Ung, 1913. július-december (51. évfolyam, 28-53. szám)
1913-09-21 / 39. szám
1913. szeptember 21. U N G (89. szám) 7 össze sötét mélyében a távoli falvakat fosztogató zsivány- banda. A sziklák tetején nyirfacsoport és korcsfenyők ütöttek tanyát, jelezve a természet nagy átalakító munkáját, mely még a kősziklából is termőföldet teremt. Mind följebb és följebb haladok a járatlan ösvényen, mig végre felérek az ellaposodott hegyhátra, melyen kis zöldelő tisztás terül el. A tisztásról messze el lehet látni a csodás szépségű tájékra. Erdőborította hegyek mindenütt, sehol egy falu, vagy város, vagy csak egy magányos lak is. A hamisítatlan őstermészet bontakozik itt ki szemeim előtt a maga gazdagságában, a maga szűziességében. A tisztás túlsó szélén egy őzbakot veszek észre. Nyugodtan legelész a harmatos füvön. Szinte sajnálom megzavarni csendes foglalkozásában- De felülkerekedik bennem az ősember ösztöne, a vadászszenvedély. Lekapom puskámat a vállamról s éppen célba akarom venni, amikor különös bugás üti meg fülemet. Valami sajátságos, idegenszerü bugás, melynek okát nem tudom adni. Meglepetve fordulok a hang irányába. Pár pillanat s a fák koronája felett egy repülőgépet pillantok meg, amint sebesen siklik tova a levegőtengerben. Úgy hat rám ez a látvány, mintha a légi utasok valamely más égi testről szállottak volna le e vadon mélyébe. Oly kirívó ellentétben áll az az emberi ész alkotta gépezet a körültem elterülő őstermészettel! . . . Úgy érzem, mintha ebbe a maga eredetiségében megmaradt földterületre egy darab emberi kultúra szállott volna le. És amint nézem a tovasikló légi járművet, csodálat tölti el bensőmet az ember alkotó képessége, az ember elme nagysága felett . . . Sorban vonulnak el lelki szemeim előtt az emberiség nagyszerű alkotásai, melyek az egyszeri barlanglakót Íme a természet urává tették, ki annak minden erejét lassan- lassan igája alá hajtja. Képzeletben ott szállók együtt a légi utasokkal a levegő-űrben s fantáziám csodásnál csodásabb képekkel népesül meg. Elém tárul a jövő, a messze jövő képe, amikor a föld minden talpalatnyi része művelve, gondozva lesz. Amikor az elszaporodott földlakók felcsigázott, fokozott igényeik kielégítésére, a most még parlagon heverő természeti erőket mind a legteljesebb mérvben kihasználják. A műveletlen vadon helyén gondosan művelt erdő terül el, alacsonyabb részein mezőgazdasági területekkel, ligetes legelő-erdőkkel ... A fák szabályos hálózatban sorakoznak egymás mellé, ritkítva, gyérítve. Szabályosan vezetett nyiladékok osztják egyöntetű részletekre az egész erdőséget. Az alantabb fekvő részeken szanaszét gyárak kéményei ontják sűrű füstjüket. Gépek zakatolásától hangos a környék. Telepek, virágzó községek létesülnek mindenfelé. Ahol most csak a szarvasbika hallatja bömbölő szerelmi hangját, ott gyárak kürtői búgnak versenyt a vas- útak gőzsípjaival . . . Ahol most az erdő madarai csicsergik el szerelmi dalukat, ott gyári lányok kacajától lesz hangos a táj. A hegyi ösvény helyén sodrony-kötélpálya, a csillogó pókszálak helyén távbeszélő dróthálózat fog vezetni. Nem fognak korhadt fatörzsek heverni az erdőben szerteszét, nem lesz tanyája a zsiványoknak a sötét sziklaodu, mert a komor sziklatömb barátságos házak alapkövét fogja képezni. A favágó fejszéje helyett sistergő, izzó drót metszi ketté a büszke törzsek derekát. Éjszakánként, amikor leszáll az éj sötétje, kigyúl az ezernyi ívlámpa, elhomályosítva a hold ezüstös fényét, hogy a növényzet gyors tenyészetét, növését előmozdítsa. Elektromos telepek létesülnek szerteszét, a zúgó patak vize által hajtva, avagy a levegő elektromossága által táplálva. S a villám, mely oly kegyetlenül zúzza szét a fenyőfák törzsét, jámbor egykedvűséggel fogja hajtani az elektromos erőgépek kerekeit . . . A levegőtenger megnépesül ide-odaszálló gépmadarakkal, melyek gyors iramodással viszik széjjel a világ minden tája felé az ipar termékeit . . . Az aeroplan eltűnt szemeim elől. A látomány is szertefoszlik képzeletemben. És a távol ködében nyüzsgő embersokaságot vélek látni, izzadt homloku fáradt embereket, kik kétségbeesetten küzdenek a létért, az anyagi megélhetésért. A tömegből egy még befejezetlen hatalmas épület magaslik ki, melyre vérpiros betűkkel vannak ezen szavak írva: „A kultúra épülete.“ Az emberek lázasan hordják fel az épület anyagát. Egyik része az irányító, másik a munkás. Harmadik része jó messze az épülettől lakmározik s önelégült arccal szemléli a dolgozó sokaságot. ■ Forgószél kerekedik s az épület egy része a dolgozó munkásokkal egyetemben eldől. Ám elmúlik a vihar s a kidőlt munkások helyett új erők tűnnek fel. S az épület emelkedik, tökéletesbül folytonosan, de fedél alá talán csak akkor jut, amikor már az égig nyúlik fel . . . * Elmélkedésem közben tekintetem ráesik fegyveremre. Egyszerre elfelejtem az egész látományt s eszembe jut az őzbak, mely az imént ott legelészett a tisztás túlsó szélén. Természetesen már hiába keresem. A gép zakatolása elijesztette. Elmenekült. És ekkor valami fájó érzés vesz rajtam erőt. Valami határozatlan nyomasztó hangulat száll meg. Talán az erdő, a vadon lakóit sajnálom, melyeket a haladó kultúra lassan-lassan ki fog szorítani békés magányukból. Talán amiatt bánkódom, hogy ez a hamisítatlan őstermészet az emberi kéz munkája közben el fogja veszíteni ősi szépségét; vele el fog veszni a poézis, mely a szürke emberi életet bearanyozza . . . Tekintetes Mittelman gyógyszerészUr,Ungvár Szíveskedjék számlámra az Ön „Li- liom“-kenőcsóből kettő száz (200) tégelyt forduló postával küldeni. Budapest, 1913. jun. 14. Tisztelettel: Török Józseí, gyógysz., Király-u 12. Akinek van szive. Kopott bácsi, közismert alak állított be szombaton a rendőrségre. Szerényen, szinte alázatosan köszönt és jelentkezett a kapitánynál. — Mi újság, öreg? — kérdezte a kapitány. — Adakozni akarok az árvizeseknek. — Mennyit szánt kend? — 10 koronát!... — És vóna annyi pénze? — Yanni nincs, de én sem akarok elmaradni, neköm is van szivem, hát leülök szívesen 10 koronát a vizesöknek! . . . * Nőnemű! Egy ungvári úri családnál történt. A mama tanítja leányát, — az édes kis szöszkét — a német nyelvre. A legnagyobb baj, — hiszen már ősidők óta igy van — a „der, die, das“ körül van. Pedig a mama teljes odaadással magyarázza a három nemet. Hiába, — a hímnem, nőnem és semlegesnem körül állandó zavarok állnak elő. A múlt hét valamelyik napján a mama ép a fáról magyaráz. — Der Baum . .. — Nem lehet, — kiáltja közbe élénken a német nyelv kis tudósa. — ? ? — Az kérlek „die Baum!“ — Már miért volna „die“? — Mert nem lehet „der“. Hiszen a ía gyümölcsöt hoz . . . * A legújabb emlős. Egyik ungvári tanintézet tanára, — aki nagy természetbarát, — még órán kívül is oktatja a fiukat a természet titkaira. így nemrégiben Bréhm „Az állatok világa“ cimü műből a ragadozókat mutogatta a fiuknak. Épp a tigris és az oroszlánnál tart — amikor a tiszta lapon lassan végigsétál egy — poloska. Meglátja ezt egy fiú, — aki szentül meg van róla győződve, — hogy a poloska is a könyvhöz tartozó — s csodálkozással kiált fel: — Jó! Nem is tudtam, tanár ur, — hogy a poloska is emlősállat . . . Vegyen kalapot Borossnál. IRODALOM. * Magyar Bálint versei. Magyar Bálint ungvári r. kath. s. lelkész, Ungvárra költözése előtt két kötetet bocsátott ki, melyekről a Vasárnapi Újság f. hó 14-iki száma igy emlékezik meg: Egy a vidéken élő poétának két verseskönyvét kapjuk egyszerre. Az egyik, amelyiknek Kincses éjszakák a címe, Magyar Bálint eredeti köl töményeit tartalmazza, a másik Francia költők címmel Victor Hugó, Alphonse de Lamartine és Alfred de Vigney egy-egy hosszabb költeményeinek művészi fordítását adja. Magyar Bálint papi ember és hivatásának rajongó szeretető és forró átórzése lángol a verseiben. Őszintén és elraga- dottan vallásos lélek, fiatal hevülete minden szenvedelmével olvad bele a hit misztériumaiba. Ezé a lángoló, tüzes, alázatos és odaadó rajongásé egész egyénisége, minden érzése és minden remegő szava. A Magyar Bálint buzgósággal teljes leikéből gazdagon és forrón árad az ének és az őszintesége magával ragadja, átheviti az olvasót is. A Kincses éjszakák külső formája és művészi szép címlapját és hangulatos illusztrációit Boro misza Tibor rajzolta. A műfordítások Magyar Bálint kifejező nyelvét és fejlett formakészségét dicsérik. * A tüdővész elleni védekezés vezérfonala címmel a Néptanítók Könyvtára vállalatában dr Oko- licsányi Kuthv Dezső, egyetemi magántanár tollából "népszerű stílusban irt munka jelent meg. Minthogy a szóban forgó vezérfonal gyermekeknek és felnőtteknek egyaránt kimerítő tájékozást nyújt arra nézve, hogy miképen lehet felismerni az emberiség nagy ellenségének, a tüdővésznek a lényegét és hogyan kell védekezni e betegséggel szemben, a közoktatásügyi miniszter ezen müvet az állami és államilag segélyezett községi iskoláknak beszerzésre ajánlotta. Ezen kiváló müvet mi pedig a nagyközönségnek is figyelmébe ajánljuk. közgazdaság. + Rendelet a sertésvész elleni védekezésről. A sertésvósz elleni védekezés módja eddig rendkívül sok kárt okozott a gazdáknak, mert ha a sertésvész valahol fellépett, az egész község határa zár alá került. A földmivelósügyi kormány új körrendeleté enyhít a káros szigorúságon,' mert a zárlatot csupán arra az udvarra korlátozza, ahol tényleg sertésvósz van, azonban a község nem kerül többé zár alá és a forgalom korlátozást nem szenved. + Sertésvásárok megtartása. A város rendőr- kapitánya hirdetmény utján értesíti a közönséget, hogy a sertésvész miatt elrendelt zárlati intézkedéseket e hó 18-án megszüntetlek nyilvánította és a zárlati intézkedéseket feloldotta. "Sertés heti vásárokra sertéseket felhajtani tehát szabad. Kerékpárt és fényképező-gépet mr Borodnál vehet, n ANYA K Ö NYVf Hivatalos óra: d. e. 9-,2 t\ 1\ I A IV VJ 1\ I V I ti. u. 3—5, Házasságkölés m XT A rn \ T r) J mindtn nap, kivéve vasár* V l A ÍJ D VJ Lj. nap és ünnep délutánját. Népmozgalmi kimutatás: szeptember 13-tól szeptember 20-lg. Születtek: Kiss József és Horváth Mária, fiú ; Keceli József és Lebeda Mária, fiú; Varjassy László és Schaup Mária, fiú; Paszelyák Bazil és Román Julia, fiú; Juricska Miklós és Kovács Anica, fiú; Demeter Mihály és Kazsimir Mária, fiú; Klein Kálmán és Hartman Zseni, leány; Beda Mihály és Stofa Erzsébet, fiú. Házasságok: Gubáx Mihály és Volosin Mária ; Kanálos József és Szabó Mária; Potoczniák Teodor és Csepka Anna; Fischler Sámuel és Jakobovics Háni; Lescsinszki József és Sztaskó Anna; Berg- les Salamon és Berger Jenta. Halálozások: Rubinstein Jenő izr., 7 hónapos gyermek; Solcz Ferencnó Brinkács Borbála g. kath., 34 éves, háztartásbeli; Szakácsi Ferenc r. kath., 2 hónapos gyermek; Drozda Katalin g. kath., 33 éves, napszámos; Czurkó őyörgy g. kath., 10 hónapos gyermek; Schvarcz Ármin izr., 69 éves kántor. NYILTTÉR.
