Ung, 1912. július-december (50. évfolyam, 27-51. szám)
1912-07-21 / 29. szám
50 évfolyam. — 29. szám Megjelenik minden vasárnap Ungvár, 1912. julius 21 Előfizetési feltételek: Csak az „Ung“ lapra Egész évre . . 8 K Negyedévre . 2 K Félévre .... 4 K Egyes szám . 10 f. Amerikába : Egész évre .... 10-60 K „Ung vármegye Hivatalos I.ap“-jával együtt Egész évre 14 K — Félévre .... 7 K Ung vármegye Hivatalos Lapja az „U n g“ mellékleteként megjelenik minden csütörtökön. Hirdetések úgy az „Ung“ mint „Ung vármegye Hivatalos Lapja“ részére - továbbá magánosok részéről az előfizetési pénzek a kiadóhivatalba, Székely és Illés könyvkereskedésébe küldendők. Nyllttér soronkint 40 fillér. A nyilttér és a hirdetési dijak előre fizetendők. Kiadóhivatal! telefonszáni II. AZ ÜNGMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Szerkesztőség: Kazinczy-utca l-sö szám. Felelős szerkesztő : BÁNÓCZY BÉLA. Segédszerkesztő: DEÁK GYULA. Kiadóhivatal: Székely és Illés könyvkereskedése. Terjed az uzsora. Megáll az eszünk, rotációs kereke halt-ot kiált, annyiszor hallunk unalmas, alantas, közönséges szellemességü szójátékokat. Ha a kávéházban kapucinerért orditol, a piccoló-gyerek kezébe kacagva felel: mindjárt, s várhatsz epés bosszúsággal az Illustrierte Zeitung-okat böngészve egy uj félóráig. Legalább ez uj. Sőt most már szellemeskedik az utca is. A deszkákról -kijön az elébb rajongásig ünnepelt hős a corsette-re s az européer világfi nyugodt biztosságával, arcán előkelő, semmitmondó nyugalommal sétál. Valaki fölismeri és elkiáltja magát: éljen Beregi. A visszhang reagál s válaszol a túlsó oldal: féljen Pereki! így. A nevet kificamítja, a boltajtókra karikatúrákat rajzol. Azt tanulta az inasiskolában. Az utca szellemes. Banális, lapos, durva, taplós, üres, száraz, sivár, de mégis mondhatnám, a fejlődő, a zsuppokat rázogató város első élet-jele. Köszönjük szépen, nem kérünk belőle. A szeme kidülled, a nyakát belecsavarintja, de szellemes. A szavakat kitépi ősi Kazinczy-ágyukból s mint önálló jelenségeket viszonyba hozza a többivel, anélkül, hogy gondolna az értelmükre. Az öregek fecsegése s a csecsemő bámész figyelme találkozik a szójátékos-ban. Ezek az emberek tulajdonképen ellenképei az igazi szellemes embereknek, akinek fölénye az, hogy nem szavakban, hanem fogalmakban gondolkozik és éles, eleven megfigyelőképessége. világképe van. Boccaceió a Decameron- jában, ha valakit nagyon megvet, szójátszóvá tesz. Akármelyik vicclap, ha volna üzleti érzéke, szerződtetné őket udvari Bolond Istóknak. Szinte hovatovább kóros jelenség. Villamos fonalak feszülnek a tömeg és a szikraadó battéria, a szójátszó közölt. Szójáték ollenszójátékot szül. Mint a villám : szétfut vidékre, fölcsillan, ragyog egy-kót napig, azután meghal, mint a tiszavirág. Pap Zoltánt Tiszalök küldte be a parlamentbe s Tisza lökte ki Nem is olyan rossz, ba elgondoljuk. Csak volna gondolati értelme. Képviselőválasztásoknál valósággal szócsata folyik le a küzdő pártok emberei között. E kétes értékű szellemességek egy pillanatra megállítanak. Látszik, hogy a ma élő időgépje Maccbiavelli rohanó századában nem gondolkodik, nem ész irányítja cselekvését, hanem csak puffogó perifrázisokban beszél, nem figyelve az értelemre. Nagy elösegitői a megrendelésre dolgozó ki- nema-rímgyárosok, az élclapok kávéházi költői. Figyeljünk csak: egy ősz inte, hogy legyek őszinte, mert ő szinte, őszinte. Torz. Mosolyogni kérem ’ássan! . . .Az első őszi rózsa. Sok-sok idő múlva, Ha majd egyszer újra Találkozom véled, Amikor már nagyon Megviselt az élet. r Amikor mindketten . , , Fáradtan, megtörtén Temetőbe vágyunk. Ahol már vár reánk Hideg siri ágyunk. S mikor nem találod Sok porba hült álmod Lent a földön itten, Esengve Te hozzád, Azt az őszi rózsát, Első fehér rózsát Lábaidhoz hintem. * Megfognak ölni az éjszakák. Melyeket ébren-álmodva átvirasztok. Megfognak ölni az álmatlan álmok, S a lelketlen lelki harcok. Megfognak ölni a vágytalan vágyak, Tűzpiros kedvem már szürkére bágyad, S porba sújtva he\er a sólyomröptü „Oh én szegény gazdag [remény: Oh én gazdag szegény!" Kobzos. A hitelmegvonások és az azokkal kapcsolatos súlyos pénzügyi viszonyok már is megteremtették szomorú következményeiket. Rohamosan terjed különösen a vidéken az uzsora. A vidéki pénzintézetek, ezek a sokszor érdemetlenül és ok nélkül meghurcolt hitelközvetitő intézetek, kénytelenek a helyzet hatása alatt a lehető legszűkebb keretek közé szorítani munkásságukat. A legtöbbje tartja a régi hiteleket, de -újakat nem engedélyezhet. Ámde a hitelélet nem szünetelhet, folytonosságát kénytelen fentartani, mert egyébként megállásra lenne kényszerűvé az egész gazdasági tevékenység. De már azért sem szünetelhet, mert a pénzintézetek visszafizetésekre kényszerűtekén a fővárosi nagybankok által, maguk is kénytelenek a visszafizetéseket követelni. Ennek az a természetes következménye, hogy a tőkék felett nem rendelkező gazda, iparos vagy kereskedő kénytelen — kötelezettségeinek eleget teendő — ott venni hitelt, ahol az rendelkezésre áll. Mivel pedig pénzintézet nem ad, folyamodik ahoz, akinél megneszeii az elhelyezésre alkalmas pénzt. Kapcsolatban az imént leirt körülményekkel, nap-nap után azt tapasztalják a vidéki pénzintézetek, hogy a betétek megfogynak és keresve hovaforditásuk helyét és alkalmát, megállapították, hogy a kivett betéteknek csak egyrésze az, amely visszafizetésekre fordittatik, egy másik jelentékeny része azoknak a hiteleknek a kielégítésében keres elhelyezést, amelyek a pénzintézetek által nem elégittetnek ki. Ä betevők számottevő része kiszedi betéteit a biztos helyen gyümölcsöző, de legföljebb 4—5 százalékos kamatot fizető pénzintézettől és megkezdi tőkéjével a magánüzérkedést. Teszi Poétanők. Fölnézek a tárca fölé. A legtöbbször az érzel- messég csillogó tündérfátyolával átszőtt, nemes, antik palináju, csengő rithmusu költemény üti meg szememet, mely fölé vagy alá ka, ke, csa, cse, ca, ce, a, e ne- vecske van aláírva. Mind többen lesznek a költőnők. Gyulai Pál vagy 40 évvel onnekelőtte azt mondta, hogy főzőkanalat az asszonyok kezébe, nem pedig iró- tollat, mert a nő-azért ir, mert boldogtalan, vagy azért boldogtalan, mert ir. Ma már megfordult az idők kereke. Pálfordulása. Ma már nemcsak Amerikában, nálunk is, az irás egyike a legkedveltebb női pályáknak s ha ez a mennyiségbelileg imponáló kifejlettség nem is termelt minőségben is maradandót, mégis felszínre vetett egy Sand Georgest, — Elliot, a szentimentális Marlitt, kinek művei iskolás leányaink padalatti olvasmányaihoz tartozik. Nálunk a nagyzoló B Bajza Lenke, az orvosok közt kalandozó Szentimrey Mártha, a bánatos Krüzselyi Erzsiké, a megtért bűnös Erdős René és sokan. Ifjúkori hevükben poótanőink fantáziája szerte csapongva repül. Szeretik a sastollas plánétákat. Egyik végletből a másik szélsőségbe esnek, sőt néha 50 percentre ki is egyeznek, azok érintkeznek is a neo- impresszionista eszméik, a francia közmondással tartván : Extrema se tonchent. Persze férfi-öntudatunk ma még fázik a poétanő recipiálásától. Másutt a szépirodalmi termelésnek nemcsak átlagát, hanem C3Úcsművoit, a teremtés remekének gyöngyeit is nők Írták s az angolszász, francia, olasz ezt természetesen azért, mert az adós a takarékpénztár által megtérítendő betéti kamatnak kétszeresét is megfizeti. Szóval: kezdődik az uzsora! Az itt elmondottakban azt a képet rajzoltuk meg nagy vonásokban, amelynek napnap után való megjelenéséről a vidéken számos panaszt hallunk. A vidéki pénzintézet anyagi bajaihoz tehát társul szegődik az a veszedelem, hogy a betéteket elvonják és az eddig fillért fillér mellé tevő kis takarékoskodó tőkés a kiszedett betétekkel versenyt támaszt a visszleszámitolási hitelétől és betététől megfosztott takerékpénztárnak, persze jó magas kamatláb mellett! Vannak vidékek, ahol a kiszedett betéteket 10—12 százalékkal is kamatoztatják, kölcsönbe adva azt azoknak, akiknek maga a takarékpénztár már nem adott hitelt, legfőképen azért, mert mint betéteket őrző intézet, kénytelen mobilitását épp a betevők érdekében is fentartani. A vidéki takarékpénztáraknak évtizedeken át azt vetették a szemükre, hogy uzsoráskodnak. Holott az ő uzsoráskodásuknak az az eredménye, hogy a vidék gazdasági élete jelentékenyen emelkedett, hogy mezőgazdaságunk óriási lépésekkel haladt előre, hogy akadtak vállalkozóink, akik csekélyke tőkéjükkel számottevő iparágakat voltak képesek művelni és hogy kereskedelmünk is fejlődött. A pénzintézeti uzsora eddig csak pozitív erötirhénye- ket teremtett. Megteremtette mindenekelőtt azt, hogy a magyar parasztság a jólétnek olyan tokára jutott, amelyekről arisztokratikus önteltséggel néz alá igen sokakra, akik ezelőtt más sorban voltak. De hogy most, amikor szinte lavinaszerűen gomolyodik lefelé a vidéki pénzintézetek megszorultsága kajpesán a slb. irodalmakban a poétanő egy nemcsak tiszfán gjia- korlati, de társadalmilag is teljesen approbáu^éoí&i inunk ásnő-fajta. ^ Gyulai Pál mondása ma már nem aktuális, flogy a nő ne volna képes irodalmi színvonalú termelésre, hogy tehát semmi köze, semmi keresnivalója ne volna a múzsák rotációsokkal körülékelt berkeiben? Ezt a valóban antifeminista ítéletet nincs jogunk mondani. A nőké a jövő a lyrában! Belátbatatan a perspektíva, mely a nők elé tárul a szépirodalmi alkotások lyrai része terén ! A férfiban kellemetlen, mondhatnám utóizzel jár az érzelgős, a szubjektív költészet. Angliában lebunkózták volna Lord Byron előtt a költőt, aki saját érzelem-közléséről mert számot adni, annak lyrai dalban mert kifejezést adni. Ma? Ma kezet csókol a múzsának és enni kér tőle. A női lélekben az érzelem, a férfiében az értelem dominál. Már pedig a lyrának az érzés fő alkotóereje. A női-psyche pedig erre hajlik. A szentimentálizmus a nő számára normális lelki állapot, bár kétségtelen, hogy a nőt lelki szemérme, sajátos faji önérzete visszatartják a szív rejtekeinok feltárásától,' mely viszont a férfiasán férfiban erősen ki van fejlődve. Megfordul az idők sora. A feminizmus feltolja a nőt a férfi hatalmi polcához, kiegyenlíti a férfi s nő közti űrt, jön egy jobb kor. s megnehezedik az idők járása felettünk, szegény férfiak felett, s a nő lesz az erősebbik nem, övé lesz az értelem korlátlan birodalma is ! Jaj nekünk ! De no beszéljünk a jövőről, éljünk a prózai má- | nak ! Ha a jövőbe nézünk, vagy ha a múltba róvedez Lapunk mai száma 8 oldal.
