Ung, 1915. január-június (53. évfolyam, 1-26. szám)

1915-01-17 / 3. szám

l’mrvár, HM5. január 17.

3 szám.

53. évfolyam.

ELŐFIZETÉSI ÁRAK:

Egész évre . . S K. Negyedévre . . 2 K.

Félévre

...........i !í. Egyes szám 10 fillér

Amerikába: Egész évre 10 korona 60 fillér.

Ung vármegye Hivatalos I. apjával egy ifit :

Egész évre . . 14 K. 11| Félévre

...........7 K.

Negyedévre .... 3 K 50 f.

Nyilttér soronként 60 fillér.

HIRDETÉSEK ÉS ELŐFIZETÉSEK

úgy az Ung, valamint az Ung vármegye Hivatalos Lapja részére — a kiadóhivatal: Székely és Illés könyvkereskedése címére küldendők.

A nyilttér és hirdetési dijak előre fizetendők

Ung vármegye Hivatalos Lapja az Ung mellékleteként megjelenik min- ■ - - - den csütörtökön. . . .

TÁRSADALMI, SZÉPIRODALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI ÚJSÁG. — MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP.

AZ UNGMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA.

Szerkesztőség: Kazi nczy-utca l-ső szám,

hova a szerkesztőséget érdeklő levelek küldendők

Felelős szerkesztő:

BÁNÓCZY BÉLA.

Segédszerkesztő :

DEÁK GYULA.

Kiadóhivatal: Székely éslllés könyvkereskedése.

= KIADÓIITV AT ALI TRLKPONSZAlW 11. =====

Sokaljátok a jótékonykodást!?

A háborús idők a jótékonyság jegyében folynak. Az elhagyottak, a gyöngék, az elgyöngüitek másokra vannak utalva. Ezért kell most oly sok címen, oly sokfelé adakozni. Ez ellen nem is zúgolódik a nagy átlag, főkóp azok nem, kiknek hozzátartozóik vannak a harctéren, s azok, kiknek maguknak sincs valami sok áldozni valójuk.

Mégis felvetjük a kérdést, hogy sokaljátok talán a jótékonykodást!? Mert igen gyakran lehet hallani, hogy egyesek szinte haragra lobbannak, amiért kell adakozni ma a sebesülteknek, holnap az elesettek árváinak, délelőtt a hadba- vonultaknak, délután azok hátramaradottjainak, egyik héten hósapkára, ha levelet ad fel, hadi- segélyjutalókra és igy tovább.

Akik panaszkodnak, azok rendszerint nem szegény emberek, hanem jobbára tehetős, módos, nem egyszer nagy forgalommal, nagy tőkével rendelkező, a szegénységről, nyomorról, lemondásról, nélkülözésről, lelki-testi fájdalomról mit sem tudó úri emberek. Akik meg sem éreznék azt a keveset, amit anyagi helyzetükhöz képest tőlük a háborús jótékonyság — kór. Furcsa dolog ez nagyon. Ezek a jó urak nagyon rövid eszüek, ha a jótékonykodás miatt zúgolódnak. Nem gondolnak arra, hogy ez tulajdonképen az általuk élvezett sok, igen sok előnyért lenne csekélyke ellenérték. Nem gondolnak 'arra, hogy ezren és ezren szivesen áldoznának sokat, igen sokat, de nem tudnak, mert mindenöket elpusztította az ellenség. Nekik meg épp sértetlen minden földi javuk, mert honfitársaik, a harcoló katonák élőtökkel, vérök feláldozásával védelmezik azt, mig ők, az áldozni nem akarók, odahaza puha ágyban élvezik az anyagi jólétet s egyedüli nagy gondjuk, hogy minél jobban ehessenek, ihassanak.

Kell, hogy elfussa a méreg az ítélkező társadalom szivét, ilyeneket látva. S ezek még emelt fővel mennek nagyhangosan tiltakozva a jótékonykodás ellen! Mert nincs, aki ellenök erélyesen felszólalna. Ugyan azért kár is lenne. Mert ezeknél az egoista gyomorembereknél az ilyen önérzetre alapított korholásnak semmi haszna. Ezek csak akkor adnának bőségesen önszántukból, ha már közvetlen veszély fenyegetné javaikat, vagy ha attól függne, hogy kell-e nekik is fegyvert ragadni? Az első esetben már késő, a második esetre pedig nem jöhet a sor.

Elő kell tehát venni a harmadik esetet! Vagyis az államhatalom utján keli őket kényszeríteni az adakozásra. Rendkívüli időket élünk, amikor mindnyájunk érdekében folyik a nagy, a dicső harc. Kell tehát, hogy mindnyájan áldozzunk is megvédésünkért, ki-ki saját módja, anyagi helyzete, jövedelme szerint ! Tessék tehát államilag szervezni a háborús jótékonyságot, mert ha az egyéni tetszésre s nem kényszerparagrafusra van alapítva az, épp azok bújnak ki alóla, akiket a háború a legjobban védelmez, mert legtöbb megvédendő javuk, jövedelműk van!

A téli háború borz ti Imái ellen katonáinknak prémre van szükségük. Akinek van, küldje e címre: Hadsegélyző Hivatal (Budapest, Váci-utca 38.) A posta ingyen tie tie szállítja az adományt. ®se tie

Háborús világ.

Az A) osztályú (katonailag kiképzett) népfelkelésre kötelezettek beüivasa.

A m. kir. honvédelmi miniszter a vármegyék közönségéhez és az első fokú közigazgatási hatóságokhoz rendeletet bocsátott ki, hogy az 1875, 1876, 1877, 1878, 1879, 1880 és 1881. évben született és esetleg ennél fiatalabb A) osztályú népfelkelésre kötelezett magyar állampolgárok, akik a közös hadseregnél (hadi tengerészeinél), a honvédségnél vagy a csendőrségnéi szolgáltak és bármely okból még a nem tényleges viszonyban (polgári viszonyukban vannak) pl. mint számfelettiek, betegek stb. illetőségi helyükre való tekintet nélkül jelenlegi tartózkodási helyüknek megfelelő népfelkelő parancsnoksághoz január 20-án bevonulni tartoznak.

Köszönő-irat a 66. gyalogezred részére küldött téli meleg ruha adományozásáért.

A Péter Ferdinánd főherceg nevét viselő cs. és kir. 66. gyalogezred pótkeretzászlóalj parancsnokságának alábbi iratát közhírré teszem.

Ungvári, 1914. december hó 10.

Lőrinczy,

alispáu.

*

M isolat. K. u. k. Ersatzbataillonskader des Infaterieregiment Erzherzog Peter Ferdinand Nr. 66. Nagyságos Ung vármegye Alispánjának Ungvár. Mezőkövesd, 1914. december hó 4-én. Ung vármegye ama hazafias, meghaló, szép áldozatkészségéért, mely abban nyilvánult, hogy háziezredének derék bsÁeosait oly nagy meny nyiségü téli meleg ruha felszereléssel megajándékozta, fogadja Nagyságos Alispán ur úgy az én, mint a 66. gyalogezred minden egyes katonájának legmelegebb köszönetét, egyszersmind kérem mindnyájunk legforróbb háláját az egész vármegye közönségének, mely ezen szép tettében közreműködött : tolmácsolni. Ung vármegye közönségének ezen igazán megható támogatása dicső ezredünk történelmében arany hetükkel lesz megörökítve, mely szép tett hozzájárult az 1914/15. évi háborús esztendő Ung vármegye házi ezredének a magasztos feladat tökéletes megfelelésének könnyű megoldásához. „Viribus unitis.“ Burian Lajos s. k. ezredes.*

Népfelkelők ... tartalékosok . . .

Micsoda gyenge titulusok, minősítések voltak ezek az „állományok“ csak ennek előtte rövid tiz év előtt. Csak egy-egy becsületbei ügynél sült ki, hogy

—- Tartalékos tiszt. ..

A népfelkelőség pedig igazán a humornak gazdag forrása ... Es ime ... a mai idők, a háború micsoda aktiv, micsoda hatalmas tartalommal, erővel töltötték meg a népfelkelők, a tartalékos fogalmat. Erről a nemzet története fog beszólni. De a legfőbb hadúr, a király már most nyújtja az elismerést. Megengedi, hogy a nem tényleges tisztek is megkaphassák a katonai jubileumi keresztet, melynek eddig csupán az aktiv tisztek voltak kiváltságosai.

Néptanítók a csatatéren.

Egy összeállítás szerint Magyarország néptanítói közül 6172-en vonultak be hadi szolgálatra, akik közül eddig 274 megsebesült, 129 pedig hősi halált halt.

Köszönet.

M. kir. 5. honvéd lábori ágviH ezred.

Északi hirctér, 19’4. december 2d.

Ung vármegye nagyságos alispánjának

Ung vár.

A Kárpátokban és azon túl már folyó évi szeptember hó 25-ike óta küzdő ezredem tisztikara és legénysége végtelenül jóleső örömmel fogadta Ung vármegye közönségének karácsonyi adományait. A körültekintő gonddal és fáradsággal összeállított egység csomagokért, amelyekből minden egyes tisztnek és embernek egyaránt jutott, kérem ezek hálás köszönetét fogadni és Ung

* Az adományt Sztáray Inna grófnő, b. e. Erzsébet királyné udvarhöigye és csidagkeresstles hölgy eszközölte ki, igy a köszönet tulajdonképpen őt illeti. Szerk.

vármegye neineslelkü közönségével is mély hálánkat tudatni.

Teljes tisztelettel a beteg ezredparancsnok helyett: Stepanescn s. k. százados. (P. H.)

Katonák karácsonyi ajándéka.

Abból az alkalomból, hogy a katonák karácsonyi ajándékára az ifjúság körében eszközölt gyűjtés befejezést nyert, Kirchner altábornagy, mint a hadsegélyző hivatal vezetője, az alábbi sorokkal emlékezett meg Ung vármegyéről is, amelynek ifjúsága nem kevesebb, mint 2384 ko rónával járult, a jelzett célra egybegyüjtött 300000 koronához.

A leirat, mely Ung vármegye kir. tanfelügyelőjéhez érkezett, a következő:

„Büszke megnyugvással tölt el bennünket a gyűjtés váratlan eredményének tudata, nemcsak azért, mert ezáltal módunkban állott hőseinknek, kik érettünk annyit áldoznak, örömet szerezni, hanem mert bizonyságot nyert az az érzésünk, hogy hazánk ifjúsága teljesen át van hatva azoktól a nagy eszméktől, melyek hősi önfeláldozással viszik golyózáporba apáikat és testvéreiket.

Mikor tehát a megajándékozott hősök nevében mély hálát mondok az adakozóknak, első sorban azokra keli gondolnunk, kik a gyermekek lelkében az adakbzásban nyilvánult nemes érzelmeket felkeltették, a magyar tanitásügy soha el nem fáradó, örök buzgó és a haza boldog jövőjét előkészitő férfiakra.

Ama nemzet, melynek tanítói ily nemes magot képesek a gyermekek fogékony leikébe hin teni, és ama nemzet, amelynek ifjúsága megmutatta, hogy e nemes oktatás termékeny talajra talált, győzni fog, mert hiszen most küzdő katonáink lelkét ugyané lelkes kezek formálták.

Nem áll módomban a tanügy minden egyes munkásának köszönetemet külön külön kifejezni és azért arra kérem Nagyságodat, mint aki nemcsak nemes példával jár elől a bölcs vezetésére bízott iskolák tanítóinak, hanem gyűjtési munkánk körül is eredményesen fáradozni kegyes volt, móltóztassék igaz, mély és hálás köszönetem kifejezését tudomásul venni és azt a vezetésére bízott iskolák összes igazgatóival, tanítóival és tanítónőivel közölni.

Fogadja Nagyságod igaz tiszteletem kifejezését.

A Hadsegélyző Hivatal vezetője:

Kirchner,

os. és kir. altábornagy.

Szamovolszky Ödön pályafutása.

Irta Pap János.

I.

Az 1892—93. tanév első felének végével, sápadt fiú ál ütött be hozzám anyjával, hogy vegyem föl rendes tanulóul a szakiskolába. A fiú Szamovolszky Ödön volt. Anyja sírva panaszkodott, hogy fia megbukott a számtanból, tandíjmentességét elveszítette, neki pedig nincs módjában ily körülmények között gimnáziumban tovább taníttatni fiát.

Az anya 7 apró gyermekkel, vagyon s jövedelem nélkül lett özveggyé s ma is rejtély előttem, hogy miként volt képes semmiből valamennyit derék emberré nevelni ?

A fiút fölvettem és ismerve a család nehéz anyagi helyzetét, 100 korona ösztöndijat helyeztem kilátásba számára, ha jóviseletü és szorgalmas tanulóvá lesz iskolánkban. A fiút nagyon meghatotta a fogadtatás, melyben részesült. Nem csak hogy megbecsülte magát, hanem egyike lett a legkiválóbb tanulónknak, ki ösztöndíját egész tanulási ideje alatt kiérdemelte és megtartotta.

Pár évvel ezelőtt, ő következőképen adta elő a szakiskolába való jutásának történetét:

A gimnázium I. osztályát, mint gondos anyai nevelésben részesült fin, szép eredménnyel végeztem. A következő évben azonban nem volt tandíjra pénzünk s nem járhattam iskolába. Az egész évet csavargással loptam el. Otthon örvendtek, ha nem lábatlankodtam s távol voltam a háztól. Nem törődhetett velem senki, nem kérdezte senki, hogy hol s merre jártam, mit műveltem? így kerültem a lehető legrosszabb iskola- kerülők, valóságos csirkefogók társaságába.

Lapunk mai szám» 4 oldal