úgy sem lehet, A társadalom osztatlan elismerése és tisztelete, a mellyel Vörös-Kereszteseink emberbaráti, hazafias működését és annak eredményeit kisérte, teljesen igazolva van a legfelsőbb kitüntetés által is. Ä kórágy mellől. Háborús emlékei m között kutatok, egy sárga réztok akad kezembe, kinyitom, összehajtott papírdarab, rajta: Schüssler János zászlós. Harminchat golyótól sebesülve hozták le a stary-sambori harcokból 1914. november 4-én. Felbontom a papirt, holló fekete hajfürt hull ölembe, nézem, nézegetem, ennyim maradt kedvencemtől. Ennyi és az emléke . . . Igen, az a fájdalmas emlék. Mint a mozgóképszínházakban a vásznon az alakok, úgy sorakoznak képzeletemben szép sorjába a képek. Benyitok a kórterembe, rettenetes kínoktól átváltozott fiatal, szenvedő arcú gyerek hánykolódik a kórágyon. Mellette legénye lesi kicsi gazdájának kívánságát. Az ágyhoz lépek. A beteg kinyitja szemeit, meiyek már megtörtek, homályosak. Felsikoltva ragadja meg kezem : — Jannácska, Janna hát itt vagy, édes, édesem, megkapva levelem azonnal útnak indultál? Oh Jannácska, mennyit szenvedtem az utóbbi két nap alatt 1 Ah, az a hosszú utl Kérdezd meg Ferencet. Lásd, ez a legényem, derék fiú, a golyózáporból ragadott ki kezein. Egész bensőm remegett ezek hallatára. Én, én borzongtam meg, ki a legsúlyosabb műtéteknél asszisztáltam a legnagyobb lelkinyugalommal. Végig játszom akaratomon kívül hozzájutott szerepem. Gyakorlott szemeim észrevették: úgy sem soká. Az orvos beszélte el, hogy amputálták az egyik lábát s ha kibírja, úgy a másiktól is meg kell fosztani. Uram Isten! A beteg mindig nyugtalanabb. Lelöki takaróját, előttem fekszik mint derékon ketté tört sudár tölgy. — Jannám, fogd meg a lábaim, fordíts a másik oldalra, aludni fogok. Ez már több volt, mint amire vállalkoztam, a levágott lábát ő még sajátjának hiszi. Habozva nézek rá. Észreveszi. Fájdalmas mosolygó lemondással legyint kezével, mondva: — Soh’se genirozzad magad édesem. Ezzel hirtelen felül, rám meresztve csodás kék szemeit, melyeknek fénye már eltűnt, igy kiált reám: — Miért nem tegezel Te is engem, hisz úgy ígérted, midőn harcba indultam, tegezve üdvözölsz. Nem szeretsz már Jannám 1 A lábaim sem akarod megfogni, hogy átfordulhassak. Csak bokába tartsd egy kicsit. Megnyugszik, visszafektetem s haját simogatom. Úgy látszik, jól esik neki, mert pár percre elszunnyad. Hirtelen felriadva megkapja kezem : — Mondd kis lány, mi lesz veled, ha meghalok? Fogsz rám gondolni néha? Emlékszel rá, mily szép, mily jók voltak vakációink? Hazajöttem a Ludovikából, tavaly nem, csak egy napra búcsúzni. Az fáj, hogy nem is szerethettelek annyira, mint szeretlek. Ezt a virágot az állomáson kaptam. (Éjjeli szekrényén virág állott, mely zubbonyába volt tűzve.) Ez az utolsó, mit életben adtak, még kapok sokat, szépet, tőled is ... . de csak a koporsómra. Szeretsz?!! S ezzel minden átmenet nélkül oly erővel ölelt magához, azt hittem, agyonölel. Tűrtem. Csak néha villant agyamon körösztül: vájjon kit is lopok most meg?j De ezt rögtön egy másik gondolat győzte le: egy hal-’ dokiót teszel boldoggá e gyöngédséggel. A beteg pillanatról-pillanatra gyengül. Kiabál. A halál vívódik itt a 18 éves fiatal élettel. Borzasztó harc! Nem bírom tovább a szoba levegőjét, fullaszt. Kimegyek a teraszra. Pár perc múlva az ápoló apáca szalad utánam : Jöjjön be ! Jánoska nem látva magát, tombol: Elment, itthagyott, úgy látszik, csak az uniformisom tetszett, mert betegen, igy hagy el. Ágyához érve, már nem ösmert meg. Pulzusát nézem, felszökött . . . Meghalt . . . Alig hunyta le szemeit, a szolgája egy vaskos levelet adott át „Fekete Janka urleánynak Székes- fehérvár“. A levelet forgatva, kérdőleg tekintek a fiúra. Könnytelt szemekkel kezdi: A Fänrich ur adta, ha megsebesül vagy elesik, azonnal adjam póstára. Az ideáljának küldi. Könnyeim hullnak, hullanak. Nem mese, nem a képzeletem szüleménye. Sétálj el nyájas olvasóm a kaposi-utcai temetőbe, ott találod : „Schüssler János tüzér-zászlós.^ Pro patria élt 18 évet.* Kovács Lily. A hazáért halták. Halnak, halnak, egyre halnak a vitéz katonák! A hazáért halnak, amelynek boldogságot szereznek életük árán. Fáj a szivünk, amikor a sok fiatal élet pusztulását látjuk, vigasztalásunk mindig csak a jövő! Az ungvári anyakönyvi hivatalban november hó 20 tói december hó 10-ig nagy számban anya- könyvelték a hazájukért hősi halált halt katonákat. Névsorukat itt közöljük: Jasper József r. kath. 24 éves fm., Mészáros János ág. h. ev. 26 éves kötólverő, Tóth János ref. 26 éves fm., Weisz Ferenc r. kath. 26 éves fm. és Schmidt József rk. 28 éves fm. 69. gy. e - beli katonák; Bastián Ottó ág. h. ev. 37 éves, a cs. német 3. gy. e.-be tartozó katona; Kovacsev Sándor g. kel. 22 éves fm., Babják Mihály ág. h. ev. 28 éves fm., Schasse Ferenc r. kath. 19 éves cipész és Feider Péter r. kath. 25 éves napszámos cs. és kir. 59. gy e.-beli katonák; Loidl János, r. kath. 26 éves kőbányai munkás, cs. és kir. 59. gy. e.-beli tart. gyalogos; Braun Vince r. kath. 24 éves fm., m. kir. 13. h. gy. e.-beli póttartalékos; Kaszás János r. kath. 19 éves fm., Vági József ág. h. ev. 28 éves fm., Valach Mátyás r. kath. 22 éves fm., Nagy Sándor ref. 24 éves fm., Szabó Imre ref. 23 éves fm., Polgár Lajos ref. 20 éves ács, Farkas Lajos ref. 26 éves nyomdász, Bankó Pál ág. h. ev, 25 éves fm., Restye János g kel. 27 éves fm., Borbély Lajos ref. 32 éves lakatos, Fazekas János ref. 22 éves fm., Cserhát Pál ág. h. ev. 28 éves fm. és Marsinszky Mihály ág h. ev. 30 éves cipész, 4. h. gy. e. honvédek; Gallik István r. kath. 23 éves fm., Sztruhár János 22 éves fm., Vajánd Ferenc r. kath. 23 éves fm., Kardos József r. kath. 26 éves cipész és Katicska György ág. h. ev. 23 éves fm., 26. gy. e. katonák; Farion Illés g. kath. 27 éves fm. és Kopij Vazul g. kath. 24 éves fm., 55. gy. e. katonák; Petránik Alajos r. kath. 26 éves fm., Pács István r. kath. 20 éves fm. és Bondor László 21 éves fm. 12. gy. e. katonák; Zahorcsák János 21 éves r. kath. kőműves, Kuna János r. kath. 25 éves rézöntő és Ma- jorossy István r. kath. 21 éves szabó 66. gy. e. katonák; Hajdú István r. kath. 26 éves 60 gy. e. szakaszvezető; Kirczán Miklós g. kel. 21 éves fm. 21. h. gy. e. honvéd; Ungur Illés g. kath. 21 éves fm., Guró Pál g. kath. 30 éves fm., Szegi Lajos ref. 30 éves asztalos, Balog Antal ref. 31 éves fm., Voncz János g. kel. 25 éves fm., Tudók Dömötör g. kel. 27 éves fm., Bende Ambrus ref. 25 éves fm., Kórás Prokop g. kel. 27 éves fm., Csiszár Nesztor g. kel. 22 éves fm., Kolozsi Imre ref. 29 éves fm., Kárczis Vazul g. kel. 34 éves fm., Papp Kis Ferenc ref. 21 éves fm., Somogyi József ref. 25 éves fm., Polgár Lajos ref. 20 éves ács, Hack Bálint r. kath. 21 éves fm., Rausz Gábor g. kel. 27 éves fm., Elekes Kálmán r. kath. 32 éves fm., Vaskoch József r. kath. 25 éves dohánykertész, Tímár Ignácz r. kath. 29 éves napszámos, Káposzta György ág. hitv. ev. 25 éves fm., Brada Gábor ref. 26 éves fm., Kurucz Zsig- mond ref. 34 éves muzsikus, Kővágó József ág. h. ev. 25 éves cipész, Frei Mihály Márton ág. h. ev. 25 éves fm., Gergely János ág. h. ev. 22 éves fm., Bobor János ág. h. ev. 30 éves fm., Mamojka Ádám ág. h. ev. fm. és Bacsvanin|János g. kel. 32 éves fm. 4. h. gy. e. honvédjei; Beck Ágoston r. kath. 26 éves csapiáros legény 21. táb. vad. e. őrvezető; Becker Vilmos r. kath. 26 éves könyvkötő, Bartos Ferenc r. kath. 25 éves vasmunkás és Krisó Károly Károly r. kath. 20 éves cserépfedő népf. 21. tábori vad. ezred;
