Ung, 1915. január-június (53. évfolyam, 1-26. szám)

1915-01-10 / 2. szám

2 (2. szám) Katonák köszöneté. A tudósítások bőségesen beszámoltak arról a nagyarányú karácsonyi ünnepségekről, amelye­ket a közönség szeretető teremtett meg a Kárpá­tokat védő hős katonák számára. A szeretet ki­váltotta a hála érzelmét, amelyet igazol gróf Sztáray Gábor főispánhoz érkezett alábbi két levél: I. Méltóságos Főispán Úr! Ung vármegye nemes és jószivü lakosainak hálás köszönetünket nyilvánítjuk azért a nemes adakozásért, amelyet nekünk, katonáknak adtak a karácsonyi ünnepek alkalmával. Nagyon jól esett mindnyájunknak itt, a harc mezején, a he­gyek és golyó-zápor között, hogy oly nemes szivü emberek vannak Ung vármegyében, kik megemlékeztek ez alkalommal. Elsősorban ki kell emelnünk a Méltóságos Főispán urat, aki oly nemes szivü és nem sajnálta a fáradságot ebben a tekintetben. Kívánunk mi is mindnyájan boldog­ságot és boldog uj évet a jó szivü adakozóknak. A 2. huszárezred 2. százada nevében: Szakács József, törzsőrmester. II. Méltóságos Főispán Úr! Hálás köszönet a második huszárezred máso­dik századának legénysége nevében. Örvendetes nap viradt ránk karácsony nap­jára, hogy oly szép ajándék jött a huszárok szá­mára, amely ajándékot rögtön szét is osztották és minden huszárnak egy csomag jutott. Áldja meg az Isten, aki azt küldötte és a mi részünkre összegyűjtötte. Áldja meg az Isten a főispán urat, akinek köszönetét mond a második század és köszöni szépen és alásan az ajándékot, melyet a legénység örömmel fogadott. Boldog uj évet kíván most a század Ung vármegyének és minden lakosának. Maradunk a leghálásabb köszönettel Imre János káplár a 2-ik huszárezred 2-ik századában. használjunk hadisegély-postabélyeget! Csermák ezredes. Eddig csapatain kívül egy vármegye, ma már egy ország ismeri e nevet. Eddig itt a mi he­gyeink és völgyeink között szállott ajkról-ajkra e név, ma széles ez országban suttogja meghatot- tan e nevet minden magyar lélek. Vékony, de erős csontu. Ősz hajú, bajuszu, de délceg. Meleg, pápaszem alá rejtőzött kékszemü, de csupa energiából álló katona volt Csermák Mihály ezredes A szeptemberi szörnyű napok irtózatos ka­varodásában került vármegyénk területére. Akkor, midőn a háború a legsötétebb árnyékát vetette reánk. Mint mindenki, ő is bekerült a megfigyelő barakokba. Öt napig feküdt a megfigyeltek kö­zött s öt nap után ment fel ezredéhez, mely fo­gadni volt hivatva az Uzsoknál betört oroszt. Szeptember végétől újév ködös reggeléig itt állott fejünk felett sárban, vízben, hóban, fagyban a rendithetlen honvéd, a geniális vezér minden képességével védve e vármegyét, mely nekünk othon, neki a szent haza egy darab földje volt. A magyar honvéd minden lüktető haza­szeretete, a hazáért mindent nyújtó vezér minden kiválósága vezette műveleteiben olyan vívódó szeretettel, mely parancsnoki magasságából a le­génység lövész-árkáig elvitte. Legénysége, tisztjei rajongó szeretettel vették körül s vármegyénk közönsége közül azok, kik­nek módjában állott vele érintkezni, az emberi kiválóságok közzé emelik becéző szeretettel egyéni­ségét. És a megközelithetlen hegyi ösvények, az ember által alig járt irdatlan erdők mélyén, pa­takok szorulataiban, hegyek meredekein, ember­től, állattól természet által elzárt terepeken hóna­pokon keresztül vívott harcok után, mely alatt kétszer tisztította meg vármegyénket hős csapatai­val a betört hordáktól, a harmadik betörés első pillanataiban újév reggelén hat és fél órakor hősi halált halt: Csermák Mihály ezredes.. December 24-én délben jelentette vármegyénk karácsonyi küldöttségének poetikusan meleg sze­retettel, hogy otthonunk újra a mienk. Karácsony éjjelére az ellenség újra támadott, de csapataink, élén hős parancsnokával, messze visszaverték az oroszokat. Ünnep napjára kezdtek elhelyezkedni hős csapataink, hogy megállapodva, ezentúl támad- hatlanul biztosítsák számunkra az uzsoki szorost. De parancs jött: tovább. Újra: tovább. S még: tovább. Künn Galíciában: ötszörös túlerő jött. Vissza a szorosba. S a követő, majd megoszló, sőt kifejlődőden körülzároló ötszörös túlerővel a szorosban felvette Csermák ezredes a küzdelmet Szilveszter délutánján. A csata honvédek küzdelme volt. Fenséges, pusztító, olyan, mint a megtámadott méhé, mely saját halála árán öl. Mégis minden túlerő dacára a csapatok több mint háromnegyedrésze keresztül vágta magát. De a hősi küzdelemben a szurony­rohamot lóháton vezérlő dandárparancsnok az UNG éjszakai harc után újév reggelének félhét órájakor hősi halált halt. Két golyó érte: egyik a szívét, másik a veséjét fúrta át. Rajongó katonái golyó­záporban hozták ki küzködő testét, mely a ligetesi őrházban lassan csendessé vált, hogy belőle a ne­mes lélek kiválhasson a magyarok Istenéhez. A harci zaj behallott, a reggeli köd beszüremkedett, a még előbb öldöklő katonák imához rogytak, a még előbb lángban lobogó szemek könybelábad- tak: meghalt Csermák Mihály, dandárparancsnok, a marosvásárhelyi huszonkettedik honvédgyalog­ezred ezredese. A harc folyik tovább. A küzdő haza vérző szivével a vértanúvá lett honvéd, az uzsoki hős helyére uj honvédet állít. S eljön a győzelem, utána a béke. S a békében a mi polgári köteles­ségünk. Ma siratjuk a hőst, akkor emléket kell, hogy állítson Csermák Mihály ezredesnek Ung- megye hálás közönsége. s Künn a ligetesi hid táján domborul sírja. Kereszttel jelölt hantjai fölött nevét csúf téli eső mosogatja. Eljön az idő: szívünk szeretetének örök betűin kívül órcbevésett szavaknak kell őriznie minden idők számára Csermák Mihály ezredes nevét. Vármegyénké lett, talán marad is: aggle­gény volt, a nemesen érző, hazájáért vérzett hős. A magyar honvédek rettenthetlen Istene fakasszon boldog nyugalmából honvédéi számára újabb erőt. z. D. Magunkról — magunknak. Az emberek legtöbbje azon véleményben van, hogy a háború okozta rendkívüli állapotok közepette csakis a háborúval kapcsolatos teendők és kötelezettségek végzendők pontosan. Ennek következménye azután az is, hogy városunk köztisztasági állapota — még ha figye­lembe és enyhítő körülményül vesszük is az állandóan nedves időjárást — a lehető legbotrá­nyosabb, a legundoritóbb. A gyalogjárók tisztántartását senki sem ellen­őrzi, — hogy azokról a vastag sárréteg eltávolít­tassák : nem képezi senkinek sem gondját. Ha a Csatorna-utcán végig megyünk, még a legerősebb gyomru embert is az undor fogja el, amikor szemébe tűnnek a házak végén emel­kedő szeméthalmok, melyek csakis azUng-csatorna vizén fuvarozódnak tovább. A házak előtt két-három napig is ott állanak a konyha- és egyéb hulladékkal telt tartányok, mert á városi szemétfuvarozó csakis a bért szedi fel pontosan, de a fuvarozást csak immel ámmal és úgy eszközli, ahogy éppen ideje engedi. Áz utcákon, tereken összehúzott sár és piszok, az ott összegyülemlett szemétbuckák napokig disztelenkednek és legtöbbször csakis széttaposta- tásuk miatt tűnnek el. A cigarettázó 10—-12 éves gyermekek száma soha sem volt oly nagy utcáinkon, mint jelenben. A gyalogjárókat, a nagy-hidat állandóan ki­sebb nagyobb csoportok tartják elfoglalva, a ren­des közlekedést majdnem lehetetlenné téve. Mind oly dolgok ezek, aminek még a^hábo- rus időkben sem volna szabad megtörténni. Sőt a köztisztaságra éppen ma kellene a legnagyobb súlyt fektetni, mert ha igaz, hogy a romlott, rothadásnak induló tárgyak terjesztik a különböző ragályos betegségek csiráit, — kettő­zött éberséggel kellene oda törekedni, hogy a köztisztaság érdekében békés időben tett intéz­kedések végre is hajtassanak. Különösen áll ez a lakóházakban összegyű­lendő szemét kellő időben való elfuvarozása érdekében. Igazán érthetetlen az a könnyelműség, az a nemtörődömség, mellyel a városi vállalkozók kezeltetnek. Pontosságot, rendet kell tőlük követelni, mert az még sem járja, hogy minden a vállalko­zók érdekében történjék, a közönség pedig csak fizessen ellenszolgáltatás nélkül. A városi másodorvos úrtól joggal volna el­várható, hogy a mai botrányos állapotokat észre vegye. Az uj rend. A polgári perrendtartásról szóló törvény ez év elején lépett életbe. A háborús világ közepette teljesen csendben történt az életbeléptetés, úgy, hogy a kevésbbé figyelő peres közönségre szinte meglepetésszerűen hatott az uj eljárási mód, mely a bíróságoknál alkalmazást nyert. Két ily újítást mutatunk be az alábbi sorokban, mint amelyek általános érdeklődésre, tarthatnak számot. A községi bíráskodás reformja A polgári perrendtartásról szóló törvény megváltoztatta a községi bíráskodásra vonatkozó eddigi törvényes intézkedéseket is. Kimondja a törvény, hogy a városokban a községi bíráskodást az erre a célra rendelt tiszt­viselő, a nagyközségekben a biró a tanács egy tagjával és a jegyzővel, a kisközségekben pedig a biró az elöljáróság két tagjával látja el. Eddig a községi biróság hatáskörébe a 40 koronát meg nem haladó követelések tartoztak. Az uj intézkedés szerint a községi biróság hatás­1915. január 10. körébe tartoznak a pénz fizetése, munka teljesí­tése vagy ingó dolgok iránti perek, ha a per tárgyának értéke az 50 koronát meg nem haladja. Ha a községi biróság az előtte megindított el­járást 30 nap alatt be nem fejezi, a panaszló kö­vetelését a járásbíróság előtt érvényesítheti. A községi biróság határozatával eldöntött ügyet a meg nem elégedő fél 15 nap alatt a járásbíróság elé viheti. Az egyidejűleg életbe lépett uj bélyegtörvény a községi biróság előtti ügyekben úgy a panasz után, mint a tárgyalási jegyzőkönyv, ítélet, egyez­ség, végrehajtás kérés stb. utáni bélyegilletékeket egyformán 30 fillérben állapítja meg. Eddig a panasz után 24, a jegyzőkönyvre szinte 24, az ítélet után 40, az egyezség után 20 fillér volt a bélyegilleték. A községi bíráskodásról a kormány külön végrehajtási és ügykezelési rendeletet adott ki, melyekben az eljárási és ügykezelési szabályo­kat az eddigiektől sok tekintetben eltérőleg rész­letesen szabályozza. Ez a rendelet a belügyminisz­térium hivatalos lapjának ez évi január 1-én meg­érkezett számában látott napvilágot. A községi bíróságoknak az uj rendszerű nyomtatványok be­szerzéséről igy tehát utólag kell gondoskodni. A meghatalmazások bélyegkötelezettsége. Az uj polgári perrendtartással kapcsolatban gyökeres változások állottak be az igazságszolgál­tatással kapcsolatos illetékek tekintetében is. Az összes beadványok és jegyzőkönyvek, ítéletek és határozatok bélyegilletékét tetemesen fölemelte az egyidejűleg életbe lépő s a törvény­kezési illetékekről szóló 1914. évi XLIII. t.-c. Ugyanez a törvény egyik paragrafusában kimondja, hogy a meghatalmazásokra úgy a polgári ügyek­ben, mint a bűnügyekben, közigazgatási vagy bármely más ügyben bélyeget kell ragasztani. Még pedig ha a meghatalmazásban a meghatal­mazott dija is ki van kötve, a dij nagyságához mérten a Il-ik fokozat szerinti bélyeget kell fel­ragasztani, ha pedig a dij nincsen kikötve, minden meghatalmazásra 1 K 50 filléres bélyeg szükséges. Eddig a meghatalmazásokra bűnügyekben nem kellett bélyeg, más ügyekben pedig csak 1 koro­nás bélyeg volt szükséges. A VÁRMEGYE. §. A törvényhatósági bizottság uj tagjai. A dec. 29 én tartott törvényhatósági bizottsági tagválasz­tások alkalmával megválasztattak: Jenkén Szvo- boda Ferenc, Csapon Neumann Mór, Tibán Or- tutay István. §. A közigazgatási|bizottság ülése. A vármegye közigazgatási bizottsága f. hó 12-én délelőtt 10 órakor tartja rendes havi ülését. VÁROSI ÜGYEK. Megjött az államsegély. A városi tisztviselők és alkalmazottak fizetéseinek kiegészítésére szol­gáló 24,000 K államsegély már megérkezett. Meg­érkezett a rendőrség fejlesztésére szolgáló segély is, de a remélt 18,000 K helyett csak 12,000 K összegben. Gondnokhelyettesités. A városi közkórház gond­noka betegsége miatt a gondnoki teendőket hosszabb ideig nem fogja elláthatni, evégből a kórházi bizottság a gondnok ideiglenes helyette­sítését elhatározta. Ez ideiglenes állásra a pályá­zati hirdetményt a kórház igazgatósága fogja ki­bocsátani. Helyettesül csakis kereskedelmi iskolai érettségi vagy államszámviteli vizsgával biró egyén fog alkalmaztatni. Vissza a katonasághoz. Tabódy Elemér városi iktató, volt m. kir. honvédhadnagy, katonai szol­gálatra jelentkezvén: reaktiváltatott. A városi alkalmazottak nyugdijszerüj'e'látására vonatkozó újabb szabályrendelet tervezete már elkészült és a képviselőtestület tagjai között ta­nulmányozás céljából szétosztatott. E tervezet szerint — a szabályrendelet jóváhagyása után — nyugdíjban fognak részesülni a város szolgálatá­ban állandó fizetés mellett rendszeresített állásra megválasztott vagy kinevezett tisztviselők, a segéd-, kezelő-, rendőr-, tűzoltó- és szolgaszemélyzet tagjai, az állandóan és eskü alatt szolgáló napi- dijasok, valamint a városi üzemeknél állandóan évi fizetéssel alkalmazott egyének, illetve azok özvegyei és árvái. A hagyatékok felvételét ez évi január hó 1-től kezdve —- Fekéshazy Miklós főjegyzőnek e meg bízásról való önkéntes lemondása folytán — Monori Miksa eszközli. Nagy a bérhátralék. A város bérlői nagyon pontatlanul teljesitik kötelezettségeiket. A hely­pénz- és kövezetvám bérlői, valamint a Fehér Hajó bérlői közül többen összesen 27,000 K-nál nagyobb bérösszeggel vannak hátralékban. A biztosítási eljárást a városi tanács megindította. Virilisek névjegyzéke. Ungmegyei Takarékpénz­tár 29601 30, Ungvári Népbank 10 000'—, Ungvári Fillérbank 6999 —, Kincstári Erdészet 8283'90, Ungmegyei Gazdasági Bank 5627" —, Ungvári Keresk. és Iparbank 491860, Munkácsi^egyházm. alapitv. pénztár 3985-65, *Kardos Emil 418438, *Bradács Gyula 293236, *Papp Antal 276272,

Next

/
Thumbnails
Contents