Ung, 1911. július-december (49. évfolyam, 27-53. szám)

1911-07-23 / 30. szám

30. szám. *CT ÜST a 3. oldal. Egy városi szekrény anno 1800. A legutóbbi évtizedek óta minderősebb a mű­emlékeknek és művészi kivitelű alkotásoknak kultusza. Törvényt alkotott az országgyűlés a műemlékek meg­védésére, megyei és városi múzeumok alakultak, me­lyekben megőrzik mindazokat a tárgyakat, alkotásokat és okmányokat, melyekben egy megye vagy város múltja visszatükröződik és a késői utódok áhítattal állanak meg a történelmű levegőjű bútorok, festmé­nyek és egyéb muzeális tárgyak között. Ungvárott eddig nem értek rá a város vezető- férfiai, hogy a város történetének érdekesebb doku­mentumait összegyüjtsék. Padlásokon, lomtárakban és pincékben hevernek össze-vissza, lassan porladoznak és málladoznak, holott még most is meg lehetne az értékesebb emlékeket menteni a végenyészettől. A sajtónak hivatása a napi események krónikába foglalása és a jelenkor önérzetének emelése s fentar- tása mellett a múltak nemes hagyományainak meg­őrzése is és igy ez alkalommal felhívjuk az érdekel­tek figyelmét egy szekrényre, mely a rendőrség egyik szobájában töredezik az évszázados használattól ; talán sikerül a város figyelmét ezen régiségre felköltenünk, és talán megfelelőbb helyen még megmentik a teljes tönkretételtől. A szekrény mintegy két méter magas és másfél méter széles, nehéz sötétbarna diófaszekrény. Alsó részén két négyszögletes ajtó van, felsőrésze szintén két rekeszre oszlik, teteje enyhe ívben magasodik és egy gyönyörűen faragott farózsa koronázza. Tetején egy fából művésziesen faragott, keskeny pánt húzódik végig, melyen csigaszerü motívumok sorakoznak egy­más mellé. Ezen pánt alatt még egy sűrűén egymás mellé helyezett kockákból álló faragott oromdísz van. A szekrény közepén, ott a hol a két ajtófélfa érint­kezik, hosszában egy spirális alakú kettős szalagdísz húzódik végig, az alsó és felső rész határán pedig 4—5 cm. széles függélyes rovátka-szalag van. Az egész szekrényt a monumentális egyszerűség, tömör­ség és művészi faragás jellemzi. Oldalt két-két súlyos vasfogó van a szekrény falába illesztve, melyek a szekrény elhelyezésére, vagy eltolására szolgálnak. A felső két ajtószárny külsején régies, nyomtatott betűs felírások vannak. Az idők viszontagságai elhal­ványították, lekoptatták a betűket, úgy hogy az első sor már nem is olvasható. UNGH — VÁROSÁNAK ARCHIVÜMJA TSINÁLTATOTT SZT. JAKAB HA­VÁNAK 10 NAPJÁN 1800. ESZTENDŐBEN ADRIÁNY MIHÁLY FÖBIRÓSÁGA ALATT. A szekrény felső két ajtaja belülről is felíráso­kat tartalmaz. A bal felső ajtószárny belsején a követ­kező sorok foglalnak helyet: EZEN UNGHVÁR VÁRO­SÁBAN 1800. ESZTEN­DŐBEN CONFIRMÁLTATOTT FŐ BÍRÓ ADRIÁNYI MIHÁLY. ESKÜT HI­TES TÁRSAI EZEK: SIPOS PÁL BÓTH ANDRÁS TRÓLY MIHÁLY FÁBER JÁNOS REVICZKY MÁTYÁS EXACTOR DOCTOR TAMÁS VÁROS GAZDÁJA. A jobb felső ajtószárny belső részén ezen fel­írást tartalmazza : KÖVETKEZNEK A TÖBBIEK: BENYOVSZKY GYÖRGY SZÉKÓ JAKAB BACZEJ GYÖRGY MARSULKAY JÓSEF ÉS POROSKAY MIHÁLY RÉGIER DEMES FŐ- HITES NÓTÁRIUS IGYE­KEZETE ALATT. A szekrényt még mindig iratszekrénynek hasz­nálja a város, ajtait csapkodják és ezzel lassan, de biztosan átadják az enyészetnek. Legfőbb ideje, hogy valahova, a polgármester szobájába helyezzék dísz- képen addig, mig egy valamikor létesítendő városi múzeumban megtalálja méltó helyét. Lelőtt xnezőkerülő. Ä szénatolvaj bosszúja. Ozsamina József, egy szürkülő hajú, okos szemű 64 éves, tótból magyarrá vedlett parasztember, órdarma község vetését ő őrzi és éjszakánként végigjárkál a dűlőkön, belekiált olykor az éjszakába és hivatalos tekintélyével távoltartja a tolvajokat. Szóval Ozsamina bátyánk Őrdarma községének egy személyből álló rendőrsége, mely tevékenységéért, híven egyéb vidéki rendőrkollégáinak viszonyaihoz, szomorú fizetést húz. Fizelése pedig kitesz pénzben semmit, ellenben kap egy pár lépésni kaszálót, pár kéve búzát és száz cső tengerit. Ezekből élne meg Ozsamina József, ha meg tudna élni, de mert nem lehet belőle megélni, szintén ősi magyar szokás szerint mellékfoglalkozást is vállal és télidőben fát vág. Szóval Ozsamina nem tartozik a virilisták közé. Kedden, julius 18-án estefelé magához vette tarisznyáját és elindult szokásos kőrútjára. A mint igy halad az éjszakában, egyszer csak észreveszi, hogy ember jár a kaszálóban. Megáll becsületes fejét csóválva, figyel csendesen és látja, hogy egy ember szénát sarlóz össze. Feléje megy, elkanyarit egy-két szitkot és rá- rivall, hogy tegye le a zsákmányt és jöjjön vele a községházára. A sötét alak azonban nem ijedt meg a törvény éjféli őrétől, hanem szaladni kezd a széná­val, egyenesen Ozsamina felé. Mikor olyan közel ér hozzá, hogy a kerülő már megismerhetné, elővesz egy forgópisztolyt, a holdfényben álló őr fejének szegezi, egy villanás, és a jó öreg Ozsamina véres fejjel omlik az országúira. Kora reggel az arrafelé hajtó fuvarosok észre­vették az országúton elnyúló tömeget, leszállottak, fel­szedték Ozsaminál, elvitték a községházába, hol össze­gyűlt a falu apraja-nagyja, az elöljáróság pedig az ungvári közkórházba vitte az eszméletlen, véres fejű kerülőt. A kórházban kioperálták az időközben magá­hoz téritett Ozsamina József fejéből a golyót, mely nem sértette meg az agy velőt, hanem a sinus frontális mögött akadt meg. A kerülőt, ki mindvégig hidegvér­rel szenvedte el fájdalmait, kihallgatta a csendőrség, de a gyilkosról nem tudott semmiféle felvilágosítást adui, mert nem látta arcát és nem ismerte fel termeté­ből. A nyomozás folyik. Mi történik a Vadaakertben? A mozgalmas Vadaskert. Ne ijedjen meg a jámbor olvasó e sejtelmesen rémes címtől. Nem a betörők tanyájáról lesz itten szó. Még csak hátborzongató gyilkosságról, avagy leány­rablásról sem fog e sorokból tájékozódni. Csupán arról lesz szó, hogy öregek és fiatalok egyaránt miként rugdossák és ütik — nem egymást, hanem a labdát. Mióta az U. A. K. erélyes működése a testedzés kul­tuszát valóban népszerűsítette városunkban, a hajdan elhanyagolt Vadaskert nap-nap mellett a legmozgalma­sabb képet nyújtja. Az emberek szívesen mennek oda, a hol valami történik. Már pedig a Vadaskertben, pardon! a Széchenyi-ligetben, minden nap történik valami, a mi szórakoztatja, elmulattatja az ott sétáló közönséget. És minden nap népesebb és népesebb lesz a városnak egyedüli valóban jobb sorsra érdemes séta-kertje. A város valóban hálás lehet az U. A. K.-nak, hogy a közönséget a Széchenyi ligetbe szoktatja s oda vonzza. öregek. Az Atlétikai Klub agilitása megtörte a jeget. Kezd a civilizáltabb felfogás is tért hódítani társadal­munkban. A nyugati civilizáció száz meg száz forrás­ból táplálkozik. Á sok közül egy forrás, a melyből a civilizáció tiszta, egészséges vize felbugygyan : a sport szeretető és kultiválása. Az a társadalom, a mely már érdeklődik a testedzés ügye iránt, azt felkarolja és természetesnek találja, ha az egyes egyének a sport valamelyik ágával foglalkoznak, már egy lépést tett a civilizáció lépcsőjén. Mi most kezdünk az első lépcső­fokra jutni. Mig azelőtt rémitő gondolatnak tartotta a falusi szűk felfogású nyárspolgár-társadalom azt, hogy komoly férfiak kiálljanak és — horribile dictu — lab­dázzanak és a komoly férfiak, hogy komolyaknak látszassanak, irtózatíal gondoltak arra, hogy a szabad levegőn, mások szeme láttára testüket és vele lelkűket edzzók, addig most — hála az U. A. K. törekvésé­nek — ez a nyárspolgárias álszenteskedés kezdi le­járni magát. Bizonyság erre az Öreg-fiuk labdarugó csapatja. Ne méltóztassék azt gondolni, hogy csupa ősz-szakállu bácsikról szól az ének. Ellenkezőleg, java­korabeli, erejük teljében levő, megállapodott fiatal emberek ezek, a kik karjuk, lábuk, izmaik és idegeik acélosságát akarják késő vénségükro is megtartani. És az érdeklődő közönség, a mely a játék-pályát nap­nap mellett megtölti, az Öreg-fiuk ezen okos és dicsé­retre méltó vállalkozását a legnagyobb szimpátiával fogadja, sőt előre való törésében állandóan buzdítja. És ez rendén is van. Ez a civilizált, müveit lelkületű emberek fensőbbsége a nyárspolgári álszenteskedéssel szemban. Fiatalok. Az öreg fiuk csapatjával szemben áll a fürge lábú fiatalok csapatja. A fiatalok alkotják Atlétikai Klubunk viszonylag legjobb játékos csapatát. Itt fordí­tott a viszony az élethez képest’,; mig a polgári életben a fiatalok tanulnak az öregektől, a labdarúgásban az öregeket a fiatalok tanítják be. Az öregek szívesen tanulnak, a fiatalok szívesen tanítanak. Az ungvári sportélet — akárki meglássa — még kinövi magát. Csakhogy ehez még szükséges érdeklődő és támogató közönség. Nem kívánja az Atlétikai Klub, hogy a különben is sokfelől igénybe vett közönségünk ellenszolgáltatás nélküli anyagi támogatást nyújtson. Az Atlétikai Klub csak azt szeretné elérni, hogy a közönség mulatságot, szórakozást és pedig olcsó szórakozást találjon akkor, ha a sport iránt érdeklődik. Azt akarja elérni a Klub, hogy a közönség megszeresse azokat a versenyeket és mérkőzéseket, a melyek az ungvári pályákon az idegen városok atlétáival lefolynak. Arra törekszik a Klub, hogy egy-egy ilyen mérkőzés külön szórakozása és mulatsága legyen a közönségnek. És bizonyos, hogy a ki egyszer végig néz egy futball-mérkőzést és meg­érti a játék menetét, a mi különben is könnyen ért­hető, — alig fogja várni, hogy a következő izgató mérkőzést végig nézhesse. Itt az alkalom, hogy a közönség megismerje azt a lázas sport­hevületet, a mely föltétlenül jelentkezik egy mérkőzés szemléleténél. Az Atlétikai Klub költséget nem kiméivé elhatározta, hogy ezentúl lehetőleg minden vasárnap más-más városok fotball-osapatjával móri össze erejét a Vadaskerti pályán. Lehet, hogy az ungvári csapat kerül ki győztesen, lehet, hogy vereséget szenved. Akármelyik eshetőség csak előnyös Mert a csapatunk tanul, fejlődik. És közel van az idő, midőn futballistá­ink is olyan országos hírnévre tesznek szert, mint a tenniszezőink. Ilyen mérkőzés lesz a miskolci fotball-csapattal julius 23-án, azaz ma vasárnap délután 5 órakor a Vadaskerti pályán. Igazán kellemesebben nem is lehet eltölteni a vidéki városi unalmas vasárnapi délutánt, mint egy ilyen érdekes mérkőzés megszemlélésével. És reméljük, hogy ma délután városunk szine-java kint lesz a Vadaskerti pályán. Országos tenniszverseny. A következő héten igazán országos jelentőségű sport eseményeknek lesz szintere a vadaskerti tennisz- pálya. A mi tennisz versenyeinknek a vidéki városok versenyei között a legjobb hírnévnek örvendenek. En­nek tudható be, hogy a julius 28, 29, 30. napjaira kitűzött versenyeken nemcsak a vidéki legjobb játéko­sok, hanem a főváros legelőkelőbb tenniszezői is meg fognak jelenni. Atlétikai Klubunknak ezek a versenyek adják meg egyelőre a hírnevet és nimbuszt. Kétségte­len, hogy tenniszezőinknek igen nagy tekintélye van a sport terén. Meg is van ennek a magyarázata, mert újabban is mindenütt dicsőséget aratnak tenniszezőink. E napokban kaptuk az értesítést, hogy Klubunk kiváló két játékosa Lahner Kálmán és Bochlitz Béla az utóbb tartott vidéki versenyeken újabb dicsőségei arattak. Rochlitz Béla ugyanis a Selmecbányán tar­tott tennisz-versenyeken, a hol fővárosiak ósipolyságiak, mint legjobb játékosok vettek részt, — két első és egy második dijat nyert. Homonnán pedig, a hol a saujhelyi és a homonnai játékosok mérték össze erejü­ket, — Lahner Kálmán, Klubunk tagja három első dijat nyert. Vagyis úgy Selmecbányán, mint Homon­nán ungváriak vitték el az összes dijakat. A cicomás szónál szebben beszél az eredmény. Mulatságok. Az Atlétikai Klub sok irányú elfoglaltsága mellett nem felejtkezik meg a társas élet fejlesztéséről sem. Két mulatságot fog rendezni a nyár folyamán. Az egyiket julius 29-én a lennisz-verseny alkalmából az idegen vendégek tiszteletére, mert köztudomású, hogy a tenniszezők egyszersmind kitűnő táncolok is. Az u. n. tennisz mulatság julius 29-én azaz szombaton este 9 órakor lesz megtartvn a Vadaskerti kioszkban. Kü­lön meghívókat a rendezőség nem ad ki. A meghívás a hírlapok és falragaszok utján történik. — A másik mulatság népünnepély jelleggel fog bírni, miként a 3 évvel ezelőtt rendezett tennisz-kabaré. Ezen nóp- ünnepélyszerü átlóta-kabaré augusztus 13-ára van tervbe véve. VÁROSI ÜGYEK. Alakuló közgyűlés. Ungvár város képviselőtestü- letete folyó hó 28-án délután 3 órakor a városháza gy üléstermében alakuló közgyűlést tart, melyen az alispán távollétében Bánóczy Béla vármegyei főjegyző fog elnökölni. Ezt követi Rendkívüli közgyűlés, melynek fontosabb tárgyai a következők: A vízvezeték létesítéséhez szükséges földterület megszerzésére elrendelt második tárgyalás. — Herz Bernát vármegyeház-téri belsőségén tervbe vett építkezési ügyben a közterületből elfoglalandó ingatlan területnek átengedése. — Am. kir. főerdő- hivatal átirata, melyben a m. kir. földmivelósügyi miniszter i’endeletét közli, hogy az Ung folyóbeli kavics- szedési jog rendezése tárgyában kiadott rendeletében körvonalozott feltételeket változatlanul fentartja. Erre nézve a városi tiszti ügyész véleményes jelentésének tárgyalása. — A közkórház építkezéséhez megvenni elhatározott Kiss Józsefné-féle könyök-utcai belsőség megvételére vonatkozó adásvételi szerződés bemutatása. — A bozosi-utcai, hajnal-utcai, a honvéd- és árok-utcai beton-csatornák építésére kitűzött versenytárgyalás eredményének elintézése. A különböző bizottságok megalakítása. — A közkórházi tisztviselők kérvénye a városi pótadó alól való felmentésük tárgyában. — Fekésházy Miklós főjegyző, dr. Ország Jakab tiszti főorvos, Monori Miksa árvaszóki jegyző és Szókovszky Mihályné kérvénye szabadságidő megadása iránt.

Next

/
Thumbnails
Contents