Ung, 1915. január-június (53. évfolyam, 1-26. szám)

1915-03-14 / 11. szám

2 (11. szám) áthágóknak, de rendszeres kivételt és eltérést nem engedélyezhet. És mit tettek erre a mi intelligens keres­kedőink ? Aki hivatkozni mert a hatósági árakra, annak nemcsak hogy árut nem adtak, de jóformán ki­utasították üzletükből, mondván: — Menjenek cukrot venni a plakáthoz, vagy pedig: adjon cukrot a polgármester. Igazán nagy eldurvulása ez a mi közönsé­günk egyik intelligens osztályának, erős bizonyí­téka annak, hogy közönségünk csak az en-nek él. * Mészárosainkkal és henteseinkkel sem va­gyunk külömbül. Napról-napra önkényüleg emelik az árakat, s emellett a közönséggel való bánás­módjuk is minden kritikán aluli. Szembe-nevetik, kigunyolják azt, aki sokkal- lani meri az árakat, s keveselleni a mértéket. Azt mondhatná valaki, miért nem tesznek panaszt e lelketlenségek elkövetői ellen? No ugyan, ki akarja magát kitenni az éhha­lálnak. Mert bizony aki panaszt merne emelni, az első sorban nem tudna igazsághoz jutni, má­sodszor meg bizonyosra vehetné, hogy nemcsak a panaszlott, de még üzlettársai is bezárnák előtte üzletük ajtait. * Pedig a háború nem fog örökké tartani. Ha esetleg hónapok fognak is elmúlni, mig a béke helyreáll, de mégis csak el fog ez az idő követ­kezni, s akkor, akkor, ismét visszaesünk a ren­des kerékvágásba, amikor a mi kereskedőink, a mi élelmiszerárusitóink megint csak a mi közön­ségünkre lesznek utalva. Ugyan micsoda cimen, milyen ábrázattal — szándékosan sem használok erősebb kifejezést — fogják akkor a mi kereskedőink, a mi élelmiszer­árusitóink a mi közönségünk pártolását nemcsak remélleni, kérni, hanem követelni? Lehet, hogy a mi közönségünk megbocsát nekik, mert hisz amilyen a zsák, olyan a foltja, — de mert a mi általában rendszeretet nélküli s erősen a szabadosságra hajló közönségünk sorai­ban is vannak sokan, akik tiszteletre méltó kivé­telt képeznek, — s ezek az igazi intelligens ele­mek, — könnyen megeshetik, hogy a háborús vi­lág kereskedőinek és élelmiszerárusitóinak fékte­len gazdagodási vágyát s igen sok esetben dur­vaságig menő modortalanságát ezek nem fogják felejteni, — s a jelenlegi fék nélküli áremelést alkalmas módon meg fogják tudni torolni. Mi lesz akkor, tisztelt kereskedők, mészáro­sok, hentesek és a többi, az árfelemelést napról- napra gyakorló s jelenleg már majdnem mind meggazdagodott üzletemberei ennek a szegény városnak ? — Ugyebár, akkor ismét hangzani fognak a külömböző kereskedelmi testületek és egyesületek sirámai arról, hogy a fogyasztási szövetkezetek a közvetítő kereskedelem tönkre tevői, — de önök­nek ma eszük ágában sincs arra gondolni, hogy semmi sem tart örökké, még — a háború sem! A VÁRMEGYE. § Közigazgatási bizottság. A vármegyei köz- igazgatási bizottságnak a f. hó 9-én megtartott ülésén az alispán beszámolt az elmúlt hónap köz- igazgatási és közbiztonsági állapotáról, melyek kielégítők voltak, különösen kiemelendő esemény nem fordult elő. A jelentés kapcsán a közigaz­gatási bizottság a vasúti személy- és áruforgalom terén fennálló mizériák enyhítése érdekében fel- terjesztést intézett a kereskedelemügyi kormány­hoz. Az állami és törvényhatósági közutak a kö­rülményekhez képest kielégítő állapotban voltak. A kir. tanfelügyelő több iskola látogatásáról s a tanítói karban történt több előléptetésről számolt be jelentésében. A tiszti főorvos jelentése sze­rint a közegészségügyek állapota, tekintettel arra, hogy a vármegye egész területe a hadiszintér kerületébe tartozik, a járványos fertőző megbe­tegedések szempontjából tűrhetően kedvezőnek mondható. A hevenyferlőző megbetegedések közül különösen a hasihagymáz és vörheny vol­tak észlelhetők. Folyó ügyek és kisebb jelentő­ségű ügyek elintézésével foglalkozott még a köz- igazgatási bizottság. HÍREK. Tájékoztató. Márc. 14. A Társaskör közgyűlése d. u. 4 órakor. Az Ungvár-C«hoinyai Temetkezési Egyesület közgyű­lése d. u. 4 órakor a g. kath. népiskolában. 81. Az áll. tisztviselők körének közgyűlése d. e. 11 órakor a pénzügyigazgatóság tanácstermében. 88. Az iparosok takarék- és hitelbankjának közgyűlése d. e. 10 órakor. A Műmalmi Részvénytársaság közgyűlése d. e. 11 órakor. 30. Ungvári Népbank közgyűlése d. u. 2 órakor. Az Ungvári Fillérbank közgyűlése d. u. 3 órakor. A Társaskör (Kaszinó) könyvtára nyitva van minden kedden este G—7 óráig. A Kereskedelmi Csarnok könyvtára nyitva van szerdán d. u 6—7. és vasárnap d. e. 11—12 óráig. A Népkönyvtár szünetel. A magyarországi munkások rokkant- és ryugdij-egylé­tébe minden hónap 1-ső és 3-ik vasárnapján délelőtt 10—12-ig van befizetés és beiratás az ipartestület helyi­ségében. Fehér köntös a vérmezőn. Irta Magyar Bálint. Felöltőm, Hadúr, fehér köntösöm, Nem szégyenülsz meg azért, esküszöm. Köszönteni kell, mert szent a veszély, Ajkamnak ezer köszöntése kél. Szavamra sokan sietnek eléd: Eddig keményen álló szikla-nép. Felöltöm, Hadúr, fehér köntösöm, Eléd vezetem őket, esküszöm. Rohanni, halni megtanítom én: Kezemben, Uram, kardod: a remény. Sebekre csókot csókolok mohón, Acélt hevítek szenvedés-kohón. Lehullt fejeket csókoltatok én És eltemetem harcok éjjelén. Rájuk terii«urt fehér köntösöm És lángkardodat sírjukra tűzöm. A csókos, lángos simái mi lehet Nagyobb, Hadurunk? Elhozom neked. Hozom az estét: ezer szenvedést, Te mecf a hajnalt hozd, Uram ezért! Magyar seregnek papja vagyok én, Kezemben kereszt s acélkard, kemény. Ajkamon a szó, szememben a láng : Kér, küzd, könyörög : Segíts meg, Atyánk ! A trónörökös Ungvárott. Károly Ferenc József trónörökös másodszor tüntette ki Ungvári magas látogatásával. Még élénk emlékezetünkben van a trónörökös lelkes fogadtatása és bájos egyénisége s ime tegnap, márc. 13-án újra megjelent városunkban a trón várományosa. Reggel 7 órakor érkezett a trónörökös vo­nata az ungvári állomásra. Előírás szerint a vo­natnak megállás nélkül át kellett volna haladnia az állomáson, A trónörökös, aki a kocsija abla­kánál állt, észrevette, hogy az állomáson hiva­talos személyek vannak, mire megkopogtatta az ablakot s néhány pillanat múlva megállóit a vonat. A trónörökös kiszállott kocsijából s fogadta a je­lentkezéseket. Leghosszasabban Uhlarik debreceni üzletvezetővel beszélt. Ungvárról Perecsenyig utazott a trónörökös, majd onnan autón a harctér közelébe ment a drago- nyosok meglátogatására, akikkel annak idején együtt szolgált. D. u. 5 órakor érkezett vissza a trónörökös Ungvárra. Az állomáson a katonai hatóságok fejei, egy díszszázad, Markovszky r.-alkapitány, Szabó Zoltán tb. főszolgabíró várták. A jelent­kezések után a trónörökös autón bejött a fello­bogózott városba, ahol két órát töltött. Ködös szomorú idő . . . Ködös szomorú idő ül az utcákon s én a kávéház csendes zugából egyedül bámészkodom a ködbe. Ködös tél — lelkem álmainak szomorú szimbó­luma ! . . . Szomorú szimbóluma — mert az élet megette re­ményeimet, mint ahogy a szomorú tél elnyeli a ködöt. Nézek a ködbe s gondolkozom: ilyen szomorúság ült az ifjúságomon, ilyen köd ül a telkemen — ilyen köd lehetett születésem napján ... és ilyen ködben bámul­tam én a kozáklovakra, mikor első patáiknak patkói vé­gigkocogtak a szigeti utcákon . . . Első lábaik patáinak patkói vágták a ködöt, —mert hátulsó lábaik nincsenek megpatkolva, hogy annál ve- szettebbül tudjanak száguldani. És egy kozáK leszállóit az őszi ködbe és megállí­tott egy ügyvédet az utcán: — Dáváj hrosi 1 (Adjál pénzt!) És az ügyvéd a kozák nem túlbarátságos mozdulására előveszi tárcáját s elébe teszi a kozáknak : — Vuberáj kozácsa! (Válassz magadnak kozák!) És a kozák sokáig lapoz a két, tiz és huszkoronás bankókban, majd kihúz közülök egy nagy lejátszott sors­jegyet, s zsebrevágva azt, elégedetten távozik .................. A szomorú, téli ködben kinézek a kávéház ablakán s gondolkozom: vájjon hol van most az a kozák s hová lett lejátszott sorsjegye ? , . . Vonal. E téli időjárásnnk. Tavaszt reméltünk és ime az időjárás zordabbra fordult. Beigazolódott, hogy Mátyás nem talált jeget, hát csinált jeget. E nem várt fordulat arra indított, lapozzam Ungvár meteorologiai viszonyaira vonatkozó megfigyelé­seket, melyeket Zékány L., Pogány Gy. és Gulovics T. kartársaim hangyaszorgalommal Írtak gimnáziumunk értesítőibe. E szorgos megfigyelésekből kiragadom azokat, melyek az 1875—1911. évi telek hőmérsékletét jelzik, hogy a nyájas olvasót az abnormálisnak mutatkozó vagy annak tartott hidegről tájékoztassam s magunkat némileg megnyugtassam. 37 adat közül, vagyis 1875—1911-ig a legnagyobb hideg vagyis minimum volt 1888-ban (—27-5 C°), azután 1915. március 14. sorban 1893-ban —25‘7 C°, 1880-ban—24T C°, 1902-ben —22-7 C° és —21 8-tól —2TC°-ig 1896, 1907, 1876, 1879, 1875, 1881-ben, a többi években —20C°-nál ki­sebb volt a hideg, legkisebb —7'8C° 1910-ben. A minimum időpontja hónapok szerint 16 évben esett decemberre, 16 évben januárra, 3 évben februárra, 2 évben, 1890. és 1900 ban márciusra. A 37 év márciusainak minimális hőmérséklete mind a 37 esetben mínusz, azaz a 0 on alul volt, még pedig —0 2 C°-tól (1882 ben) egészen —16'3 C°-ig (1890 ben). A tél minimális hőmérsékletének ingadozása 0'2 híján megegyezik a március minimális hőmérsékletének ingado­zásával és átlag 15C°. A tél minimális hőmérsékletének határ-időpontja december 3. (1884-ben) és márc. 5 (1890-ben). A már­ciusi minimális hőmérsékletnek határidőpontja március 1. (1877, 1901, 1909. és 1911-ben) és márc. 29. (1910 ben). A téli minimális hőmérséklet átlagos időpontja de­cember 22, január 13, február 8, március 11. A dec., jan., febr., minimumának átlaga —17’7C°, a márciusé —7-3 C°. Az amúgy is súlyos helyzetünkben tehát még hál’ Istennek nincs okunk zúgolódni az időjárás mostohasága miatt, mert hisz a múlt időhöz arányitva az ezidei tél minimális hőmérséklete még távol áll az átlagtól, a már­ciusi minimum is úgy az időpontra mint átlagra nézve szintén nem haladta meg a normálist. Aztán meg azt tartják, hogy jó télen az Ungnak háromszor kell befagynia, most fagy be ugylátszik har­madszor. Különben a nép is azt tartja, hogy -Józsefnapja előtt nem igen van tavasz. Mindazonáltal jelenlegi megingatott, sőt felizgatott lelki állapotunkban várva vártuk március idusát, amely mig tavaszi lehelletével uj életre kelti a szunyadó ter­mészetet, másrészt történelmi jelentőségével mindannyiszor új erőt és életet önt tespedő leikeinkbe. Minél inkább esdettük a melegebb fuvalatot ezidén, nem annyira ma­gunk, mint inkább a hazáért küzködő véreink számára, hogy a titáni küzdelemben legalább a természet védje, őrizze és óvja őket a véres harctér kietlen mezején. Adja a jó Isten, hogy ez mielőbb beköszöntsön 1 Mn — Március 15-ike. Más években beszédek kel, szavalatokkal, égbetörő énekekkel ünnepeltük március Idusát; — az idén mi itthon maradt polgárok csöndesen, magunk gondolataival elfog­lalva töltjük a nagy napot, mig künn a harc­mezőn a hősök hősei tettekkel vívnak azért, hogy még nagyobb, még szabadabb legyen a magyar! — Ungváron minden ünnepség nélkül múlik el március 15-ike, csupán a keresztény templomok­ban tartanak reggeli 8 órakor ünnepi istentiszte­leteket. — Uj ezredparancsnok. A király a 66. cs. és kir. gyalogezred parancsnokává Pommen Ru­dolf ezredest a losonci 25. gyalogezredből ki­nevezte. — A polgárőrség köréből. A katonasághoz és a barakkokhoz való behívás folytán a polgár­őrség kb. 300 tagot vesztett, ami által a polgár­őrökre az eddiginél nagyobb teher jutott a szol­gálatban. Hogy a demokratikus alapon nyugvó polgárőrség tagjainak a szolgálatát könnyíteni lehessen, a rendőrkapitány akként intézkedett, hogy a segédtiszteket is osszák be polgárőri szol­gálatra. A rendőrkapitány intézkedése folytán nemcsak a polgárőrök szolgálata lett könnyebbé, hanem a segédtiszteké is, akik a 6 órai beosztás helyett csak 3 órait kapnak. Nem „degradálása“ ez a segédtiszteknek — amiként egyik laptársunk irta — hanem a fontos ügy érdekében való he­lyes cselekedet. Ezekben a nehéz időkben minden­kitől elvárható annyi hazafiság, hogy kb. minden hatodik, vagy hetedik napon 3 órai pol­gárőri szolgálatot teljesít. Meg vagyunk róla győződve, hogy ezt a csekély áldozatot szívesen meg is hozza mindenki annak a fejében, hogy nem kell katonáskodnia. Az itthon maradt polgá­rok, akik a megszokott kényelmükben élhetnek, igazán örömmel, ambícióval tehetnek eleget ha­zafias kötelességüknek. Emberi szempontból is milyen felemelő, — hogy amiként a harcmezőn együtt küzdenek a hősök — úgy itthon is a gazdag és szegény, diplomás ember és munkás közösen munkálkodik városunk közbiztonsága érdekében. — Az ellenőrzés alól felszabadult segédtisztek helyett az őrségek ellenőrizését a rendőrség és a parancsnokság tagjai látják el. A parancsnokságba uj tagokul kinevezte Berzeviczy rendőrkapitány Hubay Kálmánt és Tomcsányi Bé­lát, akiknek eddigi szolgálatuk is mintaszerű volt. — Névnapi megváltás. Dr. Fibiger Sándor pápai kamarás, főgimn. tanár névnapi megváltás címén a Vörös-Keresztnek 20 K. adományt küldött. — Az izr. Népkonyha Egyesület vasárnap igen látogatott választmányi gyűlést tartott. E gyűlésen a városi jóléti bizottság is képviseltette magát Szentkereszty Tivadarnéval és dr. Korláth Endre városi tanácsossal. A választmányi tagok örömmel vették tudomásul, hogy a folyó évben 26894 ebédet osztottak ki és a kiadás 4684 korona 76 fillér volt. Több folyó ügy elintézése után el­határozta a választmány, hogy a Népkonyhát a városi jóléti bizottság támogatásával május végéig nyitva tartja. Egyben hálás köszönetét fejezi ki a városi jóléti bizottságnak és különösen dr. Kor­láth Endre tanácsosnak azért a hathatós támoga­tásért, melyben a Népkonyhát a mai nehéz vi­szonyok között, részesítik. Ugyancsak ezúton is hálás köszönettel nyugtázza az Elnökség a követ­kező adományokat:„Kreisler Géza 30 K, Abrahá- movits N.-né 5 K, Öszterreicher Lipótnó 10 K és Gyarmati Mór 20 K. U N G

Next

/
Thumbnails
Contents