Ung, 1914. január-június (52. évfolyam, 1-26. szám)
1914-02-15 / 7. szám
Ungvár, 1914. február 15 7, szám. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre . . 8 K. j Negyedévre . . 2 K. Félévre ........4 K. ! Egyes szám 10 fillér Amerikába: Egész évre 10 korona 60 fillér. Ung vármegye Hivatalos Lapjával együtt : Egész évre . . 14 K. || Félévre ..........7 K. Negyedévre .... 3 K 50 f. —... Nyilttér soronként 40 fillér. HIRDETÉSEK-ÉS ELŐFIZETÉSEK úgy az Ung, valamint az Ung vármegye Hivatalos Lapja részére — a kiadóhivatal: Székely és Illés könyvkereskedése címére küldendők. A nyilttér és hirdetési dijak előre fizetendők Ung vármegye Hivatalos Lapja az Ung mellékleteként megjelenik min- — den csütörtökön. —- .. TÁRSADALMI, SZÉPIRODALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI ÚJSÁG. — MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. AZ UNGMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség: Kazinczy-utca 1-ső szám, hova a szerkesztőséget érdeklő levelek küldendők Felelős szerkesztő: Segédszerkesztő: BÁNÓCZY BÉLA. DEÁK GYULA. Kiadóhivatal: Székely és Illés könyvkereskedése. ===== KI ADÓIIIVATAI.1 TKLEFONSZAM 11. ===== Ungvár hajdani nagy jótevője. Különböző szempontok uralkodnak az emberek között még akkor is, amikor az ügy érdekében a legtökéletesebb összhangnak kellene érvényesülni. Az egyiket vallási, a másikat politikai, a harmadikat, tudja a jó Isten, miféle tekintetek vezetik a közügyek támogatásában és szeretetében. Pedig a jó ügy nem ismer semmiféle elválasztó vonalakat, csupán az összekötő kapcsokat óhajtja. És csudálatos: az emberek, akik a gyarlóságok szekerén utaznak, ezt az igazságot nem akarják megismerni. Ez a terület részükre olyan ismeretlen fogalom, mint a hottentottának a rádium. Általánosságban véve, Ung vármegyében éppen úgy, mint szükebb értelemben Ungvár városában az összetartó elemeket keresnünk kell, hogy azt a meginduló kulturmunkát, amely az utóbbi éveket jellemzi, a diadal legmagasabb fokára emelhessük. De hogy ezt elérhessük, ahhoz szükséges, hogy az emberek az eddigi rövidlátó politikájukkal hagyjanak fel és e helyett lépjenek az általános ember- és kulturaszeretet magasabb lépcsőjére, ahonnan a szebb jövő perspektívája nyilik meg. Minden kicsinyes szempont megölője az előrehaladásnak. Ungvár rálépett a haladás útjára, megállás nincs és reméljük, hogy nem is lesz, mert a szép és nemes ügyek vezetésében olyan emberek az irányadók, akiknek nemes lelkűk a haladás érdekében izzik, — de hogy a haladás olyan rohamos lépésekben történhessék, amilyent mi szeretnénk, ahhoz a társadalom minden értékes emberének összetartása szükséges. Abból a szerétéiből kifolyólag, amellyel ezt a pár sort papirosra vetettük, reméljük, hogy óhajtásunkat minden nemes gondolkozásu és meleg szivü ember megérti, — kérjük a társadalom irányadó tagjait: vessenek el minden alacsony gpndolkozást és a vármegye, közelebbről a város szebb jövője érdekében lelkűk erejével munkálkodjanak. Minden szép tett önmagát dicséri. Aki pedig dicséret kilátása nélkül emeli lelkét a nemes munkára, az megcselekszi a legnagyobbat — a közjó érdekében. Ha eltűnnek a különböző szempontok, a társadalom egésze lesz nyertes. Ez az érték megéri, hogy érette dolgozzanak azok, akiknek bármi eszköz hatalmukban van. Nincs nagyobb veszedelem egy nemzetre nézve, mintha a történetét vesziti el! Pedig voltak és — sajnos — lesznek nemzetek, amelyek ezt a drága kincset is elvesztették, vagy veszendőbe hagyják menni. A nemzetek becsületét, értékét, súlyát, jellemének fenségét a milliók dolgos keze, munkája mellett a kiválóbbak önfeláldozó élete, önzetlen tettei, mocsoktaian személye és példás erénye domborítja ki és hirt szerez. E kiválóbbak között nemzetünk keserves szenvedésekkel telitett múltjában nemcsak férfiak, de nők is nagy számban szerepeltek. Erős és egészséges a nemzet, ha minél jobban meg tudja becsülni az ily kiválóbbakat; erős és hatalmas, ha ingatlanul ragaszkodik intézményeihez, a múltnak megszentelt hagyományaihoz; erős és történetét annál hívebben ápolja, ha múltúnk nagy alakjainak emlékét a kegyelet tisztaságának szeretetével őrzi. Hej ! pedig ezer esztendő alatt eleink erről is nem egyszer megfeledkeztek és akkor szomorú csend, a sülyedés ijesztő korszaka következett, amikor a hősökből gyávák, a lovagokból mindenre kapható rabszolgák, a daliás leventékből léha színészek, elvek bajnokiból hasznot kergető alkuszok lettek. Oh akkor nem volt egy akarat és a Gondviselés súlyosan büntette a nemzet vétkeit és gyöngeségót: az ily kegyeletnólküli és tekintélyt nem ismerő, igazságot nem szerető korokban lassú haldoklásba merül a szellem; a sóvárgás, a vágy, a jövőbe vetett hit és bizalom szárnyait vesziti, a jellem eldobja acélosságát; nyitva van az elaljasodás kapuja. A gondolkodó és érdeklődő lelkek, hogy mentve legyenek az erkölcsi sülye- dóstől, visszavonulnak, magukba zárkóznak, saját énjök becsületes világába menekülnek. Ily korokban a magyar nemzet kimagasló honleányai, nemzetünk Nagyasszonyai nem egy, nem kettő, hősi kitartással, példás lelkiismerettel, bámulatos tetterővel ott álltak történetünk szélesre vájt medrénél és törhetlenül izzadva és fáradva rajta voltak, hogy az veszendőbe ne menjen. Csak néhányat említek: Lorántfy Zsuzsanna, Bethlen Katalin, Zrínyi Ilona, Dobó Klára, Szilágyi Erzsébet, Rozgonyi Cecilia és végül Ungvár városának hajdan egyik igen nagy jótevőjét: Jakusits Annát. Vármegyénk és városunk múltjából, sajnos, még igen sok adat feldolgozatlan, holott vannak, akadnak munkás kezek, akik aprán- kint szedegetni fogják a kicsike téglákat, melyekből egy boldogabb időben felépül Ungmegye és Ungvár város monográfiája. Szinte kívánkozik már, hogy erre gondoljunk, tömörüljünk, a legapróbb adatainkat a helyi lapokban közöljük. Ki volt hát ez a Jakusits Anna? A régi iratokban úgy vagyon irva: Groff Jakusith Anna Asszony; néhol Jakusits Anna, másutt Jakussich Anna. Teljes családi neve: kor- bovai Jakusits Anna Édes atyja: korbovai Jakusits Péter, édes anyja: grófi Thurzó Judith asz- szony. Testvérei: Jakusits Erzsébet, Katalin és Judith, továbbá édes bátyja: Jakusits György, az egykori veszprémi püspök, két öccse: Jakusits Imre és János. A Jakusits-család ősi eredete Horvátországba nyúlik vissza, ahol az Árpádok korában létezett Korbavia vagy Korbovia zsupánság. Neje volt a szolid természetű, vallásos és finomlelkü emberbarátnak: homonnai Drugeth János (X) grófnak. A Drugethek sorsa, hatalma, befolyása, családi története össze van forrva 1322-től egész 1684-ig Ungvár történetével. Ungvár és szegény népe a múltban közel négy évszázadon át nem egy téren igen sokat köszönhet a Drugetbeknek. Ungvár sohasem tartozott a szerencsés városok közé. Ezer éves múltja tanúskodik róla, hogy Megismerés. Irta Vidor Marcel. Úgy néztelek, a szemgolyóm kitágult. Szemem, a hűtlen, engem most elárult, Félig révedten, álomba borultan, Úgy néztelek. Ma látni megtanultam. Az arcod, szájad lángoló parázs, Muzsikás hangod suttogó varázs, Csillámló, csengő, lágy ezüstharangok . . . Uj dal csendült fel'a szivemben: hangod. Virágos ajkad illatot lehelt, Megcsókoltam, mint szűz szirompehelyt, — Új vágyam lelked hamvas útját rótta — Ajkad az élet visszatérő csókja. Jön a ködön át. — Felolvasás a »Gyöngyösy Társaságban.« — Irta Zombory Dezső. Harmadik farsangja volt Szalóky Annának az, melynek egyik hajnalán a vármegye arany- ifjúságának mozgalmas kíséretében reá jött arra, hogy a természet lelketverő szürke párazatán kívül van a télben rózsaszínű köd is. A reggeli villanylámpák szürenkedő világossága vagy a későn fekvő hold sárgáslila fénye más alkalmakkor is bágyadt rózsaszínbe fogta össze a köd gomolygó fehér tömkelegét, de Anna eddigi hazamenetelein ezt soha sem vette észre. Ünnepelt leány volt, kit szépsége, előkelősége, ragyogó pompája, atyjának kiváló mivolta állandóan egy egész sereg udvarló központjává tett s igy minden mulatságának hajnalán annyira körül volt véve e tábortól, hogy azok karán túl tekinteni soha sem érezte ! szükségesnek. Jégtörő Mátyás hajnalának kelleít I elkövetkeznie, hogy udvarlói hadán tulnézzen s hogy a korcsolyapályák összfürtöket, rokoko frizurákat termelő gomolygó ködjét a hajnal derengő világa az ő számára is rózsaszínűre fesse. Csodásán izgalmas hangulat lepte meg e látvány első megpillantására. Füleiben még ott csengtek a bosztonok ritmusai, a csárdások ütemei, szive a sok repüléstől, dobogástól, csacsogó beszédtől még repesett, szemében a sok fényesség s a kevés pezsgő összekavarodó csillogása még ott gyöngyözött s igy minden idegszálának rezgése fonta át azt a pillanatot, midőn a kapu alatt fehérprémes bundájának gallérja mögül belenézett a körülte gomolygó rózsaszínű ködbe. Gyönyörüségteljes volt a látvány. Pillanatokig nem tudta szemét elfordítani. S úgy érezte, ma valahogyan más a hajnal, más a köd, más a környezet, mely udvarlóival körüldisziti az ő mindenkor ünnepélyesség számba menő báli bucsuzá- sát. A fiuk ma is ott álltak a kapu alatt. Utrakészen, hazakiséréshez készült teljes bepólyázottsággal. A szán is ott tátongott melegséget nyújtó takaróival, bár megszokta már, hogy bájos kisasszonya minden bálból gyalog vonul haza. A fiuk már ismerték azt a kis jelenetet, mely a kapu alatt ez irányban leszokott játszódni. Tudták a szülők óvóintézkedéseit, az anyai gyenge reábeszélést, majd a papai szigort, de azt is tudták, hogy a végén az édes makrancosság lesz a győztes s legyen bár hó vagy jég minden, Szalóky Anna udvarlói tábora között vonul diadalmasan haza. Jégtörő Mátyás hajnalán azonban a messze- hirü megyebál másképen záródott. Ezen hajnalon Szalóky Anna már percek óta, de még mindig a ködöt nézte. Szinte belevájta csillogó szürke szemeit a rózsaszínben villogó ködbe. S midőn meglepetve bámuló udvarlói ! bátortalanságába bele csengett anyuskája első I szava: — Anna, a szán itt van! Szalóky Anna felocsúdott merengéséből, odabólintott udvarlói tábora felé s könnyed hökke- néssel ugorva a szánba, mosolygó ajakkal szólott: — Milyen gondos vagy anyuskám! Szép álmokat, urak! S csengett a szán. A fiuk meglepetve néztek. A mama, a szigorú papa ijedten kérdezték: — Anna, miért nem mentünk gyalog? — A fejem . . .!! Zug rettentően a fejem... — szólott s hátradőlt bundája prémjei közé. Érezte, hogy hazudott. Talán először életében. De megbocsátotta magának. Ma valami különös érzéssel volt tele szive s úgy hitte, tudta, parancsoló szükséggel vallotta, hogy ebben az először látott rózsaszinü ködben neki egyedül kell lennie. Evvel a gondolattal újra belemeredt egész lelki válságát visszatükröző szemeivel a ködbe. Micsoda végtelen finomság, mennyi hangulat van ebben a folyton változó, gomolygó, keringő, terjengő ködben. Mennyi alakulat, mennyi végtelenség, mennyi bizonytalanság, minő céltalanság, minő mozgási akarás, minő tehetetlenség, mily tapadni vágyás, mily hidegség van összekavarodva ebben a téli zúzmaraként termelő gomolyokban. S mégis ennyi rejtély mellett is minő színessé válik a hajnal rózsás fényében ez a messziköd. Ahol a gomolyog megpihen, csupa menyasszony- fátyol, minden fagaly, ahol a zúzmara megragad, fehér márvány-csipkével von be mindent, mint a régi művészet a nászutasok Olaszországának templomtornácait. S Szalóky Anna nézte a ködöt. A csengő szánról tovarohanó házak, utcák során át mindig és mindenütt. Tekintete belefuródott a messzeségbe, a bizonytalanságot, rejtélyességet, céltalanságot takaró sürü rózsaszinü ködbe . .. Lapunk mai száma 10 oldal, 52. évfolyam.
