Ung, 1915. július-december (53. évfolyam, 27-52. szám)
1915-07-04 / 27. szám
53. évfolyam. Ungvár, 1915. julius 4. 27. szám. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre . . 8 K. 1 Negyedévre . . 2 K. Félévre .........4 K. | Egyes szám 10 fillér Amerikába: Egész évre 10 korona 60 fillér. Ung vármegye Hivatalos Lapjával egy ült: Egész évre . . 14 K. || Félévre ...........7 K. Negyedévre .... 3 K 50 f.-- Nyilttér soronként 60 fillér. - - —HIRDETÉSEK ÉS ELŐFIZETÉSEK úgy az Ung, valamint az Ung vármegye Hivatalos Lapja részére — a kiadóhivatal: Székely és Illés könyvkereskedése címére küldendők. A nyilttér és hirdetési dijak előre fizetendők Ung vármegye Hivatalos Lapja az Ung mellékleteként megjelenik min- — — den csütörtökön. ; = TÁRSADALMI, SZÉPIRODALMI ES KOZGAZDASAGI ÚJSÁG. — MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. ÄZ UNGMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség: Kazinczy-utca 1-ső szám, hova a szerkesztőséget érdeklő levelek küldendők Felelős szerkesztő: BÁNÓCZY BÉLA. Segédszerkesztő: DEÁK GYULA. Kiadóhivatal: Székely és Illés könyvkereskedése.------ KIADÓHÍV AT ALI TELEFONSZÄM 11.--------— A határon. ii. Csermák és Szurmay! Ez a két név, mint vezérlőcsillag ragyog majd Ung vármegye történetében. Eljön az idő, amikor a mostani nagy idők krónikása mérlegre állitja mindazokat, akiknek részük volt a hadvezetés dicsőséges tónyei- ben s akkor Csermák és Szurmay a dicsőség mérlegén olyan súlyosaknak találtatnak, hogy nevük és emlékük ércnél maradandóbban vonul be a magyar históriába. Mi az újságok híradásából, azok a bátrak pedig, akik az ellenség betörése dacára otthonaikban maradtak, a két kiváló hadvezér gyönyörű, hőskölteménybe illő cselekedeteit saját tapasztalataik alapján ismerik. Csodáljuk és csodálják őket. A távolálló elismerése nem kisebb azokénál, akik tanúi voltak a Kárpátok szorosaiban és lejtőin lefolyt gigászi küzdelmeknek. Ung vármegye hálás közönsége — semmi kétség benne — megtalálja a módját, hogy a halott iránt a kegyelet adóját lerójja, az élőnek pedig az elismerés pálmáját nyújtsa. Legyen áldott Csermák emléke! Szurmayt vezesse az isteni Gondviselés dicsőségről dicsőségre. * Új nap, új táj, új benyomások! Fenyves- völgyről — az Úng völgyének irányát követve — Ligetes felé haladtunk. A községtől néhány km. távolságra megállítanak bennünket a sírok. Hon- védsirok ! A fenyvesvölgyi izr. temető mellett Bele György alsórosztokai lakos (1914. szept. 29.) sirja emlékeztet — ha elfeledtük volna csak egy pillanatra is — a hősi harcokra. Benn a temetőben egy frissen ásott sir födi Gutman Károly (Budapestről, 1915. IV. 18) tetemét. Ligetes szintén beleesett a harcvonalba. Sietek már itt megjegyezni, hogy a hős Csermák sírját ne keressük itt. (A fővárosi lapok s velük együtt az Ung is azt irta Csermák nekrológjában, hogy Ligetesen temették el. Mi ezt később, amikor közöltük, hogy Csermákot az oroszok temették el, kiigazítottuk.) A faluban a bal oldalon egy kertben honvédsir. „Itt nyugszik egy ismeretlen“, mondja a felírás, és kér bennünket: Ne bántsuk a sirhantot! A közel álló ruthén hozzánk jön és közli, hogy magyar fiút takar a sirdomb, majd magyarázza a január elseji harcot. A határ felöli hegyre mutat, hogy ott, a Trkovi patak mellett sok katonánk esett el. Sok, sok, mondja a ruthén. Katonák és civilek temették őket. Sok, sok! — mondjuk önkónytelenül és hull a könnyünk. * Észre se vennők, hogy Hajasdon vagyunk, ha a községi tábla nem figyelmeztetne. Végnól- küli egy községnek tűnik föl Ligetes és Hajasd. A vasúti hidat, amelyet az orosz a második betörése alkalmával megrongált, alaposan megbámuljuk. A fölrobbantott vasszerkezetet művészi leleményességgel fával pótolták. A vonat épp úgy robog keresztül, mint máskor, amikor az orosz még nem ismerkedett meg a magyar katonával. Hajasd Csermák és Szurmay községe. Mindkettőnek egyideig főhadiszállása volt. Csermák 1914. december 25-én szorította ki az oroszokat a második betörésük után s mint ismeretes, dec. 31-én harmadszor is betörtek. Szilveszter estéjén Waldman Ignác határszögi korcsmáros Hajasdon a csendörőrmesternek jelentette, hogy oroszok voltak nála és vutkit kértek. A csendőrőrmester azonnal ment jelenteni Uzsokra Csermáknak, aki először nem akarta hinni az oroszok új betörését. Január 1-én reggel 7 órakor Hajasdon esett el a Kárpátok hős védője. Lováról lebukva, hű és szeretett hadsegéde karjaiba esett a vitéz ezredes. Az oroszok az igazi ellenfélt megillető dísszel temették el Csermákot a hajasdi templom mellett. Ráírták a nevét és a halálozás napját. A keresztnevet hibásan: Jánosnak írták. Most uj keresztje van, új felírás rajta. A keresztnév most is hibás (János), pedig a 75. honvéd gyalogdandár tisztikara állíttatta a keresztet. Mi úgy tudjuk, hogy Csermák keresztneve Mihály, ez volt a gyász- jelentésén is. Csermák mellett nyugszik Huiman János főhadnagy; néhány méternyire odább több sirt találunk. A legtöbb alatt ismeretlen katonák pihennek. Ott van eltemetve Bocskai János (szül. 1892.) magyar honvéd, f 1915. február 7, Wagner Anton von Zsombolya II. 27. Megható egy siron, melynek keresztjén név nincs, egy arcképes levelező lap. Jómódú sváb asszonyt ábrázol 10—12 évesnek látszó fiával együtt. Á képen sincs név, csak a helynév: Liebling (Temes vm.) Valószínű, hogy a képes lap borítékban jött — elkésve. Gondos emberek, akik ismerték a halottat, tehették a keresztre az özvegy és árva arcképével ellátott lapot. A jegyzői hivatallal szemben Knopp Imre cs. és kir. őrnagy, Lőtse.y Károly m. kir. honvéd őrnagy, a szegedi 5. népf. gyalogezred parancsnoka nyugosznak (f 1914. október 2.) Sírjuktól 15—20 m. távolságban egy ház előtt beszélgettek, amikor a hegytetőről géppuskák osztották a gyilkos golyókat. A harmadik sir felirata: Für Kaiser und Vaterland Basovic Nikola 12/IV. 1915. Szurmay Sándor altábornagyot nagy rajongással vették körül. A kiváló altábornagy hosz- szabb ideig lakott Hajasdon: január 26-tól május 8-ig, vagyis attól a naptól kezdve, amikor az oroszokat harmadszor kergettük ki, egész addig a napig, mig negyedszer is elhagyták vármegyénket. Szurmay kitűnő katona, minden héten egy napot a lövőárokban töltött; de emellett nemes szivű jó ember, aki a lakosságról tőle telhetőleg gondoskodott. O eszközölte ki, hogy husvétra minden családtagnak 6, összesen 76Ó0 kenyeret osztottak ki. Utána egy Mayer nevű ulánus alezredes volt a nép istápolója, aki kenyeret és kukoricalisztet osztatott ki a lakosságnak. Most a kormány gondoskodik a sokat szenvedett lakosokról, akik burgonyát kapnak. Csak igy tarthatja fenn magát a lakosság. Ézeket tudva, persze érthetetlennek tűnik fel, hogy a kormány miért rendeli el ennél a nyomorult népnél az adószedést? ínséges burgonya és adószedés nem fedik egymást. Hisszük, hogy a vármegye indokolt fölterjesztésére a kormány megváltoztatja rendeletét. Szurmay nevének megörökítésére kedves gondoskodás történt. Az állomás mellett csinos kertet készítettek, mely Szurmay nevét viseli. A kert közepén egy nagy kőrakáson inár.vány tábla várja a hős emlékét dicsőitö felírást. Hajasdnak jutott az a dicsőség is, hogy orosz repülőgépek látogatták meg. Egy alkalommal öt bombát dobtak a községre. Kár nem történt. * Megyünk Uzsok felé. Az ut mellett egy fatábla figyelmeztet, hogy „Fent a tetőn nyugszik 110 hős dalia.“ (Erről irtunk mi is, tehát az út mellett s nem az uzsoki temetőben van a disti- chonos feliratú tábla.) Uzsokra a hatalmas viadukt alatt jutunk. Ezt az első betörés alkalmával ekra- zittal robantották. A gonosz szándék nem sikerült teljesen. Megrongálódott ugyan a hid, de farészekkel jól pótolták a leszakadt darabot. Uzsok szenvedte meg legjobban az oroszok garázdálkodását. Egész utcarészletek eltűntek, sok ház tetejét fölégették. A fürdőt is kivetkőztették formájából. A vendéglőt felgyújtották, ablakait, ajtait elnordták, a park fáit kivágták. Vájjon akad-e vállalkozó, aki a jóvizü fürdőt ismét lábra állitja? A vendéglő mellett egy sirt találunk. „Neve megállapítható nem volt.“ Ennyit mond a sírfelirat. Szegény jó vitéz! Kereshet feleséged, gyermeked, szülőd, vagy menyasszonyod, aszerint akit hagytál magad után. Nem találnak rád s te pihensz tovább — ismeretlenül. — A fürdőtől kb. 100 lépésnyire, ahol a gyalogút kapaszkodik a határ felé, Hiripi Sándor (Domahida, Szatmár vm.) sirja van. A gyalogút átvágva a szerpentines kocsiutat fölvezet a határon levő állomásra. Már várt reánk dr. Ő., a katonai parancsnok, V. főhadnagy barátjával. Egyik az állomáson, a másik egy kis deszkabódéban lakik nem nagy kényelemben. Mindketten a tanügynek lelkes munkásai béke idején, most otthonuktól messze-messze teljesitik uj kötelességüket. Elmegyünk a határoszlophoz. Csak a vasrúd áll, a felirást levették az oroszok. Bizonyára úgy gondolkoztak, hogy annak ezután valahol a vármegye másik felében, vagy talán az Alföldön lesz a helye. Megállunk az oszlopnál, néhány lépésre Galicia területén megrongálva áll a korcsma, amely valamikor az ungi kirándulókat látta vendégéül ... A megritkitott erdőkből mintha erősebben fújna az orosz szél. . . Mellettünk sok sir sorakozik. Ide temették az oroszok az első betörés alkalmával elesett főtisztjeiket. Magas, szép keresztek buzdították az élőket: Istenért, cárjáért és hazájáért esett el. A kereszteknek és síroknak semmi nyoma. A későbbi csapatok azokhoz kötötték a lovakat, melyek a kereszteket szétrágták, a sírokat letaposták. Á háború véres szelleme uj, friss sírokról gondoskodott. Oroszok és mieink vegyesen pihennek. Georg Korhammer (IV. 22.), Béla Hebrand (III. 13., 6. honvéd gy. e.), Takács Ferenc (III. 23., 10. honv. gy. e.), Fodor István Pestmegye, (III. 9., 30. honv. gy. e.), Beke Sándor (27 éves, 6. honv. gy. e.), Vujicsics Miklós (32 éves, 6 gy. e.) és még sokan névtelenül hamvadnak — a határvonaltól idább néhány lépésnyire. A metsző északi szól szinte tűrhetetlen. Mi lehetett ott a januári hideg napokon és éjszakákon ! Hány derék jó magyar fiúnak okozta halálát a dermesztő hideg ! Még ápr. 17-ón is olyan kegyetlen idő lepte meg csapatunkat, hogy hót katonánk megfagyott s száznál többnek fagyott el valamelyik végtagja. — Borzadva gondolunk azokra az iszonyatos dolgokra, amelyeket itt kellett szenvedniük katonáinknak. Csak olyan haza- szeretet és vitézség, amilyen a magyar katonát jellemzi, adhatott erőt a további kitartásra. Még egy megnézni való nevezetesség van, amelyre visszatérésünk alatt került a sor: a csorbadombi viadukt. Ennek a középső pillérjét, mely 53 m. magas, egyik visszavonulásunk alkalmával mi robbantottuk fel. A pillérek 20—20 m. távolságra álltak egymástól, most tehát 40 méternél nagyobb távolságot kell áthidalni, hogy a forgalom, amelyet a hegyoldalon vezetett kitérővel és nagy nehézséggel bonyolíthatnak le, a rendes keréüvágásba jöhessen. A mérnöki tudomány legyőzi a nehézséget, mert ideiglenesen faalkot- mánnyal pótolják a hiányzó pillért s jul. 12-ikóre készen is lesz a hid. Akkor ezen a vonalon is gyorsabban történhet a mindennemű szállítás, amely az ellenségnek vereséget, nekünk pedig újabb diadalokat eredményez. Deák Gyula. Háborús világ. Ferenc Salvátor főherceg proklamációja a magyar nemzethez. Ferenc Salvátor főherceg, a Magyar Vörös- Kereszt Egylet vódnökhelyettese felhívást intézett a nemzethez, melyben Olaszország orvtámadása következtében uj harcok elé néző dicsőséges hadseregünk számára a nemzet hazafias áldozatkészségéhez fordul. A Magyar Vörös-Kereszt emberbaráti törekvéseit mindenki iparkodjék újabb adományokkal elősegíteni, mert ezzel sebesültjeinknek ad enyhülést, mert ezzel a végső dicsőséges győzelmet segiti elő. A bankjegyek értéke. A lakosság nagyrósze a váltópónzórmeket elrejti, azokat ily módon a forgalomból kivonja, miáltal úgy a hazai közgazdaságnak, mint a pénz és kereskedelmi forgalomnak mérhetetlen károkat okoz. Hozzájárulnak a lakosság ily irányú magatartásához azok a lelkiismeretlen forrásból származó és minden alapot nélkülöző híresztelések is, amelyek a bankjegyek elértéktelenedésével ijesztik a tájékozatlan közönséget. A belügyminiszter felhívása alapján az alispán tájékoztatja a közönséget, hogy a bankjegyek a koronaórtók pénzérmeivel és ennélfogva a váltópénz érmekkel is teljesen egyenlő értékűek, azok értékcsökkenéséről terjesztett híresztelések minden alapot nélkülöznek, továbbá, hogy a váltópénzérmek elrejtése, felhalmozása és ezáltal azoknak a forgalomból való kivonása a hazai közgazdaság, a pénz- és órtékforgalom, nemkülönben a hazai kereskedelem megbénítását okozó hazafiatlan cselekedet, amely a legszigorúbb megrovást és megtorlást érdemli meg. De ettől eltekintve az elrejtve tartott érmek forgalomba hozatala a jelen körülmények között hazafias kötelesség és elsősorban a nagyközönség összes rétegeinek érdekében áll. Lapunk mai száma 4 oldal.
