Ung, 1913. július-december (51. évfolyam, 28-53. szám)
1913-07-27 / 31. szám
51. évfolyam Ungvár, 1913. július 27 31, szám ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre . . 8 K. Félévre ............4 K. Negyedévre . . 2 K. Egyes szám 10 fillér. Amerikába: Egész évre 10 korona 60 fillér. Ung vármegye Hivatalos Lapjával együtt : Egész évre . . 14 K. || Félévre ............7 K. Negyedévre .... 3 K 50 f. Nyilttér soronként 40 fillér. HIRDETÉSEK ÉS ELŐFIZETÉSEK úgy az Ung, valamint az Ung vármegye Hivatalos Lapja részére — a kiadóhivatal: Székely és Illés könyvkereskedése címére küldendők. A nyilttér és hirdetési dijak előre fizetendők. Ung vármegye Hivatalos Lapja az Ung mellékleteként megjelenik min- ------- den csütörtökön. — TÁRSADALMI, SZÉPIRODALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI ÚJSÁG. — MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. AZ UNGMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség: Kazinczy-utca 1-sö szám, hova a szerkesztőséget érdeklő levelek küldendők. Felelős szerkesztő: BANÓCZY BÉLA. Segédszerkesztő: DEÁK GYULA. Kiadóhivatal: Székely és Illés könyvkereskedése.---------- KIADÓHÍVATALI TBLRPONSZÁM 11. Dr. Boromisza Tibor. — Az arany ni isés Az ugorka fatális szezonja már régóta hozzászoktatta különösen a vidéki lapok olvasóit, hogy ha évközben még akadt is itt-ott b. lapjukban valami elolvasásra méltó hir, cikk, elmekarikázás, az ugorka uralmának idején ugyan hiába veszik kezükbe városuk és vidékének hirharsonáját, nem akad abban még szemszúrástól sem semmi. Higyje el a jóindulatú olvasó, hogy az egész rendén volt igy. Az egész évi munka, igyekezet után a nyári hónapokban mindenki, sőt minden pihenni vágyik. A fővárosi lapok sem nagyon duzzadtak ilyenkor a tartalomtól, kacsa ellenben annál több termett az ugorka tövén. Hát ez nagyon szép volt. De csak volt. Nem akar ma „vakációzni“ senki, aki túl van a diákkoron. Nincs idő a vakációra. Épp úgy kínlódunk, tülekedünk tovább, mint azelőtt, sehol semmi változás, semmi pihenés. A lapokon sem látszik, hogy az Isten ugorkát is teremtett. Megvan a fővárosi lapok napi szenzációja még biztosabban talán, mint ezelőtt. A vidéken is akad minden héten egy-egy kis szenzáció. Aztán meg mindenki itthon van, senki sem változott meg, minden folyik rendben pontosan, senki sem veszi észre, hogy nyár van. Mert hogy tulajdonképpen nincs is. Először nincs nyár, mert nincs pénz. Nyarat pénz nélkül a legöregebb emberek sem láttak még, pedig azok már sok mindent láttak. Másodszor nincs nyár, mert nincs meleg. Ez megint nagyon világos dolog. Aratni is szoktak nyáron, már akinek van mit; ez idén ezt a szokásunkat se gyakorolhattuk eddig. De ez már nagyon komoly dolog. Magyar- országon a hivatalos becslések szerint 7 millió métermázsával lesz kevesebb búzatermés ez idén, mint tavaly. De még ehhez a 7 millióhoz hozzá kell venni azt a kárt, amelyet az eső okozott. Ez a T millió métermázsa búza elronthatja a szájunk izét az egész vakációra. Vezércikk, második cikk, meg tudom is én, miféle cikk azt fogja most egész nyáron magyarázgatni minden vidéki lapban, hogy milyen nagy veszély rejlik abban a polgárokra nézve, hogy agrikultur állam vagyunk. Merthogy igaz is. Ha az idei ugorkaszezonnak aztán megvolna az az eredménye, hogy belátnék és belátnák ezt az igazságot és meg is találnók a módját annak, hogy lehetne abban az irányban munkálkodni, hogy oly állapotokat teremtsünk közgazdasági téren, amelyek mellett nem lennénk kitéve az időjárás minden legapróbb szeszélyének s amelyek mellett erőfeszitő munka közben bizalommal nézhetnénk a pihenés napja elé, szóval amelyek mellett az ugorkaszezon békéjét semmi sem zavarná: ez volna a világtörténelem leghíresebb ugorka- szezonja. A nagy alkotások elősegítik a nemzetek nagyságát. És ezek az alkotások, intézmények mind-mind egytől-egyig csak kiváló nagy emberek erős akaratából épülnek föl, akiknek lelke ezrekért és ezrekért hévül, akiknek elméjét, vágyait, sőt egész életét betölti az erős faj- és haza- szeretet, az erkölcs s a vallásosság terjesztése, a jóságos és emberszerető szívnek földi gyarlóságokon fölülemelkedő lángolása, a szigorú kötelességérzet, a közjóra irányuló önzetlen tevékenység, az életfeladatoknak magas szempontból való fölfogása s a nemzeti művelődésre irányuló buzgó tevékenység. Áldás kél ily nagyok emlékezete nyomán. A hála, köszönet és elismerés szóljon azonban azoknak is, akik ily alkotások élén állva, ily intézményeket gondozva: őrködésükkel, gondozásukkal, tevékeny munkásságukkal, nemes jótékonysággal, állandó kitartással ápolják, fejlesztik, erősitik, fényre derítik ezt a közkincset. Az egyházak is, mint nagy alkotások, a nemzetek nagyságát munkálják, feninaradását gondozzák. A kath. egyháznak az a rendeltetése, az a szent hivatása, hogy folytassa meg nem szűnő kitartással, nagy türelemmel s emberektől kitelhető legnagyobb szeretettel Krisztusnak munkáját! És ez a munka, ezen munkát hirdető szent tanok, ez az isteni tevékenység, ez a megváltói végrendelet három fenséges feladat között oszlik meg: a lelkek gondozása, melyből béke és nyugalom fakad; az oktatás és tanítás, melyekből szellemi világosság támad; a testi nyomorúság enyhítése vagy betegápolás, melyből a visszanyert erő, tehát a munka ered. Mikor első királyunk, Szent István, püspöki egyházmegyéket alapit, valójában nemzetének jövendő nagyságát alapozza meg. A kath. hitélet terén hazánkban a 19. század szatmári püspök. — első éveiben nevezetes és jelentős dolog történt: az egri püspökséget érseki rangra emelik s belőle nagy kiterjedése miatt két új püspökséget alapítanak — a kassait és a szatmárit. I. Ferencz apostoli királyunk az 1804-ik óv márc. 23-án kelt alapitó levelében a szatmári egyházmegyét létesíti, s ezt a királyi intézkedést VII. Pius pápa 1804-ik óv augusztus hó 9-ón kelt apostoli bullájában jóváhagyta és megerősítette. A szatmári egyházmegye területe öt vármegyére kiterjed, u. m.: Szatmár, Bereg, Mára- maros, Ugocsa és Ung vármegyékre. Az 1808-ik évben a szatmári egyházmegyében 52,828 r. kath. lélek volt; 1910-ben 162,486 r. kath. lélek. Ungváron 1910. évben történt népszámlálás szerint 5,481 r. kath., 4,473 g. kath., 1,368 protestáns (közte körülbelül 130—140 ágh. ev.) és 5,305 izraelita lélek volt. Ung vármegyében az amerikai kivándorlás miatt a r. kath. lelkek részben fogynak, igy pl. Jenkén, Szerednyén; alig szaporodnak őrdarmán, Ungszennán, Császlócon, Csi- eserben, Kisráton és Remetevasgyárban. A szatmári egyházmegye parochiáinak száma 96. Az egyházmegyei papok száma 182. A papok között legidősebb Hampel János, t. kanonok és nyug. főgimn. hittanár (Ungvár). A kórházi betegápolásnak Ungváron 18 nővér szenteli életét, akiket Istenbe vetett erős hite, áldozatos szeretető a betegekkel szemben meg- becsülhetetlenekké tesz. A 712 „szatmári apáca“ egyébként mind kiképzést nyert a betegápolásban. Jótékony hadsereg háború esetén. A szatmári egyházmegye lelki vezetése, lelki kormányzása nem könnyű feladatot, nem kis gondot, sőt terhes kötelességeket ró a püspök vállaira. Az egyházmegye mostani jóságos Főpásztora dr. Boromisza Tibor a sorban a tizedik püspök. Az első báró Fischer István; dr. Máyer Béla megKönnyes éjszakák. Irta Hegyaljai Géza. Könny és kacaj. Irta Szilárd Jenőné. Virágillatos leányszobában, Mikor elejti fátylát az éjfél, Pihenni tér a nappali robot S kiváncsi szemmel csak a hold nézgél — Kibontogatsz egy rejtett iratot. Elolvasgatod — ki tudja, hányszor? Érzed, hogy rólad, neked van írva, Érted sírnak a bús melódiák S könnyed perdül a kopott papírra : Felejts el engem, te kobzos diák! * * * Szegényes díszü diákszobámat Ha ezüst fénnyel festi át a hold, Ha egy régi sor eszembe téved S az éjfél csöndje titok-zárat old : — Fel-felidézem arcod . . . emléked.-------Kisírt szemmel jössz könnyem törölni, Csitítsz: ne sírjak! Ilyen az Élet! Mással osztja meg csókod, kenyered — — Esdett üdvünk, haj! rég semmivé lett . . . És omló könnyem újra megered. Mintha álmot látnék ... A múlt jelenik meg előttem. Látom az egyszerű falusi iskolaszobát, a korhadt padokat, benne a sok, sok paraszt gyereket. Ott ülök ón is, a tanító különös figyelméből, az első pad szólón, talán azért, mert én képviseltem egyedül az „intelligenciát“. A tanító mesél, mi feszülten figyelünk. Mesél egy kis leányról, aki nagyon boldog volt és mindig kacagott, azután árva lett, sokat szenvedett és sokat sirt ... Mi is sirtunk mindnyájan. Gyeimeklélekkel azt hittem akkor, hogy aki kacag, az boldog, és aki sir, az bizonyára nagyon boldogtalan. Hogyne hittem volna, hiszen a tanító bácsi mondta, ő pedig, — hiszen tudjuk mindnyájan, soha sem szokott hazudni. Jó öreg tanítóm, mindig hálásan gondolok vissza rád, de bocsáss meg nekem, már nem tudom hinni, amit akkor mondtál. * * * Ünnep van a Bodnár-familia házánál. A család legidősebb leánytagja esküszik ma örök hűséget Makay Tóninak, Sz . . . község körjegyzőjének. Szegény Juliska, végre hát ő is főkötő alá kerül. Két néniké tárgyalja a nagy eseményt. Tőlük lestem el egyet-mást a Juliska élettörténetéből, meg a Tóniéből. Juliska már nem gyerekleány, ősszel lesz huszonhárom. Hat teljes éve vár már Tónira. Senki sem remélte, hogy valaha egy pár lesz még belőlük, annál is inkább, mert Juliska szegény leány. Bodnár egy sokgyerekes kishivatalnok, aligha adhat a lányán kívül mást Tóninak. Meg kell adni, szemrevaló ajándék azért az is, de hát mit ér a szépség, ha nincs mit a tejbe aprítani, meg pláne ha még tej sincs. A mai fiatal emberek okosak, tudnak a szivüknek parancsolni. Úgy látszik azonban, hogy Tóni vagy nem eléggé okos, vagy nagyon szerette a lányt, hogy nem hallgatott a jó tanácsra, midőn biztatgatták, hogy úgy nősüljön, hogy pénzt és protekciót is nyerjen a feleségével. Tóni első sorban feleséget keresett és hogy véletlenül sem pénz, sem protekció nem volt, nem keseredett el. Legalább megvan az elégtétele, hogy a maga erejéből lett azzá, ami. Hogy el volt szegény keseredve, midőn tavaly K . . . községben, amire pedig biztosan számított, nem őt választották meg, de hát a főszolgabíró nagy ur és ő akarta, hogy az a lump fráter foglalja el az állást, Tóni pedig kibukott. Végre hát neki is sikerült és most eljött Juliskáért. Derék fin . . . Ebben a percben maga a „derék“ fiú lépett a szobába. A menyasszonyát keresi; mondják neki, hogy a másik szobában öltözködik, csak menjen be bátran, már biztosan készen van. Tényleg már teljes menyasszonyi díszben áll Juliska a szoba közepén, azért még mindig sürög- nek, forognak körülötte. Még a koszorú nem áll egyenesen, a fátyol nem omlik szép redőkben stb. Oh, hogy várta előre ezt a napot! Hogy kiszínezte előre ezt a boldog percet és most, mikor oly közel áll álmainak a megvalósulásához, maga sem tudja, mit érez. Úgy szeretne elbújni a kiváncsi tekintetek elől és sírni. Sírni ?! . . . De hiszen őt most nagy öröm érte, mégis érzi, tudja már, hogy sírni szeretne, de szógyenli. A visszatartott könnycseppek mind a szivére hullnak. Lapunk mai száma 8 oldal.
