Ung, 1912. január-június (50. évfolyam, 1-26. szám)
1912-03-24 / 12. szám
12. szám XJISTO* 7. oldal bajai, kiskunfélegyházai, stubnyafürdői és temesvári állami tanítóképző-intézetekben ; tanítónők részére pedig az eperjesi és a szabadkai állami tanitónőképző- intézotekben Mindegyik tanfolyamra 50—50 hallgatót vesznek fel, akik közül tanfolyamonként 30—30 hallgató állami költségen kap az intézet internátusában szállást és étkezést és ezenfelül 15—15 korona utazási költségben is részesül. A saját költségükre jelentkező hallgatók ingyen szállást és mérsékelt áron étkezést is kapnak a képző-intézetben. Ä felsorolt tanfolyamok bármelyikére való felvételért folyamodhatnak az ország bármelyik részén, bármilyen jellegű elemi népiskolánál működő okleveles tanítók és tanítónők. A felvételért való bélyegtelen kérvények 1912. évi április hónap 1-ig annál az illetékes királyi tanfelügyelőnél nyújtandók be, akinek tankerületében a folyamodó működik. * Siketnémák felvétele. A siketDémák ungvári intézetében szept. 1-re 20 növendéket vesznek fel. Vallás és nemre való különbség nélkül minden 7—11 éves gyermek kérheti a felvételét. 20 felnőtt siketnéma a kőfaragó- és csiszoló-gyárban nyer elhelyezést. Bővebb felvilágositást ad az intézet igazgatósága. * Fizetés emelés. A közoktatásügyi miniszter Pékh György, bárány i állami tanító fizetését 2000 koronára, Nagy Mária, nagyszelmonci áll. tanítónő fizetését 1400 koronára és Ortutay Miklós, rákói áll. tanító fizetését 1600 koronára emelte fel. * Nyugdíjintézetbe való felvétel. Vámossy János szemerekői g. kath. tanító az országos tanitói nyugdíjintézet kötelékébe 1000 korona nyugdíjigénnyel felvétetett. * Elemi iskolai tankönyvek megválasztása. Mivel egyes könyvkiadók azzal igyekeznek kiadványaiknak tért hódítani, hogy a tanítóknak, vagy a tanítóság összességének különböző célokra (igy a vármegyei és országos Tanítók Háza részére) kedvezményeket helyeznek kilátásba, a vallás- és közoktatásügyi miniszter a f. évi janur hó 9-én 155062—911. sz. alatt kelt körrendeletével felhívta a vármegyék kir. tanfelügyelőit, figyelmeztessék nyomatékosan tankerületeik tanítóságát, hogy a tankönyvek bevezetésében minden mellék- tekintetoktől tartózkodjanak, mert ha beigazolódik, hogy egyeseket a tankönyvek kiválasztásánál kedvezmények elfogadása vezetett, az illetők ellen fegyelmi utón fog eljárni. A miniszter felette kívánatosnak tartja, hogy az engedélyezett tankönyvök viszonylagos értékére és hasznavehetőségére nézve a tanítóság körében egységes közvélemény alakuljon ki, ennek elérése céljából újból hangsúlyozza, hogy a tankönyvek kérdése a tanítóegyesületek közgyűlésein is tárgyaltassék. Megjegyzi azonban azt is, hogy ezen tárgyalásoknak csak tájékoztató jellegük lehet, mert a tankönyvek használatba vételére vonatkozó határozat hozatala kizárólag az iskola tanító-testületét, egy tanitós iskolánál pedig az illető tanítót illeti meg. * Gazdasági ism. iskolai tiszteletdij engedélyezése. A hajasdi áll. iskolával kapcsolatos gazdasági ismétlő iskolai tanító tiszteletdijára a folyó tanévtől kezdve évi 100 korona államsegély engedélyeztetett. CSARNOK. Feljegyzéseimből. Irta Kovássy Elemér. XIII. Magyar sovinizmus. Kutyáliter részeges ember volt Máramarosszigeten, a jó családból származott K., kinek fivére kiváló jogtanár s háztulajdonos is vala, mig ő maga nem vitte tovább a tisztességes csizmadia mesterségnél. Egy alkalommal totaliter elázva tántorgott hazafelé, de lábai megtagadták a köteles szolgálatot, emiatt a szinház-kertben, erős tántorgás után, leborult az édes anyaföld, akkor az esőtől felázott, kegyetlenül sáros kebelére. Éppen monologizált: felkelni vagy maradni?... mikor szabályos, óraütemszerü lépésekkel közeledett felé D., egy jámbor német, volt Bach-tisztviselő. Meglátva a sárban fetrengő cseszkót, jó szívvel hajolt feléje, kezét fogva igyekszik lábraállitani. K. nagynehezen kinyitotta szemét, apránként kezdett eszmélni s közben talpraállitójára reáismert; ekkor felpezsdült benne az ős szittya vér, nagy megvetéssel mérte végig D. urat és reszelős, borízű hangján, de teljes eréllyel odadörögte: — Kus3 ! nem kell a némettől segítség 1 — És kirántva magát a volt Bach-huszár karja közül — visszafeküdt a sárba. — A negyedik, édesapám! Még a béres is szomorodnit ivott az nap az úri kúrián. Az öreg ur alig lelte helyét fiának. Még azt is megendedte nagy kegyesen, hogy jelenlétében rágyújtson finom gálócsi szűzdohányára. (Titokban úgy is megcselekedte az erős gyerek már ezt.) Vacsoránál, horribile dictu, még bort is kapott. Szóval tejbe-vajba fürösztötte a szülői nagy szeretet. Be lévén fejezve a vacsorái lakoma, az öreg P.-nak az a kérdés tolult az ajkára: hát kedves fiam, hányán is vagytok most az ötödik osztályban? — Négyen édes apám 1 — Teszed le azt a pipát mondirom adta kölyke, — rivalt fiára az öreg nemes, aki nem tudá, hogy a hazafias gimnázium szigorú ellenőrzés alá került az akkori kormány jóvoltából és e miatt alig nehány tanuló látogatta ebben az időben. vegyen — tavaszi KALAPOT BOROSSNÁL. XIV. Ä pióca. Volt édesapámnak egy Mihály nevű kocsisa, nem éppen fiatal legény, mert már túl járt a hatvanon, amikor megfájdult a zápfoga. Fájdalmát elpanaszolta fünek-fának. Semmi betegség ellen nem tudnak annyi orvosságot, mint éppen a fogfájástól. Egyik hideg vasat ajánlott. (No, ez a legradikálisabb kúra.) A második reszelt tormát, a harmadik szegfűszegei, a negyedik meleg, az ötödik hideg vizet. Volt olyan, aki azt mondta, félhideg savanyuvizet vegyen a szájába, aztán üljön fel a kályha tetejére s ha forr a viz — elmúlik a fogfájása. Ezt a recipét nem fogadta el Mihály, de annál jobban kapott azon az ajánlaton, hogy piócát használjon az ádáz kín ellen. — E mán’ jó lösz 1 — mondá szent meggyőződéssel. Nagy dög vérszopőt vett a patikában s elhelyezte jókora szájában. Perc telt perc után. Már jó időn át szívhatta vérét Mihálynak a bestia, mikor édesapám megsokalva a kúra hosszadalmasságát, oda szólt a vén csontnak : — No Mihály, vegye ki már azt a piócát! — Melyiküt instálom ? ! — Hát amelyet az ínyére tett! — Régön lenyeltöm én mán’ azt, tekintetes uram ! — mondá Mihály s amiként állitá, biz ő akként is cselekedett. XV. A kék máudlis gazda és jogász. O. A, volt ungvári járásbiró, nekem kedves rokonom, egy alkalommal, mint joghallgató Ungvárra igyekezett édesatyja fogatán. Útközben étetni kellett a lovakat, betért tehát egy korcsmába, ahol kékbe öltözött, jóképű magyar ember fogyasztotta a hegy levét. Alig fogadta a száraz rátartó jogász köszönését, ami erősen bántotta a mágnásnő édesanyától származott büszke ifjút. Hogy némikép felvilágosítsa, ki is ő, odaszólt az atyafinak: — Micsoda maga, öreg barátom ? — Gazdálkodó volnék, — vevő az foghegyről a szót. — Na lássa barátocskám, én meg ötödéves jogász vagyok ám 1 A gazda kiitta borocskája maradékát. Fizetett, aztán oda fordult a fiatalemberhez s akkor felelve szavaira mondá: — No kérem, az én fiam nagy szamár, azt mondhatom, de mégis elvégezte 4 óv alatt a jogot Patakon ; — s megbökve ujjával Kossuth-kalapja szólót, nagy nyugalommal kilépett a korcsma-ajtón. XVI. Hányadik is vagy hát? Cs. P. Ö. máramarosi volt főszolgabíró édesatyja, kemény ember s vagyonos olygarcha volt. Egyetlen fiát vasszigor alatt tartotta, de a fiú, bár a természettől jó eszü gyerek vala, nem igen kapott a tudományokon, inkább meglovagolta a legszilajabb mónlovakat, minthogy bevágta volna Aesopus bármelyik gyönyörű verses meséjét. így aztán, — mivel abban az időben tudás és a tanulás eredményéhez képest számozták meg a diákokat, — 45 tanulótársa között ő volt az utolsó. Felsőbb osztályba lépvén, karácsonyi szünidőre hazament. Édesapja első kérdése ez lön : no kölyök, hányadik vagy az osztályodban? ♦ A legjobb gyorabeszélő. Az ungvári pénzügyigazgatóságnak van egy közismert tisztviselője, aki kedélyessége mellett főleg arról nevezetes, hogy percenként legalább is 380 szótagos sebességgel beszél, s igy ember legyen, aki megértse* Hát még leírni 1 A múlt héten azonban csoda történt. A pénzügy* igazgatóság mellé rendelt számvevőségnél ugyanis 3-szoros Sándor-napot ültek, amit az egész tisztikar részvételével közös helyen tartottak meg. Ekkor történt, hogy fent említett „gyorsbeszélő“ szólásra emelkedett s csodák-csodája, — sikerült e beszédet élethűen lekapnunk. lm, mindkét szöveg — hogy mondja ő és hogy hangzik az magyarul: Kves brom Sisdor! El neszhatom, ogyai szépapon a te népapodon uránomban, met masz- tamflőr jó sonkáimat ki ne feszemeted. Hén aztind elarnám- dani, ami szidasztja tid- zsiró sem tunalerini. Röviden csakadom: Zistensig érsenged 1 Kedves barátom Csics Sándor! El nem mulaszthatom, hogy a mai szép napon, a te névnapodon, uj nadrágomban, melyet ma húztam fel először, jó kívánságaimat ki ne fejezzem előtted. Ha én azt mind el akarnám mondani, ami szivemet dagasztja, tiz gyorsíró sem tudná leírni. Röviden csak azt mondom : Az isten sokáig éltessen tégedet 1 A kántor és a buzgó hivő. Egy olyan községben történt a következő eset, ahol a ref. kántor olőkönyörgö is, vagyis filiális egyházban. A kántort, aki a mindennapi templomozás alól minden áron szeretett volna kibújni, rendkívül bántotta, hogy hétköznapokon csupán egy ember miatt kell neki istentiszteletet tartani. Törte a fejét, mi módon szoktassa le a buzgó hívőt a mindennapi templomba járásról. Korán reggel beharaugoztatott s neki állott énekelni, már egy hónapra valót is elénekelt s akkor imádkozni kezdett. Az is eltartott — amig bírta — pár óra hosszáig. Remélte a kántor, hogy ez a hosszú ideig tartó istentisztelet megingatja a hívőt buzgóságá- ban s többet köznap nem jön a templomba. Mily nagy volt azonban a meglepetése, midőn a templomból kijövet a legáhitatosabb arccal Istenes Nagy János ezen hálálkodó szavakkal fogadta: — Áldja meg az Isten a kántor urat, mindig igy tessék ezután végezni az istentiszteletet. Nem valami elégedett gondolatokkal eltelve sietett el a kántor a hálálkodó elől. * A kitartó vendégek. Komoly képpel fogadta egyik Sándor barátjának névnapi jó kívánságait, mire ez megjegyezte, hogy úgy látszik, mintha nem valami kitörő örömmel nézne az ünneplés elé. — Barátom, ne csodálkozz rajta, — mondja mélabusan — de az igazat megvallva, nekem olyan kitartó vendégoim szoktak lenni, hogy rendesen egy hétig nyögök utána.
