Ung, 1915. január-június (53. évfolyam, 1-26. szám)
1915-01-03 / 1. szám
2 (1. szám) U N G 1915. január 3. Az állomási épület előtt hatalmas automobilok ziháltak, a kijárat két oldalán a közönség példás rendben várta a trónörököst. Végül hatalmas éljenzés jelezte, hogy a főherceg elindult kisóretével. Felszállott egy olivzöld hatalmas udvari automobilra, a kiséret tagjai is elhelyezkedtek és a menet a város felé kanyarodott. Bevonulás. Ünnepi díszben, fellobogózva várta a város kedves vendégét. Az esőtől és fénytől csillogó néptelen úttest mentén minden ablak gyertyafényben ragyog, a közönség lelkesen éljenez, az őrök mereven tisztelegnek. A főherceg egyre hajlong, szalutál és szinte mindenkinek köszön. Az autók gyorsan elrobognak, elhagyják a két hidat és felkanyarodnak az ódon, móltóságos vármegyeház elé, melynek kapuját villamos izzólámpák szegélyezik, a kapu fölött transparens tündöklik, az erkély fenyőgalyakkal borítva. A főherceg leszáll autójáról, és a vendéglátó főispán kíséretében a főispáni lakásba tér. Ä vármegyeházban. Időközben a vármegyeház nagytermében egybegyűltek a fogadtatásra váró hatóságok, személyiségek és egyesületek. A terem kis terjedelme folytán csak mérsékelt számú jegyet adott ki a rendezőség, de igy is csaknem megtelt a terem. A püspök és kanonokok díszes talárjai, egyenruhák, feketeruhás notabilitások, vöröskeresztes csukaszürke női ruhák, feltüzött rendjelek, ;nö- egyleti küldöttségek színes képet nyújtottak. A terem címerekkel, lombokkal, szőnyeggel volt díszítve, a homlokzati oldalán emelvény volt lebontott kis asztallal. A karzaton hölgyközönség helyezkedett el. Végre harsány éljenzés közepette belépett a főherceg és minden oldalra barátságosan köszön- getett. Nem lépett fel az emelvényre, hanem megállóit minden póz nélkül a megjelentek elé. Lő- rinczy Jenő -alispán a következő beszéddel üdvözölte a trónörököst: Császári és királyi Fenség! Ungvármegye törvényhatósága, Ungvár rendezett tanácsú város közönsége, a vármegye és város összes hatóságai, kir. bíróságok, tanintézetek, egyesületek és testületek nevében a legbensőbb hazafiui örömmel és lelkesedéssel gyűltünk össze, hogy Fenséged iránt legmélyebben érzett hódolatunkat, rajongó szeretetünket, ünnepélyesen nyilváníthassuk és bemutassuk. E mai nap Ung vármegye és Ungvár város történetében egy feledhetlen örök emlék marad, melyet a legnagyobb kegyelettel fogunk mindnyájan megőrizni. ' Fogadja Fenséged ezúttal legmélyebb hálánkat azon magasztos áldozatkészségéért, elhatározásáért, hogy a már eddig is sokat szenvedett megyénket a megpróbáltatás nehéz óráiban általános örömet keltő vigasztaló s lelkesítő megjelenésével szerencséltetni kegyes volt. Egyidejűleg alázattal kérjük Fenségedet, hogy legfelsógesebb Urunk, jóságos öreg Királyunk s népeinek legnemesebb szivü atyja előtt rendületlen hűségűnket, hódolatunkat, rajongó szeretetünket tolmácsolni kegyeskedjék, hogy a mi örökös imánk Isten, Király és Haza, s hogy őseinktől örökölt jelszavunk, mely a Kárpátoktól Adriáig harsog Életünket és vérünket Hazáért és Királyért! nem szűnik meg soha. Alázattal kérjük Fenségedet, fogadja kegyesen igaz magyar hűségből és szeretőiből fakadó legmélyebb hódolatunkat. A főherceg az éljenzés lecsillapulása után a következőket mondotta: Köszönöm az alispán ur szíves szavait, a szép fogadtatást és a csinos kivilágítást. Őfelsége, szeretett királyunknak jelentést fogok tenni e megye hazafias magatartásáról. Az egyszerű, keresetlen szavak mögött rejlő kedvesség határtalan lelkesedést keltett és az éljenzés hatalmas erővel tört ki. A főherceg mély hajlongással távozott a benső lakosztályba, hol a fogadtatás megkezdődött. Elsőnek Papp Antal püspök és a káptalan fejezte ki hódolatát. A főherceg megköszönte a püspök szavait, majd a kanonokokhoz fordult és mindenikhez kérdést intézett, hogy mióta viseli állását és milyen tevékenységet fejtett ki a múltban? Ezután Tahy Ábris r. kath. főesperes-plébánost és két káplánját, majd Komjáthy Gábor ref., Margócsy Aladár ág. hitv. evangélikus lelkészeket és Löw Lázár főrabbit fogadta. Ez utóbbi Mer- meltsein Vilmos hitk. elnökkel és Gottlieb Henrik iskolaszéki elnökkel együtt tisztelgett. A trónörökös a lelkészektől egyházközségeik nagyságáról, hívőik nemzetiségéről és nyelvéről kérdezősködött, elismerőleg vette tudomásul, hogy az ág. ev. hitv. lelkész három nyelven prédikál és hogy Perecsenyben birodalmi német hivői is vannak. A főrabbi életkora iránt is [érdeklődött és megelégedésének adott kifejezést, hogy még oly friss erőben van. Az iskolaszéki elnök azon kijelentését, hogy az izr. iskola mindig hazafias irányú, kizárólag magyar nyelvű oktatást nyújtott, szintén tetszéssel vette tudomásul. A felekezetek után a vármegye és város, majd a főerdőhivatal, államépitészeti hivatal, pónzügyigazgatóság és bíróság küldöttségeit fogadta. Minden bemutatott küldöttségi taghoz volt pár kedves szava. Ezután a tanügyi intézmények jelentek meg előtte. Az igazgatóktól az intézetek méreteiről és intézményeiről érdeklődött, a tanárokat és tanítónőket megkérdezte, hogy milyen tárgyat tanítanak és mennyi a tanulóik száma. Különösebben érdekes voit a Szentkereszty Tivadar kir. s. tanfelügyelővel folytatott párbeszéd. — Hány iskolája van ? — Elemi 253. — Hány tanítóval ? — 336 tanitóval és tanítónővel. — Sok tanító vonult be katonának ? — Igen, fenség, majdnem a megyei tanítóság egyharmada, 36 állami és községi, 59 felekezeti tanító. — El is esett már közülök? — Állítólag kettő. — Hányán sebesültek meg ? — Tudtommal kilencen. — A tanítók mind honvédek? — Nem fenség, csak a fiatalabbak és a népfelkelők, sok tanító szolgál a közös hadseregben is. — A harcok miatt sok iskola szünetel? — Csak 16, de több helyen nincs helyettes és ezért szünetel a Unitás — Milyen nyelvinek itt az iskolák? — Kivétel nélkül magyar tannyelvüek. — Igen, nagyéti szép. Tudnak magyarul fent is? — Igen fenség, a fiatalság már mind beszél magyarul, csak az öiegek nem. — Nagyon szép Önöktől. Köszönöm. A Vörös-Kereszt Egyesület helyi fiókjának és az ungmegyei Nőegyesületek elnöknőinek fogadása következett. A női küldöttség soraiból előlépett Virányi Mária és szép rózsacsokrot nyújtott át a főhercegnek, ki kedves mosolylyal és bókkal fogadta a figyelmességet. Dr. Novak Endre üdvözlő szavai után élénken érdeklődött a vörös keresztes hölgyek kiképzése és működése iránt. Özv. Nehrebeczky Györgyné, a Vörös-Kereszt Egyesület ungmegyei fiókjának elnöke is rövid beszédben üdvözölte a trónörököst, ki azután Kende Péterné sz. Sztáray Saroltát, majd özv. Lukács Jánosnét tüntette ki megszólításával és ez utóbbinak mély sajnálatát fejezte ki István fiának hősi halála fölött. A főherceg megemlítette, hogy a délelőtt folyamán tudomást vett a katonák részére az ungi hölgyek által küldött karácsonyi ajándékokról. Megköszönte ő is, elmondotta, hogy igazságosan elosztották a csomagokat, az ételnemüek kitünően ízlettek a katonáknak és „mindent egy nap alatt megettek.“ Az a kedves közvetlenség, mellyel a trónörökös ezt elbeszélte, végtelenül elbájolta a hölgyeket. A hölgyek fogadtatása után a főherceg visszatért a nagyterembe, hol Minay István főszolgabíró figyelméből Ung megye számos magyar községének földműves küldöttsége várakozott reá. Pompásan festettek a színmagyar értelmes arcok, sötét magyar ruhájukkal és fényes szőrű fekete gubáikban. A főherceg látható gyönyörűséggel nézte a magyar nép küldötteit, kiknek nevében Földes János császlóci biró a következő formás és talpraesett beszédben üdvözölte a trónörököst: Császári és királyi Fenség! Ungmegye kisbirtokosainak nevében hűségünk, törhetetlen szeretetünk és alattvalói mély hódolatunknak azon kívánsággal adunk kifejezést, hogy a magyarok Istene áldja, óvja fenséged minden lépését, dicsőséges uralkodónk Őfelsége örömére, édes magyar hazánk javára. A trónörökös meghatva szorított kezet a derék bíróval és megköszönte szavait. Ezután pompás közvetlenséggel beszélgetett minden egyes magyarral. Kérdezősködött családjukról, földjükről, viszonyaikról, voltak-e katonák és fiaik katonák-e? Gyönyörűség volt a rövid, tiszteletteljes és szeretettel áthatott, értelmes feleleteket hallgatni. A fáklyásmenet és ebéd. A fogadások véget értek, de épen idejében, mert az ablakok alatt felcsendültek a Himnusz akkordjai, s hatalmas fáklyás menet kanyarodott a megyeház alá és rendben elhelyezkedett. Az erkélyre kilépő főherceget lelkes, szűnni nem akaró éljenzés fogadta. Mikor a csend helyreállott, előlépett Berzeviczy István rendőrkapitány és pompás lendülettel, lassan, messzire érthetően a következő hazafias gondolatokban gazdag beszédet mondotta: Császári és királyi Fenség! Ungvármegye s Ungvár város hazafias közönsége nevében mély hódolattal van szerencsém Fenségedet üdvözölni ezen a helyen, mely a honfoglalás ezer esztendeje óta mindig a király- hűség és az önfeláldozó, törhetlen hazaszeretet földje volt. Hálatelt szívvel köszönjük [Fenségednek, hogy közöttünk való magas megjelenése által, a lelkűnkben élő ezen érzések bensőségét emelni és bennünket abban a kiváló szerencsében részesíteni móltóztatott, hogy varázslatosan lebilincselő, fenséges személyét színről színre megösmerve, hódolatunknak és hűségünknek élőszóval is kifejezést adhatunk. Kérjük cs. és kir. Fenségedet, hogy ezt kegyesen fogadni méltóztassék. Hódolatunk, alattvalói hűségünk és odaadásunk teljességéről pedig a mi Felséges, szeretett, nagy királyunkat biztosítani kegyeskedjék. Tudjuk, hogy a Hazára, annak minden fiára és ennélfogva a mi szeretett nagy és bölcs királyunkra és uralkodóházára nehéz napok következtek el. De tudjuk azt is, hogy ha az erkölcsi igazság diadalához, lángoló hazaszeretetünk, önfelálozó bátorságunk és igazi hűségünkön alapuló odaadásunk is szükséges, — akkor a győzelem a miénk, — mert mi mindezt mint nemzeti egyéniségünk, magyar mivoltunk önkéntes adóját visszük a harcba, a véres csatákba : Istenért, királyért, hazáért. Ezer évvel ezelőtt itt emelték pajzsra Árpádot, a magyarok párducbőrös kacagányos fejedelmét. Ezer év múltán a mi nemzeti egyéniségünkből folyó szeretetünk pajzsára emeljük cs. és kir. Fenségedet, úgyis mint a mi szeretett királyunk személyének képviselőjét, úgyis mint a magyar királyi trón várományosát és szivünk, becsületes, magyar lelkünk őszinte érzésével kiáltjuk: Éljen a király! Éljen Károly Ferenc József trónörökös cs. és kir. fensége! A trónörökös a beszéd alatt gyakran tetszéssel bólintott és mindvégig feszülten figyelt a szónok szavaira. Az üdvözlésre a következőket válaszolta : „Lelkes fogadtatásukért fogadják hálás kö- szönetemet. Őfelségének, szeretett királyunknak jelentést fogok tenni e szép ünnepélyről, kinek nagy öröme lesz, hogy Ungvár közönsége e súlyos időkben is oly meghatóan nyilvánítja hazafiasságát.“ A szívek gyönyörűséggel teltek meg e szavakra, a szemek felcsillantak, a kalapok a levegőbe kerültek és mindenki lelkesen éljenzett A szózat szent dallama vetett véget a lelkesedésnek. A trónörökös feszesen megállt, kezét sapkájához emelve, tisztelgő állásba helyezkedett és igy maradt az ének végeztéig. Kivételesen komoly arcáról le volt olvasható, mennyire átérzi e nehéz időkben ő is, hogy „a nagy világon e kívül nincsen számodra hely.“ A külső formával érthetően jelezte, hogy a mi szent énekünk neki is szent éneke és ódáink komoly szavaival azonosítja magát. Újabb és újabb ovációk után a fáklyásmenet lekanyarodott és hosszú fényes sáv világított bele a decemberi borús estbe. A trónörökös visszatért a főispáni lakosztályba, hol fényesen terített tizenhat személyes ebéd várta. Az ebéden a főherceg és környezetén kívül gróf Sztáray Gábor főispán, Lőrinczy Jenő alispán és Papp Antal püspök vett részt. Fesztelen társalgás indult meg az étkezés alatt, a főherceg jókedvűen beszélgetett és mindenkivel kizárólag magyarul beszólt. Általában feltűnt, hogy trónörökösünk Ung- várott tartózkodása alatt mindenkivel kizárólag magyarul beszélt, sőt láthatólag keresi az alkalmat, hogy magyarul beszélhessen. így környezete beszéli, hogy a harctéren is, amint megtudakolja a közös ezredbeli tiszttől vagy katonától, hogy milyen nemzetiségű és megtudja, hogy magyar, rögtön magyarra fordítja a beszédet. Elutazás. Este fél 9-kor a trónörökös szívélyes búcsu- zás után környezetével együtt automobilra ült és az autók a pályaudvar felé robogtak. Az útvonalon ismét lelkesen éljenezték, a trónörökös nyájasan köszöngetett és arcán meglátszott, hogy megszerette e várost. A polgárőrök helyenként, különösen a kanyarulatoknál, fáklyákkal világítottak. A trónörökös főhajtással köszönte meg a figyelmet. A pályaudvaron már egybegyűltek a katonai személyiségek, sorba állottak és tisztelegve várták a trónörököst. Mindegyikkel kezet fogott és egyikkel másikkal hosszasabban elbeszélgetett. Határtalanul lekötelező modora arra sarkalta, hogy gyakran nézzen körül és szinte félve vigyázott arra, hogy mindenkitől elbúcsúzzék. A háttérben észrevette Berzeviczy István rendőrkapitányt, hozzálépett és melegen, hosszasan rázva kezét igy szólott: „Nagyon, nagyon köszönöm, igazán szép beszéd volt, igen hazafias beszéd.“ A trónörökös elutazása előtt köszönetét és megelégedését fejezte ki gróf Sztáray főispánnak a vármegye és város impozáns fogadtatásáért és arra kérte, hogy tudassa megelégedését a lakossággal. Jellemző főispánunk iránt tanúsított előzékenysége, kihez a délután folyamán sürgöny érkezett, melyben közölték vele, hogy nővére, gróf Széchenyi Imréné sz. gróf Sztáray Alexandra meghalt. Mikor a főherceg a szomorú eseményről értesült, őszinte részvétét nyilvánította és felajánlotta a főispánnak különvonatát. Főispánunk tényleg a főherceg különvonatával utazott le Budapestre. A vonat jelzett, a trónörökös lebocsátotta termes kocsija ablakát és a lelkes éljenzések között ott maradt hajlongva, szalutálva, amig a vonat kirobogott és eltűnt az éjszakában. * Felejthetetlen nekünk örökre az 1914. év utolsóelőtti napja. Mindnyájunk lelkében, szívében
