Ung, 1913. január-június (51. évfolyam, 1-27. szám)

1913-05-11 / 20. szám

1913. május 11. U N G (20 szám) 3 száraz, de mégis minden gondolkozót megör­vendeztető száma, mely szerint Németországban a tüdövósz-halálozás 1900-ban 10000 lakosra 21 és 1910-ben már csak 13-99 volt, tehát 71-el, azaz 33 százalékkal apadt. A rengeteg áldozat pedig, mit e betegség megfékezésére Németország fordít, bőséges kár­pótlást nyer már ma is a meggyógyult és meg­javult betegek munkaképességének megnyújtá­sában. Az előrehaladtabb államok hasonirányu munkáiban tehát biztos adatokat nyerhetünk a tekintetben, hogy a gümőkór elleni védelemnél a legnagyobb anyagi áldozat is közgazdasági kárral nem jár. Az itt vázolt statisztika egy oly jelentős ered­mény (az országos gümőkór elleni védelem kor­mánybiztosa utján kapott hiteles adatok) kópét tárja elénk, melyből nyilvánvaló, hogy Német­ország már ma is azon utón halad, melyen a gümőkór elleni védelem egy pár decenum után teljes sikerre fog vezetni. Előttünk áll tehát a példa, melynek csalhatatlan számadatai ma már a laikus szeme elől is minden kételyt eloszlathat­nak az iránt, hogy a gümőkór, dacára a mai bor­zalmas képének, kitartó, tudatos munkával le­győzhető. 1910. évben a „közsegélyezósről“ irt terje­delmesebb munkálatomban a közsególyezésre szükséges pótadó-szüksógletet, ide számítva a be­tegek ellátását s gyermekvédelmi kiadásokat is 20°/o-ra vettem fel, amelyből a mai 5°/o-on felül eső részt a vagyonarányhoz mórt fokozatos adózás elvével javaslom a vagyonosabb osztályra kivetni. Ez átlag évi 40 millió korona, mit a közsegé­lyezés s az országos betegápolási alap feladatai fel­tétlenül igényelnek. Ami továbbá a lakásminimum, házi szanató­rium-kezelés berendezéséhez szükséges kiadások, községek higiénikus rendezéséhez, ivóvíz, csator- ' názást érdeklő munkálatok, újonnan építendő községek stb.-hez szükséges horribilis pénzössze­geket illeti, — ennek beszerzését egy nagy, az állam által végrehajtandó járadék, v. ahhoz ha­sonló pénzművelet segélyével képzelem végrehajt- hatónak. Ez egy komplikált pénzügyi nagy szakkérdés, minek e helyen a részletezése nem fér ezen érte­kezés keretébe. (Vége köv.) Gyermekek, holnap kirándulunk, vagy egy gyötrelmes éjszaka története. Apa: Gyermekek mars az ágyba ... Ha hol­nap ki akarunk rándulni, korán kell kelni. Zolika: Még egy kicsit hadd maradok. (Rá­néz az asztalon maradt süteményre.) Anya: Minek az ? Holnap nem tudlak kihúzni az ágyból... Pista (int az öccsének, azután alázatosan): Én lefekszem, de az anyuska fektessen le Anya (sóhajt): Gyere ... Pista (titokban föltartja az ujját, ami az öccsével megállapított jelbeszédben annyit jelent, hogy: esküdj meg, hogy az egyik süteményt nekem adod, mert én csalom el innen az öregeket.) Zolika (föltartja a két ujját.) Anya (Pistához): Na gyere .„. . Pista: Apuska is jöjjön... O takarjon be. Apa: Jó, én takarlak be ... (Mind a hárman átmennek a hálóba.) Zolika: (Biztos griffel ellopja az összes man­dulás pereceket.) Anya (kiszól): Te is gyere, fiam . . . Zolika (szelíden): Igen, anyuska ... (meg­nyomja a konyhába szóló csengőt.) A cseléd be­jön és látja, hogy az ebédlőben már nincs senki, leszedi az asztalt s így az eltűnt manduláspere- cekért holnap neki fogják ígérni a kapitányságot és „majd megnézem a kufferedet, te pancamári...“ is neki jut. Apa (visszajön, dühösen): Mit kapkodnak, mit kapkodnak? Tudod, hogy vacsora után szere­tek egy kicsit az asztalnál üldögélni... Mit kap­kodnak ? ... Anya (idegesen): Nem kapkodnak . . . Sose kapkodnak ... A cseléd egyszerűen leszedte az asztalt, mert azt hitte, hogy lefeküdtünk . . . Feküd­jünk is, mert holnap korán kell kelni... Apa: Én ilyen korán még nem tudok el­aludni ... Anya: Majd tudsz . . . Egy kicsit úgyis beszél­getünk még . .. Apa: Minek ? . . . Anya: Mert én meggondoltam ... Menjünk mégis Szobráncra ... Apa (Idegesen): Ez volt a legelső tervem, akkor persze nem kellett... Most már nem lehet. Anya: Miért? A sült csirkét nem kell át­pakolni akár a Balatonra megyünk, akár Szob­ráncra .. . (Bemegy a hálószobába és lefekszik.) Apa: (Haragosan követi.) Pista (A takaró alól, fojtott hangon): Adjál még egyet... Te, bizony Isten, négyet ettél... Apa: Aludjatok! . . . Anya: Ne bántsd őket, izgatottak . . . (Figyel.) Apa: Én is .. . Ki tud ilyenkor aludni ? .. . (Figyel.) Anya: Mi ez ? .. . Mintha valaki cukrot ro­pogtatna .. . Apa (elfujva a gyertyát): Ropogtasson. Tíz perc szünet! Anya: Alszol már? Apa: Igen . .. Anya: Szellemes, az vagy ... Csodálom, hogy kibírod . . . Újabb tiz perc! Apa: (Szép lassan elszenderedik). Pista: Papa, kérem, ha rossz idő lesz is, elmegyünk ? Apa: Nem megyünk és hallgass .. . Nagy- nehezen elaludtam és fölráztál. . . Zolika: (nyafog) Papa, kérem, én nem tudok aludni. Anya: Majd tudsz . . . Zolika: Sárika ébren van ? ... Anya:Igen... Zolika: Akkor tessék megmondani: mi Elő- india fővárosa . . . ? ügy töröm a fejemet. . . Anya: Nem tudom . .. Aludj! . .. Az apa (átfordul a másik oldalára, fólön- tudattal fölteszi a kérdést.) Tiz perc szünet! Az apa (magában): Előindia fővárosa? Mi is Előindia fővárosa? különben bánom is ón ... (aludni próbál). Az anya: (c-durban horkol). Az apa: (hiába küzködik) L-lel kezdődik . . . A nyelvemen van (töri a fejét). Pista (álmában): Adjál még egyet... Az apa (izzadva): A fene egye meg ... Lom- broso... nem, egy tudós volt... (felkölti az asszonyt.) Anya (riadtan): Mi az? Apa: Miért nem mondtad meg annak a gyer­meknek ? Anya: Mit? Apa: Hogy mi Előindia fővárosa . .. Anya: Mert nem tudom ... Apa : Mert engem kínoz . .. L-lel kezdő­dik ... ügy cseng, mint Lanale . . . Anya: B-vel kezdődik ... Mindjárt meg­mondom . . . Apa: L-el kezdődik, az biztos ... Csöndesen feküsznek és kínosan gondol­koznak. Apa: Most azért a marhaságért egyáltalában nem fogok tudni elaludni . . . Anya (hirtelen): Hopp, ón tudom, de te megszólaltál és kiverted a fejemből. Apa: Föl kell kelteni Pistát, az biztosan tudja . .. Most tanulja ... Anya : Hagyd aludni... Hopp ... Ganges ... Apa: Ah . . . Mondom, hogy L-el kezdődik ... (dühösen): Pista ! .. . Pista (álmosan): Már indulunk ... Apa: Mi Előindia fővárosa? Anya: Ugyan ne zaklasd azt a gyereket. .. Apa: Csak mondja meg .. . Pista : Debrecen . .. (elalszik). Apa: Már virrad és még semmit sem alud­tam . . . Anya: Hát aludj . . . Apa: Könnyen beszélsz .. . Hopp. Most már egészen bizonyos: B-vel kezdődik ... Budha ... Nem ... Apa (felugrik az ágyból): Nem bírom to­vább . . . Én telefonálok a háziorvosnak . . . Anya : Rosszul vagy ? Apa: Nem, de ő neki hajnalban is köteles­sége tudni: hogy hívják azt a nyomorult várost. M-r. — A magyar aviatika előmozdítása. A belügyminiszter a Magyar Aero-Szövetségnek meg­engedte, hogy az aero-ipar előmozdítása érdeké­ben folyó évi május 1-től 1914. évi május 1-ig gyüjtőivekkel és perselyekkel gyűjtést rendez­hessen. A léghajózás fontos és nagy horderejű jövőjét felismerve, a külföld is nagyobbára társa­dalmi utón, gyűjtéssel szerezte meg azokat a milliókat, amelyek alapjául szolgálnak az egyes nemzetek aviatikájának fejlesztésére. Reméljük, hogy a mi országunk társadalma is szivesen fog hozzájárulni a magyar aviatika megteremtéséhez. Történet a selyemövről. A pompás kis selyemöv először egymagában volt és csábítóan, kackiásan simult a fehérruhás leány derekához. A fehórruhás leány izgatottan járt a Szóchenyi-ligetben, sokszor körülnézett és ilyenkor a napernyőjével idegesen kaparta a ho­mokot az úton. * A filigrán napernyő egyszerre csak kíván­csian nézett föl, mert abbamaradtak a homok­fürdők. De — ó jaj — a napernyő elpirult attól, amit látott. A pirulást az emberek csak azért nem vették észre, mert az ernyő amugyis vörös volt. * Nem értem, nem értem! — csak ennyit sut­toghatott a napernyő, mert a következő pillanat­ban már kifeszítették. De megint pirulnia kellett volna, mert két fej fölé kellett árnyékot tartania. De pirulás helyett elsápadt attól, amit az a két fej ő alatta müveit. * Ezalatt a pompás kis selyemöv is kellemet­lenül érezte magát. Valami forró kéz tapadt hozzá. „Csak férfikéz lehet ilyen szemtelenül forró“ — gondolta a 'selyemöv és pillanatról pillanatra izga- tottabb lett. — Mikor pedig a kéz még jobban szorította, dühös lett: „Meg kell az embernek pukkadni.“ Szólt a selyemöv és elrepedt. * S a vége ó mi lett? Nem az éppen nem az, amit önök gondolnak, —- hanem a rendőr­ségen egy kicsinyke hir: „A Szóchenyi-ligetben ma reggel selyem- övet talált a rendőrség. Átveheti a tulajdonosa a rendőri iktatóban.“ Vájjon átveszi-e ? . .. SPORT-ÉLET. Football. Labdarugó csapatunk ma vasárnap nemzet­közi mérkőzésen vesz részt Stryjben. Ellenfele a stryji Pogon football-csapata. A szép kiránduláson a város közönsége közül is sokan résztvesznek, mint kísérők. Az eredményre kiváncsiak vagyunk, mert a lengyel csapat kitűnő formában van, de viszont a mieink is bámulatos fejlődést mutatnak. A csapatunk különben egy új erővel gyarapodott. AFővárosi Ifjak Athletikai Körének egyik kiváló tagja, Dobler József telepedett le Ungváron, aki­ben kiváló athlétát nyert az egyesület. Hétfőn, azaz május 12-ón, a Széchenyi-kerti pályán szép küzdelemré^van kilátás. A máramaros- szigeti Sport-Egylet labdarugó-csapata móri össze erejét az U. A. K. csapatával. Az eredmény kétes lesz, annál is inkább, mert a mi csapatunk a stryji mérkőzés után erősen handikapelve megy a küz­delembe. A sportközönségnek élvezetes délutánra van kilátása hétfőn, s éppen ezért felhívjuk rá a közönség figyelmét. Tennisz. Az időjárás sehogy sem kedvez a tenniszezők- nek s éppen emiatt kevés látogatottságnak örven­denek a szépen kicsinosított pályák. A vezetőség a nyár folyamán kártyaasztalokat helyez el a tenniszpálya melletti téren azok részére, akik a városi szép ligetben óhajtják délutánjaikat eltöl­teni. A harmadik tenniszpálya is készül a kor­csolya-pályán kijelölt helyen s egy hét múlva ez a tenniszpálya is megnyílik. Bajnoki mérkőzés. A keletmagyarországi kerületi bajnokság döntő küzdelmébe az Ungvári Athletikai Klub és a Nagyváradi Athletikai Klub football-csapata került be. A bajnoki mérkőzés május 18-án fog lezajlani a nagyváradi városi sporttelepen. Az ungvári sportközönsóg erősen érdeklődik e küzdelem iránt és már eddig is sokan jelentkeztek, akik Nagy­váradra leutaznak e bajnoki döntő mérkőzés meg­tekintésére. Akik Nagyváradra óhajtanak jönni, jelentkezzenek Speck Sándornál, mert ezáltal biztosíthatják maguknak a fóláru vasúti utazás kedvezményét. EGY ÓRA ALATT ELVESZI a láb kellemetlen szagát és megszünteti a lábizzadást a MITTELMANN-FÉLE LÁB VIZ. Ára egy üvegnek 1*20 K. Kaphatójjkizárólag az „Arany oroszlán“ gyógyszertárban Ungvári. A VALÓDI LILIOM ARCKENOCS csakis az »A.rany Oroszlán« gyógyszertárban kapható.

Next

/
Thumbnails
Contents