Ung, 1913. január-június (51. évfolyam, 1-27. szám)
1913-05-18 / 21. szám
51. évfolyam 21. szán ling vár, 1913. május 18, ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre . . 8 K. Félévre ...............4 K. Negyedévre . . 2 K. Egyes szám 10 fillér. Amerikába: Egész évre 10 korona 60 fillér. Iliig vármegye Hivatalos Lapjával egyiiít : Egész évre . . 14 K. || Félévre...............7 K. Negyedévre .... 3 K 50 f. Nyilttér soronként 40 fillér. = HIRDETÉSEK ÉS ELŐFIZETÉSEK úgy az Ung, valamint az Ung vármegye Hivatalos Lapja részére — a kiadóhivatal: Székely és Illés könyvkereskedése címére küldendők. A nyilttér és hirdetési dijak előre fizetendők. Ung vármegye Hivatalos Lapja az Ung mellékleteként megjelenik min- =--------den csütörtökön. .................. TÁRSADALMI, SZÉPIRODALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI ÚJSÁG. — MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. AZ UNGMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség: Kazinczy-utca 1-ső szám, hova a szerkesztőséget érdeklő levelek küldendők, Felelős szerkesztő: BÁNÓCZY BÉLA. Segédszerkesztő: DEÁK GYULA. Kiadóhivatal: Székely és Illés könyvkereskedése. — KI ADÓHÍV AT ALI TELEFONSZÁM 11. = A jegyzők árvái segélyért esedeznek. Ezen felírással ellátott majolika-persely áll hivatalos asztalomon. Kicsinyre szabott nyílásán veszi magába a nemesszivü adakozók filléreit. Fillérenként gyűl az összeg. Reményiem, hogy az óv végére a nemesszivü adakozók fillérei koronákat fognak kitenni. Azon gondolkodom, hogy ha az ország 5000 jegyzőjének hivatalos asztalán a m. kir. B. M. 18.917/1913. sz. engedélye alapján a gyűjtő-persely helyét elfoglalja s a jegyző önadakozása és jegyző- ségének népétől befolyó adománya rendeltetési helyére, az Erzsébet Árvaház pénztárába befolyik, ott a gyűjtött fillérek már hatalmas 1000 koronásokká alakulnak. Perselyem a belügyminiszter fenti rendeletét megelőzőleg készült az ungvári m. kir. agyagipari szakiskolában és folyó évi május hó 3-án helyeztem el hivatalos asztalomra. Örvendetesen tapasztalom, hogy hivatalomban ügyes-bajos dolgaik elintézése vagy tanács kikérése szempontjából megforduló felek nemesszivü adományaikat készséggel bocsájtják a szült nyíláson át a persely belsejébe. Én hivatalos teendőm megkezdése előtt naponként 2 fillér adománnyal járulok a persely tartalmának szaporításához. Csekélynek látszó adományom egy évi összege mégis 7 koronát fog meghaladni. Ha minden kartársam ily adománynyal szaporítja az Erzsébet Árvaház tőkéjét, egy óv alatt csupán a jegyzők saját adománya is 30.000 koronát meghaladó összeget tesz ki. Vérmes reményeket nem táplálok; de bizalmam még is nagy, hogy sok velem egy irányban gondolkodó kartársam szent ügyének fogja tekinteni a nemes cél tőkéjének hozzám hasonló módoni szaporítását. A gyűjtés célja, hogy az Erzsébet Királyné nevéről elnevezett Árvaházunk és Segitő-Egyesü- letünk hosszas vajúdás után tető alá juthasson és a 4992—1911. B. M. szám alatt jóváhagyott alapszabályok II. Fejezet 2. §-ában a) b) c) pontok alatt kifejezett segítő céljait teljesíthesse. Ezen §-ban meghatározott célok oly nemes irányban vannak felvéve, hogy nem találom feleslegesnek a szószerinti szövegét e helyütt egész terjedelmében közölni. 2. §. Az egyesület célja: a) legelső sorban a községi kör- és segédjegyzők szegónysorsu árváinak, másodsorban pedig szegónysorsu községi kör- és segódjegyzők gyermekeinek fenntartása, hazafias irányú neveltetése és iskoláztatásáról gondoskodni; b) az elbetegesedett és e miatt hivatalaikban meg nem maradható, csekély vagy semmi nyugdíjban nem részesülő községi és körjegyzőket, illetve nyugdíj jogosultság nélkül elhalt községi és körjegyzők özvegyeit és árváit anyagilag segélyezni; c) hosszabb ideig tartó súlyos betegségben, gyógyíthatatlan bajban szenvedő, végül családtalanul maradt és elöregedett községi és körjegyzők számára — az e célra alkalmas helyen annak idején, ha az alap tetemesen meg- erősbtil — menedékházat, otthont állítani fel, vagy ilyeneket segélyezni. Mennyi nemes cél, mily emberbaráti érzés tükröződik e § szövegéből ki. Ha az intézők rendelkezésére áll az összehozni remélt tőke, mennyi szenvedés nyerhetne enyhülést és mennyi könny szárittatnók fel. Hogy az Országos Árvaház és Segitő-Egye- sület nemes célját még nem teljesítheti, annak nagyrészben a mi magunk közönye az oka. Testületileg nem vagyunk az Egyesület alapító tagjai és egyénenként nem léptünk az Egyesület tagjainak sorába. A vezetőség nemes irányú emberbaráti törekvését igyekszik a belügyminiszter támogatólag elősegíteni, midőn a gyűjtő-perselyeknek hivatalunk asztalán való elhelyezését kegyesen engedélyezi. Kedves Kartársaim! Kérlek, szívleljétek meg Erzsébet királynéról nevezett Országos Árvaház és Segitő-Egysületünk alapszabályaiban teljesitéBékenap van ma, a hágai I. békekonferenciának évfordulója. Elhisszük mi valamennyien, hogy vannak a nemzet életében pillanatok, amikor jövője, presztízse érdekében szükséges a kardhoz nyúlni. Belátjuk, hogy azokra az arcátlan sértésekre, melyeket a fekete hegyek kecskepásztor népe hónapokon át zúdított ránk, a néma ügyet- nemvetés méltóságával magunktól el nem háríthattuk. Belátjuk mi azt, hogy a mát mérlegelő polgári gondolkozás háboruiszonya csak kevés időre odázhatta el a balkáni kérdésnek reánk való erélyes rendezését és minél későbben lógunk hozzá, annál nehezebb sorunk lesz: mindazonáltal a háború közelsége idején csak arra gondoltunk, mennyi pénz- és véráldozatot kellene hoznunk. Mi a háborútól azért félünk, mert minden háborúnak, ha még oly jogos is, azért vagyunk ellenségei, mert a béke igaz hívei vagyunk. Mi a port se házunk táján, se az alsó és felső szomszédunkkal, se senkivel nem szeretjük. Már tudniillik azok, akik a béke, a csend és rend, a folyamatos munka emberei. Nem mondhatnánk, hogy az egész nemzet velünk van, mert hiszen százados viszályok és párttusák dúlnak az országban erőt- lenedésünkre, gyengülésünkre; de egyre többen gyülekezünk az emberszeretetnek kibontott zászlaja alá, mely minden erőszakot, mely minden viszályt, mely minden békétlenséget, mely minden bosszút perhorreskál. Csakhogy nem a szelíd békére hajló emberek kisebbsége igazítja a világ sorját. A világ sorjának iga- zítója a kapzsiság, a más javainak irigylése. Ez van az emberi társadalomban leginkább kifejlődve s azért kell népeknek és nemzeteknek állandó fegyverben állani. Mi mindig javainkat őrizzük és féltjük embertársainktól. A nemzetek is. Szomszédunk folytonosan felénk sandít, van-e elég haderőnk, van-e elég géppuskánk, van-e elég robbantó anyagunk. És mihelyt megszimatolja, hogy mindezekből kevéssel rendelkezünk, azonnal kész ellenünk támadni, hogy javainkból kiforgasson. De csak külső ellenség kapzsi hírvágya ellen védekezzünk? Dehogyis. Amig csendőrt, rendőrt, éjjeli bakteri kell tartanunk, hogy egyik lakostárs a másikát meg ne lopja, addig a fegyverbeállás kényszerű szükség és addig az örökbéke ideális hirdetői csupán a pusztába kiáltanak. De azért higyjünk a béke elkövetkeztében és munkáljunk azon, hogy egyszer ez, a világot megváltó eszme testet öltsön! Május. Irta Anláne. Az orgonák illatoztak, énekeltek, Május volt óh, május ! Örült minden lélek, Sűrű jázminbokrok teli fehér csókkal — — Álmokkal, virággal, teli imádsággal. Nagy volt a kert, kék virágos, fehér fákkal, A gyümölcs ott úgy született koronákkat — — A nap forrón tűzött, teszállott egy angyal — Álmokkal, virággal, teli imádsággal. ^ jj Májust mindig, mindenütt Írva ünnepeltem. Még ha néha ismétlésekbe bocsátkoztam is olvasóm nagybecsű, utólagos engedelmével és mindenkor egyaránt viseltető, jóindulatú előzékenységével. Minden tavasznak édesen kibontakozó május ünnepén egyforma hevesen dobogott magyar földnek sóvár szive. Egyenlő gazdagon hajtott dúsfejü lombja, egy és ugyanazon erős arányban bokrosodott, hatalmasan fejlődő, büszke nézésű, zöldelő koronájával oly kedvesen ható farengetege. Kedvenc madaraim épp úgy csevegtek rajt egymásnak örök, páros hűséget csicseregve — szerelmes a szerelmesnek — anyamadár épp ügy ígérte eleségét, gyöngédségét fiókáinak, tollas apja védelmét, támaszát, mint az ezer év előtti madártársaság, mely Abauj és Borsod határfácskáin vonzóbban dalol, bűbájosabban ragaszkodik, fülbemászóbban tud idekötni vidéknek varázslatával Május csókos erejének termékeny hatása alatt terjedelmesen lombosodó bokor úgy hat, pattogó rügyeivel ékeskedve, virágot ígérő illatot bimbajában rejtve, mint a boldog, deli ifjúságában erősödő családanya, ki hivogatón hazavárja boldog és nélküle gyámoltalan családtagjait, hogy otthonában meleget és hús árnyékot osztó bokrában mindent nyújtson, amit az élet szeretető, a természet ereje adhat. .. Ez ő, a szép, munkabíró, erőtől duzzadó, életkedvtől pirosló, jóságtól ragyogó, a boldog életet szerető és májusi pompájában viruló ősasszonyom ! E májusi illatot osztó, cirógató lombom. Az imponálóan magas törzsű, koronáját büszkén magasba emelő, üdítő szellőt lehelő fenyőfám: a férfi méltó jelképe. Amint ott áll, bármily hitvány talajjal, gonosz viharral, dacos ellenállással harcolva, szívós erejével, edzett és terhet bíró gályáival védelmet nyújtva facseme téknek. Mintha szent sebektől szétpattant testén időnek redves jele mindegyre mondaná: Erővel állani időnek keménységét. Magasba sörényes fejeteket! Ott ér napsugár, fény felülről! Én büszke csemetéim! Mai májusi hangulatoskodásom nem romantikus, mint tavaly. Napsütésnek, illat bűbájának, szellő simogatásnak, virágszines titkának messze hírét, régi emlékét hozza vissza ablakom alatti fehéren viruló körtefám, mely mintha vigaszul tartaná oly erősen hűhóban levő, pompázó szirmait, hogy teljesen le ne hulljon velők összes, meleg romantikám, boldog emlékezésem... vak természet- és emberimádatom. Városiak most nagyszerű tapasztalataim, láto- mányaim, kópzetim. A valót látom, mint otthon, falun nem . . . Egyik hirtelen, igaz, amatőr-felvételem, melyet gyorsan figyelő pillantással felfogtam: Zajos millió ben, emberek tülekedése, szekerek, villamosok zúgása, teherhordó kocsik ropogása között csak egymást figyelve és élvezve, kiváncsiság tolakodásától jobban megkímélve, mint bármely magános ligetben, áll a gyönyörű, megkapó emberpárom. Akár az egymást kívánó kanárimadár. Csak hogy nem repülhetnek nyomban vágyuk szárnyán, kívánságukat csattogtatva, csókjukat szaporázva, levegőt hasítva, nyílt, fényes pályán, hőn ölelve. Szavuk józanat, konvencionálisát mond. Hangjuk fegyelmezett. Gondolatuk titkos, modoruk sima, kedvük napsugaras, nevetős. És nevetésük fojtott, szabályozott. . . Mosolyuk inneniül dóvaj. Nézésük igaz, beszédes. Áhogy a férfi asszonypárját kacagva nézi, bókolva szórakoztatja, müórtőn birálgatja, a kacagásban megneclvesedett és temperamentumától kifényesedett szeme elég világosan mondja: Mily jó szemmel nézlek, azt megórezted örök hatalmas asszony-ösztönöddel. Mily kedves vagy lelkemnek is, azt derűs kedvein bizonyítja. Miként hat szellemed fénye, elmésséged sziporkázó ereje, ötletessóged varázsa, azt figyelmem és teljes érdeklődésem lekötöttségéből látod és — felejtkezem az élet terhétől, ha végig simogatom tekintetemmel kívánatos alakod, mely duzzadó, gömbölyű, meleg és puha, mint egy illatos, hófehér párna. Szemem szívesen pihen meg orcád meleg vonásin, biztató nevetésén, melynek frissen üde csengése visszhangos válasza az ón nagy, mohó kérdésemnek. És — kacag — kacagja az asszony elragadtatott szempárja, elkáprázva, hirtelen fellángolással : Te is kívánatos, érdemes, imponáló és boldogítani való férfiú vagy. Maga az eleven gyönyörűség, az igéretteli élet! Az élet forró vágyának megtestesülése isteni szépségben, épségben, mint zöldelő fenyőfám, mely várja, hogy melléje bújjak epedő szomjam leheletét szíva. Te is csókom szomjazod, ölelésem óhajtod, cirógatásomra vágyói. Én is a tiedre. Kézcsókod, amint csuklómra tapad néma vallomásul — izzó delejességgel keresztül szalad minden véreremen, Lapunk mai számi:- 8 oldal.
