Ung, 1912. július-december (50. évfolyam, 27-51. szám)
1912-12-25 / 51. szám
6. oldal. 51 szám. még a közgyűlés, melynek végeztével a főispán bejelentette, hogy dr. Nagy József szolgabirót tb. főszolgabíróvá nevezte ki. A' főispán éltetésével a közgyűlés déli 12 órakor véget ért. _____ § Újítás a vármegyei ügyek ellátásánál. Érdekes újításról számolt be a vármegye alispánja a folyó hó 18-án megtartott vármegyei közgyűlés elé terjesztett évnegyedes jelentésében. A földmivelésügyi kormány ugyanis a jövő év január 1-től kezdve életbe léptette az 1912. évi XXIII. t.-cikket, mely törvény a vármegyei gazdasági ügyek előadását a gazdasági felügyelőségek vezetőire bízta. Uj állami funkcionárius vonul be tehát a törvényhatóságok életébe s ezáltal újabb csákányütés éri az autonom vármegye omlatag épüle- letét. Az uj intézkedés különben rendkívül fontos köz- igazgatási érdeket szolgál s igen üdvös reformlépés a közigazgatási ügyek ellátása terén. A vármegyei törvényhatóságok ugyanis az uj tisztviselőkben szakképzett előadókat és gazdasági szaktanácsadókat nyernek, s a jogi erők felszabadulnak azon teendők végzése alól, melyek tulajdonképpen nem jogi képzettséget, hanem mindenekfelett szaktudást igényelnek. § Uj törvényhatósági bizottsági tagok. A f. hó 20-án megtartott törvényhatósági bizottsági tagválasztás alkalmával a következő törvényhatósági bizottsági tagok választattak meg: 1. A pálóci kerületben Pásztor János szolgabiró. A szobránciban Kiss Dezső kir. pénzügyigazgató, a nagybereznaiban Hauptman Gyula körjegyző, a szerednyeiben Petrik Jenő g. kath. lelkész. VÁROSI ÜGYEK. Gyors lépésekkel — előre! Irta Gaar Iván. Az 1891. év október havának utolsó napján, 8 fokos hideg dacára, fűtetlenül futották be a vasúti kocsik a budapest—ungvári utat, s én testben erősen megfázva, a lehető legrosszabb kedélyhangulatban érkeztem Ungvárra, az azóta már uj otthonommá lett városba. A kép, ami akkor elém tárult, egyáltalán nem volt biztató, — sőt határozottan lelki fázást is okozott, annyira, hogy teljesen letört, elcsüggesztett, — valósággal kétségbeejtett. — Hogyan? hát ez lenne Ungvár? Ez lenne az a város, ahol nekem dolgoznom kell, hogy magamnak és családomnak megélhetést biztosítsak? Ilyen és hasonló gondolatok töltötték el egész valómat s midőn másnap levélíráshoz fogtam, hogy enyéimet ide érkezésemről tudósítsam, — midőn azt szerettem volna papírra tenni, hogy: jertek, jertek mihamarabb, mert itt is szép az élet, szülővárosunk helyett kellemes otthon vár itt reátok, — akkor lehor- gasztott fővel, a jövő bizonytalanságára gondolva, azt voltam kénytelen írni nekik: hogy itt vagyok ugyan, de csalódásokkal telten, ahol nem találok egy biztató pontot, mely az uj otthonnak révébe segítsen! . . . Huszonegy év múlt el azóta, s visszatekintve ez időre, valósággal meglepő az a gyors haladás, ami Ungvár város külső képét előnyösen megváltoztatta. A rendezett utcák, terek, az újonnan emelt hatalmas köz- és magánépületek, szállodák, az Ung mentének részbeni rendezése, az uj vasútvonalak, a villanyvilágítás, mind, mind hozzájárultak, hogy Ungvár külsőleg igazi városi jelleget nyerjen. S ma már tényleg ott vagyunk, hogy joggal nevezhető városnak Ungvár. amennyiben nagyrészben nyújtani képes mindazt, amit kényelmi, vagy más okokból egy várostól úgy annak lakossága, mint az idegen, joggal elvárhat. De nemcsak a külső kép változott meg! Megváltozott bizony — és pedig előnyösen — a közszellem is, mely huszonegy év előtt még nagyon is az egyesek túlhajtott befolyása alatt állott. Huszonegy évvel ezelőtt, s ezt követőleg még néhány éven át ugyancsak nagyon ritka eset volt, hogy a képviselőtestületi tagok egyike-másika máskép mert volna gondolkozni és cselekedni, mint ahogy a nagy többség felett rendelkező nehány vezérférfiu a jelszót kiadta! Gúny, nevetség tárgyává tették az illetőt, s ha ez a fegyver nem használt, igyekeztek őt szép szóval érdekkörükbe vonni, s ha ezzel sem értek célt, a minden téreni zaklatás, üldözés következett. Hogy milyen volt általánosságban a városi közszellem akkor, elég legyen például felhozni, hogy a képviselőtestület választott tagjai közzé csak azok kerülhettek be, akiket a vezérférfiak jelölésükkel támogattak. A választás napján az összes városházi alkal mazottak, írnokok, dijnokok, becsüsök, végrehajtók, mind-mind mint szavazóiap-osztogatók voltak kirendelve, de egyúttal arra is felügyeltek, hogy a szavazók, — de különösen a polgári elem részéről szavazók — ne javítsanak a jelölt-névsoron. S jaj volt annak, aki javítani mégis merészelt! Ez, a képviselőtestületi tagok egyéni elhatározását annyira bántóan lenyűgöző hatalmaskodás idézte elő TJ1T Gazt a szomorú állapotot is, mely laktanya-kölcsön név alatt még ma is sújtja a közönséget, holott módja lett volna a városnak a szükséglaktanya házilagos építése helyett egy normal-laktanyát a közönség minden megterhelése nélkül felépittetni. Nem állítom ugyan, hogy a város ügyeinek közvetlen intézésével megbízott férfiakból ma már teljesen kihalt volna az a zsarnoksággal majdnem egyenlő uralmi vágy, mely hosszú időn, évtizedeken át lehetetlenné tette a saját akaratukon kívüli óhaj vagy indítvány testet öltését, — de azt igenis határozottan ki merem mondani, hogy olyan javaslatokat ma már nem lehetne keresztülhajtani a képviselőtestületben, melyeknek a nagyközönség érdekével ellenes céljai kimutathatók lennének. És ezt mind a gyors léptekkel előre haladó közszellemnek, s ebből eredőleg a képviselőtestületi tagok nagyobb önállóságának, férfiasabb gondolkozásának, s a vélemények nyilt kifejezésre juttatásának tudom be, — mely közszellem hogy már idáig fejlődött, ebben nem csekély része van a ma jubiláló Ungnak, mely hasábjait mindig megnyitotta a köz érdekében történt felszólalásoknak, sőt nagyon gyakran maga mutatott rá azokra a teendőkre, melyeknek teljesítése a város haladása, fejlődése érdekében feltétlenül kívánatos volt s nem ritkán tette igazságos kritika tárgyává azokat a törekvéseket, melyeknek megnyilvánulása a város érdekében történőnek jeleztetett, mindamellett keresztülvitel esetében nem a köznek tett volna szolgálatot. Az eddigi haladás azonban még nem teljes. A köz iránti meleg lelkesedés, a város ügyeinek intézésében való közvetlenebb működés, a napirendre kerülő tárgyak előzetes megismerésére való törekvés még kell, hogy még fokozódjék, mert a félúton meg- állani nem szabad. Küldöttség a belügyminiszternél. Ungvár város képviselőtestülete elhatározta, hogy az államsegélyben való fokozottabb részesedést elérendő, küldöttséget meneszt a belügyminiszter- és a döntésre illetékes osztályok vezetőihez, kik előtt azon különleges okokat, melyek a kérést indokolják, feltárja. Kiküldötte a szükséges felvilágosítások megadása és a kérelem előterjesztése céljából Berzeviczy István rendőrkapitányt, dr. Sajó Elek t. ügyészt és Mérő Vilmos adóhiv. főnököt. Egyben felkérte gróf Sztáray Gábor főispánt a j küldöttség vezetésére. A sürgős és halaszthatlan ügy- : ben a főispán — bár a személyes megjelenésben a vármegyei közgyűlés miatt akadályozva volt, — rögtön : sürgönyileg intézkedett, a küldöttséget bejelentette és Rónay Antal valamint Kende Péter országgyűlési képviselőket a részvételre felkérte. Első nap Pekáry Ferenc min. tanácsosnál járt el a küldöttség, hol a város kérését Berzeviczy István terjesztette elő. A küldöttséget a min. tanácsos már várta és nagy figyelemmel hallgatva meg az előterjesztést, azon kijelentést tette, hogy ösmeri Ungvár speciális helyzetét, kész azon okokat, amelyek a kérelem támogatására felhozattak, a legmesszebbmenőleg honorálni. Kijelentette azonban azt is, hogy a rendőrség fejlesztésére szánt egy millió korona felosztására bár az ő főosztálya teszi meg a javaslatot, a döntés a városi főosztályban történik, ezért ott is helyénvalónak látja a kérelem kellő megokolását. Innen a küldöttség, a részletek megbeszélése után, kellemes benyomásokkal ment az országházba, hol Rónay Antal orsz. képviselő mutatta be a küldöttséget Lukács László belügyminiszternek. A kérelmet Berzeviczy terjesztette elő. Itt csatlakozott a küldöttséghez Kende Péter, ki melegen ajánlotta a város kérelmét a belügyminiszter jóakaratába. Másnap reggel Va 10-re már a rendőri főosztályba volt rendőrkapitányunk felrendelve, hol 1 Va óra hosszat a rendőrségnekállamositás esetén való szervezetére nézve folytatott vele eszmecserét a főosztály vezetője. Aztán megfelelő utasításokkal a városok segély-ügyének referensénél Kiszelyi b. ü. m. titkárnak terjesztette elő Berzeviczy a tényállást jó félórán át. A referens jóakarata biztosítva van. Ez alatt a képviselőházban megkésett küldöttség Samassa Adolf min. tanácsosnál, a városi főosztály egyik vezetőjénél tisztelgett, hol előbb Kende Péter, majd szakszerüleg Mérő Vilmos adta elő a város kérelmét. A min. tanácsos a legmesszebbmenő előzékenységgel fogadta a küldöttséget s megadta azon utasításokat, amelyek teljesítésével kellően biztosítani lehet, hogy a város eddigi áldozatainak kárpótlásaképen a rendőrség fejlesztésére szánt 10,000 koronán kívül, a kiosztásra kerülő négy millióból, külön az eddigi segélyen felüli összeget kaphasson. Ezen útbaigazítások alapján a pótkérvény már fel is terjesztetett. Tekintettel arra, hogy a döntésre illetékes s az ügyet előkészítő osztályok vezetőiben nem csak jóindulatú, indító okainkat kellően mérlegelni óhajtó előzékeny férfiakat talált a küldöttség, — de úgy Pekáry, mint Samassa min. tanácsosok ungmegyei konekciók- kal bírnak, feleségeik ungvármegyeiek, ami az irántunk és ügyünk iránt való jóindulatot csak emelheti. Ezen tisztelgés alatt Berzeviczy rendőrkapitány eljárt a pénzügyminisztériumban, a város azon kérvénye ügyében is, amellyel a házadómentesség kiterjesztését kérte. Szabó osztálytanácsos fogadta a város küldöttét, azonban az ügy még e hó 7-én el volt intézve, még pedig kedvezőtlenül, mert a kérelem szabálytalan a törvény és az illetékes miniszteri rendelet intencióival ellentétben áll. A küldöttség azon kérdésben, mely a kiküldésre alapot adott, a legnagyobb körültekintéssel és lelkiismeretességgel járt el, alapos tehát a remény, hogy a tapasztalt jóindulat mellett a kérelem teljesítve is lesz. Feltétlenül szükséges azonban, hogy a közeli 5—6 hét alatt úgy a városi tisztikarból, mint a főispán és az országgyűlési képviselők közül aki Budapesten megfordulhat, a referenseknél eljárjon. Elutasított kérelem. A pénzügyminiszter nem találta teljesíthetőnek Ungvár város azon kérelmét, hogy a képviselőtestület által kijelölt tereken és utcákon építendő legalább egyemeletes házak a törvénybiztosi- totta állami adókedvezményen felül még három évi pótadómentességben részesittessenek, mivel az ily kedvezmények csakis egész utcasorok építése alkalmával adhatók meg. Közgyűlés. A képviselőtestület e hó 30-án és 31-én folytatólag délután 3 órakor rendkívüli közgyűlést tart. A tárgysorozatból kiemeljük a következőket: Elnöki előterjesztések. — A vízvezeték ügyében a m. kir. belügyminisztérium műszaki osztályának átirata értelmében való további intézkedések iránti határozat hozatal. — Az Ungpart falán létesítendő vaskorlátok felállítására vonatkozó versenytárgyalás eredményének elintézése. — A rendőrség- és szolgaszemélyzet részére szükséges ruházat előállítására hirdetett árlejtés eredményéről a r kapitányi hivatal jelentésének tárgyalása. — A hatósági husszék felállítása tárgyában tett tanácsi intézkedés jóváhagyása. — A villanyvilá- gitási ügyben tett tanácsi intézkedés jóváhagyása. — Az 1913. évi költségvetés tárgyalása. Uj elmebetegosztály létesítése iránt tett felterjesztést a kórház igazgatója a belügyminiszterhez, s e fel- terjesztést úgy a városi képviselőtestület, mint a törvényhatósági bizottság pártoló határozattal látta el. Most érkezett le e felterjesztésre a belügyminiszter válasza, mellyel közli, hogy az uj elmebetegosztály létesithetése ügyében kért államsegély iránti kérelmet csakis a költségvetési törvény szentesítése után fogja tárgyalás alá vehetni; mivel azonban az ungvári közkórház a jelenleg folyamatban levő uj építkezésre a közel múltban is jelentékeny anyagi támogatásban részesült, már szükségesnek látja megjegyezni, hogy az ungvári közkórháznak újabb állami támogatással való kibővítése csak az egész országra nézve részletesen megállapítandó kórházépítési programm kivitele alkalmával kerülhet sorra. A tözkórház 1913 évi ápolási napidijait a belügyminiszter 2 korona 24 fillérben állapította meg s egyúttal az 1913. évi második felétől kezdődőleg 5 irgal- masnővéri, 2 takarítónői, 1 vizsgázott fűtői, 1 hetesi •és 1 mosócselédi állás rendszeresítését jóváhagyta, ellenben nem engedélyezte a kórházi tisztviselők és alkalmazottak részére megállapított családi pótlékot. HÍREK. Tájékoztató. Dec 36. A Kath. Kör felolvasása d. u. 5 órakor a r. kath. fiúiskolában. 39. Előadás a jövedelemadóról este 8 órakor a Kereskedelmi Csarnokban. 30. és 31. Városi közgyűlés d. u. 3 órakor. Jan. 18. Az Ungvári Dalárda hangversenye. Kebr. 1. Az Athletikai Klub mulatsága. 3. A Kath. Legényegyesület mulatsága. 4 Társaskör (Kaszinó) könyvtára nyitva van kedden d U. 5— 6 óráig. A Kereskedelmi Csarnok könyvtára nyitva van szerdán d. u. 6— 7. és vasárnap d. e 11 —12 óráig. a Népkönyvtár a Drugeth-téri áll. iskola épületében nyitva van minden vasárnap d. e '/,10— */j2 óráig. A magyarországi munkások rokkant- és nyugdíj-egyletébe minden hónap 1-ső és 3-ik vasárnapján délelőtt 10 — 12-ig van befizetés és beiratás az ipartestület helyiségében — Az „Ung“ mai számával tölti be az 50-ik esztendőt. A lefolyt esztendők tanúbizonyságok arra, hogy lapunk kulturmissziót teljesített, hogy Ung vármegye fejlődésének minden legcsekélyebb mozzanataiból kivette a részét. Célunk továbbra is az lesz, hogy a társadalmi tényezőket összhangba igyekezzünk hozni fontos nemzeti és közjelentőségü érdekeivel. Igyekezünk továbbra is a becsület, a tisztesség, az igazság érvényesülését szolgálni, hogy fenntartsuk lapunkat ama komoly és számottevő magaslaton, ahonnan érintetlen tisztaságban jogosan gyakorolhatunk bírálatot egyesek és intézmények közérdekre kiható működése fölött. — Kérjük a közönség erkölcsi és anyagi támogatását. ff ______f A legjobb porosz jf^C7F 1VT bármily mennyiségben .*** szalon fűtő IMJiJZjLIM legolcsóbban beszerezhető' Preusz Sándornál, Könyök-utca 10. Telefon 68.
