Ung, 1915. január-június (53. évfolyam, 1-26. szám)

1915-02-21 / 8. szám

1915. február 21.

U N G

Ä VÁRMEGYE.

§ Közgyűlés. A vármegye törvényhatósági bizottsága folyó hó 26-án délelőtt 10 órakor közgyűlést tart. Az állandó-választmányi ülés az előző napon less.

VÁROSI ÜGYEK

Adófizetés iránti hirdetmény. Ungvár város adóhivatala felszólítja mindazokat az adózókat, akik a városi adófőkönyvben előirt és az 1909. évi XI. t.-c. 26. §-a értelmében esedékes adótartozásukat e hó 15 éig be nem fizették, hogy azt járulékaikkal együtt, e hó 23-ig fizessék be, mert ellenkező esetben a zálogolási eljárást megindítják.

P "Roche" ^

orvosilag ajánlva a légzószarvak mtndennamO megbafagedéaa a/fan,

tüdőbetegségek,

gé^ehurut, *"

y e szám árhurut, >

^ gyBrnrcteKgörvélyhótja eDen Ma

HÍREK.

Tájékoztató.

Fcbr. 36. Vármegyei közgyűlés d. e. 10 órakor.

Márc. 1. Az Ungrnegyei Takarékpénztár közgyűlése'd. u. 3 órakor_

a Társaskör (Kaszinó) könyvtára nyitva van minden kedden este (i—7 óráig.

A Kvreakedelnii Csarnok könyvtára nyitva van szerdán d. u 6—7. és vasárnap d. e 11 —12 óráig.

A Népkönyvtár szünetel.

A mHgyGLVországi munkások rokka,nt~ és * y ugdij-egy le- téhe minden hónap 1-ső és 3-ik vasárnapján délelőtt 10—12-ig van befizetés és beiratás az ipartestület helyiségében.

Jégsirok a Kárpátokban.

Irta Szemere Kálmán.

Égbe nyúló büszke óriások,

Kárpát sziklás, komor bércei,

Sugárözönt szórjon a nap rátok,

Csillogó, pihés, havas ruhátok Glóriában lássuk fényleni! . . .

Völgyetekbe dúló hadak árja Kancsukával űzve jött, rohant,

Föld salakja, zsarnok cár tatárja Hadúr által jégsirba bezárva,

Megdermedve fekszik már alant.

Bíborában száll a nap nyugvóra,

Jő az alkony . . . Zordon éj beáll,

Rém . . . Kisértés. Zűrzavaros óra . . .

Bűnös lelkek jajja — varázsszóra — Hegyet-völgyet nyöszörögve bejár . ..

Jégsirok közt hangja kél a rögnek,

Illan-villan a kaszás halál,

Szerte-széjjel csontvázak zörögnek . . .

Sápadt, halvány lidércfények ropnék,

Nyugalmat az ellen nem talál . . .

Télre tavasz köszönt be majd újra,

Sarjad, éled fű, bokor, virág,

Fenyvesek közt pásztor sipját fújja,

Pacsirta dalát az „Égbe fúrja“,

Napsugártól ragyog a világ.

De a völgyben időtlen időkig Jégsirok közt nem olvad a rög . . .

Unokáink egymásnak regélik :

Hogy odalent éjjelente végig Atkos lelkek ezre nyöszörög . . .

Égbe nyúló fenséges Kárpátok Erdős, sziklás komor bércei,

Örökké magyar nap süssön rátok,

Csillogó, pihés, havas ruhátok Magyar nemzet lássa fényleni . . .

— Egy hős jutalma. A király az ellenség előtt elesett Cviics Győző 66. gyalogezredbeli főhadnagynak a katonai érdemkereszt 3. osztályát a bronzékitménnyel adományozta.

— Előléptetés. A király Ösztereicher Adolf cs. és kir. főhadnagyot századossá léptette elő.

— Istentiszteletek a kórházakban. A kórházi parancsnoksággal történt megállapodások után Margócsy Aladár kisegítő katona lelkész, vasárnap délelőtt az áll. polgári leányiskolában, kedden a siketnéma-intézetben, szerdán a kaszárnyában, az evangélikus beteg katonák számára szentbeszédet s úrvacsora-osztással istentiszteletet tartott. A megható jelenetekben bővelkedő istentiszteleteken az egyházi énekeket harmoniumon Seyfried Elza kísérte.

— Katonatisztek jelentkezése. Felkérettünk annak közlésére, hogy az összes, Ungváron és Ungvár vidékén szabadságon, vagy magánápolásban levő tisztek, tisztjelöltek és általában havidíjas katonai egyének f. hó 22-én d. u. 3 óra 30 perckor a csapatkórházban jelentkezni tartoznak.

— Milyen lesz a hadikölcsön-kötvény ?

A magyar királyi államnyomda a napokban készül el a hadikölcsön-kötvények nyomásával. A pénzügyminisztérium e történelmi jelentőségű értékpapirosok megtervezésével Sziróniái Lhottka István iparművészt bizta meg. A szép színezésű okmányokon Hadúr alakja látható a békét váró Hungáriával: „Háború a békéért“. Ezenkívül a a hármas-halom felett elhaladó Hadak útja, seregeink mintaképe. Szinek és csoportosilások szerint változtatva, öt különböző összeállitásban készíttették az okmányokat, úgy hogy már messziről meg lehet különböztetni, melyik milyen jegyzésnek felel meg. Március közepéig az összes kötvényeket kiadják.

— Gyászhirek. Komjáthy Tihamér kir. pénzügyi tanácsos hosszas szenvedés után f. hó 16-án meghalt Csapon. A szomorú esetről a család a következő gyászjelentést adta ki:

Özv. komjáti Komjáthy Tihamérné szül goj- zesti és inezőmadarasi Madarassy Mariska úgy a maga, valamint az alulírottak és az egész rokonság nevében fájdalmas szívvel jelenti a legjobb férj, illetőleg apa, nagyapa és rokon, komjáti Komjáthy Tihamér kir. p. ü. tanácsos folyó hó 16-án reggel 7 órakor, életének 60-ik, boldog házasságának 34-ik évében, hosszú szenvedés után bekövetkezett csendes elhunyták A drága halott hült tetemét f. évi február hó 18-án csütörtökön délután 3 órakor fogjuk a Minaji-utcában várakozó gyászmenettel a Kálváriái sírkertbe kísérni. Az engesztelő szent miséáldozatot folyó hó 19-én reggel V28 órakor az ungvári r. kath. templomban mutatjuk be Teremtőjének. Ungvár, 1915. évi február 16. Áldás és béke lengjen drága porai felett! Oszkár, Lolly, Lenke gyermekei, felsőeőri Szabó Babszika unokája, özv. gojzesti és mezö- madarasi Madarassy Mórné szül. daruvári Janko- vich Emilia anyós. — Az ungvári m. kir. pénzügyigazgatóság és a mellé rendelt számvevőség tisztikara is adott ki gyászjelentést.

Czakl Juliska, az ungvári áll. polg. leányiskola III. osztályának törekvő növendéke, f. hó 20-án rövid szenvedés után elhunyt. Temetése ma d. u. megy végbe.

— Az izr. Népkonyhában február hó 1-től 15 éig 2035 ebédet osztottak ki. Adományokkal támogatták a népkonyhát: dr. Rein Artur 100 K, Weisz Kálmánná 10 K, Pásztor Árpád 10 K, Lám Gyula 5 K, Ösztreicher Lipótnó 5 K, N. N. 2 K, N N. 2 K. Fogadják a nemeslelkü adakozók ezúton is az Elnökség leghálásabb köszönetét.

— Honvédsirok a Kárpátokban. I. B., aki résztvett a kárpáti harcokban és most sebesülten kórházban fekszik, élményeiből ezeket beszélte:

Elmosódott apró sirhalmokat látok a Kárpátok között. Azok a sirok kedvesek nekünk, kedvesebbek, mert jobban fájnak, mert a mi földünkből domborultak. Pedig ott tovább, Galíciában is minden talpalatnyi hely tele van ilyen apró halmokkal, de ezek itt vonzóbbak s aki egyszer megpihent, vagy elhaladt mellettük, soha nem feledheti. Opolonek, (az uzsoki hágó közelében nyugati irányban) ezt a kopár hegykupot ne feledje senki. Ha tavasz lesz, ha nyár lesz, ha kihal a harci zaj, zúgó patakok, árnyas bükker- dők, fenyvesek mentén, búcsút járni mehetünk oda. Azok a sirok nemcsak egynóhányunké, azok közös dicsőség, közös szenvedés hirdetői. A Kárpátok minden göröngye ezer évre van újra drága szivünk hulló vérével megszentelve. Magasan, 700—1000 méterre a tenger színe fölött, még magasabban is, sok ilyen sirhalom van. El sem hinné az ember, hogy ott a magasban irtó csaták folytak éjjeleken . . . Járőr voltam. Még sötét volt a hajnal. Magas gerinceket másztunk. Járatlan utakat jártunk és a hó fehér lett, ropogott a lábunk alatt. Imitt-amott nagy körben vastagon szétszórt illatos szénakazlak, bizonyosan a kozákok pihenő helye volt. Egy tágas völgy felé lejtettünk; jobbra magas hegygerinc mögött már derengett valami halvány világosság. Messze, a túlsó völgyből emelkedett ki a ködös, párás virradatból. Előttünk sötét, tarszinü, mozdulatlan erdőtáblák húzódtak, öreg bükkfák, vastag zuzmóval, olyan csodálatosak, mint bús szomorufüz távolba vesző lecsüngő árnyékágai. És ez a hely is csatatér volt. Szétszórva apró zöld sirok domborultak és fehér fakeresztjein a felírásokat nézegettem : „Honvéd“ csak ennyi volt Írva az egyiken. Tovább még rövidebben szólott a felirat: „22-ős“. A harmadikon már nevén volt írva és

(8. szám) 3

igy tovább sorban. Odább orosz sirok sorakoztak. Kereszttel vagy kereszt nélkül és olykor egy- egy puska volt szuronnyal lefelé szúrva fejfának.

— Böjti esti istentiszteletek. Ezúton is tudatom híveimmel, hogy febr. 25-én, csütörtökön este fél hat órakor a Drugeth-téri állami óvoda termében szent-beszéddel istentisztelet lesz. — Margócsy, ev. lelkész.

— Piaci jelenetek. A piaci egységes árak meghatározásából érdekes jelenetek keletkeznek. Egy falusi asszony egy pár tojásért 24 fillért kért, a vevő az árszabási hirdetmény után, mely 16 fillérben állapitotta meg egy pár tojás árát, az elárusító asszonyra támadt és mi történt? A falusi asszony dühösen a földhöz vágta a tojásait: „Nesztek, egyetek olcsó tojást“ — mondá színéből kikelve: „nekem sem adják olcsón a tengerit“ kiáltá. — A másik eset egy tyúkkal történt. A tyuk kilója 1 K 60 f az árszabás szerint, az asszony 5 koronát kért a tyúkjáért, erre a vevő rendőrt hivott, a falusi asszony dühös lett és leszakítva a tyuk fejét, odadobta az állatot egy szegény asszonynak: „Én a tyúkomat olcsón nem vesztegetem el, egye meg inkább a szegény asszony.“

— És a harmadik eset a tejjel adta magát elő: „Nem adjuk a tej literét 30 fillérért, hisz Darócon a tanító 36 fillérrel vásárolja a tejet a barakkok számára, minek hozzam akkor be azt Ungvárra!?“

— Rongyos kétkoronások kiküszöbölése.

Az a sok panasz, amely a forgalomban elrongyo- Jódott, sőt sokszor csaknem feiismerhetetlen állapotban levő papír kétkoronások miatt felhangzott, arra indította a m. kir. pénzügyminisztériumot, hogy az összes pénzügyigazgatóságokhoz a következő tartalmú rendeletet küldje:

Hogy a pénzforgalom az eltépett, elrongyolt és használatban elkopott vagy véletlenségből használhatatlanná lett bankóktól megtisztittassék, a hivatalos állampénztáraknak egyöntetű eljárásra van szüksége. E végből felhatahnaztatnak az ösz- szes pénzügyigazgatóságok, hogy az alájok rendelt pénztárakat és hivatalokat utasítsák arra, hogy a fetek által hozzájuk juttatott elhasznált, eltépett és bepiszkolt papirbankókat, — amennyiben a valódiságukhoz kétség nem fér — a pénztári készleteik által megengedett mértékben cseréljék ki uj bankókra, vagy más koronaértékü pénznemekre s szállítsák be a központi állampénztárba. A láthatólag erőszakkal elváltoztatott bankók zárassanak ki az állam hivatalok forgalmából és továbbra se fogadják el őket. Ezeket a beváltásra nem alkalmas pénzeket ellennyugta kiadása mellett átvehetik és az állampénztár utján az Osztrák- Magyar Bankhoz továbbíthatják.

Egyidejűleg a kereskedelemügyi minisztériumot is felhívták, hogy a postapénztárak és hivatalok számára hasonló rendeletet bocsásson ki

— Stujepuk Antal. A kárpáti főhadiszálláson a legnagyobb szenzáció egy ökiömnyi, méternél nem magasabb lengyel fiú, aki a légionáriusok szürke ruhájában derékszíjjal az övén jár- kel a sok katona között. Tizengy éves mindössze a kis Stujepuk Antal, de már több csatában részt vett. Puska ugyan nem nyomta gyenge vállát, hiszen a fegyver félszer nagyobb nálánál, de hasznossá tudta magát tenni a trénnél, a konyhánál és ha csönd volt a harctéren, a kis Anton

— mert igy nevezik a bajtársai — bukfenceket hányt a lengyel legionisták mulattatására. Pedig a szegény fiúnak szomorú története van. Azt a galíciai falut, ahol szüleivel lakott, felperzselték az oroszok, az apját agyonlőtték, az anyja éjnek idején csecsemőjével menekült az erdőbe, a fiú pedig eltűnt a nagy zűrzavarban. Addig bujkált a sötétben, mig végre kijutott az orosz fronton és több napi étlen-szomjan való botorkálás után felkapaszkodott egy elhaladó trónszekérre, így került Stujepuk Antal a legionisták közé. Ä jókedvű lövészifjak megsajnálták a háború árváját, ruhát adtak neki, előírásos katonaruhát, fejébe nyomták a négyszögletes lengyel sapkát és azóta Ánton a monarchia legboldogabb katonája. A világért sem mulasztana el szalutálni, karácsonykor azonban már avanzsált. Csillagot kapott, őr- vezetö lett belőle s azóta jaj annak a bakának, aki elfelejtene köszönni neki. A kis freiter megállítja a szórakozott hadfit és rákiált:

— Nem látja a csillagomat ?

E héten azután útra kelt a légionárius zászlóalj. Anton is velük ment s a város kereskedői, amikor a kis vitéz utoljára fordult meg üzletükben, annyi cukrot, játékot nyomtak a kezébe, hogy alig győzte elcipelni. Hogy elment a legfiatalabb vitéz, a legionisták szálióhelyén másnap megjelent egy kilenc éves leányka. Ántont kereste s amikor megtudta, hogy elment, éktelen sírásra fakadt.

... A kis fiú szerelmet vallott a leánykának. Megígérte neki, hogy mire őrmester lesz, feleségül veszi . . . Háború van, nincsenek már gyerekek . . .

— Tessék vigyázni! Városunkban az utóbb időben annyira megnövekedett a forgalom, hogy a szűk utcákon, különösén a belvárosban, szinte életveszélyes a járkálás. Ezért a rendőrség figyelmezteti a lakosokat, hogy mindenki a gyalogjárót használja. Az iskolák igazgatói figyelmeztessék a növendékeket erre, hogy a szerencsétlenségeknek elejét vegyék. A múlt vasárnap egy öreg embert ütött el egy szekér, a napokban pedig egy kis fiun egy teherautó haladt át.