Ung, 1913. január-június (51. évfolyam, 1-27. szám)
1913-01-01 / 1. szám
1. szám. U N G 3. oldal. ut vezet. Innen, hogy a magyarság és a kultúra körül ez a lap oly szép, nagy és értékes munkát teljesíthetett. Ti is szeretettel, lelkesedéssel, készültséggel, telve ideálokkal dolgoztok ugyanazon közért, szót emeltek nagy érdekekért, belevágtok tollal az igazságtól áthatva magas erkölcsi, nagy anyagi és fontos szellemi kérdések feszegetésébe, taglalásába s bár benneteket csak a kötelességtudás, a haza, vagy e szükebb kör, a vármegye magasabb érdekei vezetnek, találtok-e olyan megértésre, olyan szeretetre és ebből folyólag olyan támogatásra, mint az elődök találtak — ugyebár nem?! Ma hiányzik az emberekben a szeretetnek, a megértésnek, a jóban való összetartásnak az a mértéke, mellyel nagy dolgokat lehet elérni, mellyel használni lehet az egésznek; ma kevés kivétellel mindenki bizalmatlan, gyanakvó, irigy és önző a legszélsőbb fokig, s mert ilyen, feltételezi, hogy kivétel sincs. Ez azután lohasztólag, bénitólag hat a legjobbakra, és ezek félreállnak. Ma már a fiatalok is szívben öregek, nem hevülnek, nem lelkesülnek, az a szent láng, melyből apáink merítettek, ismeretlen és lenézett fogalom kezd lenni; még modorukban is blazirtak, mert ez így — modern. Akad pedig akárhány ifjú, kit ösztönszerüleg az a belső tűz hevít, de ez is, mert hódol a külszínnek, adja a léhát, mert ma — ez igy illik ! Lehet, hogy te most azt mondod, miért hozom én ezeket ma fel, miért vagyok ilyen kesernyés hangulatban? — Csalódnál, ha azt hinnéd, hogy ez alap tónusom. Oh, én is tudtam és tudok lelkesülni, az én lelkem is tud még szárnyalni, de sajnálattal be kell ismernem, hogy ón az emberek és az élet, főleg a mai élet ismeretének tudományában már olyan szomorú előhaladást tettem, én már ebbeli ismereteimben olyan atmoszférába jutottam, mely — hideg, de tiszta. Itt az ember is tisztán lát és vége minden kendőzésnek, ámításnak, póznak, frázisnak, itt meglehetősen pőrére vannak vetkőztetve az emberek és a dolgok és ón nem tehetek róla, ha ez a meztelenség nem izgat, hanem inkább sokszor undorít. Ne hidd, hogy azért már egészen pesszimista vagyok, csak úgy féllábbal járom még ezt az utat és néha-néha kapom csak rajta magam az efféle gondolatokon, de ha aktáim mellé ülök, ezek közt feledni tudok mindent, ezek közt elővesz a régi kedv, az ifjúkor álmaiba merülök, melyből, igaz, nem is jó mindenkor a valóra ébredni ! Nos, ón nektek, kik az élet nemesebb oldalát fogva fel, önzetlen, minden anyagi jutalom nélküli, a szív összes érzéseit, a lélek egész erejét kívánó munkával áldoztok a köznek, ma, az 50 éves fordulón azt kívánom, hogy tartsátok meg azt az idealizmust, lelkesedést, szeretetet, mely ma él sziveitekben • az! kívánom, hogy törekvéseitek, érzelmeitek, eszményeitek sohase változzanak, haaern azok, mint a mindenkori szerkesztőség ke - törekvései- közös esz- j menyei örök életűek 1 janak szerkesztő-nemzed ..■ azt kívánom, hogy adja az Ég rc~ _ l szerkesztőségi tag csak na későn o ITHiPr'.f; a bizonyos hideg, tiszta légkörbe, meri tsiszou oda ei- j jut minden tisztességes morális jellem és értelmiség - t azt óhajtom, hogy a mai, sok tekinteti en érzéketlen, j materiális kor. a nehéz idők változásával a meggysra- I podott olvasóközönségnél is olyan megértésre to látjátok, mint amilyen volt e lap gyermekkorában, mert csak akkor lesz megjutalmazva fáradságtok, mert csak akkor lebet e lap, mely immár elmúlt és múlófélben levő nemzedék alkotása, azoknak a nagy, közös törekvéseknek hathatós hirdetője, csak akkor lehet a nemes magvetésből gazdag, dús, áldást- hozó az aratás ! Végül még egyet. Fogadd forró, igaz szivből eredő köszönetemet mindazért, amit a tanügyért és annak munkásaiért, a néptanítókért telt o lap 1 Szerény és szegény nép vagyunk, de hidd el, háladat- lanok soha! — s mi is nap-nap után szeretetet, idealizmust plántálunk az apró emberkék szivébe, ebből táplálkozik az egész kar, s ha a kor szelleme fagyasztólag hat a mi magvetésünkre is, arról éppen úgy nem tehetünk, mint ti nem tehettek róla, hogy eszméitek, gondolataitok nem mindig találnak fogékony elmékre és megértő szivekre. Ungvár, 1912. dec. 23. Hidasi Sándor. A lapok az „Ung“ jubileumáról. A jubileum után vagyunk. Mindenekelőtt örömmel állapíthatjuk meg, hogy a lapok lelkes hangú ismertetést közöltek ünnepi számunkról, és igy elismerték annak a kulturmunkának az értékét, amelyet az Ung fólszázados működésével szerzett meg. Amidőn hálás köszönetét mondunk laptársainknak kollegiális meleg érzelmükért, több lap közleményét lenyomtatjuk, hogy azt, mint kedves emléket megőrizzük az Ung hasábjain. Szabolcsi Újság. (Kisvárda, dec. 26.) Most tölti be 50-ik óvót megalakulásának az Ung című laptársunk. Ez alkalommal e hó 25-én jubileumi számot adott ki. E ritka alkalomból mi is meleg szeretettel üdvözöljük érdemes kollegánkat. Pesti Napló. (dec. 27.) Az Ungváron megjelenő Ung cimű társadalmi hetilap, az Ungvármegyei Gazdasági Egyesület hivatalos közlönye, most ünnepli fennállásának ötven esztendős jubileumát s ez alkalomból gazdag és díszes kiállítású ünnepi számot adott ki. Deák Gyula segédszerkesztő irta meg benne érdekesen az újság ötven esztendős történetét, mely azt mutatja, hogy az Ung mindig bátor és munkás harcosa volt a közügyeknek. Bánóczy Béla felelős szerkesztő pedig lelkes hangú ünnepi cikket irt a jubileumi számba. Alkotmány, (dec. 27.) Az Ungváron megjelenő Ung cimű társadalmi hetilap most ünnepelte fennállásának ötvenedik évfordulóját. Ebből az alkalomból gazdag tartalmú jubileumi számot adott ki, amely a lap történetének ismertetésén kívül több érdekes cikket és szépirodalmi olvasmányt foglal magában. Délmagyarországi Közlöny. (Temesvár, dec. 28.) Említésre méltó az az ízléses kiállítású, albumszámba- menő lappéldány, melyet az Ung, Bánóczy Béla és Deák Gyula kollegáink újsága adott előfizetőinek, mint az ötvenedik karácsonyi számot. Miskolczi Napló. (dec. 28.) Az Ung, mely jelenleg Bánóczy Béla szerkesztésében jelenik meg* most karácsonykor ünnepelte fennállásának félszázados évfordulóját. Ez alkalommal ünnepi számot adott ki, mely úgy külső díszes kiállításánál, mint belső tartalmánál fogva, feltűnést kelt. A jubiláló lapot minden oldalról melegen üdvözölték. Szentes és Vidéke, (dec. 28.) Jubilate. E címmel irt az Ung ötvenéves jubileumi számába Ábrányi Emil szép és hangulatos költeményt, melyben szivből üdvözli a tisztes kort megért ungvári hírlapot. A ritka szép jubileum alkalmából mi is együtt örvendezünk az örvendezőkkel... A Görög Kalh. Szemle a dec. 29-iki számában másfél hasábos cikkben foglalkozik jubileumunkkal. Terünk nem engedi, hogy az egész szép cikket közölhessük, de egyes részleteit itt adjuk: Az „Ung“ laptársunk az elmúlt hét folyamán ünnepelte meg fennállásának félszázados jubileumát. Az eseményeknek nagy horderejét át tudjuk érezni és éppen ezért nem szárazon, egyszerű kis hír alakjában, hanem nagyobb teret szentelve neki, számolunk be erről olvasóinknak. — Jubileumát nem holmi üres ünnepségekkel, társasvacsorákkal, stb. múló külsőségekkel ünnepelte meg, hanem az ünnepségnek maradandó becsű alkotásában adott örök emléket. „Ötven év“ cim alatt adta ki ez ' v december 25-iki karácsonyi számát, mely úgy terjedelmével, mint belső tartalmával és külső kiállításául valóban első helyen áll a vidéki hírlapirodalom torén. Ez ünnepi számában munkatársainak szellemi termékeit szép csokorba kötötte és ezt a szép virág- i-étát tette le hálája lerovása céljából a magyar ’túra oltárára. — A lap tartalma tükrözi vissza leg- j ’ ban azt a komoly és fontos kulturmunkát, amit jubiláló laptársunk hazánk északkeleti részén véghez visz. — Midőn tehát e fontos esemény alkalmából >> V olvasóközönségünk nevében szivünk egész mellével üdvözöljük laptársunkat, kívánjuk, hogy azt a kulturmunkát, amit az első félszázad alatt kifejtett, továbbra is folytassa oly önzetlen buzgalommal, amilyennel eddig tette. Máramaros. (dec. 29.) A Bánóczy Béla és Deák Gyula szerkesztésében megjelenő Ung társadalmi hetilap karácsonyi számában ünnepelte ötven éves jubileumát. A jubileum alkalmával vaskos és szép kiállítású számot adott ki a lap agilis szerkesztősége, amelyet ez alkalomból mindenfelől tisztelettel és szeretettel üdvözöltek. A lap élén Ábrányi Emil gyönyörű versben ünnepli az ország egyik legöregebb, de friss és eleven tartalmával ma is ifjú és modern Ung-ot. Munkács, (dec. 29.) Az Ung cimű Ungváron megjelenő laptársunk most fejezte be fennállásának 50 éves évfordulóját. Ez alkalomból karácsonykor díszes ünnepi számot adott ki, melyben a félszázados működéséről is beszámolt. 50 év valóban nagy idő, s ennek a félszázadnak nehéz munkáját elgondolva, szinte nem mondunk vele semmit, ha megállapítjuk, hogy megbecsülhetetlen kulturmunkát végzett, s magyarságán k erősítése érdekében a legnemesebb kultur- missziól teljesítette. További működéséhez őszinte sikert és még gazdagabb eredményt kívánunk. Sáros. Az Ung cimű társadalmi hetilap fennállásának ötvenedik évét most töltötte be. Ebből az alkalomból egy gazdag jubiláris számmal lepte meg olvasó közönségét, melynek hasábjain irodalmunk legkiválóbb-, jainak cikkei szerepelnek. Ötven év fárasztó és lelkes munkája a magyarság szolgálatában kell, hogy mindenkinek őszinte csodálatát és mély tiszteletét váltsa ki. — Az uj adótörvényben való tájékoztatás céljából a kassai kereskedelmi és iparkamara füzeteket adott ki, melyek a kereseti adónak, a jövedelemadónak, valamint a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok adójának bevallására, kiszámítására és kivetésére vonatkozó útmutatással szolgálnak az érdekeltségeknek. I Fejér Emánuel _______1840 1912._______I A munkácsi egyházmegye ismét egy oszlopos tagját vesztette el. Vasárnap, dec. 29-én este 8 órakor meghalt Fejér Emmánuel, praelatus kanonok, aki mint egyházmegyei főtanfelügyelő s később mint papnevelőintézeti rektor, tevékeny részt vett az egyházmegye kormányzásában. — Tehetséges, őszinte és jóakaratu ember volt. Meleg érdeklődéssel kisérte a vármegyei és a városi életet is; tagja volt a vármegyei törvényhatósági bizottságnak és a közigazgatási bizottságnak. A múlt télen meghűlt, hosszan tartó fülbajt kapott, melyhez később vesebaj is társult s ez aztán — ki is oltotta életét. Született 1840 január 22-én Nyírcsászáriban, hol atyja, János, gör. kath. lelkész volt. A középiskolát Ungváron végezte, mindvégig kitűnő eredménnyel. Theologiát az ungvári és budapesti papnevelő-intézetben tanult. 1866-ban szentelte őt pappá Gaganec eperjesi püspök. Előbb kuzminai adminisztrátor volt, majd mikor neje, szül. Sztecovics Emma még ez évben elhalt, az alapítványi pénztárhoz ellenőrré nevezték ki. Ezen állásában a kezelés rendszerének átalakításával jelentékeny érdemeket szerzett. 1877-ben választották meg az egyházmegye legnagyobb parochiájára, Hajdudo- rogra pappá. A 9 ezer hivőt számláló hitközség adminisztrációja értelmes, lelkileg és testileg erős embert kívánt, s e tekintetben Fejér csakugyan alkalmas volt a nevezetes pozíció betöltésére. Mint hajdudorogi lelkész élénken érdeklődött Hajdú vármegye és Hajdudorog város közigazgatási ügyei iránt. Tagja s mondhatni lelke volt a magyar szertartási könyvek 7-es fordító bizottságának. 1887-ben nevezte ki őt a király őfelsége munkácsi egyházmegyei kanonokká. Csakhamar átvette az egyházmegyei főtanfelügyelői hivatal vezetését. Akkoriban a felekezeti tanítók fizetése még nagyon rendezetlen volt. Ezért Fejér Emmánuel sokat járt, agitált a tanítói javadalmazás javítása érdekében; már az 1893. évi törvény meghozatala előtt is sikerült némi államsegélyt kieszközölnie a legszegényebben dotált egyházmegyei tanítók részére. Sokat fáradozott a tekintetben is, hogy a tanítás színvonalát emelje, hogy a magyar nyelv tudását terjessze. E célból 1896-ban a működésben levő idősebb tanítók részére póttanfolya- mot is rendeztetett a helybeli tanítóképzőben. Nem kerülte ki érdeklődését a nép gazdasági oktatása sem ; e tekintetben főkép a gyümölcstermelés fellenditóse iránt hívta fel több ízben a tanítóságot. Az egyház- megyei főtanfelügyelői hivatalt 1899-ben a papnevelői rektori állással cserélte fel. Ezen állásában főkép a főiskola megingott anyagi helyzetének rendbehozásával törődött. Több éven át vezette az alapítványi kezelő- hivatalt is, hol takarékosságával, pedáns szigorával az alapítványok gyümölcsöző kezelését jelentékenyen emolte. Melegen érdeklődött az egyházmegyei intézetek s főkép az árvák ellátása iránt. A helybeli pap- árvaleánynevelő-intézet árva növendékeinek felruházása céljából 4000 (négyezer) korona alapítványt tett, ugyancsak 400 korona adományával megkezdette egy ilyen célú alapnak lótesitósét az Erzsébet-leányárvaházban is. Az egyházi szónoklat fejlesztése céljából a papnevelő intézetben szónokkópző-alapitványt teremtett, melynek évi 200 korona kamatjövedelméből a papnevelő-intézetből kilépő növendékek megkapják a legjobb egyházi szónokok műveit. Az egyházmegye kormányzatában a püspök mellett a legtevókenyebben működött közre nemcsak mint a káptalan és a szentszék legagilisabb tagja, hanem mint állandó püspöki helyettes. Érdemei elismeréséül több kitüntetésben volt része. 1890-ben pápai kamarássá, 1912-ben pedig pápai praelátussá nevezték ki, a király őfelsége pedig 1904- bon a vaskorona rend III. oszt. lovagkeresztjével tüntette ki. Tevékeny közéleti szereplésétől csak az 1912. év elején kezdődő súlyos betegsége szólította el, azonban mondhatni utolsó órájáig minden egyházkormányzati, állami és megyei mozzanat iránt melegen érdeklődött. Rövid, alig egy évi házasságából egy gyermeke született, Emma, aki most dr. Sereghy Mihály, nagyváradi táblabiró neje, aki a nagy szünidőt rendszerint atyjánál töltötte s ekkor unokáitól környezve boldogan járt-kelt a közszeretetben álló Manó bácsi. Ismert ő városunkban mindenkit, sétái közben minden ismorőséhez volt egy-kót szives szava. Jó kedvét, egészséges humorát még betegségében sem vesztette el. Jótékony volt élete s bizonyára ezért szép csendes volt halála is. A szentségek felvétele után nyugodtan, egyet sóhajtva adta ki lelkét. Temetése ma, január elsején reggel 8 órakor megy végbe a székesegyházban tartandó gyászszertartás mellett, amelyet Papp Antal megyéspüspök fog végezni nagy segédlettel. X. ÁCS BÉLA kereskedése ajánl hordós káposztát, lencse-, borsó, szilva- íözelékeket, házilag készített szilva- és baracklekvárt, paradicsomot, valamint szárított gombát és akácmézet* hmm Friss teasütemények, cukorka-különlegességek, rumok, teák és likőrök. Jetenként kedden friss Tescheni tea-vaj és minöennap friss Xarla-teavaj. — j(ideg vacsorák, hentesáruk, sonka és felvágottak. Asztali és pecsenyeborok.
