Ung, 1913. január-június (51. évfolyam, 1-27. szám)

1913-06-29 / 27. szám

51. évfolyam. Ungvár, 1913. június 29. 27. szám.

Lapunk mai száma 10 oldal.

ELŐFIZETÉSI ÁRAK:

Egész évre . . 8 K. Negyedévre . . 2 K.

Félévre............4 K. Egyes szám 10 fillér.

Amerikába: Egész évre 10 korona 60 fillér.

Ung vármegye Hivatalos Lapjával együtt:

Egész évre . . 14 K. || Félévre...............7 K.

Negyedévre .... 3 K 50 f.

—=----: Nyilttér soronként 40 fillér. =

TÁRSADALMI, SZÉPIRODALMI ES KOZGAZDASAGI ÚJSÁG. — MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP.

AZ UNGMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA.

Szerkesztőség: Kazinczy-utca 1-ső szám, Felei«. .^e«t6s segédszerkesztő: I Kiadóhivatal: Székely és Illés könyvkereskedése.

hova a szerkesztőséget érdeklő levelek küldendők, BÁNÖCZY BÉLA. DEÁK GYULA. == KI ADÓHIVATAL,! TELEFONSZÁM 11. ■

UNG

HIRDETÉSEK ÉS ELŐFIZETÉSEK

úgy az Ung, valamint az Ung vármegye Hivatalos Lapja részére — a kiadóhivatal :N Székely és Illés könyvkereskedése címére küldendők.

A nyilttér és hirdetési dijak előre fizetendők.

Ung vármegye Hivatalos Lapja az Ung mellékleteként megjelenik min- ---------- den csütörtökön. =

1VWILILOOW^ IUUU

egyének lehetnek csak azok, akik akár magánosok, akár testületek, egyesületek, községek vagy városok szolgálatában állva, tényleg megbízójuk érdekeit képviselve teljesítik szolgálatukat.

Kötelességtudás nélkül a legjobban díjazott egyén, — neveztessék az bár gazdasági cselédnek, gyárigazgatónak, üzemvezetőnek vagy polgármesternek, — nem más, mint egy állást betöltő figuráns, aki gyakran valósággal kárára van munkaadójának.

Ma már a legtöbb ember hivatását csak kényszerűségből, minden alaposság nélkül, felületesen teljesiti, jobban mondva leéli egyik napot a másik után hivatalában vagy a munkaasztalnál, anélkül, hogy lelkiismeretével is számot vetne, anélkül, hogy legkisebb lelkifurdalást érezne, hogy nemtörődömsége, kötelességtudáshiánya miatt százak, ezrek pusztulnak a kezére bízott vagyonból, s százakkal, ezrekkel károsítja meg a neki kenyeret adó magánegyént, testületet, várost, vagy községet.

Szomorúan tapasztalható a fentiek igazsága nap- ról-napra, minden téren, bármerre nézzünk.

Szomorúan kellett tapasztalni ezeket a tényeket a városi képviselőtestületnek is az elmúlt pénteken, amikor oly városi követelések leírása volt javasolva, amely követeléseknek kötelességtudó vezetés és kötelességtudó tisztviselők mellett nem lett volna szabad behajthatlanokká válniok.

És még szomorúbb volt annak konstatálása, hogy a városi vezetőségben nincs is meg az akarat, hogy a a kötelességtudás a városháza minden egyes alkalmazottjában felébredjen, meghonosuljon.

Hova leszünk, mivé fog válni a közérdek, ha a határozatok s intézkedések végrehajtására hivatottak továbbra is a jelenlegi rendszer, illetve helyesen mondva rendszertelenséget nem csak tűrni fogják, hanem nyílt közgyűlésen még annak pártjára állanak ?

Csakugyan elérkezett az ideje, hogy a kötelességtudásra — ha kell erősebb módon is — a város mindazon alkalmazottja rászorittassék, akinél annak hiánya kézzel foghatólag megállapítható.

Mert kötelességtudás nélkül a legjobban díjazott egyén, — ismételjük — neveztessék az bár gazdasági cselédnek, gyárigazgatónak, üzemvezető vagy polgár- mesternek, — nem más, mint egy állást betöltő figuráns, aki nem hasznára, de kárára van megbízójának. M.

Ä büntetés.

Irta Szabados Károly.

— Páter peccavi Confiteor — kezdte vallo- mástételót főtisztelendő Kún Hilárius, az almási római katholikus hivek fiatal lelkipásztora, keresztényi megalázkodással borulván térdre megyés püspöke előtt.

— Derék! Na, mi bajod van? Mi bánt? Mi történt veled, édes fiam? — kérdezte a főpap jóságosán.

Közbe legyen mondva, ez a „derék“ szó korántsem azt jelentette, hogy „derék ember vagy“, hogy „jól tetted fiam, hogy vétkeztél.“ Nem. Egyszerűen szavajárása volt őexcellenciájának.

Mig a legkülönfélébb variációkban kiejtette, azalatt mintegy időt akart nyerni adandó érdemleges válaszának megfontolására, mely tagadhatatlanul mindig fején találta a szeget.

Szükebb környezete már jól ismerte ezen szokását.

A benfentesek a hangnemből, melyben, és a hangsúlyozásból, mellyel kimondotta, akár előre megtudták volna mondani feleletét.

Ha tetszését megnyerte valami, akkor „A“ mollból mély basszus hangon ejtette ki a „de“ szótagot hosszan elnyújtva, ilyen formán: „deeee- rék“. Bosszankodott a hallottak felett és veszedelmet jelentett, ha magas „C“ durból baritonban, lehet mondani magánhangzók nélkül, inkább többszörözött mássalhangzókkal ropogtatta ki, igy: „drrrrékkk“. Súlyosbította az esetet, ha a végéhez még egy „h“ betűt is ragasztott, hogy: „drrrrékkkh“. Ezzel azt fejezte ki, hogy a történteket teljes mértékben rosszalja és elitéli. Mulatságosnak találta az ügyet és annak kedvező elbírálását lehetett remélni, ha úgy hangzott el ajkairól: „deheheherrrrókk“. Ha pedig csak odavetette, amint nyelvtanilag leírva van: „derék“,

lanuio ifjúság, kik telve vagytok az élet nagy reményeivel, felnőttek: pedagógusok, újságírók és ti mindazok, akik a veletek született idealizmusnál fogva még hisztek a mai hanyatló emberiség renaissanceában s egy jobb, becsületesebb kor közeledtében, ím vegyétek a jó hirt, mert a boy-scout mozgalommal megvalósul a ti reményetek is. A nagy, a becsületes, a szabad- szellemű, a mély vallásosságu Angliából indult ki ez a mozgalom s 1907. évtől számított 6 év alatt útban van meghódítani az egész világot.

Jegyezzétek meg jól: Baden-Pówell az emberiség ujjáteremtőjének a neve. Foglalkozására nézve generális, a búr háborúban küzdő angolok egyik hőse, nem kevésbbó jó katona, jó vezér, mint n,agy jellem, mindezen sajátságai azonban eltörpülnek az ő pedagógiai érzéke mellett. Mivel az ország több lapjában irtani már erről az áldásos mozgalomról, nem akarok újabb részletezésbe ereszkedni, csak a legszükségesebbeket érintem. Ugyanis ez irányban írott cikkeim az ország különböző helyein visszhangot keltettek s a Bárczy István budapesti polgármester elnöklete alatt működő országos szövetség megkeresésére és felkérésére foglalkozom még egyszer ez üggyel, hogy veletek, a legérdekeltebb8kkel is megismertessem a boy-scout, vagy a hogy mi nevezük : a „magyar őrszem“ mozgalmát. Ti rátok vár itt a legmagasztosabb munka, a legszebb feladat: az ungvári magyar őrszem csapat megalakítása. Nem tornaklubbról, nem tagdijakra utazó egyesületről van itt szó, hanem a jövendő nemzedékek leggyakorlatibb, legnemesebb, leghasznosabb iskolájáról.

Iskolás fiukból, inasokból szervezte Baden- Pówell az első csapatot. Az volt a célja, hogy a fejlődő ifjúból testileg-lelkileg egészséges, lehetőazzal annyit mondott, hogy: „egyelőre még nem alakult ki a véleményem, beszélj tovább!“

Egyébként a javakorabeli atlétatermetű főpap hires volt drákói szigoráról, melyet azonban enyhített utolérhetetlen igazságszeretete és páratlan szivjósága. Kérlelhetetlenül ostorozta a két- sziniiséget, az alattomosságot, mig az egyenes, őszinte megnyilatkozást soha nem hagyta meg- jutalmazatlanul.

— Nagy. Igen nagy az én vétkem — töre- delmeskedett a plébános úr.

— Kelj fel! Gyónásodat meghallgatom atyai jóindulattal.

— Hagyj engem a föld porában. Nem vagyok méltó arra sem, hogy megoldjam saruidat.

— Kedvesebb az Urnák egy megtérő bűnös, mint száz igaz. Tudhatod a Szentirásból. Ne légy tehát kicsinyhitű.

— Mily végtelen nagy a te kegyességed, főpásztorom, melyben engem, érdemetlent, részesítesz! Ki, ha akaratlanul is bűnbe estem. Ki szégyentől pirulva esdeklem hozzád vigasztalásért, hogy megkönnyebbitsd vergődő lelkemet a vétek súlyától, melyet immár képtelen vagyok tovább elviselni.

— Derék! Ha igaz bünbánattal jöttél, bizonyára elnyerended bűnöd bocsánatát. Feltéve, hogy nyílt őszinteséggel mindent bevallasz. Semmit előttem el nem titkolsz. Beszélj!

Azzal, hogy nagyobb bátorságot öntsön bele, hogy korlátlan bizalmat keltsen benne, felemelte a vezeklőt térdeplő helyzetéből, maga mellé vonva őt a kényelmes bőrpamlagra.

— Mielőtt elmondanám vétkemet, mely ólomteherként nehezedik reám, engedd meg nekem, szent atyám, röviden vázolnom élettörténetemet, hogy jobban megórthesd és eldönthesd a tusát, melyet a felkent pap ví bennem a bűn által életre keltett férfival.

— Hallgatlak.

— Atyámat már kis gyermekkoromban elleg tökéletes embert adjon a társadalomnak. E célból egyidejűleg vette művelés alá a gyermek testi és lelki világát.

Katonai fegyelemmel — de katonai szellem nélkül — a gyermek lelkében ott szunyadó romantikát kiindulási pontiul használta fel s a szabadban végeztetett szervezett csapatával gyakorlatokat. Táborozás, sátorverés, hidópités, utászmunka, tábori konyha ellátása, ezek képezik a testápolás eszközeit. A boy-scout — akinek életkora 12—18 év között van — táborozásai alkalmával sohasem jön zavarba. Mindenféle kézügyességet tud, vidám, aki megél a jég hátán is, aki nem restel .semmiféle tisztességes munkát. Ha akarod, betegápoló, rendőr, ur, szolga, minden tud lenni. Csak egyre nem tudod rávenni: a kötelesség-megszegésre s a becstelenségre.

A szabad természetben való gyakorlatozás közben elmerül az őrszem becsület, erkölcs gyakorlásában. 10 parancsolata van a boy-scoutnak, ezeket kell gyakorolnia. Nem elmélkedéssel, hanem az őrszem-törvény gyakorlásával lesz csak valóban azzá, a mi: boy-scout.

íme a teljes törvény:

1. Szeresd hazádat mindenek felett. A haza- szeretet a legszebb erény, de helyesen kell gyakorolnod. Nem az szereti igazán hazáját, aki mindig ajkain hordja, hanem az, aki csendes és kitartó munkával igyekszik magát tökéletesíteni és minden képességét mennél teljesebben kifejleszti. Ez a haladás alapja.Boldog és erős azaz ország, melynek ily jó polgárai vannak.

2. Légy igaz és becsületes. Becsület nélkül nem élet az élet. Ha azt mondod: „Becsületemre“, ennek igy kell lenni, ennek fel kell érnie a legszentebb esküvel.

3. Légy szigorú magaddal szemben, kedves, lovagias, szolgálatkész mások iránt. Ne törj pálcát mások fölött. Különösen öregekkel, nőkkel, gyermekekkel légy mindig figyelmes.

vesztettem. Nevelésemet édes anyám ügyelte fel és irányította. Rajongással csüngött rajtam, egyetlen gyermekén. Gondos anyai gyengédséggel őrködött minden lépésem felett. A szellőtől is féltett. Még szabad időmben sem engedett távozni oldala mellől pillanatra sem. Mint a Grachusok anyjának, abban tellett minden gyönyörűsége, ha tanáraim példás magaviseletü legjobb tanulóként engem állítottak mintaképül az ifjúságnak. Az érettségit jeles eredménnyel letéve, nem saját elhatározásomból ugyan, mert ón akkor még nagyon is járatlan voltam a világban, hogy életpályámat magam meg tudtam volna választani, de édes anyám határozott kívánságára, mert mint mondá, atyám halálakor fogadalmat tett rá, — a papi pályára léptem. Mint novicius, szivvel-lélekkel a theologiai tanulmányoknak szenteltem minden legkisebb időmet, és csakhamar a „Pázmáneum“-ba, majd Rómába kerültem. Ott is szenteltek pappá. Azután hat éven keresztül itthon káplánoskodtam, mely egész idő alatt jó anyám megint állandóan mellettem volt. Akkor eminenciád kegye megtett almási parochussá.

— Deeerrókk! Azonban helyesbitem szavaidat, fiam, mert nem az én kegyem, hanem a te lankadatlan igyekezeted, példás szerénységed, kifogástalan magaviseleted és nagy tudásod emelt a jól megérdemelt állásba.

Hilárius hálás szempillantással és mély meghajlással köszönte meg az elismerő dicséretet.

— Installációm után pár hétre édes anyám, az ón védő angyalom, mintha csupán arra várt volna, hogy elérjem önállóságomat, rövid szenvedés után jobblétre szenderült. Elhalálozása pótolhatatlan veszteség volt reám nézve. Most lett volna legnagyobb szükségem tanácsadóra, útmutatóra, ki bevezessen az életbe, melyet eddig egyáltalán nem volt alkalmam megismerni. Teljesen magamra hagyatva is sikerült azonban beleszokni az állásomtól megkívánt társadalmi érintkezésekbe és megtalálni a helyes középutat, melyen

Magyar boy-scout mozgalom.