Ung, 1911. július-december (49. évfolyam, 27-53. szám)
1911-09-24 / 39. szám
39. szám. A leszálló trónörököst láthatóan kellemesen lepte meg a közönség éljenzése, a kinek bemutatják a város ősz polgármesterét, Németh Lászlót, a két tanácsost és a város rendőrkapitányát, majd dr. Uhlig Leo volt országgyűlési képviselőt. Mindegyikéhez van egy pár magyar szava. Ezután a trónörökös automobiljába szállt s a kitűnő karban lévő országúton Zborón, Alsópagonyon át, a természeti szépségekben gazdag hadgyakorlati terepen keresztül Felsővizközre ment. Az utbaeső kisebb községek ünnepi díszt öltöttek s a lakosság vetekedett abban a kitörő lelkesedésben, melylyel a trónörököst mindenütt üdvözölték. Már az ut folyamán alkalma volt a trónörökösnek, hogy több esapattestnek kitűnő állapotáról meggyőződjék, melyek a keddi pihenőt felhasználták, hogy erőt gyűjtsenek a terepviszonyok miatt előreláthatóan igen nagy fáradalmak elviselésére. Egy óra múlva már Felsővizközön vagyunk. A kis község igen szépen, igen ízlésesen van díszítve. Nyílegyenes utcái tiszták, kétoldalt fehér oszlopok, párosával összefűzve fenyőfüzórekkel. Fő-utcája jobboldalán gyalogjáró. Bártfafelőli oldalán gyönyörű diadalkapu, Magyarország s Sárosvármogye színeivel s címereivel ékítve. Ugyanezen ékitést látjuk a kétoldalt álló fehér oszlopokon is. A falu gyönyörű díszítése elismerésre késztette a magas vendégeket. Reggeli 9 óra előtt Szepesházy Imre országgyűlési képviselő villája előtt, mely eredetileg Őfelsége szállásául volt kijelölve, nagy élénkség uralkodik. Odasietünk. A bejáró két oldalán katonai s polgári hatóságok fejeit látjuk. Baloldalt Jenő főherceggel az élén, a ki megelőző nap este 7 órakor érkezett ide Bécsből automobilon, Hazai Samu magyar, Georgi osztrák honvédelmi minisztereket, hötzendorfi Conrad vezérkari főnököt, Klobucsár főfelügyelőt; jobboldalt Sáros alispánjával, Tahy Józseffel az élén, ki diszmagyarban van, Qallotsik István főszolgabírót főhadnagyi egyenruhájában, Dobay Károly szolgabirót s Szepesházy Imre orsz, képviselőt diszmagyarban. Lipót Szalvátor főhercegre várnak. Nemsokára megjelenik délceg alakja. A bemulalkozás után igen szívesen beszélget el az alispánnal. • 9 óra 40 perc. A trónörökös automobilja áll meg ugyanezen a helyen. A trónörökös látható jókedvvel száll ki az automobilból, átveszi a hadgyakorlati ven- dégképon jelenlévő Lipót Szalvátor és Jenő főhercegeknek, a vezérkar főnökének, a m. kir. honvédség főparancsnokának, a két honvédelmi miniszternek, valamint a hadgyakorlati szállás főparancsnokának, a sajtóvezetőségnek s a többi beosztott tisztnek jelentéseit, azután Tahy József alispán felé fordult, ki mélyen érzett szavakkal üdvözölte a trónörököst Sárosvármegye földjén s egyúttal kifejezését adta a felett érzett fajdalmának, hogy a törvényhatóság nem mutathatta be hódolatát Őfelségének. A trónörökös hosszabb beszélgetéssel tüntette ki az alispánt, köszönetét mondva a lelkes fogadtatásért, majd a lakosság viszonyait és az aratás eredményét tudakolta. Általánosan feltűnt, hogy mily tökéletesen beszél magyarul s mily kitűnő a kiejtése. Gallotsik István főszolgabírót s Szepesházy Imre orsz. képviselőt is beszélgetésbe vonta s ezután szállására ment, hogy a vezérkar főnökének jelentését átvegye a két fél parancsnokainak eddig köztudomásra jutott első rendelkezéseiről. A mintegy egy óra hoszat tartó jelentés után, mely a trónörökösre igen kedvezően hatott, bemutatták őfenségének a külföldi katonai attasékat s a svájci és romániai külön katonai küldöttségeket. Ezután a már történelmivé vált hadgyakorlati sátorban, melyet a trónörökös szállásának közvetlen közelében ütöttek fel, dejeuner volt. A trónörökös innét 1 óra 30 perckor érkezett Sztropkóra, a hol Ocskay brigadéros egykori kastélyába szállott. Itt fogadta Meczner Gyula főispán, Dókus Gyula alispán és Malonyay Tamás főszolgabíró Zemplénvármegye képviseletében. A kis mezőváros szintén ünnepi díszt öltött. Lobogó, fenyőgaly, ország- cimer, megyecimer, teszi változatossá a képet. A mezőváros közönsége ünnepi öltözetben várta a trónörököst. A zsidóság selyemkaítánokba öltözötten hozza ki mennyezet alatt a thórát. Érdekes, bizarr kép. Az idegenek csodálkozva kérdik egymást, miféle náció ez vájjon. Este örömtiizek gyulnak ki a hegyeken. A trónörökös jókedvűen sétál az utcákon. A hadgyakorlatoknak vége. Győzött a magyar sereg. S bár csak játék, színes, drága játék volt, jól esik hallanunk, hogy megvertük a muszkát, a ki elnyeléssel fenyegette számra nézve kisebb magyar hadseregünket. S nincs ma a magyarnak irigylésre méltóbb ideálja a trónörökösnél, a ki magyarul szólt hozzánk, s Frank Liboriusnál, a ki a magyar hadsereget győzelemre vitte. A színes kép eltűnőiéiben van s alig telik bele egy-két nap, teljesen eltűnik, — de emléke sokáig élni fog azok közt, a kik a gyakorlaton részt vettek. — Ä tüzoltó-nap. Mint lapunk múlt számában közöltük, folyó hó 24—26-ike közt az egész országban az Országos Tüzoltóotlhon javára gyermeknap mintájára tűzoltó-napot rendeznek. Az ungvári tűzoltók a gyűjtés napjául folyó hó 26-ikát — koddet — jelölték ki, a mikor is utcai urnák utján lehet adakozni. Újból felhívjuk a közönség figyelmét erre az igazán humánus célra és reméljük, hogy a gyűjtés a legszebb eredménynyel fog záródni. "CT 2ST 3 Kapunyitás előtt. Kövessy színigazgató — programmjáról. 'Rövid tiz nap választ el bennünket a színházi idény megkezdésétől. Október negyedikén kitárulnak a színház kapui, sátort üt a vidám szinésznép Ung- várolt és a korzón feltűnést fognak kelteni Kövessy Albert társulatának igazán szép és elegáns színésznői. Kövessy Albertet mindnyájan ismerjük. A régi időkből való színigazgató ő, művészi ágon egyenes testvére ama Tiszay Dezsőknek, Halmay Imréknek és Csóka Sándoroknak, kiknek nevéhez az ungvári színház fénykora fűződik. Emlékezetes még, hogy az ő érája alatt leégett a színház, — a szó szoros értelmében égett le és nem inatafórai értelemben, mint azóta többször, — de közönségünk méltányolta művészi törekvéseit, nem hagyta cserben és a Korona nagytermében odaadóan pártolta a pórul járt társulatot. Kövessyt tehát mélabús emlékei mellett a hála ezer szála is fűzi Ungvárhoz. Kihasználtuk a hálás emlékeket és felkértük a Szarvason nagy sikerrel működő Kövessyt, hogy Írjon pár sort lapunk számára terveiről, programmjáról és emlékeiről. Az igazgató nem sokáig váratott magára, hanem kedves, bizalmas és meleghangú levéllel honorálta az ungvári közönség előlegezett szeretetét és a következő sorokat intézte szerkesztőségünkhöz: Mélyen tisztelt Szerkesztő úr! Mindig bizonyos furcsa érzés vesz erőt rajtam, ha arra szólítanak fel, hogy írjak valamit társulatom tagjairól. Jobb szeretném, ha arra kórt volna, hogy Írjak darabot az elveszett Monna Lisáról, jellemrajzot Leonardo da Vinciről, hőskölteményt Orlh János titokzatos eltűnéséről, vagy regényt Manolescu kalandjairól. Ezt szívesen. De a saját embereimről Írni kissé kényelmetlen. Mert hát mit irhát egy színigazgató a szerződtetett tagjairól?. . . Ha az mondom: „Majd meglátjuk !“ akkora közönség bizonyos kétkedéssel néz a szezon elé, vagy mondjam azt: itt van a sikkes Hidy Irén, a szóphangu Buday Ilonka, a fess Pongrácz Matild, a junói termetű, méltóságteljes Qömöry Vilma, a fiatal anya Fekete Etel, a szemérmes Füzes Anna, a snájdig Inke Rezső, a talentumos Kiss Miklós, a vörös Pataki Ferenc — mindenki kérkedőnek log tartani. Ha meg azzal dicsekszem, hogy nálam van a hon-haza legszebb titkára, Faragó Rezső, mindenki a szemembe kacag és hazugnak fog tartani. Hazug és kérkedő pedig nem akarok lenni, tekintettel a politikai viszonyokra. Hogy segít magán ilyenkor a színigazgató? Egyszerűen leadja a száraz tényeket, a mint következik: Megkezdem előadásaimat Ungváron október 4-ón. Hogy mivel? Azt csak én tudom, de nem árulom el, mert hol maradna a meglepetés? És egy ólelmos színigazgató mindig raktáron tartja a meglepetéseket. Második előadás 5-én. Bátran elárulhatom, hogy ez alkalommal Az ezred apja kitűnő énekes francia Vaudeville van műsorra tűzve. ■ E két előadást soron követi az újdonságok egész tömege, mint például: Karenin Anna, Ártatlan Zsuzsi, Sárga liliom, Keserű mézeshotek, A millió, Nyári szerelem, Szinészvér (Künstlerblut), A kis gról, A princz. A szerelem gyermeke, Édes bűn, Leányvásár, Columbus báró, Eszem-adta (Viel- liebchen), Gamin, Az adjutáns, A cirkusz slb. — Mein Liebchen was willst du noch mehr ? Mint egy ó -német költő mondja. Hogy mik a terveim? A tervem egyszerüon az, hogy előadások jók legyenek, a közönség meglegyen elégedve és járjon színházba. Hiszem, hogy úgy lesz. Hogy mik a visszaemlékezéseim? Hát bizony egyszer én leégtem Ungváron. A be nőm avatottak kedvéért megjegyzem, hogy nem a közönség közönye miatt, hanem leégett a színkör. Hajléktalanok lettünk. Átköltöztünk a becsületes, de szűk Korona vendéglő épületébe, és az a kedves, jó ungvári közönség jött utánunk a meleg, füllodt terembe, és nyitott ablakok mellett hallgatta és élvezte a mi előadásunkat, és mi „Leégve bár, de fogyva nem !“ kiáltással tovább játsztunk ! Kívánom, hogy ebből a régi tüzből a művészet mint phönix keljen ki újra hamvaiból, hogy abban az uj, szép épületben, mely Ungvár áldozatkész polgárainak filléreiből kelt uj életre, ismét hirdethessük a művészet szent igéjét. Zengjen újra a dal, hogy messze földön hirdethessük a magyar nemzet dicsőségét! Adja Isten, hogy úgy legyen ! Kiváló tisztelettel Kövessy Albert. Ehhez a levélhez kevés hozzáadni valónk van. Kövessy mester nem tagadta meg magát, az ő bohém, jókedvű kedélye, tőrőlfakadt humora kicsillan tnindon sorából. Legfeljebb még annyit teszünk hozzá soraihoz, hogy Faragó Rezső, a színház titkára már a jövő héten megérkezik Ungvárra az ügyek előkészítése céljából és Morvay bácsi állítása szerint oly nagy érdek5. oldal. lődés mutatkozik ezúttal a bérletek iránt, a minőt eddig nem tapasztalt soha. A társulat tagjainak névsorához is van egy-két kommentáló megjegyzésünk. Hidy Irént ismerjük, lényének emléke még kisért köztünk ; mikor törékeny, bájos alakjára emlékszünk, megcsap bennünket egy különös, ekzotikus parfüm rég nem érzett foszlánya. 0 volt az igazi szubrett városunkban és azóta a budapesti színpadon csak nőtt művészete. Pongrácz Matild egy gyönyörű barna szépség, kinek bársonyos szeme sok ungvári ifjú álmait fogja még elrabolni. Egyébként egy-két Kolozsvárott szigorlatozott ifjú még emlékezhetik Pongrácz Laji bácsira és csodás szépségű leányaira, nos Pongrácz Matild a legszebb közöttük. Buday Ilona, Gömöry Vilma, Fekete Etel és Füzess Anna, — Füzess Lenke nővére — uj csillagok Ungvárott, de a jó hir már megelőzte őket. A nők leginkább Inke Rezsőbe lesznek szerelmesek, de Pataki Ferencnek is lesznek rajongói. Rövidesen tehát megélénkül a város, szebbek lesznek a mi szépségeink is és kifeszitik mellüket ifjaink. A sok cirkusz után végre beköltözik falaink közé a magyar színművészet. Legyen nyugodt, Kövessy direktor, kedves levelére előre is megüzenjük, hogy ezúttal nem fog — leégni. • Kéjgyilkosság Csapon. Tizenegyéves leány az áldozat. Megdöbbentő bestiális merénylet történt f. hó 18-án Csapon. Az elrettentő eset szomorú szereplője Dóka Károly, egy fiatal, de már rovott előéletű munkás, kinek a gyilkosságot követő napon kellett a beregszászi törvényszék fogházában jelentkezni és Mikulaj- csik Mária, Mikulajcsik János csapi kőműves vállalkozó 11 éves kis leánya. Dóka Károly novo nem ismeretlen az ungvári rendőrség előtt. Több betörés és rablás szárad lelkén, a többi közölt ő tört be a szobránc-utcai Schächter lakásába és a Savanyuvizen elkövetett betörésnek is ő a hőse. Ezért ki is volt tiltva Ungvárról, hol szüleivel együtt a Honvéd-utcábau lakott. Hétfőn találkozott a kis leánynyal és felszólította, hogy jöjjön vele a csapi szilváskertbe, majd szed neki szilvát. A kis leány hajlott a szóra és kézenfogva mentek a kert felé. Égy falusi leány látta utoljára Mikulajcsik Máriát Dókával és ezen a nyomon fedezték fel a bűntettet is. A kis Mikulajcsik leány azóta eltűnt. Bátyja az egyetlon szemtanú gyermek útmutatása folytán leutazott Ungvárra és a rendőrségen kereste Dókát. Elmentek lakására és megtudták, hogy aznap, tehát kedden már Beregszászra utazott, hol fogházbüntetését kell kitöltenie. A csendőrsóg embereivel Beregszászra utazott tehát Mikulajcsik és ott vallatóra fogták Dókát, ki bevallotta, hogy a II éves leány ellen erkölcstelen merényletet intézett, azután megijedve a rémes sikoltásoktól, megfojtotta a gyermeket a szilvásban. A csendőrség lehozta Dókát Csapra és Dóka elvezette a csendőröket a hely színére, hol megtalálták a íejletlen gyermekleány vérbefagyott hulláját a fűben. A rettenetes állatias merénylet annyira felizgatta Csap népét, hogy a csendőrök alig tudták Dóka Károlyt a meglincseléstől megmenteni. Láncokba verve Beregszászra vitték vissza és ott várja méltó bünhődósól a beteges idegzetű gonosztevő. VÁROSI ÜGYEK. Közgyűlés. Rövid, alig egy óráig tartó közgyűlése volt a képviselőtestületnek e hó 19-én. Az elnöki előterjesztések során a polgármester bemutatta Dortsák Gyula főreáliskolai igazgatónak hozzáintézelt sorait, melylyel köszönetét fejezi ki a képviselőtestületnek azon elismerésért, melyben őt részesítette a reáliskolának főreáliskolává fejlesztése alkalmából. Majd bejelentette a polgármester, hogy a Széchenyi-kert meg- nagyobbitásához szükséges területnek átengedése ügyében a vármegye törvényhatósági bizottsága pártoló határozatot hozott s felkérte a vármegye orsz. képviselőit is az ügy támogatására. A bejelentést a kópvi- solőtestiilet tudomásul vette s hozzájárult, hogy a polgármester is jelenjen meg a miniszternél a telek átengedése ügyében felterjesztett kérelem kedvező elintézését kérni. — A tárgysorozat folyamán névszerinti szavazással egyhangúlag hozzájárult a képviselőtestület azon indítványhoz, hogy Herz Bernátuak engedtessék át 8 négyszögölnyi terület a csatorna-utcában
