Ung, 1914. január-június (52. évfolyam, 1-26. szám)

1914-03-15 / 11. szám

1914. március 15. U N G (11. szám) 5 továbbá a Malomrót állomásból kiágazó rendes nyomtávú iparvágány ügyében a kereskedelmi miniszter a bejárás megállapodásait jóváhagyta. A bizottság jóváhagyta az alispán határoza­tát, amellyel az ungvári főerdőhivatalt, Poroskőn a Turja-patak medrében 1913. óv őszén* létesített vizmü terveinek és vázrajzának bemutatására és a vízmű engedélyezési eljárás lefolytatására kö­telezte. § A vármegyék székházainak megvétele. A vár­megyei közigazgatás tervbe vett államosítása alkalmából felmerült a kérdés, mi történik a vár­megyei szókházakkal. Erre vonatkozólag most a következő információt nyertük : A vármegyei közigazgatás államosításának folyományaképpen egyes törvényhatóságok abban a véleményben élnek, hogy az állam a központi és járási szék­házakat, amelyek igényeinek megfelelnek, meg fogja venni s az állami közigazgatás hivatalos helyiségeiül föl fogja az erre alkalmas középüle­teket használni. Ha ez a vélemény megvalósulna, az egyes vármegyék törzsvagyona jelentékeny pénzösszeggel szaporodnék. A ' mi értesülésünk szerint a vármegyei középületeket, központi és járási szókházakat a kormány legkevósbbó se szándékozik megvenni; meg lóvén róla győződve, hogy a vármegyei törvényhatóságok a legnagyobb előzékenységgel át fogják engedni továbbra is ez épületeket hivatalos célra ; legfeljebb arról lehet szó, hogy az állam bizonyos bérösszeget fizet az épületek használatáért az ideig, mig a tulajdon­jog valamely módon rendezést nyer. Ha egyes törvényhatóságok a múltban önként fölajánlották az épületet bizonyos állami hivatalok elnyeréséért, föltehető, hogy á vármegyék se fognak tiltakozni az ellen, hogy a megállamositott közigazgatás továbbra is megmaradhasson a központi és járási szókházakban. Ahol a vármegye közönségével érdemben a kormány megegyezésre nem jut, ott az állam maga emeltet épületeket hivatalainak elhelyezhetése végett. Amint a törvényjavaslatot letárgyalják a képviselő- és főrendiházban s tör- vényszentesitóst nyer, a kormány a vármegyék közönségével megkezdi a tárgyalást. HÍREK. Tájékoztató. Márc. 16. Az izr. iskola ünnpélye l/a1X órakor. Városi díszközgyűlés d. e. 11 órakor. Ünnepély 11 órakor a főgimnáziumban. Az áll. polg. leányiskola ünnepsége d. e. !1 órakor. A siketnéma-intézet ünnepe d. u. 3 órakor. A magyarországi munkások rokkant- és nyugdij-egye- sülete ungvári fiókjának kő'gyűlése d. u. 4 órakor az ipartestület helyiségében. Az áll. főreáliskola önképzőkörének hazafias ünnepe d. u. 5 órakor. A tanítóképző ünnepe d. u. 5 órakor. Az Ungvári Dalárda ünnepsége este 8 órakor a Ko­rona éttermében. Márc. 24. A polg. isk. tanárok gyűlése az áll. polgári leány­iskolában. Márc. 29. Az áll. tisztviselők közgyűlése d. e. 11 órakor a pénzügyigazgatóság nagytermében. Ápr. 13. Kaszinóest. Sun. 7. Az Ungvári Dalárda jubileuma. A Társaskör (Kaszinó) könyv tát a nyitva van kedden d. u tí—7 óráig. A Kereskedelmi Csarnok könyvtára nyitva van szerdán d. u. 6—7. és vasárnap d. e 11—12 óráig. A Népkönyvtár a Drugelh-téri áll. iskola épületében nyitva van minden vasárnap d. e \,10—*/sl2 óráig. A magyarországi munkások rokkant- és nyugdíj-egyle­tébe minden hónap l-ső és 3-ik vasárnapján délelőtt 10—12-lg van befizetés és beiratás az ipartestület helyi­ségében. Hogyha megöregszünk . . . Irta Pillich Nándor. Egy kicsit megérintette a lelkemet a tavasz és most úgy érzem magamat, mint valamikor kacagó, játékos gyermekkoromban, ácsikor egy nyolcszinü pompás uj labdával játszottam — „kapót.“ Valahol az Ung parton volt. Sokan voltunk ott gyerekek és reám került a sor, hogy elüssem a nyolc szinü gyönyörű labdámat. Az adogató feladta, a két kézre fogott ütő suhant utána, egy pattanás és magasan, szinte apró ponttá kisebbedve szállott át a ragyogó gömb a levegőn. Óriási ivet irt le, megfürdött a napfényben, harminc torok diadalkiáltása ért fel hozzá, aztán szépen fokozatos gyorsasággal szállani kezdett a nyolcszinü csoda, hatvan láb iramodott utána, hogy elkapja, de ő estében belehullott az Ung vizébe, ott éppen sebes volt a viz folyása, elkapta egy kis örvény, néhányszor meg­forgatta, aztán vitte magával a viz lefelé, beláthatatlan, bejárhatatlan messzeségekbe. Néztünk utána, aztán csendesen szétoszoltunk. A dicsőség enyém volt, mert még senki sem birta az Ungig ütni a labdát, a — veszteség is az enyém volt, én csináltattam, én vigyáztam rá, az én büszke­ségem volt, én zártam el lakat alá, én gyönyörködtem benne legtöbbet, engem irigyeltek érte és — én dobtam bele a vizbe. Emlékszem, sírni szerettem volna, de mosolyogtam. Gyönyörű ütés volt, mi ? Megérte. Lassan magam is kezdtem hinni, ho^y megérte és most látom be, hogy nem érte meg ! Hányszor játszottam azóta. — kapót! A saját fe­jemmel, szivemmel. Hányszor vágtam hozzá kimért irtó­zatos ütéssel, hogy repüljön, szárnyaljon, mintha a leg­hosszabb repülésnek is nem leszállás volna a vége! És még szerencse volt, ha gyorslábú, ügyes kezű kapók szálltában elkapták a hulló szivemet. Mert hányszor esett kegyetlenül hideg örvényébe az észnek, ami el­ragadta beláthatatlan messzeségek felé. Egyszer egy leány adta fel a szivemet. Aztán gyorsan kicserélte a magáéval és én elütöttem az ő szivét; pompás szív volt, a legszebb, a legjobb, ami valamikor is a kezemben volt, energikus, kedves, odaadó, csak egyszer csalt, akkor is játékból és én elütöttem könnyel­műen, hogy soha többé vissza ne kaphassam. Belefájult a szivem, felzokogott a lelkem, az eszem is rettenetesen megborzongott bele és hetekig nem tud­tam embert látni. Egy fogatlan vincellérné képviselte az emberek társadalmát remeteségemben. Az is megszökött, amikor egy este vadászpuskával lőttem szét a lámpám körül röpködő halálfejes lepkét. Aztán vigasztalgatni kezdtem magam. — Megérte! Gyönyörű volt! Hazudtam önmagámnak. Pedig ez a hazugságok legveszedelmesebbje. Akkor egy kicsit hinni szerettem volna benne. Ma látom, hogy nem érte meg. És siratom a szivemet, a szivünket, amit egy könnyelmű óra olyan pokoli sikerrel elszakított egymástól. * Azt szeretném tudni, hogyha megöregszem testben is, hogyha ezüstös lesz a fejem — ha addig éltet a bábjátékosok legkegyetlenebbje, aki szivet is ad a bábjai­nak — azt szeretném tudni, minő érzésekkel tekintek vissza megfutott életpályámra. Hogy megelégedetten íogom-e tudomásul venni azt, hogy emberi fogalmak szerint becsületes maradtam és kísérletet sem tettem az elveszett szív visszaszerzésére, avagy talán , . . talán széttaposott érzéseim felugranak akkor és letiporják zsarnok agyamat, hogy beleorditsák minden idegsejtjébe : Gazember, csaló, képmutató voltál vénségedig! Megcsaltad a saját szivedet! Hogy lesz az akkor? És mit fogok én annak a lázadó seregnek mondani ? — Hogy megadódik-e nekem a Cyrano csöndes elmúlása vészes harcok lezajlása után levélhulláskor, kedves boldogságban, vagy talán merev arccal, hideg gőggel fordulok át a másik világba és a cinikus ajkaim akkor is azt mondják: „Megérte! Gyö­nyörű volt!“ Hogy akkor is hazudni fogok a szivemnek? Ki tudja ezt nekem már most megmondani? Hogy igyekezzem megállítani a sorsot, hogy ellene szegüljek izompattanásig a rám nehezülő félelmes ' avay/fi-wak és hozzam vissza az elvesztett szivet — ha kell — a saját akarata ellenére is ? — Vagy hagyjam a végzetet telje­sedésbe menni akarat nélkül, gyáván és férfiatlanul, anélkül, hogy egy tollat, egy pelyhet eléje tolnék? És szeretném tudni, hogy meri-e, akarja-e azt a felelősséget vállalni az az elveszett szivecske, akit már messze-messze-ragadt magával az Élet sok-sok tajtékos hulláma, hogy amikor a haja ezüstös lesz, a hangja remegő és félénken csöndülő, mint falusi alkonyaikor a lélekharang, akkor törjön ki leikéből egy elfojtott zokszó 1 * Tavasz közelgése, piros csizmácskája kopogása idején ilyen gondolatok is támadhatnak egy bolondos kedvű gyerek homloka megett, ha életében egyszer egy esztendőben komolyan gondolkodni próbál. Hogy is lesz az, ha egyszer komolyan meg­öregszünk? Ki tudja megmondani? — Személyi hir. Papp Antal megyéspüspök f. hó 16-án Budapestre utazik a püspöki konfe­renciára. — Március 15 ike. A hazafias ünnepek sorát már tegnap, márc. 14-én megkezdték. A Drugeth-téri áll. iskolában d. e. 9 órakor, szépszámú közönség jelenlétében tartották meg a márc. 15-iki ünnepélyt. Takács László igazgató, a nála már megszokott ékesszólással, mondotta az ünnepi beszédet. Hazaszeretettől áthatott lelkes szavaival hazaszeretetre buzdította a növendékeket. A szavalatok és énekszámok méltókópen sorakoz­tak a szép beszédhez Csupa lelkesedés sugárzott ki a kicsinyek szemeiből. Budai István vezetése alatt álló énekkar éneke és a szavalatok egészen megihlették a hallgatóságot. A thoologia ünnepe. A püspöki lyceummal kapcsolatos Egyházirodalmi Iskola az 1848. évi márciusi események emlékére tegnap d. u. 4 óra­kor díszülést rendezett a következő műsorral: 1. Himnusz. 2 Legezu József IV. é. h. h. hatásos elnöki megnyitót mondott 3 Bihari kesergője. Vonós négyes. 4. Szabadság napja. Irta Sz. Ho- lozsnyay Cyrill, szavalta Tóth Elek IV. é. h. h. 5. Dalcsokor. Előadta az énekkar. 6. A mi szabad­ságunk. Irta és felolvasta Iiraícsik János III. é. h. h. 7. Szózat. 8. Záróbeszéd. 9. Induló. Az izr. iskola ma d. e. Vall órakor rendezi hazafias ünnepségét a fiúiskola I. o. termében. A kir. g. kath. tanítóképző intézet d. u. 5 óra­kor rendezi ünnepét az intézet földszinti nagy­termében. — Királyi kitüntetés. A magyar keres­kedő világ egyik kiváló tagját, Mauthner Ödön nagykereskedőt és törvényes utódait, Őfelsége a magyar királyi földmivelésügyi miniszter ur elő­terjesztésére díjmentesen a magyar nemességgel Jánoshegyi előnóvvel tüntette ki. Ezen kitüntetés általános rokonórzéssel találkozik, mert Mauthner Ödönnek a hazai magtermelós, magkereskedelem és kertészet terén elért sikereit jutalmazza. Meg­bízhatóságáról ismert cégének, amely az idén ünnepli 40 éves évfordulóját, sikerült a külföl­dön is kivételes eredményeket elérni. Nagy segít­ségére van az öreg, de még mindig fiatal Mauthner- nek két fiában, Mauthner Alfréd és Mauthner Pál­ban, akik szintén páratlan szorgalommal és nagy szaktudással viszik tovább előre e világhírű céget, előnyére és díszére a magyar kereskedelemnek. — — Dr. Tüdős István püspök beiktatása f. hó 10-én Miskolcon ment végbe nagy ünnepségek keretében. A beiktató-ünnepen Dókus Ernő kerü- leti főgondnok az egyházkerület nevében rend­kívüli hatású beszédben üdvözölte az új püspököt, akinek munkásságát, talentumát költői szépségű szavakban méltatta. Lelkesen mególjenzett beszéde végeztével pedig átnyújtotta neki a püspöki mél­tóság jelvényét, az egyházkerület pecsétjét. A szó­széken az új püspök magasröptű beköszöntő­beszédet mondott, majd imádkozott és megáldotta a gyülekezetei A hivatalos aktus után 43 küldött­séget fogadott az új püspök, majd Böczögőnól 450 terítékes bankett volt. Az ünnepségen résztvettek az ungi egyházmegye képviseletében: Szűcs Ist­ván esperes Komjáthy Gábor ungvári lelkész, egyházkerületi tanácsbiró, Szabó Endre minaji, Tóth Lajos szürtei lelkészek, Szilágyi Sándor főszolgabíró, Szabó Zoltán tb. főszolgabíró és még igen sokan. — Áthelyezések. Az igazságügyminiszter dr. Kosztka Imrét, a kassai kir. Ítélőtáblához tanácsjegyzővé berendelt ungvári járásbirót, saját kérelmére, törvényszéki bírói minőségben a kassai kir törvényszékhez, Nesztor Miklós abrudbányai járásbirósági jegyzőt a nagybereznai járásbíró­sághoz áthelyezte. — Melles Géza titkár, a munkácsegyház- megyei iroda volt igazgatója, eltávozott városunk­ból Debrecenbe, hogy uj hivatalát, a hajdudorogi egyházmegyei irodaigazgató-titkári állását elfog­lalja. Az eltávozott irodaigazgatót mindnyájan szelíd, jómodoru és nemes lelkű embernek ismer­tük. Benne az uj egyházmegye mindenesetre nyert, mert a mint iskoláiban mindig a legelsők között volt, úgy hivatali életében is a komoly, tehetséges s ambiciózus egyént mutatta. Az uj egyházmegyé­hez származása, neveltetése és családi tradíciói kötik, hova korábbi kérelmére már ezelőtt fel is vétetett. A magyar kormány őt szemelte ki, hogy a görög liturgia és nyelv tanulmányozására Rómába küldje, hogy onnan visszatérve az új szeminárium élén álíva, annak fiatal klérusát a hit és a haza szeretőiében nevelje. — Kinevezések. Dr. Farkas Miklós, néhai Farkas Péter ungmegyei árvaszóki ülnök fia, ki a bírói vizsgálatot sikeresen letette, a budapesti polgári törvényszékhez jegyzővé neveztetett ki. — Az igazságügyminiszter dr. Nagy Géza ung­vári kir. járásbirósági joggyakorndkot a liptóuj- vári kir. járásbírósághoz jegyzővé nevezte ki. — Köhögés és nátha a mi kiimánk alatt gyakori vendégek, még sem kell őket gondta­lanul kezelni, mert sokszor igen súlyos követ­kezményekkel járnak. „Sirolin Roche“ azonnal a köhögés kezdetekor igénybe véve, néhány nap alatt biztosan megszünteti a hurutot. Minden házi­asszonynak kötelessége tehát ezen háziszerrel, mely minden gyógyszertárban kapható, magát idejekorán ellátni. Légzőszerveinknek az ősz és tél esküdt elensége. Nagyon könnyen áll be ilyenkor a felső légutak nyálkahártyagyuladása, ennek elhanyagolása azután sokszor hosszadalmas és súlyos hurutot okoz. Vegyünk tehát ideje­korán egy valódi háziszert, pl. „Sirolin Roche“-t. Ennek a kiváló hatása mellett, még az az előnye is van, hogy igen kellemes izü. — — A Társaskör közgyűlése. Az ungvári Társaskör f. hó 8-án tartotta évi rendes közgyű­lését dr. Novak Endre elnöklete alatt. A választ­mány jelentését dr. Csűrös Szilárd terjesztette elő és megemlítette, hogy jelenleg 243 tagja van a Körnek. Részvéttel emlékezett meg a jelentés dr. Preusz Adolf haláláról s az elnök indítványára a családnak részvétiratot küld a közgyűlés. A pénz­tárosi jelentés szerint 511 K a tisztajövedelem. A költségelőirányzatot 10.350 K bevétellel fogadta el a gyűlés. Tomcsányi Boldizsár jelentette, hogy

Next

/
Thumbnails
Contents