Ung, 1913. január-június (51. évfolyam, 1-27. szám)

1913-01-05 / 2. szám

6. oldal. 2. szám. U N G BOROSS karácsonyi kiállítása vételkötelezettség nélkül megtekinthető. az ó-szövetség és Zoroaster könyveiben, az indus hitregékben, a pogány mythosban, a ltóránban, beszélnek róluk a legrégibb görög és római irók, megénekelték a költök, megvannak örökitve pén­zeken, címereken, jelvényeken, okiratokon és él­nek emberemlékezet óta a közmondásokban és példabeszédekben. Vonzották az embereket eleitől fogva a szin- arany-móz és a hófehér viasz. Már Aristoteles nagy bámulója volt a méhnek. Plinius a rovar­világ királyának nevezi. A tudós Maraldi igy szól a méhről: A termószetvizsgálók által ismert összes rovarok közül legnagyobb csodálatot érdemelnek a méhek. Természeti ösztönük, a rend, mely mun­kálkodásukban nyilvánul, kormányrendszerük, szorgalmuk és müveiknek bámulatot keltő művé­szete, szóval minden sajátságaik magukra vonták a régibb és újabb világbölcsek figyelmét egyaránt. Minél inkább megismerkedett az ember a móhhel, annál érdekesebbé lett az előtte, igye­kezett megismerni az igénytelen rovar bámulatot keltő sajátságait, e kis parány csodás szerkezetét és müKödésót, az ösztön és értelem meglepő nyil- vánulásait és rejtélyeit. Sőtér Kálmán nagyhírű méhészeti Írónk A méh és világa cimü müvében költői lélekkel igy ir a méhről: „Egy porszemet a mindensógből, egy igénytelen rovart mutatok be az olvasónak; feltárom a rejteket, mely otthona e müvószrovar- nak és műhelye bámulatot keltő alkotásainak; ezt a kis családi szentélyt, mely annál érdekesebb, minél mélyebben tekintünk bele ; egy külön világ ez, benépesedve parányi művészekkel, tele meg­lepő dolgok- és tüneményekkel, tele csodákkal.“ A virágok megtermékenyítése miatt figye­lemre méltónak találhatja a móhet a mezei gazda, kertész és gyümölcstermelő. A móhekkel való foglalkozás a gazdagnak unaloműző, a szegény­nek hasznos foglalkozás, a szenvedő fájdalmainak enyhítője Mindenki talál a méhek ben valamit, ami érdekli. A theologus megtalálja benne az Isten hatalmát, bölcseségót, a legszebb erkölcsi példákat; a politikus a legtökéletesebb kormány­formát ; a művészek, mathematikusok — az épít­kezésben nyilvánuló magas művészetet, a kifogás­talan mértani idomokat, a pedagógusok pedig a legszebb példákat találják fel benne. Nem csoda tehát, ha a mythologiában Prio- pus — az erdők és kertek Istenének oltalma alatt voltak; sőt a keresztény vallás is különös pártfogásába vette a méheket, — a kegyelt álla­tok sorába emelte, Szent Ambrus a méhek védő- szentjévé tétetett. Szigorú törvények oltalmazták, királyok és VIII. Orbán pápa is jelvényökül vá­lasztották. A francia császári palást arany-móhek- kel volt diszitve. Mária Terézia törvényül mon­dotta ki: „Aki a móhet megsérti, minket sért meg“; tehát uralkodása alatt a méhek hántása, felség- sértés gyanánt voit büntetve. És nem méltán-e ? Hiszen a méh jelképe a symbolicában a halhatat­lanságnak, az erkölcsi és anyagi tisztaságnak, a szorgalom-, rend-, előrelátás és kötelességérzetnek, a háziasság- és takarékosságnak, az önfeláldozás-, bátorság-, éberség-, kitartás- és okosságnak, a terv- és célszerűségnek, az ízlés- és művészetnek. Az ily kitűnő tehetségekkel megáldott parányi rovarnak csodálói csakhamar megirták róla ta­pasztalataikat. Mago, Kárthágó uralkodója, 2500 óv előtt irta meg azokat. Huber, korának nagy móhismerője 100 évvel ezelőtt joggal mondhatta, hogy sem nemzetnek, sem országnak nem akadt annyi történetírója, mint e szorgalmas rovarok köztársaságának. Mindezek dacára a méhek belélete, szaporo­dása, munkálkodása ezredéveken át mély titokba volt burkolva, úgy hogy 1752-ben Schvammerdam felbontván egy anyaméhet s abban petéket talál­ván, tudta meg, hogy az az anya. 1701-ben Nagy- váti János a herét még öszvérnek nevezi, mely­nek rendeltetése az, hogy az ifjúságot neveljék, mint száraz dajkák és ezen állítását 6 pontban meg is okolja. Ugyanő mondja, hogy a méh szipja (orra) arravaló, hogy a virágok porát vele össze­seperje. A viaszt szerinte mézből készítik, de már tudja, hogy azt a méhek a potroh gyűrűin izzad­ják ki; azt mondja, hogy a mézet külön-külön- féle megdöglött állatokból is hordják. (Sietek meg­jegyezni, hogy ez nem igaz.) A sült kappant is, mint méhtáplálókot említi. Vannak méhészek, kik ezt még most is hiszik. Sok ily csodálatos okoskodásokat találhatunk a régi méhészeti íróknál. Sok megfigyelés-, tapasz­talat- és vizsgálódásra volt szükség, hogy a méhe­ket, s azok munkálkodását megismerhessék, de a legfőbb kérdések addig nem voltak megfejthetők, mig a méhészet nagy mestere, dr. Dzierzon 1846—-1856-ig meg nem alkotta a keretes kaptára- kat, ki báró Berlepsch és több tudós által támo­gatva mélyebb betekintést nyert az évezredeken át titkos homályba; ekkor tisztulhatott meg a méhészet igen sok téves véleménytől. IRODALOM. * Hináros. Herceg Ferenc ezzel a címmel uj re­gényt kezd a magyar családok kedvelt hetilapjában, az Uj Időkben, amelynek újévi számában, a lap élén már ott találjuk az illusztris iró gyönyörű munkájának első folytatását. A magas színvonalú kitűnő hetilap tartalmából kiemeljük Gárdonyi Gézának, a kiváló Író­nak .Csakugyan ember“ cimü elbeszélését, amely az uj magyar irodalomnak valóságos gyöngye. A magyar iróvilag szine-java legsikerültebb alkotásaival keresi fel az Uj Idő kei, amely e héten közli még Szomaházy István derűt sugárzó novelláját (Jancsi külügyminiszter lesz) és Lövik Károly művészi elbeszélését, melynek oime „A bajó“. Farkas Pál „A körorvos feljegyzéseit“ folytatja Nógrády László pedig a modern gyermek­ről ir. Egész bokrétára váló vers, kép, st . tarkítja még a lapot, melynek előfizetési ára negyedévre 5 K Kiadóhivatal Budapest, VI., Andrássy-ut 16. KÖZGAZDASÁG. A méh. Irta Bacskay Sámuel. A méh igénytelen kis rovar, de oly csodás tehetsége van, mely felemeli őt az állatvilág fölé, ezért világhírű természetbúvárok vizsgálták gór­csöveken, tanulmányozták munkálkodásaikat, és bár a méhészeti irodalom már is igen nagyterje- delmü, mégis folyton újabb felfedezések jönnek létre úgy az elméleti, mint a gyakorlati méhészet­ben; és'minél jobban haladunk előre, annál in­kább látjuk, hogy igen sok még előttünk titok. Azt tudjuk, hogy a méh gyűjti az illatos és kedves izü mézet és az oly sokféle változatban felhasznált viaszt, de magát a méhet igen kevesen ismerik. Tekintsünk be azért a méhek világába. Mikor keletkeztek a méhek ? E kérdésre igy felelhetünk: A méh keletkezése azon időszakra esik, midőn a lehűlő föld állati szervezetek fejlő­désére alkalmas lett, de bár a föld fejlődésének második korszakából 1600 ősvilági rovar ismeretes, ezek között a mézelő méh, — az egyetlen rovar, melyet az ember nem tud nélkülözni, — még nem található fel; tehát a mézelő méh, mint a rovar­világ magasabb fejlődésü alakja, későbbi szárma­zású, csak a 3-ik korszakban kezdett létezni, midőn az őstalaj virágtalan növényzete a virágzóknak kezdett helyet engedni, midőn a virágok már illatárral tölték be a levegőt. így a méh egykorú az emberrel, kinek a rovarvilágból egyetlen kísé­rőjévé, — egyetlen házi barátjává lett. Hogy az ember lótrejövetele óta folytonosan foglalkozott a méhekkel, igazolja az, hogy ameny- nyire az emberemlékezet terjed, minden helyen, minden korban találkozunk velők. Az irás leg­régibb példányain, az ó-egyiptomi és assyr hie­roglifeken ott vannak a méhek, mint a királyság, vagy alattvalói hűség fogalmának kifejezői. A 4 ezer éves papyrusokon a méz már mint gyógyszer emlittetik.A pogány népeknél Vischnu isten megjelenésének egyik alakja a kék méh, s paradicsomában csendes méhzsongós tölti be az illatos levegőt. A mohamedánok kiránjában az állatok közül a méh az egyetlen, melyhez Alláh közvetlenül szólott. Találkozunk a móhekkel már A méhfajok számát dr. Schmarda 16 ezerre, a mézelő méhfajok számát mintegy 2 ezerre teszi, melyekből Közép-Európában 600 faj van. Miként keletkeznek a méhek ? Érdekes e tárgy­ban a régiek véleménye. Sámson az általa meg­ölt oroszlán csontvázában néhány nap múlva méheket és mézet találván, sokan úgy hitték, hogy a méhek úgy keletkeznek, mint a döglegyek. Az egyiptomiak a bikát és móhet Apis-nak nevez­ték, ebből sokan azt következtették, hogy a méhek döglött bikák maradványaiból keletkeztek; igy Virgilius, Varró, Origenes és több jeles iró, sőt lehetségesnek tartotta Szent Ágoston is. Sokan azt hitték, hogy trágyából származnak, mert tavasz­kor felkeresik a méhek a trágyahelyeket, hogy sótartalmú nedveket gyűjtsenek. Igen jeles tudó­sok szerint növónynedvekből, mézből és mézgá- ból, a nád és olajfa virágairól gyűjtik magzataikat. Most már a mozgatható kerettel biró kap­táraidban meggyőződhetünk arról, hogyan kelet­keznek a méhek. Az anya által a sejtekbe lerakott petékből, — a meleg és népesség szerint, — 60—72 óra alatt kikelnek az álcák. A munkás-móh és hereálcák átlag 6 nap alatt, az anyaálcák 7—8 nap alatt fejlődnek ki, s ekkor a munkás-móhek befedik a sejteket; az álcák bábbá lesznek. Áz anya 8—9, a munkások 10—12. a herék 15—17 nap alatt fejlődnek ki tökéletes rovarokká. A méhek élettartamát a régiek 10—30 évre tették, most már tudjuk, hogy az anyák élete 3—5 évig tart, de tenyószképessége csak 2Va év. A munkások elölhetnek 9—10 hónapig, de munka idején csak 10 hétig, rendesen 16-ik nap mennek ki munkára és igen sok elvész mindjárt első út­jában. Szükség van tehát arra, hogy egy népes családban az anya naponként 2 ezer petét rakjon le. A herék élete májustól julius végéig tart. A méhek családjában tehát 3 féle egyed van. U. m.: az anya-, munkás-méh és here. A méh táplálkozik. A virágok porodáit rágo- nyaikkal feltörik, s a port a szájokban levő nedv­vel vegyitik, s hátsó lábaikon levő kosárkába rakják. A virág kelyhóben levő édes nedvbe szip- jokat betéve, a nedv azon felszökik, s a fejen és toron keresztül a potrohban levő mézgyomorba vezettetik. Ha ez megtelik, a méh haza röpül, ott a 2 hátulsó lábon levő virágport a sejtbe be­tapossa, a mézet mézsejtbe ömlesztik be, melyből a vizrész a melegben elpárolog, ekkor viasszal befödik, és midőn már csak egy kis nyílás van, fulánkjukból egy kevés hangyasavat bocsátanak be, hogy ez a mézet megromlani ne engedje. Egy kg. méz beszállításához 33 ezer méh szük­séges. A méhek a mézet és virágport megeszik. Ha szükség van sejtek építésére, a nyugalomban levő méhek potroh-gyürüiken kiizzadják a viaszt, az apró lemezkéket a méhek összeszedik róluk s az építőknek által adják, hogy sejteket készítsenek belőiük. A mózgyomor összeköttetésben áll a belek­kel a gyomorszáj által, mely tetszés szerint ki­nyitható és bezárható. Minthogy a méh a virág­port is a raózgyomron keresztül veszi magához, ha virágport akar enni, a gyomorszájat a móz­gyomor felső részéig felhúzza, igy a virágpor egyenesen a belekbe jut, s a mézgyomor tisztán marad. A méh fegyvere a fulánk, mely a potroh vé­gén foglal helyet. Maga a futónk 2 részből áll, ezek között van a móregvezető csatorna, melyen szúráskor a méreg (hangyasav) a testbe ömlik, s fájdalmat, daganatot okoz. De sok volna mindazt elmondani a méhről, amivel ezeken felül birnak. Az újabb időkben nagy haladást tett a ma­gyar méhészet, bár Horthy Miklós már 1636. év­ben latin nyelven kiadta méhészkönyvét és bár Nagyváti János már 1782-ben Lőcse mellett gr. Csáky erdejében fekvő és álló fenyőládákat látott, melyekbe fiókokat raktak, melyeket kihúzni vagy betolni könnyen lehetett, de előtte ezek semmit sem értek. Toldy 1773-ban már ugyan azt mondja, mint 70 évvel később dr. Dzierzon, hogy az üres lépek legjobban értékesíthetők, ha a móheknek vissza adatnak. Szarka Sándor 1844-ben kiadott munkájában említi, hogy többek méhesében kere­tes köpük voltak, de csak akkor kezdett a kere­tes kaptár elterjedni, midőn dr. Dzierzon az 1845—1856. években báró^Berlepsch és a Bienen- Zeitungban a legjelesebb méhészek közölték is­mereteiket, s a keretes kaptárt ismertették, de azért Mária Terézia óta egy századon keresztül csak tengődött a méhészet hazánkban, mert a hatalom figyelmét és pártfogását megvonta tőle, egyes emberek küzdelme pedig hasztalan. Nagy hálával tartozik azért a magyarországi móhészközönség Darányi Ignác volt földmivelós- ügyi miniszternek, ki beismerve, hogy a méhé­szet milliókat jövedelmezhet a hazának, nagy­mérvű segélyezése és bölcs intézkedései által új életre keltette a méhészet ügyét, s egy új, szebb kereskedése ajáni hordós káposztát, lencse-^borsó, szflva­fózelékeket, házilag készített szilva- és baracklekvárt, paradicsomot, valamint szűri tolt gombái és akácmézet* ■*■■■ Friss teasiitemények, cukorka-különlegességek, rumok, teák és likőrök. Jetenként kedden friss Jescheni tea-vaj és mindennap friss Xarla-teavaj. — peg vacsorák, hentesáruk, sonka és felvágottak. Asztali és pecsenyeborok.

Next

/
Thumbnails
Contents